Haonwell városa

[Alauron]

(Alauron)

Bólogatva, megértően otthagyja őket.
- Jólvan, te tudd..
<Most lehet hogy leírtam magam előttük a közbeavatkozásommal? A csapat egy részének már van egyfajta összhangja>
Odafordúl Pathoz, és amikor látja hogy a párocska távozik, megfogadja Szita tanácsát, és odasétál.Köszönésnek a közeledést és a mosolyát szánja.A távozók felé mutat:
- Kicsit volt neki rossz a hölgynek, de tudni minden jó már, ne izgúlj ezér', mondta kicsit sokat itt. Ha emlékszem, te voltál nagyon ügyes, találékony kis trükkel ott pincében még tegnap...Patríszia ugye?

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Észreveszi Szitán, hogy egyre nyugtalanabb amikor már túlságosan eltávolodtak a fogadótól. Ezért lassít léptein, s meg is áll. Türelmesen végighallgatja a lányt, talán vele szemben arcán először érzelmek is tükröződnek. Arcára csodálkozás és némi értetlenség, majd titokzatos mosoly ül ki.*
<Hm...de őszinte és egyenes jellem - ez tetszik nekem. Ráadásul még a külseje is szemrevaló. Van esze, higgadt ha kell - és őszite - és bátor. Mert ezeket bevallani nagy bátorság kell...>
- A gyakorlóterem...hát igen - a bottal történtek szinte csak trükk volt, a parancsok meg - nos hatalmamhoz képest még gyenge mágiahasználat volt.
Már értem miért félsz annyira tőllem, de hidd el nem szükséges. Ez mind idegen számodra, hisz nem ebben nőttél fel, nem ilyen közegben éltél. És most meg kell birkóznod mindezzel. A fegyverforgatáshoz nem értek, egyedül a mágiámra támaszkodhatom, melyet a hitem táplál.
A nézésem egyrészt önkéntelen, de szándékos is egyben ... ez egy adottság, hogy felismerem viszonylag helyesen, hogy ki az aki ártó szándékkla jár, és ki az aki nem. Az ártó, sötét dolgokat megtorlom ahol tudom, nem engedhetem, hogy hazámban felüsse fejét a gonosz - ezt minden eszközömmel megakadályozom.
Nos? Kielégítő és megnyugtató volt a válaszom, vagy szükséges még bizonyítanom azt, hogy tudásomat csakis a gonosz erők ellen vetem be. Nem pedig az ilyen kedves és őszinte hölgyek ellen.
*Őszinte mosoly terül el a szakállzata alatt az arcán - így talán még enyhén jóképűnek is mondható..., belenéz Szita szemébe és várja a lány válaszát.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Tűnődve nézi, ahogyan Jeffete és Szita karonfogva egymást távoznak, de nem a fogadóba, hanem el mellete - távolra, ahol senki sem láthatja őket... Felvonja szemöldökét és gyenge mosoly fut végig az arcán - talán mégsem olyan karót nyelt Szita, mint amilyennek látszik - vagy...gondolatait homlokráncolva fűzögeti tovább, s kis aggodalmaskodó felhőcskék jelennek meg agyában... Ha tegnap Jeffete Morikot pusztán egy szóval lefektette a földre, akkor ugyan mennyi ideig tarthat neki Szitát magával parancsolnia - úgy hogy senki ne vegyen észre belőle semmit. Két szék közt érzi magát toporogni - menjen utánuk, vagy ne...Jeffete hatalma igen nagy lehet az elme, tudat felett, s Szita eleitől fogva idegenkedett tőlle... kicsit furcsa Patnak, hogy csak így karonfogva sétálgatnak egyre messzebb. Már épp állna fel, amikor is a követúr lassan megérkezik eléje mosolyogva. Visszamosolyog rá, és végül is úgy dönt marad - Jeffete nem tehet kárt Szitában, végül is mindenki látta jóformán, hogy vele ment el...egyedül ő lesz a hibás, ha valami történik.*
- Hát igen, hirtelen itta meg a borocskát amit Jeffete hozott nekünk - és ha jól látom a friss levegőn való séta jót tesz neki...
A nevem egyébként Patricia - de hívj nyugodtan Pat-nak, azt jobban szeretem
Ügyes? Oh köszönöm, de szerintem puszta véletlen volt, ha komoly harcra kerülne a sor köztem és Morik közt - egyértelmű a kimenetele, esélyem sem lenne... A találékony kis trükköt pedig magam eszeltem ki, s egy ügyes szabónő valósította meg. Valahová csak tennem kellett a dobótőrjeimet
Óh...de viszont én most kicsit szégyellem magam ne haragudj, de a nevedre nem emlékszem, és csak annyit tudok róllad, hogy te vagy az elfek követe...

