Al-Abadanai kalamajka

[Flamme O'Styg]

A távolból jövő idegenek ruházata, és viselkedésük egyértelműen tükrözi Flamm számára, hogy nem ők voltak akik az imént nyilaikkal sorozták a népet. Ezért, még mielőtt barátságos Flammhoz hasonló külhonikat bántanának ezek a vadállat dzsadok, odasiet a blokádhoz és miközben a közös nyelven beszél kézjelekkel magyarázza, hogy majd ő megnézi. Ha a válasz "nem" is, akkor is ő megy oda. Léptei könnyedtek, tipikus kalandozó mozgás. Egyik kardját kivonja a biztonság kedvéért, s lapjával a vállára támassza, miközben kezével alulról fogja. A másik kezével int a három figurának, majd semmittevőn a kabátja zsebébe rakja.
-Üdv néktek Sivatag Vándorai! Milyen sivatagi szél hozott erre benneteket? Szándékaitok remélen nem ellenségesek, különben bármelyik pillanatban egy barátságos nyílzáporral találhatjátok szembe magatokat.
Igaz, hogy Hősünk nem tudja, vannak-e a barikádoknál íjászok, de ez most nem számít

//Megjelenés:
Egy középmagas termetű, huszas éveiben járó embernek néznétek, ha álláig érő, sötétbara haja mögül nem kandikálna ki a hegyes füle. Az orcáján serkenő pehelyszakáll miatt azonban egyértelműen fél-elf-nek tituláljátok szerencsétlen kalandort, így korára tippelni nem tudtok. Bizonyára kalandor, mert másképp nem lenne itt ebben a sivatagban. Egy egyszerű barna csizmát, zöldszín vászonnadrágot, és egy inget visel, mely alatt bizonyára valamiféle kisebb vértet hordhat. Ezen kívül most is rajta van hosszú fekete kabátja, s kesztyű a kezén. Vállához támasztva láttok egy sötét pengéjű kardot, melyen az éles szeműek narancsszín rovátkákat figyelhetnek meg. Ahogy a napfény megtörik a markolaton, arra enged következtetni, hogy egy különleges fegyverrel van dolgotok. Ami még aggasztób, hogy ennek a párja ott függ a férfi övén. Magabiztosan közeledik felétek.//

[Alauron]

(Salah)

<Hát..ő meg micsoda? Ilyen furcsa szerzettel nem találkoztam még leszámítva néhány órája azzal, aki most itt ül mögöttem...>
Aztán hirtelen zavar támad az eddig tiszta tekintetben
<Lehet hogy ez egy homoki elf?... mit akarhat?...Biztos nincs egyedül, és a társai ránk fognak törni...vagy lehet azok állnak ott a város előtt, és kifosztották, mi meg szerencsétlenségünkre épp a karjaikba futottunk!!!>

A homokszín ruhás férfi szeme elkerekedik, tekintete egyszerre félelmetessé, és rémültté válik. Aggodalmasan tekint körbe mintha támadástól tartana...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Ismét összeráncolom a homlokomat a kardos idegen burkolt fenyegetését hallgatva. Salah mögött észrevétlenül a bal markomba csúszik a dobótőröm és figyelek a környék rezdüléseire is. Érzem a változást utitársaim viselkedésében is.*

<Itt valami NAGYON nincs rendjén. Ha már a helybeli dzsadok is ilyen feszültek lettek...>

-Üdvözöllek idegen. Kalmon Yadah vagyok a messzi északról. Eddig csak te helyeztél kilátásba nyílzáport és fogadtál minket kivont karddal. Örülnék, ha megtudhatnám kit tisztelhetünk benned és miért vagy ennyire ellenséges velünk?

*Közben felmérem a távolságot a barrikád és köztünk. Próbálom megsaccolni, hogy milyen eséllyel tudnak ilyen távolságra eredményesen lőni.*

[Flamme O'Styg]

~Nah meglátjuk mennyire vagyok merész, most lehet átvernek és mindjárt egy dobótör vágódik belém, mert ezek voltak, akik az imént ránktámadtak, csak tudnám miért vagyok ilyen veszettül nyugodt...~

-Nyugodjanak meg Uraim! Semmiféle ártó szándékom nincs. Ordanból érkeztem ide egy küldetés által. Flamme O'Styg a nevem. Épp oly elveszett vagyok mint Maguk. Ezzel a karavánnal érkeztem, de nem lehet bejutni a városba ezért kintragadtuk. Nemrégiben egy nyílzáporral áldottak meg bennünket, a karaván vezetője meg is halt, ezek a dzsadok azt hiszik maguk voltak. Ha nem jövök maguk elé már nem biztos, hogy élnének. Tehát nem maguk voltak?

