Abaszisz: Ifin városa

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél környéke
Résztvevõk: Sal Hiddle [Layla]
____________________________________________________________

* A Kandúr mosolyogva válaszol vissza...*
- Mindez bőven több volt mint amennyit vártam gyönyörű hölgy... ám nem szívesen tetszelgek egy nő játékszerének szerepében sem. Így azt hiszem, intim együttlétünknek vége szakad... mondanám, hogy isteni vagy az ágyban... de gondolom ezt már tudtad magadról. Mondanám hogy köszönöm, de végülis fölösleges lenne... inkább azt mondom: kellemesen szórakoztunk egyet...
* Azzal felül az ágyre, és feszes bőrnadrágját magára kezdi húzni...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Meglepetten néz a Kandúrra, aki egy gyors mozdulattal feláll az ágyról majd elkezdi magára húzni fekete bőrnadrágját. Minden lejátszódik benne egy pillanat alatt, és érzi, hogy a súlyt, mely a mellkasára ereszkedett és belülről feszítette a testét, nem lesz képes elviselni. gyenge, halovány mosolyt erőltetett az arcára, melyen átfutott a szelídség és megalázkodás minden mást feledtető kifejezése. Odakúszott a Kandúrhoz, majd hozzá dörgölőzött: már nem a boszorkány volt, hanem csupán egy nő...egy nő, akinek kell egy férfi.*

-Jaj, drága, ne haragudj rám...tudod jól, hogy nem úgy értettem. Csak meg akatam mutatni, mire vagyok képes az ágyban, hogy mennyire értek hozzátok, férfiakhoz...-szemei szinte nevettek, és a lány úgy érezte, ezt a játszmát megnyerte. És most nem csak a szex miatt.-De most nekem nem más kell. Csupán te. Nem érdekel a többiek véleménye, fittyet hányok az elveimre, ha kell: csak te maradj velem...kérlek...-Sal a férfihoz bújt, gyengéden átölelte az izmos testét, és reménykedett, hogy -most az egyszer őszinte- szavai nem süket fülekre találtak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, dél környéke
Résztvevõk: Sal Hiddle [Layla]
____________________________________________________________

* A Kandúr az elején elvonja magát a lánytól, de a végén mégiscsak átöleli...*
- Jól van, veled maradok... talán botorság, talán... másképp kellene tennem, de a szív szava vezetett eddig is és ezután is az fog... csak bújj hozzám... több nem kell nekem se.
* Azzal közelebb vonja magához a lányt... a nadrgot gyorsan lefejti magáról, majd az ölébe ülteti...*
- Én nem faggatlak. Érdeklődöm. Ha nem szeretnéd, nem mondod el... ez így helyes...

[Layla]

(Sal Hiddle)

<Jaj, Kandúr, kérlek érts meg...olyan szívesen elmondanék neked mindent, kiönteném neked a lelkemet, de még nem tehetem meg...nem, amíg a szeretetemmel magamhoz nem láncollak, mert akkor majd nem tudsz elszakadni tőlem...akármilyen keserű lesz is, amit a szívemben találsz. Vagy a szívem helyén...?>

*A lány szorosan a férfihoz bújt, s mikor az az ölébe ültette, nem ellenkezett: még lágyabban ölelte át a formás, izmos derekat, mely hozzátapadt a saját lüktető hasához. Érezte és élvezte. És nem akart elszakadni. nem, így nem, és nem ettől az embertől: ő sokkal értékesebb, hiszen képes volt előhozni belőle halottnak hitt énjét...lelke megnyugvást talált a forró, őszinte ölelésben...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- Nem Trisha - azt hiszem ezt minél előbb le kell tisztáznom vele. Még most... Eléggé megkavartam már így is a dolgokat, ideje rendbe tennem - hisz nem tudhatja mit miért tettem - és ha még el is zavar, legalább elmondom hogy valójában minden az én hibám volt... Úgyhogy egy fertályóra és itt leszek...
*Azzal feláll a székéről, még tesz egy-két bizonytalan lépést, de fokozatosan nyeri vissza uralmát teste felett. Felmegy a lépcsőn, megkeresi Kildar szobáját. Vesz pár mély lélegzetet, majd bekopog ajtaján.*

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Mikor meghallja a szobájához közeledő lépteket, feláll. Pipáját leteszi valahová, majd amikor meghallja akopogtatást, elindul az ajtó felé. Elfordítja a kulcsot a zárban, majd kitárja az ajtót. Éppen elkezdené mondni, hogy most nem kíván senkivel sem érintkezni, amikor meglátja a kapatos külsejű Dzsanát.

