Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

Aktuális helyzettérkép ami elmaradt...

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Megjegyezte, hogyan nézett egymásra a két férfi, és amit látott, azt részben megértette, részben elítélte. De nem ez foglalta most le. Fürgén elslisszolt a lovag melett, nem figyelve arra, hogy az esetleg ezt tiszteletlenségnek vagy modortalanságbnak veszi, ő akart először lemenni, hogy lással a tetemeket. Eldöntötte, ha megint élve boncolt emberekkel kell találkoznia, egyet még életben tart fájdalmát elűzve, de a másik kettőt azonnal megszabadítja a kíntól.[/i]

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Pillanatok alatt átgondolja a helyzetet, majd gyorsan cselekszik. Megpróbálja a térdeplő harcost a jobb kezével a fejénél megragadni, és maga felé lerántani a porba, hogy lehetőleg Talverin ne tudja ledöfni. És ha módja van rá a közelgő Talverin felé döfni a nyílpuskájával.*
//Ügyességpróba, ha kell: 6, Talverin ellen harc az ellenfél folyulejtéséért. Persze ha egy szúrófegyverrel lehet ilyet Nos akkor a legutóbbi dobás 95 - sebzés: 8 sp volt. Egyébként nagyon tetszenek a képek! Ja és mégvalami: az a sok támadó balra/nyugatra azok a közeledő sivatagi rablók?//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

//Akkor az előttem lévő harcoló ellenfelet ütöm a két támadássa.

A sok kék csillag balra a karaván tevéi mögül előportyátó második hullám és ezen felül jönnek a hátunk mögött a rablók?//

*Meglátván a közeledő tömeget odaszólok társaimnak vidám hangon.*

-Ááá. Ezek max 15-en vannak. Egykettőre elbánunk velük.

[Alauron]

(Salah)

<Mit akarsz a kapuval, hogy úgy bűvölöd, mint a Fehér Rózsa kéjhölgyei a vendégeiket?... >
Kihasználva hogy túlságosan elmélyült a koncentrációban, úgy dönt hogy a lábát veszi célba.


//Előző támadásom volt: KD: 2 TD:41 Lehetőleg hátulról.//

[Flamme O'Styg]

*Gyilkos szemekkel pillant az előtte lévő maradék emberre*
-Meg akarsz halni ilyen fiatalon?
*Amennyiben a katona nem reagál megindul feléje két csapással*
//
Té:94 Sp:5
Té:80 Sp:8
//
*Ha inkább feladja, megnézem hogy lehetne bejutni a kapun...*

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*A nő előre sietésén kissé meglepődik, hogy mennyire gyors a kicsike, s lassan, komótosan sétál lefelé utána elfoglalván az egész lejáratot. Nem zavarja, ha esetleg más a háta mögött szintén sietne...
Amikor leért, s utolérte Fergiát jó alaposan körbetekint, hogy mit talál a helyszínen, van-e valami hasonlóság a tegnapi esetekkel.*

[Mesemondó]

// Csatározóknak!

Balra/nyugatra a karaván többi kísérője helyezkedik el, s szinte egy emberként indulnak meg a karaktetek felé. Számuk cirka 40...
A hátuk mögött jönnek a sivatagi rablók - kissebb hadsereggel. Ők nincsennek feltüntetve a térképen (jobbra/keletre helyezkednek el).
De hogy képben legyen mindenki itt az újabb és remélhetőleg érthetőbb térkép.
Remélem így már mindenki el tudja képzelni a szitut. És bocsi, hogy nem voltam érthető teljesen.

Yvett //

[Gorden Harunn]

-Emberek térjetek észhez. Láthatjátok, hogy testvéretek vagyok. Gondoljátok meg mit cselekesztek. Én megadom nektek a választási lehetőséget. Galradzsa adjon bölcsességet a döntésetekhez.
*És ekkor lejjebb eresztem mindkét kezemet, de azért fenntartásokkal.*
<Talán meggyőzhetem őket. Kell a fedezék a rablók ellen.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Jaszaf Joakim mögött toporogva megy le. A lovag érezheti feszültségét, sietségét, de ő tudomást sem vesz le róla. A dzsad pedig szótlanul tűri, hogy komótosan lépdel le a lépcsőn a hajó gyomrába. Amikor mindhárman leértek a kékruhás gárdatag a velük szemben lévő résnyire nyitvahagyott ajtóra mutat.*
- Ott bent. A látvány nem szívderítő...semmihez sem nyúltunk, nem volt itt senki, nem is értjük hogyan történhetett...
*Az őr szavai után Fergia határozottan taszít egyet az ajtón, mely elnyújtott nyikordulással tárul ki. A látványnak hatására, mely eléjük tárult, mindhármuk szívverése remegve gyorsult fel, a förtelem szinte fölfeszítette mellkasukat. Joakimnek feltűnik, hogy az asztalka nem ott áll immáron, ahol utoljára látta, most egy alak fekszik rajta, kit csillag alakban téptek föl a bonckés csapásai. Saját vérébe fagyva fekszik, mint ahogy az egész szoba, hisz' a falakat, a padlót is az áldozat vöröslő élete borítja, egy tiszta foltot nem hagyva. Nincs olyan ember, akinek ennyi vér folyna az ereiben. A hulla mellkasába szívdöféssel vágtak egy tőrt, melynek pengéjén egy papíros csüng, egészen tiszta a csillogó belekkel borított asztallaphoz képest. Jaszaf kitántorog az ajtón mikor megcsapja a kiontott zsigerek szaga, a folyosóról érkező hangokat hallva azt hihetné az ember, hogy a lelkét is kihányja magából a szerencsétlen.*