Valószínüleg "nemleges" választ fog kapni, ezért int a barikád felé, hogy tegyék el a fegyvert. Lehet nem hisznek neki, de jelenleg jobb ötlete nincs. Nem ért ezen a nyelven. A következő szavakat már csupán pár méterre állva mondja az érkezőknek.

-Honnan érkeztek?

Megvárja, míg beéri a három alak és velük együtt indul vissza a kapu elé. Kardjait immár vissza is rakta a helyére.

[Alauron]

(Salah)

Szemeit erőltetve a távolba tekint, hogy megcáfolja-e vajon az idegen szavait a látvány.

<Nincs nyoma homokförgetegnek, vagy több támadó szándékú elfnek...ez meg igen mókásan fest, ha tényleg az aminek kinéz. A kint veszteglők is dzsadnak tűnnek...persze ki tudja.
No jó, a Szentéletű Mullis-Al-Gahrad, Galradzsa tegye még bölcsebbé, mesélt nekem egyszer azzól, hogy élnek más elfek is a sivatagon túl, talán azok festhetnek így...dehát hogy is illethetném szóval ezt itt, azt se tudom miféle>

Bizalmatlanúl szól a Flammhoz:(pyarul)
- Kísérjen Ordan istene téged utadon becses elf. Ne neheztelj rám amiért furcsán szemléllek, de az én hazámban a te fajtádból egy vérszomjas, mocsokkal terhes nép él, és meglátva téged, és a sokasságot azt hittem ők okoznak zavart a városnak...ám melletted szól hogy azok nem beszélik így a Mindenki Nyelvét. Talán te nem vagy közülük való, és igen messziről jöhettél, ha azt gondoltad egyszerű utazókat rögtön megtámadnak azok ott...Szóval, becses elf uraságod visszajön velünk As Sa'an kapujához. Én azt mondom rendben.
Végignéz a társain hogy ők is így gondolják e.
-Salah ibn Mu'tasim vagyok, a Félelmet Nem Valló Mu'tasim ibn Al-Nig fia.
Mond becses elf, mi történt, hogy az hitted mi voltunk a támadók? Hisz nincs íjunk sem, amivel támadhattunk volna...

[Flamme O'Styg]

-A fajtámnak vérszomjas fajtája? Én ugyan nem vagyok vérszomjas...
Húzódik pimasz mosolyra a szája, de aztán folytatja...
-Én soha nem gondoltam Magukról, hogy támadók, csak ezeke... Illetve, a dzsad utazótársaimat kellett meggyőzni. Ezért jöttem én... Jah és félig vagyok csak elf. Apám ember anyám elf volt. Félvér vagyok...
Magyaráz miközben szépen elindulnak a város felé...

[Gorden Harunn]

*Furcsán szemléli az idegent, és egyből felismeri, hogy egy félelffel van dolga. Annak magyarázata után eképpen köszönti *
-Üdvözöllek, gyönyörű hazámban idegen. Az én nevem Gorden Harunn.Régen láttam már otthontalan fajtád képviselőiből, de most örül a szívem eme találkozásnak. Az istenek segítsenek utadon. De mit is mondtál a városról? Miért nem lehet bemenni?
És mit szállít a karaván, hogy íly módon támadják, ráadásul fényes nappal?
Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen küldetésed van a sivatagban. Szívesen segítek a magadfajtának.

