Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Kicsit meghökken a törp otthonos-érzetén. Elnézi ahogyan letelepszik, lábát felpóckolja - s aztán látja a rosszalló pillantást*
<Na most meg mi van?? Óh...csak a büszkesége - és ismét a morc...lehet, hogy ő alapból ilyen, és nem csak álca?>
- Némber... Hm... Elnézem ezt a megszólítást Önnek, sőt... úgy vélem, hogy nem sokat ad a formalitásokra - ami az elméjében, s szívében azt nyersen ki is mondja. Minden törpe ilyen? - Mármint ennyire szabadszájú? És mogorva? - legalább is nekem felviláginak... Szívesen hallgatnék történeteket bórogról, s arról miket láttak maguk - de nem hiszem, hogy erre most lehetőség lenne - talán majd ha mindennek vége, akkor talán mesél a múltjukról...
Azt, hogy mit láttam - láttunk Laylával , nos inkább a többiek jelenlétében mondanám el - megvárnám míg ők is ideérnek.
*Szavai közben lassan leveszi arca elől teljesen a fátylát. Összehajtja szépen, s a párnára helyezi. Visszafordul Tupat felé - először most igazán látszódik teljesen az arca. Fekete, göndör hajzuhatag öleli körbe arcát, melynek lágy vonásairól most őszinteség sugárzik. Vonások... ez a titokzatos nő aki most felfedte valódi és teljes arcát Tupat előtt dzsad származású... A mélybarna szemeibe csillogás és vágyakozás látható. Emberi szemmel nézvén szépségét a szemei körül futó tetoválások még jobban kiemelik, s egy picikét titokzatossá teszik. A törp szemébe néz, s úgy folytatja mondandóját.*
- A származására visszatérve pedig nincs semmi bajom vele - és ha lenne se tudnék vele mit csinálni - egymásra vagyunk utalva, együtt kell dolgoznunk. S ez csak úgy megy, ha megbízunk a másikban és holmi kicsinyes származási különbözetek nem homályosítják el elménket...

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*A hallgatag paplovag szemmel láthatóan most sem akar rácáfolni legjellemzőbb tulajdonságára, most is megpróbál kimaradni a fecsegésből, megbeszélésekből. Néha erre, néha arra néz, mindig másra. De nem szóla l meg, néha bólint valamire, de csak akkor reagál, amikor Szemi üzenete hallatszik elméjében.

<Dartonra! Mik ki nem derülnek róla... hát az elme művészetét is megtanították neki... de vajon kik? Nagy kérdés, hogy ki mihez ért. A törp valami Kőatyának a papja, amit mindig emleget, Garret gladiátor, de a két hölgy...>

*Észrevétlenül szemi felé bólint, és így szól:

-Na, ha már mindenki elmegy én sem maradnék ébren. Akkor mindenkinek őrizzék saját istenei az álmát. *fordul tupat felé.

*Azzal elindul felfelé, amerre Geron mutatja. Még ielőtt kimenne a kocsmáros, kér egy kupa bort, majd vegyíti saját vérével, majd a tűzre önti... a Hallgatag Úr áldozatot vár a szolgájától.

[Layla]

(Layla)

*Pár perc telt el a Sugallat óta. Pár perc, de a lány máris kimerülve zuhant az ágyára. Agyát homály járta át, sűrű köd, úgy érezte magát, mint aki több millió kilométert futott. Ereje fogytán -már nem használhatja...pedig ahhoz, hogy Velyar-ért küzdjön, roppant, hatalmas keménység szükségeltetik. De akkor most mit tegyen? A Hatalom Itala már fogytán. Mi maradt...? A lány keserűen sóhajtott. Szépségét eddig nem használta a saját örömére, arra, hogy másokat kihasználjon, de az idő és a városa iránti végtelen szeretete ezt követeli meg tőle. Hangja, ahogy a levegőt szedte, komorrá és színtelenné vált. Ma éjjel megteszi. Nincs más kiút. Ezt kívánja tőle a Sors...ha egyáltalán van olyan.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat nagyot szippantva a levegőből válaszol a lánynak...*
- Ehh asszony nincs kedvem a sok formalitás közül kihámozni mondandódat... prűdségedben találtalak talán? Mert ha így van mondd meg és elmegyek... és igen... nem adunk sokat a formára. A szó elszáll, a tettek a maradandóak. Amit kell megmondok... hogy a léynegre törekszem és nem cifrázom, sokkal inkább becsülni való, mint köntörfalazni és köpönyegforgatni, ahogyan az embernépek szokták.
* Mikor a lány ismét felé fordulva szól hozzá, mélyebb hangon folytatja...*
- Ismerni kell a felvilágiak gondolkodási korlátait hölgy... amit az előbb mondtam, most is érvényes... megmondom mit teszün kehh: megvárjuk a társaságot és kisül majd, mennyire tudunk együttműködni. Mint mondtam... a tettek dirigálnak mostantól. Kóba és Dagga, az Átkos párra mondom mindezt, úgy figyeljen!