[Navaratna]

(Szitakötő)



Ahogy hallgatja Jeffetét, lassan kienged az idegessége, egészen megkönnyebbül. Homlokát megtörölte, kifújta a levegőt.
-Trükk! Nekem egyenesen csodaszámba ment! És egészen kivételezett alkalomnak tartom, hogy egy hívő mágiahasználóval futottam össze. Nem, nem foglak megbámulni, mint egy cirkuszi különlegességet, ettől nem kell tartanod. Annak pedig egyenesen örülök, hogy mindama tudományod csak arra csap le, aki rászolgál.
A férfi bókjától elpirult, tekintete félrerebbent, amikor Jeffete belenézett a szemébe.
<Ilyet is régen mondtak rám. S mindezt egy otthon minden hájjal megkent bűnösnek tartott embertől! nem is értem, mért mondták, hogy a mágia kifolyatja az ember agyát és elvakítja a szemet!>
-Nincs több kérdésem, köszönöm, hogy ennyit megosztottál velem. Már nem is vagyok rosszul. Talán visszamehetnénk a többiekhez, szívemre venném, ha miattunk késlekedne az indulás.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* Morik egy nagyobb sóhajtás közepette feláll székéről, és a társaság legközelebbi alakjához fordul...*
- Azt hiszem ideje lenne indulnunk. Szólj a többieknek, hogy jöjjenek ide...
* Miután a társaság összesereglett, a dzsad származású férfi, a hátán a többi csapattaghoz hasonló táskával a fogadó hátuljában lévő ajtóra mutat...*
- Arra...
* Majd hosszú léptekkel megiramodik az ajtó felé. Kulcs fordul a zárban, majd a szikrázó napsütéses mező képe jelenik meg. Alig húsz lépésnyire bokorsor várja a jövevényeket... mögötte végelláthatatlan erősség... Morik az egyik bokor mellet meghúzódó ösvényre mutat...*
- Arra vezet az utunk. Készüljetek fel arra, hogy öt napig leszünk a vadonban.
* Azzal megindul a kijelölt út felé...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* A társaság áthaladva a bokorsorok közt hírtelen merőben más vidéken találja magát: a napsütötte tisztás helyett nyirkos erdősség fogadja a csapatot, mely hűs levegőjével üdítően hat midnenkire. Távolabbra a bükkök sűrűjében már-már félhomály ül, olyannyira dús a lombkorona szintjén a levélzet. Talán a hely varázsa etszi, ki tudja... madárcsicsergés hallatszik midnenhonnan, a szemfüles nézelődő olykor-olykor ksiebb rágcsálókat is lát elszaladni a nem túl vastag aljnövényzetben. Néhol páfrányfélék és lazább kis cserjék látszanak, ám a kis ösvény környékén kevés zöld nő... Morik pártíz perc gyaloglás után szólal meg...*
- Hm... ez az ösvény egy favágó lak felé vezet. hamarosan elérjük. Onnantól fogva nem lesz út, amit kövessünk, érzékeinkre kell hagyatkoznunk. Majd segítenek a csillagok... no meg a fák. Aki iyln vidéken jár, ezt rég meg kellett tanulnia...
* Hamarosan felsejlik a kis kunyhó képe, melyről az imént a gladiátor beszélt. Vaskos fákból rakott falain szurokfoltok látszanak... biztos a szigetelése, ki tudja... mellette kisebb toldalék, biztosan valami apró műhely lehet. Vaskos szegélyű ablaka üveg nélküli, csupán néhány vászondarabka tartja kinn a meleget, és a rovarokat. Közelebb érve a ház környékén rendezett kis udvarocskát látnak... az ajtó mellet vadászászkutya pihen, fejét lehajtva. A jövevéynek szagát megérezve fel is kapja orrát, majd hangosan ugatva jelzi a jöttüket... a kunyhó tetőtéri ablakáról az egyik vászon elenged, és a földre hull... haamrosan az ajtó is megnyikordul, majd egy pocakos-borosdás férfi lépked ki rajta térdig érő nadrágban... idegesen a háza felé sandít, majd mosolyogva a társaság felé néz... majd int egyet...*
- Jöjjenek csak, jöjjenek... őh... fáradtah lehetnek, nemdebár? Vagy mi dolguk errefel? Végülis vissza is... oh... öh.. semmi.

