Al-Abadanai kalamajka

[Gorden Harunn]

Az én nevem Gorden Harunn. Ennek a városnak a szülöte vagyok. Gyönyörű városunk neve pedig El Zashrad. De most ey gyilkosság miatt be és kijárási tilalom van, viszont bent valamiért harcok dúlnak. Az a hatalmas homokförgeteg pedig egy sivatagi rablóbanda. Bocsánatodat kérem gorombaságomért, de a külsőd furcsa errefelé. Sajnálom hogy ez alapján ítéltelek meg, de ez népem szokása. Viszont ha gyilkost üldözöl, talán segíthrtünk is. De előbb az itteni gyilkost kell elkapnunk. Ha segítesz, szívesen látunk körünkben. *És ezel mélyen meghajolok.*

[Orwen del'Correl]

*mélyet sóhajd magában* <Egy újabb próba? Legyen hát!>
-Megtisztelsz, hogy veletek tarthatok. Talán, ha egy kicsit szerencsés vagyok a két gyilkos ugyanaz a személy. A pengémre számíthattok. <legalább tudhatok pár fickót a hátamban. Úrnőm! add, hogy egy személyt keresünk! Add, mert ha két alak akkor késő lesz. Túl késő a többieknek.>
*ezúttal valóban sóhajt*
-Banditák? Remek. Mi jöhet még?

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A szokásos dzsad litániák és a talán lemondó sóhaj hallatán halványan elmosolyodok és megörvendeztetem szinte már jelmondattá vált közmondásommal újdonsült társunkat is.*

-Velar útjai kifürkészhetetlenek. Remélem tudunk egymásnak kölcsönösen segíteni e nehéz időkben Carwyn uram.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Őszinte örömmel, de kissé fáradtan mosolygok az északira.*
<Talán kissé feloldódtak. Toronon kívül mindenkiben rettegést keltenek atyám szemei. A rettegés haragot szül, a harag gyűlöletet. És az senkinek se használ.>
*Leemeli hátáról a két csatabárdját, és mindkettőt a homokba hajítja, hogy a fejük benne legyen, míg a nyeleik felé merednek. Most a hátáról csatolja le a nyílpuskáját. Avatott szemek feldezhetik hogy egy díszesen faragott könnyűnyílpuska, melyen ráadásul egy szurony is díszeleg. A szurony fényesen veri vissza a Nap sugarait. Óvatosan leguggol, majd kikotor a táskájából egy tegezt, amiből tucatnyi fehértollú vessző vége látszódik ki. A tegezt a combjára szíjazza, majd hátát a falnak vetve leül, kezében az egyenlőre felajzatlan nyílpuskával.*
-Szóval sehogyse akarnak beengedni abba az istenverte városba? Bocsásson meg, *szól a dzsadnak* de semmi kedvem feldarabolódni. Bízzunk benne, hogy a bentiek, akik végül győznek a jófiúk. Ha ezt túléljük a vendégeim vagytok egy italra.
<Bizony jól esne egy korsó sör..>

[Gorden Harunn]

-Én elfogadom a meghívását egy ital erejéig. De remélem elfogadjátok majd az én meghívásomat is. Reméljük, hogy vacsoravendégeim lesztek, és még ma. Bent majd Salahot is előkerítjük. De koncentráljunk most a saját védelmünkre.

[Alauron]

(Salah)

A karját ért sebre annyit sem hederít mintha egy bögöly csípné meg, hanem ügyesen elől lévő lábát meglendítve jó adagot repít ellenfelére a sivatag homokjából....remélve hogy alaposan összezavarja, és a szemébe is zavaró homokszemek kerülnek, Aztán a férfi gyomra felé döf, megpróbálja kibelezni, és pontot tenni a párharcuk végére.

//Piszkos csel: Homokrúgás Próbadobás: 1 (nem jut most eszembe milyen próba is kell hozzá...de úgy emlékszem hogy gyorsaság...)
Kezd. dob.: 4, Tám. dob.:49//

[Flamme O'Styg]

/bocsi lemaradtam :S/

~Már meg csak úgy ilyen túlvilági kapuk nyílnak meeg össze vissza... Szerintem elkaptam valami vírust és képzelődök... Ez nem normális...~
*A férfi érkezésétől kissé bambán áll, de amilyen gyorsan csak tudja összeszedi magát és mégmielőtt az északi leülne, még gyorsan bemutatkozik neki.*
-Üdv Carwyn uram! Az én nevem Flamme O'Styg! Ordanból jöttem, félelf vagyok, egy különleges küldetés hozott ebbe az átko... ebbe a gyönyörű sivatagba...
*Kis mosolyt erőltet a szájára és reméli, hogy a dzsad férfi nem tudta magában befejezni Flamm gondolatmenetét.*
-Egyetértek újdonsűlt barátunkkal. Most így logikusan végiggondolva, ha kibírtam 20 évet, 20 percet tudok vrni, hogy bejussak... A cél előtt elbukni a leg rosszabb...
*Letelepszik Carwyn mellé. S kardjait elővéve megpróbál nyugodtabb arckifejezést erőltetni az arcácra.*

