Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Meglepődve nézi végig, ahogy a sebre mit sem hederítő furcsa férfi belép a feltüremkedő zöld masszába. Arca dühötté válik, már nyúlna is érte hogy visszarántsa, de elkésett. Iszonyatos erejű lökés veti hátra, érzi amint felkapja, és megpörgeti a tomboló erő...
<Ez nem lehet a vég! Még élnem kell, hogy járhassam az utamat. Nem hangozna jól, hogy " Salah története, aki számos dicsősége után egy zöld trutyitól lehelte ki a lelkét.. .."
Mindjárt vége, és ha Doldzsah is akarja, csak én maradok életben! Igen, az már sokkal jobban tetszene, hogy "Íme Salah, aki roppant hőstettei között egymaga élte túl a Tomboló Zöld Orkánt mely egész As Sa'ant lesöpörte a térképről!.. ..">
Fegyverét szorosan fogja, nehogy kiessen a kezéből, bal kezével lehúzza a fejére tekert kendőt, és arcát védi vele inkább, eszében sincs kinyitni a szemét.

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Belépve az ajtón kissé elszörnyűlködve végig munstrálja a szobát. Szótlanul figyeli a helységben az apró részleteket, míg Fergia hozzá nem szól.*
- Ez a harmadik, hogy itt járok. Először nem voltak hullák, másodszor már voltak... most is van... Eddig nem így nézett ki a helység, volt bent szekrény is, és szék is. Az asztal meg kissé hátrább és oldalabb volt. - *közelebb lép a hullához arcára vet pár pillantást, majd kissé gonoszkodó arckifejezéssel szólal meg.* - Ja, ja, ja... ismerem az áldozatot....ez a hajó kapitánya.
Egyébként milyen másik két hulla darabjait kell keresni? De ha ez a kívánsága... - *azzal megfordul és kilép a kabinajtón. Kilépvén megpillantja a falnak támaszkodva sápatagon Jaszafot és odalép hozzá. Vállára helyezi kezét és komolyan, rezzenéstelen arccal kérdezi tőlle.*
- Hoztál kenyeret mártogatni? - *majd választ sem várva elindul balfelé megkeresni a többi hullát, már ha van.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*A robbanás hatására reflexszerűen rámarkol a nyílpuskájára. Túl sok kalandot éltek meg együtt ahhoz, hogy most elveszítsék egymást. Az örvénylő por a szemhélyát verdesi, meg se próbálja kinyitni szemeit. Csak sodródik az árral.*

<Sose hittem, hogy ilyen lesz.
A Halál...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Fergia gyors és határozott mozdulattal nézi meg a testen van-e benne még élet. Már nem él a kapitány. A nő gyakorlott szeme látja csak, hogy ennek a léleknek mekkora szenvedésen kellett áthaladnia. Hála a holtestek ismereteinek már ránézésre megállapítja magában, hogy ezt az embert bizony az utolsó csepp véréig kivéreztették. Óvatosan ruhája ujjával fogja meg a szívbe szúrt tőrön lévő papírost. Különös ákom-bákomok vannak a kissé sárgás színű, enyhe viaszréteggel bevont papíroson. A tőr mentén sincs vér - valószínűleg ezt döfhették utoljára a testbe, amikor már minden vér kifolyt belőle.
Jaszaf a lovag közeledtére próbál kissé setén lábra állni. Amikor a kezét a vállára helyzezi azt hiszi valamilyen együttérző szavakat mond majd neki. Ehelyett ... 'kenyeret? mártogatni?' - amikor Jaszaf tudatát elérték a szavak értelme egy hangos hörgéssel fordul ismét a fal felé. Kínjában letérdel, két kezét a padlóra helyezi, így próbál meg kiadni magából mindent. Hiába a több éves szolgálat, hiába a rendíthetetlenség, az erős akarat - vannak dolgok, amiket az emberi agy nem képes feldolgzoni, ha nincs hozzászoktatva.
Joakim bal felé tér el a folyosón. Itt három kabinajtó található. Már tudja a járást, hisz második ittjártakor tüzetesen átvizsgálta az egész hajót.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban As Sa'an város falainál
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn) , Flamme O'Styg (Flamme O'Styg) , Carwyn Illyr (Orwen del’Correl)
_____________________________________________________________

