Abaszisz: Ifin városa

[Hakea Ello]

(Tia)

Elmosolyodik a harcos finomkodására, úgy dönt, hogy kicsit visszavág.

-Én a helyedben elgondolkodnék, milyen finom hölgy az, aki visszatért Orwella fekélyes dzsungeléből, az Elátkozott Vidékről . És én inkább attól félek, hogy az én elfásult stílusom kerget az unalomba, semmint te engem. Mesélj, hisz' arcod már megtette az első lépést, nem lenne illendő eltitkolni a történet másik felét.

Sejtelmes mosollyal arcán kortyol bele a vizespohárba, majd nesztelenül visszahelyezi az asztalra, miközben közelebb húzza egy csöppet a széket maga alatt.

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

*Az elf szélesen elmosolyodik.*
- Nos rendben, szép hölgy, nyertél. Yllinorban születtem, határőrnek képeztek. Egy betörő csapat azonban túl nagyszámú volt, és a Fekete Határon túlra űztük őket, nehogy visszaforduljanak. Tysson Lar romjai közt azonban elszakadtam a csapattól és fogságba esem. Akik rabul tartottak, egykor elfek voltak, de mára csupán korcsok. 35 évembe telt, míg megszöktem tőlük. Menekülés közben szereztem ezt. * mutat vak szemére.* Kár, mert azelőtt egész jó íjász voltam.

[Hakea Ello]

(Tia)

<Hát Yllinori...Chei elfjei még jóval közelebb kerültek az emberek népéhez, mint mi Haonwellben. Érdekes lesz...>

-Még sosem volt alkalmam beszélni Yllinorival, ám úgy tudom, népetek meglepően jó viszonyt ápol a kérészéletűekkel, kik Chei király vezetése alatt állnak. Szolgáltál a király seregében? Úgy hallottam, igen jó íjászok kerülnek ki az ott szolgált katonák közül. És mesélj kérlek az elfekről, akik fogjul ejtettek, mert ha a hajdani Tysson-Lar közelében fogtak el, akkor nem lehettek mások, csak...te jó ég...Krániak.

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

- Nem*rázza meg fejét a veremharcos.*- nem szolgáltam Chei alatt, katonaéveimet mindet a határ védelmében töltöttem. Rabul ejtőim pedig valóban krániak voltak, de mint mondtam, inkább korcs fajzatok már, mint valódi elfek. * magyaráz, majd belekortyol borába.*

- de elég a rémtörténetekből. Most mesélj te is. Nem tudom mennyi időnk van most társalogni, de ha úgy adódik, később bővebben is mesélek.

[Hakea Ello]

(Tia)

Kissé gondterhelten néz a szembenülőre, mikor a kráni elfeket emlegeti, és látszik rajta, hogy igencsak érdekli a téma, de inkább nem hozza szóba egy időre.

-Nekem van időm, és hogy őszinte legyek ennél jobb dolgom pillanatnyilag nem akad, és örülök, hogy lehetek valaki társaságában, akivel el tudok beszélgetni egy kicsit. Az elmúlt napok igencsak zűrösek voltak mindannyiunk számára, sőt, összezördülések is akadtak...mint láthattad. No de mielőtt az én hosszas és nyúlós elbeszélésembe kezdenék, megkérdeném, hogy mi célból álltál a Testvériség szolgálatába.

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

*Az elf gondolkodás nélkül válaszol.*
- A kardomból élek, így keveset válogatok a megbízók között. A Szürkecsuklyások jól fizetnek. De ne aggódjon, ha megkapom a pénzem, nem hagyok cserben senkit.

[Hakea Ello]

(Tia)

Kicsit lesüti a szemét, mikor hallja, hogy zsoldos a férfi. Csalódott, hisz' ugyanabban a sorsban osztoznak.