[Alauron]

(Alauron)

Az indulás pillanata szűkre szabta a beszélgetését Pattal, de a válaszadásról még nem feledkezett el.:
- Alauron vagyok, és ...jaaj, menni kell, de még van kérdés, majd közbe, gyere Pat!
Mikor a kis csapat elindúl, Pat mellett sétálva folytatja a kérdéssel.:
- Most van idő bőven. Hát a kérdés, most mit is gondolsz hogy hallod a kapitányt a dolgokról? Nekem nem sok amit tudtam addig..ingatja fejét gondterheltnek tűnően a követ. - nem tudtam mi lett faluban mi történt, csak azt baj volt. Belátom ez dolog igen nagy mi volt ott!
...
Megvárja amíg Pat is kifejti véleményét aztán folytatja:
-És egy aggódás. Aki parancsol óriásnak, erős mágia azé, hát kell védelem, ugye érteni? - kezét jelzésképpen felemeli és tenyereit a halántékához emeli, újait széttárja, jelezvén milyen védelemre gondolt.
- Neked ...kicsit gondolkodik a megfelelő szón..eszed csiszolt, tudod mi kell, de nem mindenki tud itt mint te trükköt Ezért kér téged meg valamire... - kicsit közelebb hajolva halkan kifejti
-Úgy látni, neked Szitakötő szívvel beszélget, de félni közben olyat mit nem mutat szeme. Hát kérlek, segít nekem, hogy neki is legyen majd fal esze körül? Fontos hogy ne idegelje a dolog csak segít, lesz védve. Van ötlet neked, hogy neki legyen fehér, és ne ideges tőle? [/i]