Gorden:
Erőnek erejével próbálod nyitvatartani a szemed, melybe néha homokszemek vágódnak éles fájdalom kíséretében. Kavarogsz a zöld masszával, örvénylesz a semmiben gondolataid anyád felé cikáznak. Úgy érzed mozogsz ebben a kaotikus valamiben, de hiába nem vagy ura testednek, így egy feléd száguldó zöld massza pont az arcodnak csapódik. Érintése puha, nem volt fájdalmas a találkozás - de mégis, tudatodba a mélabúság, a fájdalom kúszik be. A zöld massza szemed körül lassan halványodni kezd, s színes foltok jelennek meg helyette. Sárga, kék, piros, fehér, fekete, bíbor - mind-mind felváltva kavarog, s lassan szédülni kezdessz a színekkel. Egy alak bontakozik ki a színes masszából - anyád az, ahogyan régen láttad, ahogyan emlékezetedben megőrizted. Némán mosolyog rád, kedves arccal tekint szemedbe. Próbálod elérni kezeddel, de testeden érzed az újabb lökéshullámot, mely távolra röpít tőlle. Arca pillanatok alatt változik meg - mélabússá, szomorúvá. Bőre színe szintén egy pillanat alatt hamuszürkévé lett, s még látod vén, csontos kezét, ahogyan búcsúra emelkedik, arcán az idő mély barázdákat szántott, kifelyezéstelen, homályos szemmel tekint utánad. Egy újabb lökéshullám alakját, mint viharos szél a sivatag homokját szerteszórja e kaotikus színkavalkád belsejében. Szíved fájdalma olyan erős, hogy lassan elméd kapuja bezáródik, a színek megszünnek körülötted, nem hagyva maga után csak homályos szürkeséget. Nem érzel lassan mást a zuhanáson kívül, csak zuhansz-zuhansz a mélybe ...

Kalmon:
Szemedet akárhogyan is akarod nem bírod nyitvatartani. Bármennyire is az ismeretlen félelf jár az agyadban egyszerűen nem tudsz eleget tenni az öreg kérésének - nem bírod szemmel tartani. Szemhéjaid ólomként nehezednek szemeidre, s egy idő után színes pontokat látsz táncolni hajszálnyival a szemhéjad előtt odabenn... A színes pontok néha-néha az elmédbe kúsznak fel 1-1 fádalmas égő érzetet keltve ezzel. Nemsokkal később úgy érzed, hogy ennek az egésznek a része vagy, s te is beleolvadtál egy színes pontként ebbe a kaotikus világba. Egy fehér pont száguld eszevesztett gyorsasággal feléd, majd megáll előtted. Emberi körvonalai szinte vakítják szemedet, s most hiába is próbálnád becsukni azokat - nem megy, mintha nem is lenne szemhéjad. Az alak nem szól hozzád, némán áll előtted. Mikor már a csend kínossága elviselhetetlen lesz számodra elmédből egy aranyló fonál indul meg a fehér alak felé. Úgy érzed lelked egy darabja távozik belőled, a fájdalom mely lelkedet rázza lassan az elviselhetetlenségig fokozódik. Erőd utolsó maradékát is összeszedvén még látod, amit az aranyfonál végképp átkúszik a fehérséghez, majd szótlanul lassan távolodik tőlled. Szemed elé szürkés homály telepszik, s érzed a mélybe zuhansz ... zuhansz ... zuhansz ...