-Ni... ööö... gyere beljebb...

*Egy kézmozdulattta beinvitálja a nőt, becsukja megint az ajtót, hellyel kínála a dzsadot, majd maga is leül.

-Miért jöttél hát?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*A szobába való behívást megköszöni, majd leül az ágyra. Két kezét összekulcsolja, s ránéz Kildarra - ha a férfi nem fordítja el a tekintetét róla, akkor a szemébe néz és minden kertelés nélkül a lényegre tér.*
- Lehet, hogy most a poklok bugyrára kívánsz, de szeretném megtudni, hogy miért kértél bocsánatot tőllem odalent?...

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Leül a nővel szemben, pillantását ráemeli. észreveszi, hogy anő a pillantását keresi, ezért nem kapja el a szemét, hanem tekintetét mélyen a dzsadéba fúrja. A kérdésen kicsit meglepődik, de ezt nem mutatja.

-Azért, mert úgy éreztem, így cselekszem helyesen. Megbántottalak, és ezért bocsánatot kértem.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- Megbántottál? Mivel? Miért érzed így?
Azért mert szótlanul kisétáltam a szobából... de hát hozzám sem szóltál....
Nem miattad történt mindez... hanem miattam és a kusza életem miatt, a kusza érzéseim miatt, hogy nem láttam a szememre - mert féltem látni...

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Kérdő tekintettelnéz a lányra... nem érti a kérdést... hiszen... miután ő mondott valamit, utána Dzsana odaszólt Shanilnak, és kiviharzott a szobából... látszik a tekintetén az értetlenség.

-De akkor rohantál ki, miután én odaszóltam Tiának. De ha úgy érzed, hogy nem miattam volt, akkor rendben. Köszönöm, hogy felvilágosítottál. bevallom, kicsit bűntudatom volt, noha ez egyszer fordult eddig elő velem életem során. De mindegy.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- Oh... Ahhoz, hogy megértsél tudnod kell egy két dolgot.
Mielőtt megérkeztél a szobába Shanillal beszélgettem - és elmondtam mennyire nincs bennün ismerkedési szándék, hogy el vagyunk egymás mellett és így dolgozunk együtt - és hogy úgy érzem, hogy senki nem vesz figyelembe. Amikor beszélgettünk feltettem egy kérdést - és senki nem foglalkozott vele...vártam, és ezekszerint nagyon balul sült el részedről, hogy pont akkor mentem ki. Úgy gondoltam, hogy ha nem érdekel senkit a mondandóm, akkor minek maradjak - Shanilnak azért mondtam azt amit, hogy belássa igazam volt.
És még valami... én már régóta nem dolgoztam csapatban, mert nem akartam...mert eddig mindenki elhagyott... és nem akartam, hogy újra megtörténjen minden. És féltem. És ezért voltam olyan rideg ...
És bocsánatot kérek most tőlled ... mindenért ... mert te is ember vagy...lélekkel, érzelmekkel - és bár nagyon jól bánsz velük... barátságra, szeretetre neked is szükséged van... még akkor is ha nem ismered be önmagadnak.
*Dzsanán látszik, hogy őszinte szavakkal beszél - és bár nehezen nézhető ki belőle, de igen érzelgős lélek.*

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Meglepett etkintettel néz a lányra. Nem egy empatikus alak, akinek minden nap kisírja egy nő a bánatait a vállán. Most hirtelen nem is tud mit kezdeni Dzsanával. Szemmel láthatóan zavarban van, bár ezt remekül titkolja.

