Al-Abadanai kalamajka

[Gorden Harunn]

<Ramélem a jó öreg Darag is ide esett. És hogy az íjamnak sem lett semmi baja. Ha eltűnt, a nagyon drága mulatság lesz. Azt a nőt még nem ismerem.
Előbb megnézem mit csinál, és azt a furcsa szerzetet sem ártana közelebbről látni.>
*És ezzel elindulok az a két szerzet felé*

//Bocsi a késésért //

[Navaratna]

/Srácok és lány mer' itt valakinek nincs ám pipilője /

(Fergia Yitulin)

Abbahagyja amit elkezdett, összecsapja tenyereit.
<Ide taglózó kell>
Gondolkodás nélkül lemászott arról, amin eddig állt, és a lovaghoz suhogott, szemügyre sem véve az éppen kivel társalog.
-Az ismerkedést hagyja későbbre. Az orkot ártalmatlanítani kellene. Fizikai erővel. Ön annak birtokában van. Ha másképp nem megy, rúgja le...-és bár arca fa maradt, a rúgásnál kacsintott egyet. Ez után végigsiklott a hajón tekintete.
<Sok itt a dolog. Haldoklók és halottak a fedélzeten. Szerteszóródott holmik...tevék...Na majd takarítok kicsit.Hm, azt a tetovált fickót pedig most körbeszaglászom. Ha a Nagy Kopasszal cimborál, megtanítom vízben lélegezni.>
Odavonul a férfihoz, aki épp az egyik dzsad sebein ügyködik. Nyelvével csettint egyet nemtetszőn:
-Aki kontár, de nyúljon sebesültekhez. Ha meg nem kontár, de bámuljon bávatagon szanaszét. Tetszik a szikéje. Éles?-ezzel felkapja, s szó nélkül Fergia a saját bal alkarjába vág vele. Bűvölten nézi kibuggyanó vérét, aztán lenyalja, végül elégedetten törli meg a szikét.
-Éles. Forró vízben sterilizálja. Ki tudja milyen fertőzést hordozok. Mellesleg hogy szolgál a Sokfejű egészsége? Vagy a tetoválás nem tradícióra vezethető vissza, hanem inkább divatra, vagy egészségügyi problémáját palástolja vele, mert kihullott minden szál haja?
-kérdezte minden élc nélkül, csevegő hangnemben, de közben kutatón nézegette a tetoválásokat, körbejárta a férfit, mögötte járva még hozzá is nyúlt a rajzolatokhoz, átérve a férfi másik oldalára jól a szemeibe nézett.
-Ah, kyr-származék, vagy egészen az. Remélem nem szenved vérzékenységben...Sakál barátunk nagyon örülne neki, de ön kevésbé.
-jegyezte meg, s a férfi szempilláját nézte, vajon az milyen színű. Mert ha nincs se haja, se szemöldöke, az marad neki...Levetkőztetni meg nem fogja.
-Ha mégis jobblétre szenderülne, nem ajánlaná fel a testét tudományos célokra? Sosem boncoltam még kyrt. Itt lenne az ideje.
-vetette fel, mint egy teljesen minden napi dolgot ecsetelne. Nem érdekelte, hogy ez minden, csak nem mindennapi belépő, amúgy sem barátkozni akart, csupán a reakcióit megfigyelni.
-Hm, ezt hol szerezte? Milyen érdekes sebhely...-húzta végig ujját puhán a férfi sebhelyén, bár közben a Sakálon gondolkodott és ráncolta kicsit a homlokát.
<A Sakál rendelkezik anatómiai ismeretekkel. Ez a férfi is. Szikével jár. Mi van ha ő az? Nem, dzsadot keresünk. És ha egy romlott papot? Nem kerül egy ilyennek semmibe se hogy külsőt változtasson.Meg az elkövetés módszere is egy félkegyelműre vall...>