Flamm:
Szemeden keresztül látja elméd a kaotikus káoszt. Elméd felfogja, hogy ebből talán nem fogsz élve kikerülni, s ezért kardjaidat szorosan magadhoz öleled. Veled legyenek az utolsó perceidben. A káoszból lassan egy érdekes színfolt vonja figyelmedet kardodra - sötétvörösen izzik mindkettő markodban. Nem forró egyik sem, mégis, mintha szent tűzben tartották volna őket izzanak kezedben. A két lyuk, mely oly sok éven keresztül üresen tátongott pengéiden most fehéres köveket rejtenek magukban. Szemeid elkerekednek a látványtól! - hisz egész életedben ezt kerested, s lám, ebben a káoszban meglelted őket. Arcodra örömteli mosoly húzódik, de nem élvezheted sokáig e helyzetet. Kardjaid mintha saját életet kezdenének élni - mintha saját magukat tudnák irányítani. Kicsavarodnak kezeidből, s pár pillanat erejéig lebegnek szemed előtt. Majd a két kard különös táncba kezd - egymás körül keringenek, néha összeütköznek, majd sebesen tengelyük körül forogni kezdenek. Szemet meresztő, különös táncukból tekintetedet képtelen vagy kivonni - megbabonázva nézed őket. Egy szemvillanás - a két kard hegyével feléd fordul, s míg mielőtt bármit is tehetnél mind két szemedbe fúródik bele. Fádalmas kiálltásod még sokáig hallod füledben, végtagjaidat képtelen vagy megmozdítani, egy szürke köd telepedik elmédre. Immáron vakor, mozdulatlanul zuhansz valahová a mélybe.

Carwyn:
Nyílpuskád engedelmesen símul kezedbe, nem látod, csak érzed hogy a káosz mi körülötted zajlik mekkora horderejű lehet. Lecsukott szemhéjad alatt azonban egy különös világ tárul eléd. Minden csupa szürke, de mégis a fák, bokrok, élőlények, emberek kitünnek a szürkeségből - bár ők maguk is szürkék. Automatikusan végignézel magadon, s csodálkozol, hogy Te ragyogó kék színű lettél. Kíváncsian végigsimítasz egy bokron, hogy vajon mennyire igaz az amit látol, s kezed átsiklik a bokor ágai közt - árnyékvilágban vagy. Hiába próbálsz bárkivel is beszélni, bárkit is megérinteni - nem hallanak téged, kezed átsiklik testükön, mintha csak egy illúzióképet látna szemed. Feltűnik lassan, hogy a saját gondolataidon kívül, a saját véred áramlásán kívül még szívverésed hallod. Megörülsz e felfedezésnek - hisz ha ver a szíved halott nem lehetsz. Elmédben egy különös hang férkőzik be - lágy, dallamos női hang szól hozzád, s hívogat: 'Gyere! Gyere csak hozzám!' . Elindulnál a hang irányába, de lábaidat nem bírod mozgatni, mintha ledermedtek volna. Viszont a táj körülötted sebesen változik - szinte egy szemvillantás alatt suhan el melletted egy kissebb park, egy feketén csillogó tó, egy város megannyi házával, egy tisztás, egy erdő, majd egy sebes sodrású folyó...végül megérkezel egy hatalmas kőépítményhez. Sem templomnak, se várnak nem mondanád. Hatalmas kőfalait zöld növény futja be, fekete kovácsoltvas kapui hangos nyikordulással nyílnak meg előtted. Az udvar kihalt, csak egy apró fekete ruhakupac szerűséget látol pont középen. Kíváncsian lépsz hozzá, s már épp megérintenéd amikor az apróság feléd fordul. Groteszk, iszonyatosan ronda alak bújik meg a köpeny alatt. Arcán megannyi fekély meredezik feléd, melyekből feketés lé szivárog testére. Kéklőn világító szeme rád mered, megvillan a szürkeségben. Egy jeges kéz markolását érzed melkasodba vágódni, s ismét hallod a női hangot elmédben, immárom csordultig gúnnyal megtelve: 'Menj innen! Nekem te nem kellesz! Még nem!' A jeges kéz hatására a fájdalom élesen hasít elmédbe, s lassan a szürkeség magába olvassza kékségedet, s érzékeid márcsak a zuhanást képesek felfogni.

