Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Norrec]

(Garret)

*Miután belép a szobába követi Laylát és mellé ül az ágyra,majd végighallgatja Szemit.Nem érti hogy mért kell egyből a rosszraq gondolni.Hiszen mindenkinek lehet titka.Ezért szóvá is teszi gondolatait.*

-Nem értem miért kéne geront egyből rosszal gyanúsítani hiszen segített nekünkés még mindig segítene ha hagynánk.Nem tett ellenünk semmi rosszat.Mért kell egyből rosszra gondolni ha van egy titka.Szerintem mindenkinek van valami titka.Benne van a természetünkben.Nem adott rá okot hogy ne bízzunk benne.De ez csak az én véleményem döncsön a töbség,veletek tartok mert hálával tartozom.

*Ezzel körbenéz és várja a többiek reakcióját.*

[Layla]

(Layla)

*A lány végighallgatta Aryss és Garret reakcióját, és csak önmagában formált döntést. Igen, Garretnek igaza van...Geron jóbarátja, és eddig segítette, szerette, mintha a saját édeslánya lett volna...de nem. Most ezeket az érzelmeket félre kell tennie. Lassan felemelkedett helyéről, és körbenézett az arcokon. Nem bírta tovább tétlenül: hangja halkan csengett, de erőtől, önbizalomtól duzzadt. Sikerülnie kell. Tudta. érezte.*

-Indulunk? Nem ártana, mert már leszállt az éj, ím, nézzetek csak ki az ablakon...és mi csak nézünk itt tétlenül egymásra, mintha minden mindegy lenne. Induljunk hát el. Nem tehetünk mást.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Az emberharcos morfondírozására Tupat lesüti a szemét...*
- Ehh... emberek! Nem lehet őket kiismerni heh! Angyalarcú démonok, csalárdságukkal másokat elvakító fenevadak, szörnyű tettekre képes faarcú gyilkosok... mind-mind az emberi lét egy-egy szikrája! Nem ismerjük jótevőnket, lehet bárki! Megtanultam immáron az utóbbi száz esztendőben: sose bízz egy sápadt felvilágiban se... nyo induljunk legények s asszoynok!
* Azzal a társaság élén megindul kifelé... büszkén kidülleszt mellkasát, csatabárdja szánékosan ütemesen kopog... a kőfi csatába megy heh! A pajzs ütemesen a harci kalapácsnak csattan, majd a trappolással összeolvadva egész hangzatos indulót ad ki... mindehhez az öreg törp dúdolása se semmi... tratatatatam!*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Aryss megjegyzésére egy kissé lebiggyesztette száját.* <Bár igaz, tőlle sokkal többet nem vártam, de... hogy valakit ennyire ne érdekeljen él-e vagy nem... Talán ha sikerül találni számára gyógyítót, másképp fog vélekedni... talán> *Amikor Garret elmondja véleményét fejével egy aprót bólint.*
- Igazad van, nem ismerem és így ítélem meg. De Layla ismeri, s ha érzéseim nem csalnak, akkor szinte egymás közt titok nélkül éltek... ha ő aggódik e miatt, akkor talán jogos kétkedésünk. Adják az égiek, hogy ne találjunk ott semmit és nyugodtan tudjunk majd hátatfordítani Geronnak... de mi van ha épp az ellenkezője derül ki - hogy becsalt minket egy csapdába... Biztosra kell mennünk - bár lehet egyeseket nem érdekli létük, de engem speciel igen... még vannak itt feladataim...és szerintem nem csak én vagyok így ezzel.
*Azzal hátizsákjához lép. Kivesz belőle egy görbített fegyvertokot, mely egyszerű fekete színű, s láthatóan van is benne fegyver. Markolata olybá tűnik mintha indák tekeredtek volna össze rajta. Ráfűzi övére.
- Én kész vagyok. Mehetünk...
*Ha mindenki elhagyta szobáját bezárja azt, kulcsát zsebébe rejti. Tupat harci menetelésére azonnal a törp mellett terem, s villogó tekintettel szinte sziszegi neki.*
- Azonnal hagyja abba ezt a csörgést... nem hiányzik hogy felébredjen Geron. Fogja kezébe azt a kalapácsot és tapassza a kezét a szájára - különben kénytelen leszek én befogni a száját... Lábát meg egy kicsit finomabban is érinthetné a talajhoz, lehet hogy lúdtalpas, de hangtalanabbul kell mennünk...
*Végeztével mintha kissé megenyhülni látszik és hozzáteszi suttogva - 'Kérem'.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat szörnyülködve nét a lányra...*
- Pfeh nekem ne vinnyogj a képembre ember-némber! Vércse asszonyság fogja magát vissza! A munkás-férfiak ideje jött most el! Álj félrre az utamból és meglásd mindjárt csendesebb leszek! Csak szépen kérd!
* Majd némileg halkabban folytatja... ezuttal fegvyerét nem veri a földhöz, nem trappol... ám az ütemes csörgés és a dúdolás megmarad.. rosszalló pillantásokat vet a lányra...*
<... Keselyű én mondom! Különbenis mi van ha az ember meghallja? Felébred oszt mit tehet? Leütöm ha kell, ezen ne múljon semmi... ha jó szándékú meg nem fog az utunkba állni... ha meg nem, hát nem kár érte no! Tupat Bofor: áldom az eszed járását ehh! A Tárnákat Zengető világítsa be az elmém így legközelebb is ehh!...>