-Ööö... értem... de nem kell bocsánatot kérned... nem csináltál semmi olyat, amiért bocsánatot kellen kéred.
Barátaim nincsenek, pontosabban eddig nem voltak, olyanok, akik szeretnek, olyanok még kevésbé. Talán gyarló apám szeretett valamennyire. De nem hiszem. Szóval nincs miért bocsánatot kérned, de nagyon aranyos vagy, hogy mindenzt megtetted. És én személy szerint jobban oda fogok figyelni arra, amit mondasz, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő.
A másik meg, hogy én sokkal ridegebb voltam, mint te. Pontosabban te nem is voltál rideg. Nem bántottál meg senkit, nem haragszik rád senki.
Ebből a szempontból te jobb helyzetben vagy.

*Lehajtja a fejét, úgy folyatatja, szemével a padlót bámulja, hangja halk:

-Megtanultam elfojtani az érzéseimet. Látod, milyen kapcsolatban vagyunk Shanillal. Nem nagyon törődök vele. És megpróbálom kizárni a fejemből az összes érzelmet. Nem jó, de meg kell tennem.

<Óóó.... tisztára zavarba hozott... de nagyon őszinte... a bánat megindította a nyelvét, és ivel velem akart beszélni, ezért nekem öntötte ki mindezt... ilyensem volt még...>

*Kedves mosollyal az arcán szól megint:

-Lemegyünk vissza az ivóba Trishához?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- De igen, van miért – senkit sem kezeltem emberként…
De hogyhogy nem voltak barátaid életed során… jajj – nincs jogom ilyet kérdezni, bocsáss meg…ha nem volt, ideje hogy legyen. Talán kezdjük elölről az ismerkedést, induljunk tiszta lappal… - *azzal egy kedves mosollyal arcán feláll a férfival szemben. Jobb kezét nyújtja neki – férfi módra.* - Üdvözletem Jóuram! A nevem Dzsana Khadde. Taba el Ibara végeláthatatlan homoktengerének mélyéről érkeztem e számomra igen idegen városba. Kérem fogadja el tőlem e baráti közeledést és engedje, hogy megismerhessem Önt és hazáját!
*Mosolyogva kacsint egyet Kildarra, szemeibe egy kis öröm bújik meg. Valahogyan másként hat egész lénye mint eddig – mintha felszabadultabb és kiegyensúlyozottabb lenne.*

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Dzsana megjegyzésére kicsit meglepődik, majd szélesen elvigyorodik. jobb így látni őt, hogy nem szomorú, hanem egész vidám. viszonozza a kézfogást, majd amkor a nő végez, ő is belekezd:

-Üdvözlöm, hölgyem! A nevem Kildar Cossagor, délről, a Déli Városállamok kusza, kaotikus rendszerű világából. Ifin városa, és egész Észak kultúrája számomra is ismerem. Köszönöm, hogy megismertette velem magát és hazáját, baráti közeledését elfogadom, remélem ön is az enyémet.

*Ahogy Dzsanára tekint, szemei szinte kacagnak. A hideg tekintete megmarad, de szeme mélyén a vidámság szikrái pattognak.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Még szélesebbre húzza mosolyát. Nagyon örül neki, hogy így alakultak a dolgok. Két keze közé fogja Kildar kezét.*
- Tudd meg, hogy nagyon örülök neki, hogy ilyen jó embert is megismerhettem személyedben - persze a többiek is jók, szeretnivalóak...
És igazad van - le kellene mennünk Trisháékhoz - épp kártyázni készültünk. Gyere Te is, szórakozzunk egy kicsit és persze beszélgessünk...
*Azzal gyengéden húzza magával a férfit, szinte válaszra sem várva. Ha kicsit ódzkodna a közös programtól, kicsit "erőszakosabban" vonszolja magával. Menet közben még beszélget vele.*
- Öööö... tulajdonképpen mi bajod Shanillal - persze, ha elárulod nekem... nem akarok tolakodni, csak kíváncsi vagyok miért nem jöttök ki egymással...