Salah:
A tomboló zöld orkán magába olvaszt, gondolataid magad körül forognak. Kendődet magad elé húzván érdekes képet látsz. Mintha a két szemed két külön világot látna, de mindegyikben te lépdelsz lábadon. A két világ egymás tükörképét alkotják. A sivatagban vándorolsz egyedül, mint egy botor idegen gyalogosan. Vized fogytán van, de már látod célod, egy oázist pár száz méterre magad előtt. Nyugodtan lépdelsz tovább, s két lépést teszel meg felfedezésed után amikor a homokból eléd ugrik egy sötétszürke bőrű, csontos, vézna igenronda dzsad csupaszon. 'ki vagy te?' mordul rád - s válaszolsz neki... 'Salah ibn Mu'tasim'. Jobb oldalon a vénség lábad elé hever, s csókokkal borítja el cipődet, míg a bal oldalon egy hatalmas pofont kever le, s megvető tekintettel othagy téged a homokban heverve. Fényvillanás hatására erősen behunyod szemed, majd újra kinyitod őket. Immárom egy város/falu utcáján találod magad, veled szemben egy apró fehéres kőépítmény áll. Az ajtó felett egy tábla áll: Igazság. Közelebb lépsz az épülethez, belépsz az ajtón, mely hang nélkül nyílt ki előtted. Bal oldalon egy halványkék helységbe értél, míg jobb oldalon rózsaszínbe. A termek közepén egy fehér ruhás női alak áll, arcát fátyol borítja, vonásait még csak sejteni sem tudod ezálltal. 'Ki vagy Te?' Kérdi tőlled erőteljes, ám mégis kedves hangon. S ugyanúgy mint a sivatagban válaszolsz - nevedet mondod csak és kizárólag. A kék teremben a nő gúnyos kacajt hallat... 'Lám a nagy Salah...ugye, hogy mindenkit elér végzete... Kerülj beljebb!' int neked kezével. A rózsaszín helységben neved elhangzása után a nő szótlanul áll tovább. Pár perc is eltelik míg megszólal kissé rekedt, érdes hangon. 'Még nem vártunk, még nem jött el az időd. Fordulj vissza, itt semmi keresnivalód sincs!' Kétfajta parancsot kaptál, kétfajta cselekedetet kellene megtenned. Bal oldalon belljebb lépnél, jobb oldalon meg killjebb. Fájdalom hasít bele tudatodba és testedbe egyaránt - a két mozdulatot egyszerre, egy testtel és egy lélekkel tetted volna meg. A fájdalom eltompítja érzékeidet, lassan a szobák színe szürkére fakul, a női alakok távolodnak szemedtől az egyik gúnyosan kacagva, míg a másik fájdalmasan sírva. A két szoba körvonala lassan egybeolvad szemed előtt, lábad alatt kicsúszik a talaj, s háttal az ismeretlennek zuhansz ... zuhansz ... zuhansz ...

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Ahogy egyedül maradt és végzett a vizsgálódással, gondterhelten nézett maga elé. Rossz kedve volt, ráadásul a lovag viselkedése is aggasztotta.
<Túl vérszomjas...Nincs benne részvét...Én akkor sem vigyorognék egy halottra kárörvendőn, ha az Ranagol egyik bestiális papja lenne is. Itt van ez is...Öt liter vér van a falakra kenve. Ezzel fogok egész ötnapon át álmodni. Talán lehetne egy módot találni, hogy ennek a Sakálnak a nyomára bukkanjunk, de ahhoz elébb ki kell szellőztetnem a fejem. Ezen a hajón átok ül, hiheti a babonás népség, ki nem fut ez soha. Ráadásul úgy összezavarodtam, hogy nemlétező tetemeket kerestetek a lovaggal. Addig sincs láb alatt...Érdekes, hgy elébb még rühellte őt a nép, most meg félik...>
Az üzenettel kezében kilépett a szobából, megállt Jaszaf mellett. rezzenéstelen arccal nyugtázta a gárdavezető rosszullétét.
-Ez csak a kezdet, nagyuram. Kísérjem fel a fedélzetre? Lenne valami, amit el kellene olvasnia, számomra jelent még nehézséget népének cikornyás írása.

