Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Zupat arcán egy ideg kezd el vibrálni...*
- Semmi dolgom veled EMBER. Befejeztem a csevejt. Nem vagyok kíváncsi a sértegetéseidre. Ha nem a te városod, tárgytalan. Vedd egy kőfi szavát... nem mondom el hol bújkálsz.
* Azzal hátat fordít, és a bejárat felé indul meg, mit se törődve az idegennel...*
<... Pfeh a szemtelenségnek is vannak hát határai! Ejh, itt gubbaszt, segítő kezet nyújt valaki a városnak, majd felkéri az a valaki, hogy segédkezzen ő is, erre szembe köpi az illetőt és elcsapja a segítő kezet... ehh hiába... mi az hogy nem ember? Éppolyan meggondolatlan és hamari... nyílt kérdésre nyílt választ vártam volna nem sértéseket. Hajlandó segíteni? Igen? Nem? Mondta volna meg, most könnyebb szívvel hagynám el ezt a förtelmet... rohadjon úgy el itt a járataiban, ahogy a moha a túlnedvesített barlangfalon...>

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Tupat és Diakóna parázsló vitájára összeszorított szájjal álldogál. Már nincs ereje hatni a törpre, és nincs tovább ereje csitítani a feszültséget. Ő megtett mindent. Kicsúsztak kezei közül a dolgok - vagy benne sem voltak? Szomorúan néz Tupat után ahogyan elhagyni készül a helységet. Nem lép utána. Várja, hogy mi lesz a következő lépés, várja, hogy hogyan reagál minderre - úgy Diakóna, mint Garret. Arca szomorúságot, lemondást tükröz, de valahol ott bújkál benne a határozottság, hogy ő bizony innen nem tágít míg választ nem kap kérdésére. Laylához lép, megnézi, hogy a lány milyen állapotban van. Ha "csak" alszik kissé megnyugszanak vonásai, látszik aggóik életéért, bár palástolja valamennyire. Ha minden rendben van, egy bátorító mosolyfélét ereszt meg Garretre, de nem szól hozzá. Szemei kérlelően tekintenek a férfire, legalább ő maradjon vele.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Diakóna hangja fagyossá válik, mikor látja a törpe pöffeszkedését. A többiek még láthatják a hegyesfülű vércse arcán az apró, megfeszülő ideget és a pengevékonyra szűkülő ajkakat.

-Ahogy gondolod.

Tenyerét kétszer összecsapja, a taps hangja élesen cikázik a sima falú teremben, ám hirtelen más is vegyül a viszhangba. Előbb fémes csörgés, majd köpenysuhogás...és másfél tucat szálkás alak, aki a semmiből bukkant elő, mind fehér inget, barna mellényt és fekete nadrágot visel, mint holmi zsivány-egyenruhát. Két rendezett sorban állnak, elállva az utat a kijárat és a trónus felé, némelyiküknél nyílpuska, másoknál dobótőr vagy éppen fényes kard, melyen sápadt táncot jár a lámpások fénye. Mikor elcsendesedett minden, a terem csöndjét egyetlen kiáltással kettéhasítja a trónon ülő nő.

-ADDIG SENKI NEM MEGY SEHOVA, AMÍG AZT NEM MONDOM, HOGY MEHET! VILÁGOS? Na...és most kicsit bővebb beszámolót kérnék arról, hogy mit is kerestek ebben a városban.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat arca eleinte meglepettséget tükröz, ám arca haamrosan vöröskés lesz az indulatoktól... sarkon fordul, hogy a nő szemébe nézhessen...*
- Köszönjük asszony a szíves vendéglátást. remélem olyan jó szolgálatot tehetek majd a városnak, amilyen jól a városban lakók bántak velem... törpöket keresek a nyugati végen. hírül kaptam hogy a városban éltek fajtársaim. Őket jöttem felkutatni. Megtudtam, hogy a városra haramiák törtek, és a lakókkal együtt a kőfiket is eltüntették... bosszút esküdtem testvéreim gyilkosaiért. Ennyi megfelelne asszonyság? Most engedj mennem, elegem van belőled és az akaratosságodból. Majd ki lesz taláva hogyan és mit...
* Azzal biccent egyet, méylen a nő szemébe néz, és ismét az ajtó felép lépked... reemélve hogy szabad útja lesz...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Layla felett a tapsra és a megjelenő alakokra először csodálkozva tekint, majd beférkőzik egy másfajta érzelem - a félelem. Tupatra tekint, kezét ökölbe szorítja, hogy legalább most legyen esze a konokságnak... Amikor a törp elmondja mondandóját, és ismét indulni készül megtörten szól hozzá - bár sejti szavai mint eddig hataástalanok lesznek a törpre.*
- Kérlek Tupat, nem menj... ne hagyj minket itt egyedül. Emlékezz mit mondtam odafent a szobában - bízom abban hogy helyes döntést hozol.
*Lassan odafordul Diakóna felé. Szemeiben apró könnycseppek tolulnak, de egyenlőre sikeresen tartja vissza őket. Végignéz a kétsor felfegyverkezett szakállas egyéneken, majd lassan ő is beszélni kezd.*
- Én a hugaimat keresem. Megpihenni tértem volna be a városba, de Layla - *itt mutat az alvó lányra* - megakadályozott abban, hogy a vesztembe rohanjak. Ezért hálával tartozok neki. És megígértem, hogy segítek neki kideríteni mi folyik a falakon belül, segítek neki, hogy visszakapja szeretett otthonát...