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Prűdségemben? Nem...és nem kell elmennie, maradhat nyugodtan, hisz nem azért hívtam ide, hogy most elzavarjam. Nem zavar a lényegretörése, csak meg kell szoknom. Bizonyos etikai formák szerint éltem mindig is... és még nem volt ily emberhez dolgom...akarom mondani törphöz...sem másmilyen fajhoz.
Gondolkodási korlátok? Mire érti? Bevallom, az utolsó megjegyzéseit nem értem, hogy miért is mondta amit mondott...
*Szemöldökét kérdőn felvonja, úgy figyeli Tupatot. Lassan visszaül a helyére, gyenge mosoly ül ki arcára, s szemeiben még mindig az őszinteség tüze lángol.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat Szemi értetlenkedését egy halvány mosollyal fogadja... fejéhez kocogtatva mutatóujját szólal meg...*
- Másfél évszázada járom észak gyepűit.. csak kiismertem már az embereket pfeh! nem mondják azt amire gondolnak... szándékosan ostobábbnak tettetik magukat mint amilyenek, csakhogy halhassák más igazát róluk... úgy gondolkodnak ahogy mások megkövetelik, és az korlátos. Ha valamire azt mondja három ember: jó, akkor egy másik, a háromtól független egyed is azt fogja modnani arra, hogy jó, mégha nem is gondolja úgy... de idővel meggyőzi önmagát arról is, így azonosul vele. Maga lesz a gondolat. Elhiteti magával, hogy valósak, egyéniek a gondolatai. Pedig sose voltak azok. Ez... emberi gondolkodás. Pedig ha midnent kimondana, nem származna belőle semmi gond...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Á, kezdem érteni mire is célozgatott - és igazat kell, hogy adjak. Az emberek többsége ilyen - de vannak kivételek. Lehet úgy is véleményt mondani, hogy másokat ne sértsünk meg vele - virágnyelven. Bár ez Önnek köntörfalazásnak, cifrázásnak hathat - de az emberek érzékenyek a különböző jelzőkre - mint pl. a némber...
Viszont az utolsó mondatával nem értek egyet miszerint nem származna belőle gond, ha kimondanánk amit gondolunk. De igenis gond származik belőle - mert az emberek a toleranciával hadilábon állnak. És sokan csak azt szeretik hallani ami rájuk nézve jót jelent, ami nekik jó, amiből hasznuk van bármilyen téren. Ha az ellenkezőjét hallják, akkor mérgesek lesznek - mondjuk úgy nem bírják a kritikát, nem bírják elviselni ha nincs igazuk, ha másnak egy másik ötlet jobban tetszik . stb - és egy mérges ember bármire képes... sajnos...
Megmondjam őszintén, hogy mit gondolok magáról?