//Köszönet Hakeának a zaftos fogalmazásért, ami nekem nem ment!!!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban As Sa'an város falainál
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn) , Flamme O'Styg (Flamme O'Styg) , Carwyn Illyr (Orwen del’Correl)
_____________________________________________________________

*Kalmon egy pillanatra megtorpan a dzsad harcos megfutamodására, de máris tovább lép Gorden két ellenfele felé. Épp csapásra emeli kezeit, amikor észreveszi hogy ez a két férfi nemigen fog támadni. Gorden monhatott nekik valamit amitől igencsak meggondolták magukat és inkább lassan hátrafelé araszolgatnak a harcosoktól. Úgy látszik a dzsad harcos, kit Kalmon maga mellett tudhat szót értett velük. Egy gyors helyzetfelmérés, melynek hatására igencsak meginog a harcos magabiztossága. Előttük a karaván kísérői állig felfegyverkezvén, mögöttük meg már ott vannak a szinte fekete ruhába öltözött sivatagi rablók - márcsak pár pillanat és össze kell csapni velük is. A rablók létszáma jóval több mint a karaván kísérői - az esélyek egyenlőek a nullával, szinte kétségbeejtő a helyzet. Gorden ugyanúgy tesz mint Kalmon - gyorsan körbetekint maga körül. A láttottak még őt is megrémísztik, hisz tudja ezek a fekete kutyák nem kímélnek senkit, nem hagynak életben senkit. Ha rögvest nem nyílik ki a kapu, bizonyára ők is itt vesznek a város fala előtt - szinte pár lábnyira anyjától...
Flamm a vele szembe érkező dzsad arcán iszonyatos félelmet fedez fel. Először azt hiszi, hogy neki köszönhető, de a háta mögött erősödő hangok megcáfolják. Hátratekint - az elemi erővel érkező banda arra készteti, hogy pár lépéssel közelebb menjen a kapuhoz. Bár nem sok esélyt lát a menekülésre - nem lehet, hogy épp a cél előtt kelljen elvesznie, nem lehet, hogy most valljon kudarcot. Egész életét feltette rá hogy megtalálja a köveket, és most....
Carwyn a fegyvertelen férfit a homokba rántja, így az elkerüli éppenhogy a halálos döfést. Talverint dühös arckifejezéssel balra próbálja elkerülni a szuronytámadást, de az eléri oldalát. Carwyn érezi amit a szurony belemar a férfi oldalába és jókora darabot hasít ki belőle, annak ellenére, hogy bizonyára valamilyen könnyed vért védi testét. A sebesüléssel Talverin nem törődik és a kapu felé iramodik meg, de járásán látszik, hogy sebe igencsak hátrányosan érintette. Megérinti a kaput, melynek körvonalai lassan elmosódnak és zöldes masszává alakulnak át. Felszínén a napfény vidám táncot jár, néha-néha elvakítván a rátekintőket. Egy fájdalmas kiálltás kíséretében Talverin bal lábával a maszába lép - hatalmas robbanás rázza meg a vidéket...

Salah már csak két képésnyire van az idegentől. Kardját csapásra emeli, hogy az illető lábát megsebesítje amikor váratlan dolog történik. Mozdulatát befelyezi - a férfi térdhajlatát éri a vágás. De mintha a másik meg sem érezte volna, határozott lépéssel átlépi a kapu heléyn megjelenő zöldes masszát. Fodrozódó felszíne csillog a napfényben. Salah csodálkozva mered a jelenségre - de pillanatok alatt visszazökkenti őt a valóságba egy iszonyatos robbanás zaja valahonnan a massza belseje felöl.