//Az új avatarkép Fergiát ábrázolja//

[Alauron]

(Salah)

A mélységes zuhanásnak szinte nem akar végeszakadni.
<Ostobaság...ez az örvény ostobaságokat mutat nekem! Talán hogy elveszítsem a józanságom. Legfontosabb amit vallok, azt vállaltam, azt teszem, és sikerülni fog. Nincs kétség az útban, nincs bukás a végén, nincs halál annak akire emlékeznek!>
Ahogy a megnyújtott zuhanásban az idő elveszti jelentőségét, Salah mármár kezdi mulatságosnak találni a helyzetet....kezdi másként látni saját gondolatait...
<Nincs kétség az útban,De van e út egyáltalán?nincs bukás a végén... Van e valami, a végén túl?...halál...akire emlékeznek... Hogyan? ...az útban... bukás....halál.. Igen, igen már tudom mit kell tennem...Kétség az útban nincs, bukás a végén, nincs emlékezet csak halál, csak bukás, csak kétség! ÁÁÁÁÁÁ.....>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Nem kellek neki... nem kellek a Halálnak!!!! >
*Ez olyan erővel tölti el amely elsöpör minden fájdalmat, minden szenvedést. Tiszta, nyers erőt érez tagjaiban, és a zuhanás különös érzését a Kékszemű gyomrában. Nem áll ellent, szinte vágyik rá, hogy ez történjen vele. Akár egy próficia. Mert annak kell lennie. Ez nem lehet álom! Egyszerűen nem lehet az!*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Apró összpontosítással kisöpröm a gondolatokat elmémből és az üresség nyugalmával várom a zuhanás végét.*

<"üres-üres-üres-..." >

[Gorden Harunn]

*Összpontosítok. Megpróbálom tompítani saját érzékeimet, és akaratérőmmel legyűrni a káosz erőit.*
<Túl kell élnem. Elég erős vagyok hozzá, és megvan bennem a képesség. Nem engedhetem hogy az összevisszaság bentrekedjen a fejemben. És boldogan fogom viszontlátni anyámat.>
*fogcsikorgatva koncentrálok.*

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Bal felé indul a hajón, óvatosan belépvén az első kabinba szétnéz. Maga mögött becsukja az ajtót. Előveszi fekete kulacsát és egy jó egészségeset húz belőle. Amint a nedű leérkezik gyomrába már érzi is annak jótékony hatását. Jobban megtelik élettel orcája, lelki nyugalma helyreáll. Majd egy alkalmas ruhadarabbal alaposan megtörölközik.Szétnéz a szobában, szekrényben, asztal fiókban, egyéb helyeken keresi a hullák maradványait. Ha itt nem talál semmit megy tovább a következő kabinhoz, majd így tovább, és így tovább.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*Joakim tüzetesen átvizsgálja a bal oldalon található összes kabint, de eredményre nem jut. Egyik helyiségben sem talál hullamaradványt, vagy olyan nyomot, mely gyilkosságra, hullákra következtetne. Lemondóan, de folytatja a keresést, s a folyosón Fergiát pillantja meg Jaszaf mellett rezzenéstelen arccal állni. A gárdavezető heves rosszulléte még mindig nem múlt el, kínoktól szenvedő arca dzsad léttére hullasápatag. Fergiának gyenge elfúló hangon válaszol.*
- Nem szükséges, mindjárt túlleszek rajta ... ez borzasztó ... ezt hogy bírja? ...
*Ekkor érkezik melléjük a lovag, aki hamiskás mosollyal az arcán megy el mellettük. Fergiának feltűnik, hogy valahogyan élettel telibb a lovag, mint aki alaposan kipihente magát - pedig az utóbbi két nap nem lehetett számára gyerekjáték - mégis... Talán a szabadsága művelte ezt vele? Mindenesetre ez is cseppnyi aggódást von a szívébe.
A hajó lágyan ringatózott a kikötő vizében, monotonon hol jobbra, hol balra billent érzékelhetően. E cseppnyi közjáték alatt azonban valami megváltozott, mintha a hajó egy kicsit jobban inogna a vízen - talán heves szelek dobálják? Az idő tiszta volt mikor feljöttek a fedélzetre - vajon mi történhetett? ... Egy fájdalmas nyikordulás, egy elnyúló csobbanás, és egy erős hullámzás. Jaszaf felkapja a fejét, sápatag arcán csodálkozás látható.*
- Kifutott a hajó? - *majd ahogy tellik tőlle elindul a fedélzet irányába a lépcső felé. Fergiát és Joakimet érdekes érzet keríti hatalmába. Érdekes és egyben balsejtelmes. A fedélzet felöl hangos kiálltozások hallatszanak, majd egy egetzengető robbanás, mely több szegmens hosszan tölti be az étert - mintha az ég szakadt volna meg.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)