[Alauron]

(Salah)

Látva, hogy Gorden mennyire megbízik a jövevényben, ő is megnyugszik és immáron bizalommal fordúl felé:

- Akkor alaptalan volt furcsálkodásom Féligelf Flamm Ordanból. Remélem nem neheztelsz érte, mint ahogy azt is, fény derül majd a támadók mibenlétére, bár azt kétlem hogy karavántársaid minket véltek volna annak...Halljuk hát mit láttál a haramiákból, és mit tudsz a karavánról. Ámbátor furcsa, hogy nemigen látok nyomokat itt, mere is menekühettek, merthogy megfutamítottátok őket ugyebár...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn)
_____________________________________________________________

*A három teveglő frissen megismerkedett sivatagot járó, enyhén szólva furcsán és aggodalommal eltelve nézik a feléjük érkező idegent. Gorden és Salah igen feszülten figyelik jöttét, de mind a hárman tekingetnek szerte szét. Az első pár szó váltása után megnyugodnak a kedélyek, és szép lassan egyetértésben ballagnak a hátrahagyott és városból kirekedt karavánhoz. Némelyik karaván beli tag már előrébb araszolgatott az újonnan érkezőkhöz, kivont jatagánnal. Mikor látják, hogy a félelf szinte barátságos hangulatban társalog az álltaluk meg nem értett nyelven az idegenekkel megnyugodni látszanak. Néha-néha hátratekingetve, de visszamennek a tevék álltal nyújtott fedezékbe és onnan figyelik az újonnan jött illetőket.

Flamm mielőtt eltenné kardját megigézve bámulja annak pengéjét egy pillanat erejéig. Talán csak a magasan járó nap miatt látta, de mintha egy pillanatra a kardján lévő rúnák narancsosan felizzottak volna...
Kalmon érdekes bizsergést érez tunikája alatt. Mintha valamilyen melegség áradna onnan...Eszébe jutnak az Öreg szavai...

[Flamme O'Styg]

~Már megint... Ismét a a rúnák... Ez jelenthet valamit... Közel a cél! Be kell jutnom abba az istenverte várba...~

-Magam sem tudom mit szállíthat ez a karaván, én csak kisértem. Bár a furcsa szagokból itélve biztos valami fűszereket. *Elfintorodik* a támadásnak nyoma sincs... Különös... Egyszer csak pár nyílvesszű vágódott a vezetőbe, aztán semmi, mintha valami csoda lenne...
-Állítólag valami gyilkosság történt a városban, amíg az ügyet meg nem fejtik képtelenség bejutni. Az a Magasságos Sejk *hangján érezhető az undor, ahogy a nevet kimondja* elrendelt el be- és kimeneteli tilalmat. Már próbáltam mindenféle trükkel bejutni, de lehetetlen. Viszont én még eznap be fogok jutni. Nem azért utaztam Ordanból ide a Világvégébe, hogy üres kézzel távozzak. A küldetésemről nem szólhatok sokat. 2 követ kell megtalálnom. Legyen elég ennyi...

Végig mosolyog és szinte repdes örömében, hogy az ittléte során először végre normális emberekkel is beszélhet, nem csak a dzsad makogást kell hallgatnia egész nap...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Miután mindenki beleegyezését adta, hogy az ebédet elfogyasszák Joakimet két őr megfogja és kivezetik a helyiségből. Pár méter megtétele után, és egy balra kanyarodó folyosószakasz után egy zárt vasajtóhoz vezetik el. Meglehetősen enyhén bánnak vele, nem úgy mint amikor felhozták. Kinyitják az ajtót előtte, beviszik a cellába, leveszik a nyakáról, a kezeiről és a lábairól a bilincset. Odabent Joakim meglepődötten tapasztalhatja, hogy egy rend ruha tisztán várja a viseletes ágyon, melyen még takaró is van. Az egyik sarokban egy pici asztalka van közvetlenül az ágy mellett, melyen még enyhén gőzölgő étel is várja, mellette pedig egy fa kupában talán víz található. A két őr szúrósan nézik egy kicsit a paplovagot, majd minden incidens nélkül kimennek és rázárják az ajtót.
A fogoly elvezetése után Fergia kilépdel Afuz oldalán a helyiségből. Még éppen elmonja gondolatait, amikor egy forró kéz markolja meg a jobb felkarját. Hátratekintve meglátja, hogy Jaszaf marasztalja, s pyar nyelven szól hozzá.*
- Öh... Fergia... lenne kedve eltölteni velem az ebédjét? Volna megbeszélni valónk a Sakálról ugyebár...és amint tapasztalja Afuz szolgálata hozzám, de csak is hozzám nem szükséges...- *ereszt meg egy szinte szívdöglesztő mosolyt a nő felé. Afuz bólint egyet, és egy kissé érdekes vigyort ereszt meg ő is. *
- Akkor én megyek is... megnézem, hogy hol tartanak a tanuk behozatalával, s én is megebédelek szép lassan...
- Persze...menjen csak...addig mink megbeszéljük a kimaradt részleteket - *válaszol Jaszaf Afuznak, s utána szinte csüng a nőn, kit igen hevesen invitált meg az előbb ebédre. Arcán még mindig ott terül el a mosoly, mely még egy háremet is levenne a lábáról...*