[Norrec]

(Garret)

*A hallottakra bólint majd Fegyvereit megigazítja és ő is a többiek után indul.*

<Végülis igazuk van mit árthat ha csak megnézzük. Ha nincs semmi olyan lent akkor biztos Geron se bánja,és ha van akkor pedig majd megbánja. Remélem nem lesz semmi, szükségünk lenne 1-2 szövetségesre itt a városban aki tudja hogy pontosan mi a helyzet.>

*A törpe és a nő közti eseményre elmosolyodik,de nevetését visszatartva lépked tovább.*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Kéérem széépen - ne zörögjön törpuram. Halkan menjünk... - *néz még mindig a törpe szemébe a nő. Hangjában egy kis gúnyt lehetett hallani. Eláll előle, s nem foglalkozik a rosszalló pillantásokkal. Amikor a csörgés és dúdolás nem marad abba ismét közelebb hajol hozzá.* - Kérem, a dúdolást is fejezze be, és kérem fogja kezébe kalapácsát, hogy ne csörögjön annyira. Kérem. - *Szemeiben tényleg kérlelés látható, s az előbbi gúny is eltűnt hangjából.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A törp megmakacsolja magát...*
- Takarodj innen keselyű! Ha nem rikácsolnál állandóan a fülembe, talán magamtól is meg tenném heh!
* Majd ugyanúgy, mély hangon mormogva és csörögve folytatja az útját... elvége Kadal vele van!*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Aryss a törp pöffeszkedésére elvigyorodik, ám szeme gonoszan csillan. Odalép a csörömpölő törphöz, majd hóna alá kap, és bármily furcsa is, fölemeli a mázsás alakot és úgy megy vele tovább, hogy annak lába ne érje a földet. Ellenállást nem tűrve lép az első lépcsőfokra, ahol igencsak veszélyessé válna a törp kapálózása, ezért az ( valószínűleg -.- ) alábbhagy vele. Mikor leérnek, leteszi a földre és kaján mosollyal várja annak csípős válaszát.

Az ivóban minden úgy fest, mint ahogy itthagytátok, a pinceajtó zárva.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Haragosan villan meg szeme a törpre. Már épp szóra nyitná száját amikor Aryss felkapja a törpöt és megindul vele. Megdöbbenve nézi a jelenséget, de egyúttal el is mosolyodik - bár sejti, ennek kemény megtorlás lesz a vége a törp részéről...*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A törp ütemes dúdolása nem hagy alább... amint felkapja a nagydarab harcos, megütödve néz rá, de nem tud mit tenni... kapálózna egy sort, ám sokat nem tehet... kezével a levegőt kaszálja pár pillanatig... nyakláncai csak úgy csörögnek... senki se látja de keze szent szimbólumára téved... a mormogást nem hagyja abba persze, de ez csak természetes, hiszen eddig is mormogott.... *// ...gec szivatás ezerrel... a magicet mondom msn-n ....//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Feszülten várjátok, hogy a kis köpcös alak mit szól a lovag ténykedéséhez, ám egyvalami elkerülte a figyelmeteket. Mikor Tupat hirtelen alábbhagy a mormolással, Aryss mosolya lehervad, és torz vicsorba fordul. Majd száját összecsücsöríti, szemét összeszorítja és valami olyasmit tesz, amire egyikőtök sem számított: nyüszíteni kezd, mint egy ázott kutyakölyök. A látvány elsőre elég ijesztő, de lassan igencsak nevetségessé kezd válni, végül alig bírjátok magatokba fojtani a nevetést.

