Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn)
_____________________________________________________________

(Gorden Harunn)

- Invitálásotokat Galardzsa jutalmazza meg néktek idegenek. Köszönettel elfogadom felajánlott élelmed és vized Kalmon. Örülök, hogy találkoztam véletek, itt a homokrengeteg közepén, és hogy eljöttök velem gyönyörűséges szülővárosomba. Meglátjátok, nem fogtok csalódni szépségében, és kínálatában. Ha elfogadnátok tőllem egy aprócska javaslatot… bár már tényleg hosszú és kimerítő út áll mögöttem, de szeretett városom csak pár mérföldre van innen. Ha most összeszedelődzködünk a hatalmas forróság a kapukon belül fog érni bennünket.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - As Sa'an város falainál
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*A kapunál másik őr nem áll. Dörömbölésedre halk motoszkálás hallatszik a túlfélről. Egy kis ablak szerűség nyílik meg az ajtón. A résen egy öregnek mondható személy tekint ki rád. Szavaidat figyelmesen hallgatja, s csekély közös nyelvtudással szól hozzád.*
- Lenni maga várni....hír jutni el nem...várni, várni, várni
*Majd ha egyebet nem szólsz neki, becsukja az ablakot. A szöszmötölés hamar elhalkul odabentről. És megint csak kint maradtál. Végignézel a társaságon, őket nem zavarja, hogy a kapun kívül kell tölteni még egy kis időt - nekik ez a vérükben van. Te viszont percről percre egyre idegesebben és türelmetlenebbül bírod a kirekesztést - főlleg így, hogy csak pár méter választ el civilizált emberlakta területtől.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Jól van Gorden. Tőlem máris indulhatunk.

*Elkezdem összepakolni a cuccaimat és belecsomagolni a hátizsákba. Magamra Könnyű utazóköpenyt terítek és a csuklya részét is felveszem, hogy védjem a fejem a napsütés káros hatásaitól. Gyors, ütemes mozdulataim gyakorlott utazó benyomását keltik, aki már sokszor éjszakázott a szabad ég alatt.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Mielőtt Joakim megszólalhatna Jaszaf válaszol Fergiának.*
- Biztos lehet benne hölgyem, hogy minden egyes egyén szerepel a behozandók listáján.. - *mosolyodik Fergiára. Amikor a nő megvizsgálja a gyanusítottat árgus szemekkel figyeli a ténykedését.
Fergia alapos vizsgálatba kezd Joakim álapota felöl. Azonban semmi feltűnőt, eltérőt nem talál. Bár a férfi egy kicsit le van gyengülve fizikálisan, de ez betudható a sivatagi embertelen körülményeknek. Rosszullétét valószínűleg a vízhiány okozhatta – bár lehet az éhség is közrejátszott. Semmilyen külsérelmi nyom nem látható testén. Joakim kimondottan jól ápolt férfi. Hajában semmilyen élősködő jele nincs, körmei egészségesek, ápoltak, testhajlataiban sincs semmilyen kórra utaló jel.
Visszaülvén a helyére és további kérdéseit feltéve észreveszi, hogy a gárdavezetőnek nem tetszik ez a huza-vona. Viszont a nő érintésére egy pár pillanatig csak a kezére nehezedő karcsú női kezet nézi – majd kicsit értetlenül néz a nőre, de mintha szemeiben furcsa fények gyúlnának. Megköszörüli a torkát amikor a nő hozzábeszél, szemmel láthatólag zavarba jött a nő érintésére. Rápillant ismét a kezén nyugvó kézre, s dzsadhoz nem méltóan csak ennyit tud kipréselni magából:*
- Iiigen … persze…
*Afuz érzékelvén mindezen cselekményeket, bocsánatkérő arckifejezéssel fordul Fergia felé. Közel hajol hozzá, hogy a fülébe tudjon súgni, úgy hogy más ne hallhassa. A közös nyelvet használja.*
- Bocsássál meg, hogy beleszólok a dolgaidba, de azt hiszem ezt így nem kellene folytatnod. A gárdavezetőnek van asszonya és gyermeke is. Kínos neki érintésed, és bizonyos közeledési formát feltételez szemében – ha érted mire gondolok. És ez egy nőtől nem elfogadott erre. Majd ha ő akar valamit, mert így bűnbe esik aminek súlyos következménye lehet rá nézve…