/Megjelenés:
Átlagos magasságú fél elf, karakteres arcvonásokkal, enyhén vágott zöld szemekkel és állig érő fekete hajjal. Ruhája egy kényelmes lovalgó csizmából, zöld vászonnadrágból és egy kisebb bőrpáncélból áll, mely épphogy nyújt neki védelmet. Ezt egy zöld inggel próbálja sikertelenül elrejteni. Az egész szettet egy többfunkciós öv tartja össze, mely oldalán két kardot látsz felfüggesztve. A félelf megjelenését egy hosszú kabát teszi karakteresebbé. Amikor leül melléd lthatod, hogy a kardok igencsak különlegesek. A markolatukon egy földöntúli lény tátja szörnyű sikolyra a száját. A fekete pengékre pedig narancsszín rúnákat véstek, melyek gazdája érintésére olykor fel-fel villan. Az összképet a kardok közepén éktelenkedő rés csúfítja el csupán./

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Elveszi az őrtől a zsákot, és kíváncsian belenéz, ha már oda adta neki...
Épp a madzaggal bíbelődik, amikor Fergia odalép hozzá és ismételten kérdésekkel bombázza. Összeráncolja a homlokát, főlleg amikor az inge felhúzásával foglalkozik.*
- Gondolom kiengednek - másért miért lennék itt... - *azzal a nő felé nyújtja a kezét kicsit megérinti az ezüstös nyakláncot...* - Öhm... mást akartam, de... gondolom nem vette volna jó néven. Ahogyan jelenleg én sem veszem az ilyesmit jó néven.... - *szemei kicsi feszültséget tükröznek, de mást nem.* - Nem tudom hová megyünk, nem tudom miért, nem értek semmit... És ha most megbocsát, de ebbe belenézek. - *mutat a zsákra. Lassan kibontja a csomót, mely megakadályozta, hogy a zsák tartalma kiborulhasson belőle. Csodálkozva fejti le a zsákot tartalmáról. A felszerelése nagy része benne van. Csak a vértje és fegyverei hiányoznak.* <Gyanus, nagyon gyanus... vajon mit akarhatnak? Mire ez a fordulat?>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Az elfvér kellemes társaságnak tűnik, de mi a fenét keresett...>
-...Ordanban! Hogy kerültél Ordanba? Hallottam, ott ősi godoni mágiát oktatnak a Kobra híveinek. Meslélik, hogy képesek manipulálni a természetes tüzeket, akár tűzvihart is gerjeszthetnek, és... *miközben beszél csillog a szeme, láthatóan érdeklődik a mágia iránt*...esetleg te is képes vagy... hasonlóra? Én nagyon szerettem vona eljutni Ordanba, de megtagadták a jogot, hogy beléphessek. Pedig azt mesélik, hogy olyan tiszta, kék a tó vize, hogy akár 12 láb mélyre is tisztán látni... *Szomorkássá válik az arca* Azt mondták, hogy az Istenük nem kedveli az enyémet, és ráadásul nem bíznak meg bennem.

-Bocsáss meg, ha így kérdezgetlek, de te vagy az egyetlen darabka Ordan a számomra...

[Flamme O'Styg]

-Ordan gyönyörű hely, túl sok minden van ott, minthogy azt az ember körül tudná írni. A tűzvarázslókról beszélsz? Nos igen... Elég fúrcsa szerzetek... Képesek manipulálni a tüzet, Sogron bőkezűen áldotta meg őket ezzel a képességgel. Bár, nekem kissé túl egyoldalúak. Minthogyha az ember nem is maga lenne, mintha... mintha csak egy munkát végző robot lenne. Nem én nem tudok a tűzzel bánni. Én csak egy szerény sogronita "paplovag" vagyok. Ami tulajdonképpen semmi, csak úgy látszik.
Kis mosoly szökik az arcára de amikor Carwyn azt mondja hogy az ő istenét nem szeretik ordanban elkomorul az arca. Látszólag nyugodt, de belül eszeveszetten kombinál.
-Miért ki a te istened?

[Gorden Harunn]

*Furcsán nézek a lelkes idegenre*
-Flamm. Ha itt végeztünk, megmutatod nekem a városod, ezt a bizonyos Ordant? Én is kíváncsi lennék rá. És ha a küldetésed fontos, és a mi segítségünkkel jársz sikerrel, akkor lehet hogy minket és még újdonsült társunkat is beengednek Ordan városába.
*Próbálok bíztatón tekinteni Carwynra*
-Mellesleg milyen istent imádsz, hogy nem engednek be egy városba?