[Layla]

(Layla)

*Még mindig táncolnak. A lány már-már beleőrült az álmában kísértetisesen pörgő fények színes kavalkádjába...nem bírta tovább. Tudta, hogy ez nem a valóság, mégis fájt minden egyes pillanat ebben az idegen, rideg, őrjítő világban...minden olyan más volt. És ő nem szerette ezt a fajta változatosságot. Nyugalomra vágyott. Arra, hogy bárcsak meghalna, ha már felébredni nem képes...*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat a sorfalat elérve megtorpan... hátra se fordul, ám hanosan a nőhöz szól... Szemi kérését elengedi a füle mellett...*
- Engedj aszony. Had távozzak. Ne sérts meg azzal hogy megtagadod tőlem. Tudod miért vagyok itt, tudod miért megyek el, ígéretet tettem hogy nem fedem fel ezt a helyet senki előtt.
* Hosszú szünetet tart...*
- Ha a várost szolgálod, tartozol ennyivel.

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Diakóna végighallgatja Szemit, de közben végig a törpén függ a tekintete. Mikor a lány befejezte, int neki, hogy várjon.

-Idefigyelj, törpe! Nem fogod innen olyan egyszerűen elhúzni a csíkot, megmondtam, miért. Egyébként nem bízok a fajtádban, de annak ellenére védelmükre keltem volna, mert AZT amit műveltek velük, nem érdemelték meg. Most szépen idefordulsz, hegyezed a füledet és bekussolsz, ha nem tudsz értelmesen beszélni. Ha pattogsz, szakálladdal mosatom fel a padlót. Érthető?

A nyers szavakra halk kuncogás hallik a sorokból, ami rögvest elhalkul, mikor az elf ismét a papnő felé fordul.

-Mit mondasz? Nem ismerek Layla nevű lányt. És milyen testvérekről beszélsz? Jó lenne már tiszta lapokkal játszani...

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat ingerültem fordul meg... szemei villognak...*
- ENGEDJ MENNEM VÉGRE ASSZONY SEMMI DOLGOM VELED.
* Azzal hátrafordul... keze a nyakában csüngő szimbólumon pihen, a másik mellkasán ütemesen fel-le mozog, ahogy lélegzik a törp...*
- Mi az hogy nyílt lapokkal??? Többször kérdeztelek és nem válaszoltál! Sértést sértésre halmozol teee... nőőő! Mégis mi az orktrágyának maradjak itt??? Minek??? Ölj meg, és egyel kevesebb segítő keze lesz a drága városodnak. Ha nincs szándékodban, engedj mennem. NEM SÉRTÉST SZERETNÉK VÁLASZUL, hanem azt, hogy: NEM MEHETSZ, MEGÖLLEK, vagy MENNY AZ UTADRA. Olyan nehéz egyenesen beszélni???

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

<Konok, vén, akaratos, makacs törpe! Miért nehéz meghallani a másik mondandóját? Miért?>
*Lemondóan sóhajt egyet, kétségei az egekbe szöknek, hogy valaha is megtalálja hugait, hogy segítséget tudjon nekik nyújtani. Szomorúság költözik szemébe, de megacélozza magát.* <Akár Tupattal, akár nélküle de tovább megyek, nem hagyom elveszni őket! Nem ezért lettem erre kiválasztva, hogy az első akadálynál csődöt mondjak! Nem! Alkalmasnak találtattak erre, bízik az Úrnőm bennem! Nem szabad meghátrálnom, s nem szabad elhagynom magam sem! ...>
*A nő kérdésére szemébe néz, arca őszinteséget tükröz. Mivel még mindig Layla mellett áll, végigsimít fején, hosszú hajzuhatagán.*
- Ő Layla. Legalább is ezt a nevet mondta. A város előtt találkoztam vele, s ő nem engedett be. Elmondása szerint ez a város az otthona, bár már igen régen járt erre. Annyit tudok róla, hogy Geronhoz valamilyen érzelmi kötelék fűzi, talán mintha apjaként szeretné. Ebből is gondoltam, hogy mindaz amit mondott igaz róla. Layla szeretete a város iránt oly mértékű, amit még soha nem láttam. Aggódik a szeretteiért, a városért, s emlegetett valamilyen más köteléket is, de tapintatból kifolyólag nem kérdeztem rá bővebben. Ennyit tudok mondani, többet nem.