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Mondandója végeztével érzi, hogy valami nem stimmel vele. Mintha homály ült volna szemére. <Kis nyugalom, s rögtön elmúlik> gondolja magában. Aztán valami hűsítőt érez ajkainál - VÍZ - kiált fel magában. Inni kezdene mohón, de nem engedik, végül is a lényeg az, hogy adnak neki inni. Aztán lassan kitisztulnak szemei is, s alighogy kinyitja őket már fel is állítja Fergia a székéről. Értetlenkedve hadja magát vizsgálgatni, s még értetlenebbül hallgatja közben a nő beszédét. Viszont valamire nem számított, hogy ebben a helyzetben a teste teljesen másképp reagál a nő érintésére, mint ahogyan kellene. Kellemes borzongás fut végig a gerincén, s a női ujjak nyomán egy-egy aprócska izom megrándul. Amikor a nő a combjai belső felét vizsgálja meg érzi, hogy ágyékába vér tolul - nem bír parancsolni magának. Örül hogy oly hamar végzett. A székére visszaül, de arcát próbálja érzelemmentessé tenni, próbál nem emlékezni az asszonyi kezek érintésére.
A jelenlévők bemutatását egykedvűen hallgatja, úgy tesz, mintha nem is venné észre Fergia érintését a dzsad kapitány kezén. Aztán amikor rá tekintenek és várják az újabb beszédet komor tekintettel szólal meg.*
- Már elmondtam mindent – csak magamat ismételgetném…az pedig nem kenyerem…

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)
Fejét kicsit félrebillenti, úgy hallgatja Afuzt. Aztán szintén halkan válaszol neki
-Jaj annak a törvényszolgának, aki úgy kezel engem, mint dzsad asszonyt!Tiszteletben tartottam eddig is a helyi szokásokat, ezután sem lesz másképp, de jómagam elveit miatta sutba nem dobom. Mellesleg jól tudom, hogy több asszonya is lehet egy sivatagi férfinak...
<Nem mintha feleséggé akarnék válni...>
Büszke arccal elhúzta fejét Afuz fülétől és bocsánatkérőn nézett a gárdavezetőre:
-Pardon!-de a szemei érdeklődőn néztek rá egy pillanatig, ami szembe állt arcjátékával. Figyelmét az elé hozott tárgyalknak szentelte újfent. Nézegette latolgatott, aztán sóhajtott:
-Tehát a Sakállal már régebb óta van problémájuk, értem. A rá vonatkozó kérdéseimet a lovag elvezetése után feltenném. S eljutottunk ahhoz a részhez, amit feltétlen közölnöm kell önökkel...
Felállt, arca most egészen komor lett, mintha haragudna. Járkálni kezdett a szobában.
<Hogyan magyarázzam meg nekik Joakim mibenlétét? Nem ismerik ezt a hivatalt...Na, majd lesz valahogy. Muszáj, mert a végén még ez a véándor lovag rámveti magát, és nem azért, hogy megverjen...Oh, Ellana, jól kibabráltál velem! Ilyen külsővel....>
-Közölnöm kell, hogy akár bűnös ez a személy, akár nem, azonos vallásba tartozunk, s mint ilyen tény fennáll, kötelességem biztosítani neki a napi egyszeri, rendszeres ételt és italt. Magam hoznám, ha engedélyezi nagyuram-nézett Jaszaf szemébe határozottan
-Továbbá tartok attól, hogy emberei elvesztik fejüket fájdalmas dühükben, és életére törnek vagy gyilokkal, vagy tán méreggel eme férfi életére, így olyan személyeket rendeljen cellája őrzésére, kiknek jelleme és vére olyan szilárd s hűvös, mint az éjszakai szél. Mért is fontos ez? Jobb, ha tudja minden gárdista, hogy rázzák ki fülükből a homokot, és gondolják végig azt, hogy a nyomozást maga a fényességes, áldott nevű Abdul ibl Jaszhafin rendelte el. Kik ők, hogy szavát megkérdőjelezzék abban, hogy kell a nyomozás, és kik ők hogy kételkedjenek abban, hogy a fényességes úgy hiszi, eme tettet egy Uwel-lovag nem tehette? ha időhúzásnak veszik a jelen eseményeket, vegyék számba....kik ők, hogy porzsemként gomolyogni akarnak a fényességes orra előtt? Azt akarják, hogy az tüsszentsen? jaj nekik, ha ez megtörténik s magukra haragítják bölcs személyét! S lehet, hogy én sem vagyok több egy fekete porszemnél a hatalmas úr papucsán, ám még sem rázott le mégh róla engem. S amíg ezt nem teszi, kutya kötelessége mindenkinek elfogadni jelenlétem s szavaim. Világosan beszéltem? Ha valaki nem akar engedelmeskedni, szereltesse le magát!
Arca veszített szigorúságából kicsit, békésebben folytatta:
-Tudom, nem tudják, mi az, hogy Uwel lovag. Megpróbálom elmondani. Az én földemen a papságnak két keze van. Egy igét oszt, másik fegyvert forgat. Ez a férfi fegyvert forgató papi személy, s mint ilyen, legyen bár idegen, több tiszteletet érdemel, nem olyan bánásmódot, mint egy tömeggyilkos. S kérem vissza ama medált, mit nyakában viselt, mert azt elvenni tőle nagy harag az ő fejére, s olyan, mit utazótól elvenni a vizet a sivatagban! értették szavaim s megértenek engem?-nézett Fergia Jaszafra kérőn
<Remélem nem lesz itt most senki forrófejű..>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Ahogy ott állt elszántan, összefonta keblei alatt a karját. Egy pillanatra elszűllt a gondolata a kihallgatásról
<Fáradok. Jár a szám mint a kacsa segge. Mm. És zöld almájuk sincs. Pedig az a minimum. Rengeteg dolgom van, és itt szöszölünk! A lovag úr egyérteműen értésemre adta, mihez is lenne kedve, ha nem lenne rab...Egészséges férfiember, élettanilag normális reakció...De hogy ezt plénum plán....Ő tudja. Zavarba hoztam a gárdavezetőt. Meglepő. Érett férfi. És szép nagydarab. Dzsad létére szokatlan. Erős csontozat...arányos izomzat...valami idegen vér lehet benne? Több évtizednyi szolgálat a háta mögött...már nem lehet forrófejű, helyette valószínűúleg öntudatos, határozott, flelelősségteljes...Jól megél a....Az anyád te némber. Hogy vájnák ki a hollók a szemem. Komoly munka közben enyelgek? Jó hapsi, és? Nős...halom dzsad szokás rabja. és még él. Jól is teszi, de én meg az élők...Az élők nyafognak.>
Kicsit megrázta a fejét és várta, előbbi szónoklata mit ért el.