[Layla]

(Layla)

<Várok. Mert ez a dolgom. Éjközépig. Utána erőt veszek magamon, és megpróbálom a lehető legjobbat kihozni magamból. Lehet hogy ez egy próba. Hogy mennyire vagyok felkészült, mennyire vagyok harcedzett, bátor és kemény...? Az évek során megtanultam, hogy mindig annak kell lennem. De így...most félelmetesen gyenge vagyok. És nem akarok kihasználni senkit, nem akarom hogy akárki...bárki...áh! Badarság. A közös célért teszem, és Velyar-ért, nem a saját örömömre. Majd egyszer évek múlva megértem. És még mindig visszaszámolok...de már nem csak az éjközépig, már valamire várok. Aztán...vagy lesz valami, vagy gyenge leszek és kiszolgáltatott, de elhatározott...sorsomról döntsön Morgena.>

*Mint mikor a vámpírok kiszívják az ember vérét, úgy távozott el Layla-ból a kevéske maradék energia is. Semmilye sem maradt jóformán, csak a bizakvása, az, hogy semmilyen esetben sem adná fel a terveit. Most sem fogja. Most végképp nem...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Istenének szánt áldozat után Aryss felmegy a szobába, és ledől az ágyára. Előveszi a pipáját, békésen megtömi, madj emggyújtja. Az ablakon //ha van// bambul kifelé, nézi az éjszakai eget. Közben pipázik. Vár. Vár, hogy eljöjjön Éjközép, amikorra a Szemi nevű hölgy a szobájába kérette őket. Nem tudja, miért cselekedett így a lány, de biztos fontos. ÉS még lehet, hogy választ is kap egy-két kérdésére.

<Na, kezdem unni ezt a tétlen várakozást... merre lehet a törp? És Geron? Miből gondolják, hogy ő nem fogja észrevenni, hogy mi idefenn mozgolódunk? Na mindegy... biztos tudják... ha meg ész
reveszi, hát észreveszi...>

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat furcsállva hallgatja az ember nő szavait...*
- Várj asszony előbb had mondjak én valamit... sokat magyarázol. Sokat cifázol.. virágnyelv? Pföh... midnenki mondja el mit gondol abból sosincs gond. Aki pedig gondot csinál belőle, nyílvánvalóan korlátolt. És onnantól az én szemeimben nem tekinthető valakinek. Ha nyomja valami a lelkem, elmondom jó barátomnak és ha kell a vállán sírok... természetes dolog. Az embereknél nem... mi sose leszünk mérgesek ha nem azt halljuk amit szeretnénk... és most mondd hölgy, hallgatlak.
* Könyököl fel az ágy támlájára...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Nem a törpökről beszéltem, hanem az emberekről...
A két kultúra különbözősége teszi azt, hogy ennyire másképp látjuk a világot... és főlleg az emberi népet. Mindkettőnknek más a természetes viselkedés - ki miben nőtt fel, s élt eddig... én tudok alkalmazkodni bármihez... persze a megfelelő ismeretek ismeretében.
Bevallom Ön az első törp akivel az utam eddig összehozott - így hogy beszélgetek is az illetővel. Önről az jön le, hogy a jó oldalon kötelezte el magát...bármit megtenne egy jó ügy szolgálatában, nem tűri az igazságtalanságot, őszinte, és bár mogorvának bizonyult elsőre, de hamar rájöttem, hogy ez természetes viselkedés. Mogorvaságnak tituláltam először a nyers kifejezéseit, az őszinteségét, a nyíltságát. És vágyódom rá, hogy megismerjem minél közelebbről akár csak magát, akár a kultúráját - van mit tanulni - mindkettőből ...

[Layla]

(Layla)

*Csendesen osont. Halkan közlekedett, mintha nem lábakon járna, hanem szárnyak emelnék a magasba, a padlózat fölé. Nem, nem élvezte a helyzetet, de nem maradt számára semmiféle kiút...éjközépig még van egy órája. Nem hagyja elvesztegetni, nem tehet mást, cselekednie kell...Megállt egy ajtó előtt. A szíve olyan hevesen dobott, olyan gyors ritmust diktált a testének, hogy a lány szinte beleőrült...bekopogott. Semmi válasz. Tudta jól, hogy most nem hagyhatja annyiban. Vagy az egész küldetésének lőttek -az ereje nélkül nem megy semmire. Újra kopogott, majd suttogni kezdett, hogy az ajtó túloldalán lévő alak is értse...*

-Garret...kérlek, engedj be, itt Layla...beszélnem kell veled, egy szívességet szeretnék kérni...hidd el, nekem sem lesz jobb, de nem tehetek mást, és neked...segítened kell. Nem fogod megbánni, csak...nyiss ajtót kérlek, be kell, hogy avassalak...