Fergia ezt a mosolyt és az állapotváltozást is megjegyezte, de nem szólt semmit, hanem ellépett Jaszaf mellől egy "Már megszoktam"-mal és szinte a nyomában ment a lovagnak, szó nélkül benyomta az egyik kabinba és magukra zárta az ajtót. Ott türelmesen végigmérte a férfit, és belekezdett a mondandójába:
-Ha drogozik, az a maga dolga, de most kicsit hanyagolhatná. Az elkövetkezendőket vegye figyelmeztetésnek, lovag uram. Személyes sérelmei elvonják figyelmét feladatáról. Láttam hogy nézett mind a gárdavezetőre, mind a hullára. Hiba. Nem vagyok elégedett a kegyelettetljességével, ahogy egy halotthoz viszonyul. Így, bármekkora hazug vagy éppen nem hazug volt a néhai kapitány, maga adja meg neki a végtisztességet. Azaz takarja le a testét, s bár nem hitünket vallja, mondjon el érette egy imát. Továbbá, ugyan azt a személyt keressük. Magán múlik, hogy megnehezíti, vagy megkönnyíti együttműködésünket. Nézeteltéréseit tegye félre, vagy közölje, mi baja, ha az befolyásolhatja a későbbieket. A dolgok elhallgatása a szememben hazugság, így bűn is. Megértett engem? Tanuljon tiszteletet és irgalmat, vagy nem különb annál, akit üldöz, Joakim Assante.
Még elmélkedni akart valamit, de a hajó ringása és a fenti zajok homlokráncolásra késztették.
-A kiosztását és a számomra fenntartott lefejelést tegye el későbbre, és tanulja meg, hogy az irónia és a humor nem barátok...
Ezután feltépte az ajtót és mint akit nyílpuskából lőttek ki, a fedélzetre indult. Az üzenetet eltette.
<megtámadtak...?Sebaj, az egyik begyakorolt áriámat majd elénekelhetem...>

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Meglepődik, hogy vajon mit akarhat a nő tőlle ily hevesen, s már kezd "érdekes" dolgokra gondolni, amikor is hideg zuhanyként érték a nő szavai . Szinte fapofával hallgatja végig, arcára egy érzelmet sem enged kiülni. Amikor Fergia kinyitná az ajtót, kézzel visszatartja, s vissza is csapja azt.*
- Fergia! Szerinted én ember vagyok? Mert én annak tartom magam. Szerintem te is ember vagy.
Jaszaffal nincs bajom, de azt a beszólást nem bírtam kihagyni. A hullával kapcsolatban hogy én hogyan érzek iránta és hogy nem az legyen az én dolgom, más ne szabja meg - a hazug embert hamarabb utolérik... :roll:
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, míg el nem felejtem! Nem drogozok... és nem vagy a felettesem ... ráadásul rúgtam már nőt szájba ...
*Azzal kinyitja az ajtót, kitessékeli a nőt, s menet közben mondja még.*
- A hazugnak, a kapitánynak megadom a végtisztességet...
*A zajokra felkapja a fejét és a lehető leggyorsabb módon szeretne feljutni a fedélzetre, hogy megnézze mi is történik ott.*<Ha esetleg csata legalább megmozgatom magam.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: nem lehet tudni...
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn) , Flamme O'Styg (Flamme O'Styg) , Carwyn Illyr (Orwen del’Correl)
_____________________________________________________________