-Úgy hírlik, a zsoldosok megbízhatóságát a munkaadó erszényének nagysága határozza meg. Ne érts félre, én ezt a véleményt nem osztom, sőt, minden erőmmel azon vagyok, hogy erre rácáfoljak. Azonban eléggé furcsán hatott, hogy azt mondtad, nem válogatsz nagyon a megbízók között...ez remélem nem azt jelenti, hogy egy rabszolgavadász kíséretébe némi zsoldért ugyanúgy beállnál, mint ahogy egy szép királylány testőrségébe.

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

- Azt mondtam, nem sokat válogatok, nem azt hogy egyáltalán nem. sokat le kellett vedlenem az Yllinorban tanultak közül, hogy túlélhessek, de elveim azért vannak. *magyaráz hevesen a férfi.*

[Hakea Ello]

(Tia)

-Remélem, nem kellett túl sokat elhagyni azokból az elvekből, hisz' a Chei országában nevelkedtek amúgyis híresek a szabadosságukról. A helyes útra téréshez pedig soha nincs késő, már ha úgy érzed, letértél róla. Egyenlőre semmi okot nem adtál arra, hogy ne bízzak meg benned, azonban a közös vonásaink ellenére meg kell értened, hogy bizalomról itt még szó sem lehet, bármilyen jól esne, ha nem kéne folyton a hátamat figyelnem, ha lenne valaki, aki biztos hogy nem okoz csalódást.

Hangja a végén kicsit szomorúra fordul, kicsit előrefelé dönti a fejét, hosszú, aranyszín hajuhatagának vége így az asztallapon nyugszik.

[Kraal Mornan]

(Luure Mos Che'narion)

*A férfi megrezzen e kép láttán. A nő lélegzetelállítóan kecses.*

- Nem kell aggódnod Tia. Nem hagyom hogy bármi bajod essen. *hangjából váratlan őszinteség csendül.*

[Hakea Ello]

(Tia)

Döbbent arcot vág Luure kijelentésére, pedig igazából számított az efféle kifakadásra. Arca felderül, kedves mosollyal és huncut pillantással szól hozzá.

-Én nagyon köszönöm, bár nem érzem úgy, mintha bármivel is rászolgáltam volna erre a páratlan kedvességre. Azonban szemedben látom, hogy őszintén szóltál, és ez a gesztust még kedvesebbé teszi. Merő titok vagy, Luure Mos Che'narion.

Egy rövid hatásszünet után ismét iszik a vízből, majd egy kicsit körbelötyögteti a pohárban a folyadékot, majd ismét leteszi az asztalra, magára hagyván csillapodó táncában.

[Layla]

(Sal Hiddle)

-Óh. Köszönöm.- a lány hangja meghatottan csengett az örömtől. Gyengéden ujjai között forgatta a nyakéket, majd magára húzta: érezte, ahogy érzelmi kicsapongása lassan elcsitul, ahogy az ékszer a bőréhez ér. Volt valami abban a tárgyban, ami megnyugtatta, csillapította érzelmeinek hevességét: a felismerés vad mosolyt csalt az arcára. Nála már ez is ritkaságnak számított. -És még valami...nem, nem, soha nem foglak elárulni, drága...nem lennék rá képes semmiféleképpen. Ahhoz te túl értékes vagy a számomra, túl ellenállhatatlan, túl szenvedélyes, és...és te TE vagy. Nem teszem meg. A lelkem egy darabja örökké a tied marad...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, délután
Résztvevõk: Sal Hiddle [Layla]
____________________________________________________________