[Norrec]

(Garret)

*Mikor visszaszól neki Diakóni alitg bírja tartani az indulattól szavait,de nem szóll semmit,jobban aggódik ennél Layláért.*

<Bármit mondhat ez a némber,csak Laylának ne legyen semmi baja!>

*Mikor hallja a törpe beszédét és látja az előnyomuló alakokat a tapsra. Dühe egyre fokozódi a némber iránt.*

<Egyszer azt mondja hogy várta őket,utána meg nem. Egyszer semmi probléma távozzunk utána meg nemhagy. Mi lesz a következő? Életbehagy minket aztán mégse? Ki a francnak képzeli magát ez a nő?>

*Ingerülten néz a nőre és úgy kezdi. Néhol nyugodtabban csepnyi iróniával vagy gúnnyal adja elő mondandóját.*

-Rendben hogy betörtünk a házába, egyikőnket megmérgezi, tiszteletlenül bánik velünk,sőőőt mint valami szolgákkal. Fönt hordja az orrát mintha ön lenne minenek ura! És még parancsokat is osztogat! Nem gondolja hogy picit túlzásba viszi a beképzetséget? És igazán válaszolhatna arra a kérdésre hogy mit akar velünk ezek után. Jobb tudni a leendő áldozatai múltját? szebb álmokat okoz? Mert akkor tessék,csak legyen már végre vége ennek az állszenteskedésnek! Én Garret vagyok véletlenül keveredtem ebbe a városba mert sérüléseimtől amit az előzző munkáltatómtól kaptam nem tudtam folytatni az utam.<Nem árulom el hogy van még egy segtőnk,hátha ennek még hasznát vehetjük,lehet hogy pont ő fog kisegíteni a bajból!> A kőfi mentett meg a haláltól így hálával tartozom neki. És nem hagytam itt a csapatot,hogy tovább induljak,aminek örülök is!

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

A vércse szája összeszűkül a férfiak mondandójának hallatára, Szemit közelebb inti magához, ügyet sem vetve az acsarkodásra.

-Jólvan, pofozd fel a lányt és hozd ide, mert a drága barátaid veled ellentétben igen HANGOSAK. Zen, hűtsd le őket. Az ÉN házamban ÉN vagyok az úr.

A parancsra az egyik férfi előrelép. Arca ravasz, nemesi vágású, állát viszont dús borosta borítja. Kezében egykezes kard, háta mögül nyílpuskák merednek a törpére és a gladiátorra. A gyűrű egyre szűkül, Szemi és Layla kívül kerülnek rajta, talán tíz méterre lehetnek a trónustól. Zen unott hangon szól a szorult helyzetben lévő páros felé.

-Ha azt hiszitek, hogy innen erőszakkal kiszabadultok, hát nagyon pofára fogtok esni. Le a fegyverekkel, ne kelljen kétszer mondanom, különben úgy ellátjuk a bajotokat, hogy öreganyátok nem ismer rátok majd. Jobb lesz veszteg maradni és ESETLEG példát is lehetne venni a dzsad csibéről.

[Layla]

(Layla)

*A fények egyre közeledtek. A lány érezte, ahogy hozzáérnek a bőréhez, és iszonyú kínokat állt ki. Nem tehetett semmit. Kapálózott, sikoltozott, de nem ért el vele semmi változást. El nem futhatott...táncoló, tántorgó fények, mámorittasan énekelgetnek...egy halk dallamot dúdolnak a fülébe...egyre csendesebben, már-már némán, szinte csak láthatatlan ajkaikkal formálják a szavakat..fények...fények. Vajon meddig még?*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Diakóna felszólítására megfogja Laylát a hóna alatt és igen lassan vonszolja arébb az ájult testet. Viszont nem pofozza fel, hanem aggódva nézi mi lesz a törpével és a gladiátorral. Tudja, hogy cselekednie kéne valamit, de tanácstalan. Ekkora erővel szemben tehetetlen, és ekkora makacssággal szemben is tehetetlen. Szomorúan nézi, ahogy a két harcos körül egyre csak záródik a kör - tudja, hogy itt harc lesz, sem Tupat, sem Garret nem fogja olcsón adni a bőrét. És utána? Ha életben hadja őket, csak romlani fog a helyzet, a szívükben lévő gyűlölet megmérgez majd mindent. Ha nem hadja őket életben? Könnyei immár áttörték a gátjukat, lassan gördülve le arcán hullanak Layla hajára. Szemi ránéz. 'Bocsáss meg!' Suttogja, majd 3-4 pofont lekever neki - nem túl erőseket, de azért nem is simogatja a lány arcát.*
- Layla kérlek ébredj fel!... Ébredj!

[Layla]

(Layla)

*Már elviselhetetlen a kín, amit a fények vad, kusza játéka okoz. Sír, fetreng, mert nem érzi, hogy abba a másikvilágba visszavárják...a jég hirtelen tört meg. Emberi hangot hallott. "Szemi!"- a lelke ujjongott, annak ellenére, hogy tudta: a pajkos fények el fogják őt kísérni még jó darabig...de vajon meddig? A kezével fájdalmasan kapaszkodott bele Szemi aranyszálakkal átszőtt hangjába, és úgy rángtatta magát vissza a valóságba. Egy pillanat volt. Kinyitotta a szemét, és felsikoltott.*