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Egy igazi Főnix? *csendesebbre fogja a hangját* Általában titeket osztagban szoktak küldeni egy tűzvarázsló vezetésével. Mi járatban vagy errefele? Főleg, egyedül...

Megmondom, de csak akkor, ha nem öltök meg. *Közelebb hajol a férfiakhoz, és a következőt mondja nekik:*
-Természetesen Sogront! *hangosan felnevet* Ne féljetek cimborák, nincs közöm az emberáldozókhoz! Hekkákban hiszek, bár többnyire ők nem megtűrtek Ordanban. Többet jobb, ha nem tudtok, semmi kedvem ilyen -számomra- apróságok miatt fejemet veszteni.

-Itt mindíg ilyen meleg van?
<Úristen, jobb ha vigyázok, hogy mit mondok el. Túl sokat fecsegek. Még fogja, és lecsapja a fejem azzal a karddal.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn) , Flamme O'Styg (Flamme O'Styg) , Carwyn Illyr (Orwen del’Correl)
_____________________________________________________________

*Viharos ismerkedésetek kezd érdekessé válni, ám a sors úgy hozza, hogy igen rövidre sikerül - gyorsan be kell fejeznetek és el kell döntenetek megbíztok-e egymásban.
Amint Carwyn a hármashoz lépdel oda és pár szót vált, Talverin sebtiben, miután felocsúdott elképedéséből rájuk uszítja embereit... Gorden és valamennyire Carwyn érti parancsait.*
- Öljétek meg azonnal - mindöjüket...
*Azzal a négy férfi felé azonnal elindul legalább 10 fő... a többi várakozik, jó taktikával, ha ők nem járnának sikerrel már fáradt harcosokkal küzdhetnek... És ha ez még nem lenne elég baj fejükre a sivatagi banda már csak pár szegmensnyire van a falon sorakozó lövészek hatótávától...*

*Eközben a falon belül Salah nagy bajban van. Homokrúgási kísérlete nem járt sikerrel ellenfelével szemben. A dzsad öreg korát meghazuttolva szinte szöcskeként ugrik fel a levegőbe és egy hátraszaltóval jóval a homokhintés távlatán kívül érkezik meg. Mintha már várta volna ezt a lépést... viszont kezében a nadrágja övéből két dobófegyver kerül elő és már repíti is Salah felé. Az egyik meg sem érkezik hozzá - még a dobás pillanatában a földre hullik kezéből, de a másik precíz pontossággal a combjába fúródik. Az öreg kaján vigyorral a képén néz Salah szemébe - szeme beszédes, mintha azt vágná a férfihez: csak ennyire vagy képes?*

//Salah sebesülése: 4 Fp

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A 10 felénk rohanó alakot látva a nyugalom maszkja megreped és vésztjósló fény villan a szememben és a berögződött reflexek parancsára megelőző manőverbe kezdek. Az alkarvédőim alá rejtett tokjaikból előkerülnek ezüstös dobótőreim és beledobom a két elől szaladó alakba őket. Közben bőszen mosolygok.*

-Velar nem tűri a tétlenségünk!

<Legalább elválik ki mit tud felmutatni, ha veszélyessé válik a helyzet.>

*A harc közben próbálok arra figyelni majd, hogy az esetleges nyílzápornál a félelfet takarni tudjam, mert nekem azért valamivel több esélyem van a gyakorlat és a tapasztalat által a vesszők kivédésére.*

//Gondolom még mielőtt nekikezdünk a közelharcnak van időm eldobni a két tőrt. Ha nincs, akkor a kezdeményező dobásom:5.
1. támadás:50 sebzés:2
2. támadás:86 sebzés:5//

[Orwen del'Correl]

//OFF: A támadásnál a dobást, vagy a végleges értéket írjam? Most csak a dobást fogom.//

(Carwyn)

*Beszélgetésüket kettészakítja a dzsad kiáltása, amire elkomorul, és így szól az északihoz, és a főnixhez:* -Megtámadnak minket!
<Ez meg mi a fene?!! Most mindenki ránk vadászik? Fenébe.>
*Gyakorlott mozdulatokkal belelép a nyílpuska kengyelébe, és felhúzza a szerkezetet, majd arrébb lép, hogy se a fél-elf, se az északi ne takarja a célpontjait. (A dzsad máshol áll, ő nincs a két csoport között.) Féltérdre ereszkedik, és egy nyílvesszőt helyez a vájatba. Amikor kész, célzásra emeli fegyverét, és a legközelebbi alakra koncentrál, majd lő..*
//Dobás: 34, esetleges sebzés: 11! Íjász szabály! ((6+4)+1)//
*Támadása sikerétől függetlenül a továbbiakban újra nekiesik a szerkezet felajzásának...*