* A Kandúr gyengéden átöleli a lányt, miután nyakába akasztotta az ajándékát...*
- Köszönök midnent.
* Majd őszintén a szemébe néz... a szeretet melegsége önti el hírtelen a szívét...*
- Mások irtózva futnának szét a világban, ha megmutatnám mindezt... hogy milyen... gyilkos vagyok szívem. Ez a hivatásom. És én szeretem a hivatásom. Vonzz a vér szaga, ha kell ingyen is megteszem ha elég nagy a kihívás. Műértő vagyok... kifinomult. Minden áldozat egy-egy külön aktus, egy-egy külön alkotás... és én szeretem lassan, különös módszerekkel feltenni az Í-re a pontot. Mesélhetnék neked nem akármiylen történeteket... félek, hogy nem tetszenének azonban. SZólj ha untatlak... khm... ha megbocsátassz... nem időznék itt benn sokáig... vándoroljunk át az ágyhoz...
* Majd egy mosollyal az arcán kilépked a szobából... az olajlámpást elcsavarja, majd ismét sötét lesz az apró termecske... az ajtó hangosat kattan, majd megremeg... a Kandúr az ágy felé lépked, kezét a lány csípőjén nyugtatva...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, délután
Résztvevõk: Shanil Argus [Schinter]
____________________________________________________________

* Trisha az ivóban egy asztalkánál ül egyedül... haja a szemébe lóg, az fényesre lakkozott lapon könyököl, gondolataiba mélyedve... tőle nem messze egy üveg látható, benne vöröses színű itóka... távolról bűzlik az alkoholtól... amint SHanil mellé telepedik, Trisha felnéz rá majd megvonja a szemöldökét...*
- Túl hamari vagyok szivem. De akkoris teszek az elf véleményére. Megsértett az idiótaságával... jáj... most ettől rosz papnő lettem? Hogy nem érdekel?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Kicsit fancsali képet vág amikor egyik férfitól sem jött válasz a kérdésére. Azonban Tia megérkezése és művelete... nos a nőben egy kis félelmet ébresztett. Bár csak annyit lát mindenből, hogy az elf nő a két kezét az alanya fejére helyezi...majd hosszas csend...és kész... de mi?
Amilor ő következik egy kicsit félve ül le Tiával szemben az ágyra. Szemeiben láthatja a félelmet, de bizalma a nőben - és mivel látta az előtte lévőnek semmi bántódása nem esett engedelmeskedik szavainak és próbál lazítani. Kész. Kicsit csalódva veszi tudomásul, hogy semmit nem érez, semmi olyat amit eddig ne érzett volna. Bízik a nőben, hogy amit csinált az csak előnyére vált, bármi is legyen...
Amikor mindenkivel végzett és elhagyta a szobát Dzsana egy őszinte mosolyt küldött Tia felé, majd Luure távozása után kap észbe.* <Ez meg ki volt?:shock: Azt hiszem túlságosan is lemaradtam az eseményekről...> *Mivel már csak Kildar maradt a szobában tőlle kérdezi meg.*
- Mondd Kildar ki volt az az idegen hosszúfülű? Egy újabb társ?
És ha már így kettesben maradtunk... mit akartál tőllem a szobámban kérdezni, megbeszélni. Úgy tűnt fontos lett volna... csak gondolom Tia miatt nem jöttél be... - *őszintén, érdeklődve néz a férfira.*

//karileírás kicsit megkésve Luure részére (bocsi ):
Magas, szikár testfelépítésű nő. Fekete, válláig érő göndör haja, dús hullámokban - de most kicsit csapzottan omlik vállára. Arcáról tisztán leolvasható származása: egy dzsad. Kreol barna arcán mélybarna szemei most szomorúan és zavarodottan ülnek...Nem jutott neki túl sok a szépség áldásából, vagy átkából – de látszik rajta ez érdekli tán a legkevésbé. Egész testéből egyfajta tekintélyt parancsoló, szemet vonzó erő árad, ami még így megtörten is de sugárzik testéből. Első pillantásra látszik rajta, hogy egy tapasztal, sokat megélt harcos lehet, női mivolta ellenére. Testén zöld színű ruhát visel, ami igen viseletesnek néz ki. Pulóvere ujjai hiányoznak - mintha letépték volna őket, egy enyhén bő szabású nadrág van még rajta, melynek szára cipőjébe van belekényszerítve.//