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Elismerően bólint a lánynak...*
- Ehh egy haladó gondolkodású ember végre! Ezt hajtogatom már vagy száz éve: ha az ember végighallgatja a bórogi fiak mestereit, sokat tanulhatnak... talán ha végzünk ezzel a feladattal mesélek egy-két történetet... no hol járnak a többiek?
* Néz kérdőn Szemire...*

[Norrec]

(Garret)

*Az idegen üzenetre felkapja fejét de különösebben nem lepődik meg.*

<Végülis nem lehet két ilyen gyönyörű nő teljesen védtelen!Ha már nem tudnának semmi boszorkányságot akkor mások védelmeznék,mert két ilyen gyönyörűséget még az istenek se hagynának magára.Mi lehet a problémájuk Geronnal?Ártalmatlannak tűnik.Vajon mégiscsak tévesen ítéltem meg?De akkor mért mentett meg minket a veszedelemtől?És mért kockáztatta saját életét érettünk?>

*Miután a társai szép lassan felszállingóznak a szobába benne is megérlelődik a gondolat el kéne menni pihenni.Ezt már csak az erősíti meg jobban hogy lejla mondja és szemeivel nyomatékot is ad.Ekkor feláll és elköszön az ottmaradottaktól és felsiet a szobába a napi fáradalmakat kipihenni.Nem sok kell hogy elaludjon,a hoszzú és izgalmas nap megtette a hatását.Amikor meghallotta a kopogást felugrott de nem tudta hogy mihhez kezdjen.Gondolatok kezdték kergetni egymást a fejében.*

<Vajon elaludtam?...Vagy a katonák?...De azok nem kopognának egyből rámtörnék az ajtót...>

*De mikor meghallotta a lány hangját picit megnyugodott.*

<Vajon mit keres itt nálam?Nem értek az egészből semmit.Mit nem fogok megbánni?És mi nem lesz,hova kell beavatni? Végülis mi baj lehet ha beengedem sőtt még miminden jó származhat belőle!Egy ilyen gyönyörű hölggyel kettesben... >

*Végül oda siet az ajtóhoz és óvatosan kinyitja majd betessékeli a hölgyet és hellyel kínálja.Ezekután ő is leül vele szembe és várja hogy mit akar tőle ez a gyönyörű hölgy.*

[Layla]

(Layla)

*Csendesen lépked be a szobába Garret oldalán. Félelme és kéteje egy csapásra elmúlik, ahogy -miután leült az ágyra és kezét ölébe ejtette- az őt fürkésző férfira pillant. Nem tudta, hogy vágjon bele a mondanivalójába, de remélte hogy Garret nem utasítja el...finom, hófehér bőrű ujjait végighúzta a gladiátor arcán, s csak akkor szólalt meg.*

-Nézd...szívességet kell, hogy kérjek tőled. Lehet, hogy nem lesz ellenedre, de mégis jogod van tudni, mit miért teszek. Nekem...varázserőm van, olyan hatalmas, ami bármikor kisegíthet a bajból. De most fáradt vagyok és gyenge, mert a Geron-on végzett varázsigám használt: a kántálás megtette a hatását, remélem...Geron végig fogja aludni, amíg mi lemegyünk és kicsit körülnézünk a pincében. De a mágikus erőm csak két úton-módon térhet vissza...-a lány teljesen kivetkőzött magából, szinte Garret ölében ült már, úgy duruzsolt a fülébe mézédes hangján. Megvetést érzett saját maga iránt, de a célja szetebb volt annál, mintsem egy pillanatra is megtántorodjon elhatározásában.-A Hatalom Italával, amivel csínján kell bánnom, hiszen hosszú és kalandos út áll még előttünk...vagy van a másik lehetőség...de szerintem ezt sejted.-Layla szemei fürkészően néztek a gladiátoréba, s érezte, hogy lassan zuhan, elveszik Garret tiszta, mély tekintetében...