*Elmét nyugtató szürkeség venné a társaságot kürül, ha nem zuhannának. Félelem, kétség tolul be a tudatukba - mi lesz a földet érnek? Egyáltalán földetérnek valaha? A zuhanás lassan minden gondolatot kiűz fejükből, szemük előtt a sivár szürkeség egyre halványul, egyre jobban húzza őket a gravitáció...
Gravitáció?!?... De hisz akkor már van fönt és lent! ...
Kiknek nyitva volt szemük a hirtelen változástól, a fényességtől, a szemet bántó széltől kénytelenek becsukni. Bőrén mindenki érezheti a hűs szellőt, az orrokat megcsapja a sós tengeri levegő. Pár méter tényleges zuhanás kínzó fájdalommal ér véget mindenkinek.
Gorden - arccal lefelé zuhan, így érkezik meg valami sima fa felületre. Csúnyán felhorzsolja arcát a padlózat. Szerencsére azonban komolyabb baja nem esett, bár tagjai sajognak a kemény "földetérkezéstől".
Kalmon - bal vállal csattan neki a padlózatnak. Karjában, oldalában mérhetetlen fájdalom tör elő egy szemvillanás alatt, s érzi is, hogy válla kificamodott - talán el is tört. Minden apró mozdulatra újabb és újabb fájdalomhullám járja át testét és elméjét.
Carwyn - hanyatt érkezik meg ... előbb háta, feje, lába... egy erős ütést érez tarkótájt, mint akit jó alaposan fejbekólintottak - s lassan szemére nyugodalmas sötétség borul talán pár pillanatra...
Salah - hősünk érkezik meg a célba talán a legfurcsább módon. A zuhanás befejezése számára a legfájdalmasabb, legádázabb egyben. Először has tájékon érez egy hatalmas ütést, mely úgy egy arasznyit érintett. Aztán fejjel lefelé ismét zuhanni kezdett, s sós levegő, apró vízpermetek csapták meg orrát, arcát. Egy pillanatra kinyitotta szemét, s riadalom kúszott végig tagjaiba - nem volt két lábra tőlle a tenger sötétlő vize... szemeit ismét behunyva készült a vízbe érkezésre, de lábánál fogva valami visszarántotta, visszatartotta. Egy hatalmas rándulás, mely a combnyakat érintette igazából. Érzékeli, hogy amibe beleakadt nem bírja sokáig, s akkor menthetetlenül belezuhan a tengerbe. Kardja még mindig markában van, de ahhoz hogy felmásszon lehet el kellene engednie...
Flamm - ötödik hősünknek sem egyszerű a megérkezése. Bár a csapatból ő zuhan a legkevesebbet. Alig egy lábnyit. Pár kötél miatt egy kissebb kosárszerűségben találja magát, oly módon, hogy bal lába kifelé lóg, jobb lába a kosárban... s ágyéka fájdalmas lüktetése a bizonyossága annak, hogy ez nem a "mérete"... A hajó hullámzása igen instabillá teszi helyzetét, hol kifelé dől picikét, hol befelé... Igen erősen kapaszkodik az árbóckosár peremébe, hogy ne zuhanjon alá a fedélzetre.

//Gorden - jót dobtam... kicsit horzsolt seb az arcon...szálkák meredeznek benne... 5 Fp veszteség
Kalmon - ha egyáltalán fel akar állni akaraterőpróba... 1 Ép, és 6 Fp veszteség, ráadásul kulcscsontrepedése van...
Carwyn - bocsi ilyen a kocka 10 Fp vesztés, szédülés, kissé remegő járás, ha harcra kerülne a sor Zavaró hátránnyal tesség számítani!
Salah - korlát egyszer 5 Fp, majd a rándulás 4 Fp... Bal lábad húzod, alig bírsz ráállni... így mászni képtelen vagy...egyedül nem jutsz fel a fedélzetre... , ahhoz hogy felállj a kötélre függőlegesen erő, ügyesség és akaraterőpróba, ha valamelyik nincs meg privit küldj...
Flamm - a kosárba ha beakarsz jutni egy erő, akaraterő, ügyesség próbát dobj...ha valamelyik nem sikerül... kéretik priviben jelezni...és írom, hogy mi történt... (egyébként vártam a reagod... ) veszteség: 4 Fp
Salah és Flamm: írhattok reagot, akkor is ha elrontotok egy próbát - nem sikerül a mutatvány... maradtok abban a helyzetben... én meg majd konkretizálom mi is történt...