[Gorden Harunn]

<Az nem lehet hogy nem mehetek be amikor egy gyilkos mászkál a városban. Látnom kell anyámat.>
*A kapuhoz sietek, és dörömbölök, hátha jön valaki akivel tudok beszélni. Közben a félelfhez fordulok.*
-Tisztelt idegen. Kérlek mondd el, hogy mivel próbálkoztál eddig, és hogy végül hogyan akarsz bejutni. Én menesztenék követet a sejkhez. Ez a szülővárosom, talán engem beengednek. Értetek pedig felelnék. Csatlakozhatnánk a nyomozáshoz is ha nincs ellenetekre.
*Mondom, miután újra a kaput döngetem.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Felszalad homlokára bal szemöldöke, hol Afuzra, hol Jaszafra pillant, hol pedig a kézre, ami őt fogja
<Ezek összebeszéltek? Dehogy. Dzsad férfiak. Valami íratlan, általam nem ismert dologról lehet szó. Tudom, hogy a dzsadok szeretik a szépet, no de hogy ennyire! Jó hogy nem nyom a falhoz, hogy aztán megmutassa, nem csak a gárdában vezető...Na majd megrántom a gyeplőjét!Aduzt pedig meg fogom folytani. Ez a férfi beszéli a közöst. Uram, humorod elért...és Ellana-Galradzsa 1-0>
-Afuz, visszafelé hozhatnál nekem két almát. Hogy az elmét megmozgassa. A meghívását pedig uram elfogadom, ha hajlandó elereszteni.-fejti le ráérősen, nyugodtan a férfi kezét magáról
-Nem röppenek el, mint az egeret látó sólyom. És valóban, van mit megbeszélnünk, többek között azt is, mért titkolta, hogy érti a közös nyelvet? A dolgomat megkönnyebbíthette volna.
Néz kérdőn a férfira, fejét kicsit büszkén, ám nem gőgösen felemelte, ujjait maga előtt összefűzte.Egyenes háttal, mintegy vonulva megindul arra, amerre majd az ebéd lesz, s pimaszul hagyja, hadd ringjon a csípője nőiesen, nem úgy, mint egyébkor, mikor férfiasan robog.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Afuz szemmel láthatólag nagyon sietősre vette a dolgát, csak biccentett fejével egyet feléd, s már távozott is a kijárat felé. Jaszaf még mindig mosolyogva elengedi karodat, mindeközben bocsánatkérően csillanak meg szemei. *
- Természetesen, hogy eleresztem, nem kívánom szépségét rabláncra verni- bűn lenne.
Hogy a titkolózásomra miért volt szükség? Hm... Mondjuk úgy, hogy kiderítettem mennyire bízhatok meg magában, Afuzban, s a képességeikben. Igen nagy horderejű ez az ügy, ezért nem bízhattam a megérzéseimre, hogy jó kezekbe adtam az ügyet. Hiába, hogy igen biztatóak a hírek magáról, tudásáról - személyesen is meg kellett győződnöm róla - és másként nem ment...
*Ahogy befejezte a magyarázkodását jobb karját feléd nyújtja, hogy karoljál bele, s úgy menjetek ebédelni. Szemeivel szinte levetkőztet, úgy néz rád, mintha átlátna a fekete szöveten ami tested tökéletes részleteit takarja el.*

[Alauron]

(Salah)

<Szóval nem engedtek be? Ezen nem csodálkozom. Node sebaj, majd hátha Gordennel kivételt tesznek, most meglátjuk mennyire becsülnek téged a szülővárosodban...>

A többiekkel tart a kapuhoz, mikor odaérnek, egy lépéssel hátrébb megáll, tevéjéről leszállva, kantárszáron fogva vezeti azt. A kapunán tovább figyel mi lesz Gorden próbálkozásának eredménye.