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

- Alauron - azt hiszem már nem fogom elfelejteni nevedet...- *mosolyodik el, s zöld szemeivel végigpásztázza a férfit. Pici sóhajtás kíséretében veszi tudomásul az indulást, de felpattan a földről, felveszi mindkét táskáját (a nagyobbat hátulra, a kissebbet előre), s indul a többiekkel* - Hogy mit is gondolok a feladatról? Hm... igen nagy horderejű... És bár Tekk'rjét nem ismerem, sem az országot, de ha ő másfél évig nem volt képes a szabotőr nyomára bukkani nem tudom mit is várnak valójában tőllünk. Ügyesnek és együttműködőnek kell lennünk, ahhoz, hogy valamit is fakítsunk az ügyben. Részemről nem látok esélyt arra, hogy megtaláljuk az illetőt. Ugyanis ha megneszeli a dolgot meghúzza magát, nyomait pedig elsöpri... De ne legyünk pesszimisták ugye?...
*Tovább hallgatja Alauront az úton, s kis értetlenség szállja meg az arcát. Nehezen rakja össze, hogy mit is akar mondani neki... Gondterhelten tekint Szitakötőre egy pillanatra, majd válaszol a férfinak.*
- Hát, hogy őszinte legyek... nem is tudom... Szitakötő igen bizonytalan ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Nem hiszem, hogy repesne az ötlettől. De értem mire gondolsz - s védelem mindenkinek szükséges lehet. Beszélhetek vele, de ha nagyon elutasítja, akkor én nem fogom állandóan rágni a fülét érte. Talán az 5 nap míg odaérünk elég lesz... és csak őszintén... másként beszélni vele nem lehet...
*Mindeközben figyelmét nem kerülték el Morik szavai a favágó lakról, s lassan meg is érkeznek. Az elébük siető férfi idegessége egyből feltűnik neki - s gyanakvása feléled, amikor is a 'vissza is... oh... öh...semmi.' elhangzik tőlle. Vizslató szemekkel nézegeti, méregeti emberüket, s szemei lassan a házra szegeződnek - mintha csak átakarna nézni a falakon. Egy kis harang szólal meg a fejében, s automatikusan a keze a kardja markolatára csúszik.*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Amennyiben mindent megbeszéltek Jeffetével, visszatér a csapat többi tagjához. Leadja a poharat, aztán holmijáért siet. Már jóval nyugodtabb, ám a sok holmival gondja van, mit hova is aggasson.
<Mint egy málhásállat, úgy érzem magam. Az íjamat a pokolba kívánom...tegzestül. No, milyen jó ötletet adott Pat! A kicsit előre is lehet tenni...>
Így jobb ötlet híján ő is úgy tesz, s elindul. A vadon széle sóhajra készteti.
<Szép, de számomra olyan idegen! Láttam pár északi várost, úgy látszik, az erdőt nem úszom meg. Tájékozódási képességem semmi, itt úgy el fogok kallódni, ha figyelmetlen leszek, mint egy lukas zokni. Ezek a zajok..! Nem ismerem, mi normális és mi nem az, de ha mondjuk éjjel őrködnöm kell, nem riadóztathatok minden egyes mókusneszre mindenkit! Meg kell mihamarább tudnom, mire figyeljek oda, és mire ne.>
Furcsának tartja a lak lakójának viselkedését, a tetőablakra néz, majd gyorsan maguk köré, aztán a többiekre. Ha Morik nyugodt marad, akkor nem kell tenni semmit tán. Amúgy maga is tőréhez ér, hogyha kell, már markában legyen. Arca nyugodt, de a szeme cikázik, s a csapat végére marad le, de nem túlzottan.

[Alauron]

(Alauron)

Pat ígéretére kis bizakodó mosollyal biccent. Aztán ő is a kunyhó felé fordúl.
<Vajon miért lett olyan furcsa ez a favágó? és miért ilyen idegesek a többiek? >
Tekintetével a furcsa fickóra figyel hogy további érzéseket fedezzen fel rajta.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* Ahogy a társaság közeledik a kunyhóhoz, a férfi egyre idegesebbnek tűnik... alif tíz lépésnyi távolságra tőle, hírtelen megremeg a levegő... az élen haladó Morik fegyverének markolatán tartva kezét felszólal...*
- Valami problémája van? Csak mondja, és a tőlünk telhető leg...
* idáig jut mondandójával... a tetőtéri ablakból mint derlt égből villámcsapás egy nyílvessző röppen ki... mely nyíl egyenesen a gladiátor vállába fúródik... a pillanat tört része alatt újabb két vessző süvít el... valahonnan oldalról, a fák közül... az egyik Avarath a másik Maldar oldalában állapodik meg, kínzó fájdalmat pumpálva az idegek felé... a gladiátor meginog, ám kezével előre mutat...*
- GYORSAN BE ODA...
* Ám még mielőtt kimondaná mindezt, a kunyhóból három állig felfegyverzett vörös ruhás alak ront ki... csillogó fém mellvértet viselnek, szegecsekkel kivert vállvédőt, alkar és felkarpáncélzatot... bíbor ujjasuk alatt vöröses színű selyemnadrág díszeleg, különös varratokkal... fejükön fém pántot viselnek, lábukon lovaglócsizma... kezükben szabályával rontanak az élen haladókra... két harcos elhúzva Morik mellett Szitára és Pat-re veti magát... az élen haladó harcos azonban Morikkal vívja meg a maga harcát. Mindeközben a kunyhó melletti toldalékból három másik harcos rohan elő... fanatizált szemeikben rőt láng lobog... Maldar, Avarath és Jeffete hármasára vetik magukat. Arbor érzékelve a veszélyeket szabadjára engedi testét átjáró energiáit... pár pillanat múlva a bokrok mélyén valahol lángcsóva csap fel, és egy vérfagyasztó üvöltés... újabb pár pillanat múltán újabb lángcsóva csap fel, az átellenes oldalon... elfúló sikoly... ekkor vágódik az elf mellkasába a tetőablakból a vessző... az elf hátrahanyatlik, majd ájultan rogy össze... teste mellől, az ösvényt szegélyező bokorsorból másik két harcos rohan elő... a házból pedig újabb kettő... Alauron jól átlátva a helyzetet a középen megállapíthatja: a támadók körülfogták a társaságot... azonban Arbornak hála két íjászuk odaveszett... de továbbra is ott van a etőablakból tüzelő... a házból közeledő újabb két harcos egyike egy erőteljes csapással a földre sújtja a remegő erdészt.... száján vérfagyasztó mosollyal, ráérősen ballag a hadakozó felek közé... öltözéke alapján ő lehet a támadók vezetője...*
//... Maldar: 5 Fp, Avarath: 6 Fp <--- mindekttőjük sebe enyhén vérzik, előbb utóbb kapnak negatív módosítókat... most csinálom a térképet, haamrosan felkerül a galériába!...//