A robbanás fülsértő zajjal érkezik meg mindenkihez. A kapu helyén örvénylő massza mintha cafatokra robbant volna szét, szemvillanás alatt magába olvasztja a hadakoró férfiakat. Akit elér arra késztet, hogy fülére tapassza kezét. Egy erős hullám a levegőbe kap mindenkit és mindenféle irányba repíteni kezdi az embereket. Örvénylenek, kavarognak a massza darabjaival együtt - pár pillanat, pár perc... nem tudni. A káoszban az idő nem létezik, sem olyan, hogy fent, sem olyan, hogy lent... A szemeket nehéz nyitvatartani - s akinek sikerül mégis a látvány örökre emlékezetébe égődik. Emberek tucatjai keringenek minden irányba - mintha egy hatalmas gömbben minden irányból fújna a szél és kit melyik kap szárnyára. Van olyan aki a saját fegyvere sebesített meg, s van olyan akit társa-ellensége nyársalt fel. Egy két teve is kavarog málhájával, iszonytató bőgéssel kapálóznak mind a négy lábukkal. Próbálnának szabadulni a párák, de úgy látszik ebből a káoszból nincs kiút. Mindenki érzi, hogy sodródnak valamerre, de látni a káoszon át nem lehetséges.*


**egy olyan reagot kérnék mindenkitől, hogy ebben a helyzetben mit gondol a karaktere...ha gondol valamire....
szemnyitvatartás - akaraterő -2-vel...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

<Mi van Flamm-el? Nem lehet, hogy megint kudarcot valljak. Főleg ilyen rövid idő alatt.>

//Megpróbálom nyitva tartani a szemem.
Akaraterődobás:9
háát mondjuk. hogy ez azért nincs meg //

[Gorden Harunn]

//akaraterő próba: 3//
*mindenáron nyitva próbálom tartani a szemem.*
<Az nem lehet, hogy ne lássam anyámat. Fényességes Galradzsa. kérlek óvd meg szolgádat még egy ideig. De vajon mi lehet ez a jelenség. Ez az ügy sokkal komolyabb mint ahogy bármelyikünk is elképzelhette volna. De túl kell élnem ezt is.>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)


Arca márványkeménnyé vált, rögtön az asztalon fekvőhöz lépett. Nem nyúlt semmihez, csak a test nyakához, ahol az ütőér van, hogy megállapítsa, az él-e még. Ha igen, azonnal elmetszi a torkát a saját tőrével.
<Ez csak egy. Hol a másik kettő? Háromról beszéltek. Sakál szereti a drámai jelhagyásokat, és hogy borzalmat keltsen az emberekben. Az Irgalmatlan a tenyerét dörzsöli valahol...A többi vérével festhette át a szobát. Hm, már üzenget is. Már sejtem mit: ha tovább kutakodunk, ugyan így halunk meg, mint eddig mindenki, csillaggal. De aki üzen, az nem érzi magát biztonságban, máskülönben ránk se tojt volna. Vagy akar valamit. Ha én a helyében lennék, üzengetés nélkül végeznék magunkkal, mindenfajta figyelmeztetés nélkül. De hagyjuk. Lehet, csak ez áll a lapon: Ugye milyen szépet alkottam? Nektek is tetszik?>
Elkezdi szemügyre venni a tetemet, közben parancsolgat a lovagnak hűvösen:
-Minden így volt akkor is, amikor legelőször járt itt? Ha tényleg legelőször járt...Felismerti az áldozatot? És keresse meg annak a másik kettőnek is a darabjait, ha kérhetem. Ha hányni támad kedve, azt odakinn tegye, ne piszkítsa össze a tett helyszínét.
Ezután nézi meg csak az üzenetet, amit ruhája ujjával fog csak meg, nem puszta kézzel.
<Ha dzsadul van, akkor nem fárasztom magam a bogarászásával, majd Jaszaf értelmezi. Ha meg nem, nemcsak művelt a gyilkosunk, hanem fertályórába is telhet, amíg tisztességesen megértem tartalmát. Bár ha két sor az egész, akkor kevesebb idő alatt is...>

[Flamme O'Styg]

/
Aka: 1
/

*Az örvény magasba repíti Flammot, már hogyha lehetne érzékelni, mi van a magasban és mi épp csak a föld fölött. Már ha van egyáltalán föld ebbben a káoszban. Flammnak nem kerül nagyobb erőfeszítésbe, hogy kinyissa a szemét.*
~Sogron lángjára! Ez szörnyű! Itt fogunk pusztulni! De nem! Én nem fogom itt feladni! Ha a sors akarja így úgyis meghalok! Bízzunk a Magasságos Kobrában!~
*Magához szorítja a kardjait, azt akarja, ha itt fog pusztulni, azt az életével, a kardjaival tegye.*