[Alauron]

(Salah)

Részemről visszaakasztom a vizestömlőm a helyére, és felkészülök az inbulásra As Sa'an felé.

[Flamme O'Styg]

Egyre jobban ferhelgelődik hősünk. Hangja egyre idegesebb, de még próbálja magát nyugtatni.

-Ide, figyeljen! Nekem még ma be kell jutnom ebbe a városba! Nem érti? Nekem küldetésem van! Az égiek adták nekem, és Sogron a tudója mi fog itt történni, ha ellenkeznek az akaratával. A Tűzisten nem az idegbetegségéről híres.

Ha nem hiszi itt is megvillogtatja a szimbólumát, ekkor eszébe jut, hogy nem sokat tudhat ez a dzsad a kyr panteon isteneiről.

-Ne csodálkozzon ha ezek után, az útcán véletlenül magába vágódik egy izző tűzgolyó, s ezzel porrá égeti! Én szóltam!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn)
_____________________________________________________________

*Gorden javaslatára mindenki szedelődzködik. Megéri azt a kis fáradságot, hogy nem kell még egy napot kint tölteni a szabad ég altt. Amikor minden a helyére került a két dzsad férfi "felpattan" tevéjére, Salah előbbi ígéretéhez híven Kalmont a háta mögé segíti fel. Kicsit szokatlan és kényelmetlen, és igen nagy ügyességet kíván az északitól, hogy "nyeregben" tudjon maradni Salah mögött. Viszont nem kell neki pár száz méter és rájön a nyitjára a dolognak. Immárom teljes tempóban haladhatnak a város felé. Két órát tevegelnek szinte szótlanul. Mindenki elmélyülten gondolkodik a reggeli eseményekről, ezért ritkán szólnak egymáshoz. És egyszer csak a látóhatáron felsejlik valami. Mintha egy aranyozott kupola lenne. Vagy mégsem? ... Közelebb érvén Gordennek kicsit hevesebben kezd el dobogni a szíve - nagyon régen látta már városát, s anyját, ezért egy picit jobban siettetni kezdi tevéjét. A város képe egyre közelebb ér. Látni lehet amint emberek és tevék várakoznak valamire, s látni lehet a kapukat, melyek komoran s semmi jót nem kecsegtetve zárva vannak.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana -
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Az ipse a kapu túloldalán nézi hevességed és igencsak értetlen képet vág. Morog valamit az orra alatt, majd bezárja a kisablakot, s végképp "egyedül" hagy. Füleidet azonban valami szokatlan hang üti meg. Már hallottad ezeket a hangokat - csatába szólító kiálltások hangzanak fel valahonnan a karaván első védvonala mögül. Mert nem mindenki lélegzett ám fel. Az őrséget megkettőzték, és 3X2 fős kis felderítőket küldtek ki a sivatagba a dzsad kísérők. Hír nélkül tértek vissza, viszont valami mozgást vesz észre szemed abban az irányban amerre mutogatnak kardjukkal. Kezed automatikusan a kardod markolatára siklik, de árgus szemekkel figyeled kik lehetnek. Pár perccel hamarabb érzékeled az idegeneket. Két teve közeledik felétek. Az elsőn ülő dzsad férfi, míg a második tevén ketten ülnek - az egyikük olyan idegen mint te ebben a környezetben.*