[Deval Bereth]

*Avarath amikor elérkezett az indulás pillanata gyorsan felkapja a cuccait és csatlakozik a társasághoz. Maldar mellett sétált, reménykedve, hogy tud valamilyen beszélgetést kezdeményezni vele.... Az ember viselkedését ő is furcsálja és a távoli bokrokat kezdte el nézni.. A nyíl amely testébe fúródott egy pillanatra megtántorította, majd mikor újra stabilan tudott állni kihúzza a nyilat az oldalából.*
-Ti szemetek! Csak lesből tudtok támadni?! Gyertek ide hagy tépjelek szét titeket!
<A mocskok megbánják még, hogy belénk kötöttek.>
-Jól vagy Maldar?
....
*Előrántja a másfélkezes kardját és mivel már látja, hogy nincs ideje ütni ezért védekező pózba áll.*
(VÉ:114+40)
*Majd ha az ütést sikeresen hárítja, megpróbálja az ellenefelét jobbról megvágni.*
(TÉ: 70+46 Sebzés:5)

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Balsejtelme nagyon hamar beigazolódott. Rút fintort csalva ezálltal a nő arcára. Morik vállába fúródott nyílvessző láttára sebtiben ledobja magáról házizsákjait - s meggondolván magát egyből dobótőrjeihez nyúl. Kettőt kezébe vesz sebesen és a házból kirobbanó - Szita és felé szaladó - támadóra hajint egyet-egyet.*

** támadódobás(1): 57 - sebzés: 6
támadódobás(2): 64 - sebzés: 7 **

*Miután dobótőrjeit útjára bocsátotta rögtön a rövidkardjáért nyúl, egy határozott rántással kivonja helyéről, harcállásban várja támadóját.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

- Örülök, hogy megnyugtathattalak - *válaszolja Szitának, majd megfordulván visszatérnek a csapat többi tagjához. Az úton végig Szita mellett halad... a kis házhoz érkezvén ő is felfigyel a hirtelen támadt feszültségre, de nyugalomra inti magát. Viszont amikor Morikba fúródott egy nyílvessző, s a támadók is előtörnek rejtekhelyükről nem tétlenkedik...
Mind két kezét ökölbe szorítva mellkasához húzza, s majd egy gyors mozdulattal a támadója felé löki ki őket - mintha csak valamit feléje repítene.*

[Alauron]

(Alauron)

Mivel neki a vezér maradt, gyorsan gondol egyet és megerősíti bátorságát magában:
<Orvtámadás, piszkos cselvetés, valamit tenni kell! Ha életünkre törnek, nincs kiút itt vérnek kell folyni. ..és én annak idején megtanúltam hogy a vezér egyértékes figura Milyen pökhendien sétál, talán úgy gondolja neki nem kell kardot rántania?>
Összeszedi elmélye erejét, és egy átható erejű kiáltással a vezérre ront, hosszúkardját használva.

//támadó dobás: 74, Roham:+20 , pszí roham +14//