Garett ki is fakad, széles vigyorral a száján fordul a törpe felé.

-Ebbe meg mi ütött? Elég kutyául érezheti magát:lol:

[Layla]

(Layla)

*Nagyon nehéz volt elhagyni a szoba otthonos csendjét. Ugyanakkor a kalandvágy már szinte folytogatta...Layla, kezében harci tőrével némán lépkedett Garret mellett a folyosón. A többiek színjátékához nem szólt semmit, nem érdekelte az egész, viszont minden apró zörejre összerezzent: rémálmában szinte maga előtt látta, ahogy Geron kisántikál szobájából, megrovó, dühös pillantást vet a többiekre, rá viszont csalódott-szomorúan tekint...nem, ezt nem hagyhatja! Már éppen ő is rászólna a törpre, amikor látja, hogy Aryss felkapja az apró, de tömzsi testet, és viszi magával...következő emléke, hogy a férfi felnyüszít, és a szemében mérhetetlen kétségbeesés támad. Layla nem törődik Garret csípős megjegyzésével, teljesen ledöbben, majd mikor összeszedte magát, odarohan Aryss-hoz, hátha tud neki segíteni.*

-Mit csináltatok vele, szerencsétlenek....? Nem veszitek észre, hogy az éjszaka hamarosan véget ér, és nincs időnk holmi gyerekeskedésre? Nyissátok már ki a szemeteket, nem lesz másik lehetőség, ez az egyetlen és utolsó arra, hogy kideríthessük Geron titkát...mi van, ha meggondolom magam? Mi van, ha Geron felébred és utánunk ered? Hiszen megtehetné! És most, aki a varázst előidézte, azonnal tegyen ellene valamit...-a lány szúrós szemmel nézett körbe az arcokon.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A látvány először ledöbbenti, majd enyhe mosolyt csal az arcára. Layla kifakadására azonban teljesen visszazökken - hisz ez a hangos nyüszítés tényleg felkeltheti Geront. A törphöz fordul azonnal. Hangja halk, de szigorú.*
- Mit tettél vele? Azonnal szüntesd meg bármi is legyen....
Tisztelettel adózok tudásod előtt mint már mondtam.... de gyerekesen viselkedsz... nem hiányzik, hogy bárki is felfigyeljen ténykedésünkre... és nem csak Geronról beszélek! Ha nem tudunk konfliktus nélkül együtt dolgozni, akár mehetünk is ki egyből az utcára nyíltan meghalni... mert így semmi esélyünk. Mindannyiónknak nehéz hirtelen ismeretlenekkel együtt dolgozni - de simulékonynak is kell lennünk egymáshoz. Vannak elveink - és természetes, hogy különbözőek... de... de ez már túlzás. Kérlek Tupat! Próbálj meg egy kicsit igazodni - tudom, hogy harcolni szeretsz nyíltan. Meglásd eljön annak is az ideje, de addig meg kell húzni magunkat a sötétben.... Kérlek próbáld meg, mert különben még itt az elején elvérzünk...
*Ahogy beszélt a törphöz hangja lassan kérlelőre és szomorkássá vált. Különös csillogás jelent meg szemében - mintha félne.*

[Norrec]

(Garret)

*Layla kifakadására lesüti szemeit és belátja hogy az ilyen viselkedés nem ilyenkorra való, még akkor se ha igazán jó poén lenne. De nem itt és nem most!*

<Lehet hogy nem találunk semmit és fölöslegesen zaklatjuk csak fel magunkat..de az is lehet hogy pont így menekülünk meg a biztos halál elől.
Végülis Layla csak jobban ismeri! Amúgyse tudom kiismerni az embereket... mint ahogy azt az átkozott Salathis Szelimt se ismertem ki. Pedig olyan nyílvánvaló volt! Ahh de most haggyuk most úgyse tehetek semmit de majd eljön az én időm!...ha ezt túlélem...>

*Miután ezt végiggondolja odalép a törpéhez és így szóll:*

-Törpuram a mókát lehet hogy tényleg későbbre kéne halasztani és nem kéne idecsődíteni az egész várost a nyakunkba. Szóval vonja róla vissza ezt az állapotot és miután végeztünk az itteni dolgokkal intézzék el egymás között,de ha lehet most egy kicsit csendesebben így is elég gondunk lesz!