//Bocs Szita és Ralog, hogy kimaradtatok...mára ennyi futotta...és holnap is csak este valamikor... //

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Összeráncolom a homlokom nemtetszésem jeleként, de mivel én vagyok "hátul" a sorban így ezt nem nagyon érzékelik a többiek ezért hangot is adok érzéseimnek.*

-Hmm. Nem tetszik ez nekem. Valami komoly dolog történhetett, ha ennyi embert várakoztatnak a kapuk előtt.

<Sajnos a sok haragos ember egy helyen nem túl jó ómen. Ugye Velar. Nem ez lesz az első és nem is az utolsó eset, hogy a tömeg mint északi tengeren a jeges vihar döngeti a kapukat. És a hatalmasságok nem szegülhetnek ellen sokáig...>

[Alauron]

(Salah)

<Valóban furcsa hogy ennyien kint várnak, ez nagyon ártalmas most a sejk kasszájára, ami pedig a fogdmegjei egészségére lesz ártalmas ha nem megy rendben a piac...>

A teve ringatózása, a furcsa látvány, és egy éppen eszébe jutó dallam, amit nem rég hallott jó kedvre derített.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Afuz bólint egyet, hogy érti miről beszél Fergia, de arcán látszik kétségei vannak a további történések kimenetelében. Nyugodt arccal fordítja a nő beszédét, arca egy pillanatra sem rezdül meg. A beszéd alatt némelyik őrnek meg-megrándul egy izom az arcán, de nem szólal meg semelyikük. Jaszaf arca is keményebbre vált, de ő is türelmesen végighallgatja a nőt.*
- Nem kell félnie kisasszony, a gyanusított táplálásáról és egyéb feltételekről én gondoskodom. Szavatolom a testi épségét is - kötelességem. Az embereim pedig az utasításait el fogják fogadni, mert megparancsolom nekik - még akkor is ha nem tetszőt parancsol...kötelességük mindent megtenni az ügy érdekében... - *mondja miközben szigorú szúrós tekintetét végighordozza a társaságon. Apró bólintásokkal adják tudtára az emberek, hogy megértették.* - Ami a medaliont illeti...nos, egyenlőre még nem adhatom vissza. Ha elég bizonyíték lesz arra, hogy tényleg nem ő követte el a gyilkosságot, majd akkor. Addig nem tehetem, sajnálom, de az én kezem is meg van kötve...
Viszont...lassan ebéd felé jár az idő. Javaslom hogy tartsunk szünetet. A gyanusított is másik cellába kerül át, és élelmet is kap, természetesen vizet is. És mire végzünk, a többi tanu is előkerül... Nos? Rendben lesz így Fergia kisasszony? - *néz áthatóan a nőre. Szemeibe a furcsa fények még mindig ott játszanak, de nem lehet eldönteni minek is tudhatóak be - félelemnek, vagy vágynak...*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Bólintással adta mindenki tudtára, hogy megértette a hallottakat.
-Becsülöm az emberei munkáját, ők is becsülhetnék az enyémet. Alávetem magam döntésének, nagyuram.
<De fel nem adom. Remélem úgy vigyáz arra a medálra, mint a szeme világára.>
Felemelkedett székéről, egy "Egyelőre többet nem tehettem, hallotta"-nézést küld a lovag felé. Éhes volt, és kellett egy kis friss levegő, semmint a vallatószoba levegője, hogy rendbeszedje, eddig milye van és még milye nincs. A férfi nézését állta, kiismerhetetlen tekintettel. Az ebéd felé menet sóhajtott, Afuzhoz fordult:
-Öregszem. Sokat fecsegek, és érdekelni kezdett a férfinép. Gyere, menjünk egy csendes helyre, szúrj le és áss el a homokban, mert ez már a vég...-ironizált magáról keveset, majd vállat vont, hogy a tolmács nehogy komolyan vegye őt.
<Hess, istennő, nem a legjobb időpontot választottad. Nyomozás van...Az életórám alkonya pedig sosem zavart...>