//Fergia középmagas nő, 30as éveit tapossa, csinos, formás, haja rövid, szőke, göndör, kevés ősz tinccsel,szemei sötétkékek, ajkai rózsaszínek, közepesen teltek. Bőre világos. Körmei rövidre vannak nyírva, nincs kifestve arca sem, ékszert nem visel, csak egy láncot látni a nyakában, aminek medálrésze elvész ruhája alatt.Ruhája szoknyából és felsőrészből áll, mind fekete, a szoknya bokáig ér és lépésénél suhog, lábán saru van, derekán tőrhüvely, nyakára lehúzva egy sál, ami feltehetőleg az egész fejét elfedte dzsad hagyomán szerint. A ruha felső része hosszú ujjú, dekoltázsa szolid, v alakú kivágású, csak kulcscsontjai találkozását engedi láttatni. Arckifejezése érzelmet nem árul el, így érzéketlennek, szívtelennek tűnik, eltérve a szokásos kellemes-kedves női arctól, ám szépségén ez nem ront, csak megfagyasztja azt//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A Vészmadár mit sem törődve a fedélzetén történő dolgokkal sebesen szelte a vizet egyenesen úticélja felé - ahová persze a kormánynál álló, örületben izzó szemmel Dradorz adott neki. Szürkés, sárgás vitorlái dagadtak a nyugati széltől, a vitorlatartókötelek feszültek. Több halkabb, pár hangosabb nyikordulás hallatszott az árbócok felől. A horizonton már nem lehetett látni az elhagyott várost - a kíváncsian körbepillantó szemek csak a végtelen tengert láthatják. Kíváncsian széttekintőkből pedig egyre több lett a hajón. Nem csak a kalandozók fedezték fel, hogy élnek, nem csak ők rendezgetik soraikat. A karaván több tagja is lábra tudott állni, sőt van aki kardját markolászva figyeli a csoportosuló idegeneket. Ellenben olyan is akad, aki saját társaihoz guggol le megnézvén él e még a szerencsétlen vagy nem. Lassan egymáshoz araszolgatnak a homokszínű ruhába bújtatott, nem is oly rég a karavánt kísérő dzsadok. Szinte gyűlölködve tekingetnek az idegenekre, nagyonhalk sziszegő hangon beszélgetnek - de inkább vitatkoznak egymással.
A fekete ruhás rablók soraiban kevesebb kárt okozott az utazás... Viszont sokan közülük a hajó és a körülötte lévő rengeteg víz láttára egy artikulátlan üvöltéssel átvetették magukat a korláton. Páran maradtak csak, kik szintén egy csoportba rendeződtek, szinte ugató hangon kommunikáltak egymással. Kardjaikkal, karjaikkal hol a karavánkísérők, hol az idegenek felé mutogattak.*
Viszont a feltápászkodók közt sem a Sakált, sem a kapunál álló idegent, sem Talverint nem fedezik fel hőseink...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Jéghideg tekintettel mered a nőre, mikor belevág a saját karjába odalép hozzá, és kiragadja a szikét a kezéből.*
-Ha kontár lennék most maga lesz fertőzött... ki tudja, hogy milyen szennylében mártogattam meg. Ha pedig rohad a karja, és nem érez fájdalmat, akkor nem tehetek semmit.*kárörvendően mosolyog a nőre, megpróbálja ezzel elnyomni dühe jeleit. Hiába no, csak félig kyr.
A szikére megbotránkozva bámul, az arcáról lassan eltűnik a mosoly, állkapcsára ráfeszül a bőr, összeszorítja fogait. Ideges mozdulatokkal visszahelyezi a helyére, egy külön rekeszbe.*
<Gratulálok szivem, tökéletsen beszennyezted!>
*A Sokfejű említésére nem reagál, felesleges lenne egy ilyen 'intelligens' embernek bizonyítgatni. Nem válaszol a tetoválással kapcsolatos kérdésekre sem.*
-Gratulálok, nagy bölcsességre vall, hogy felismerte az őseimet. Büszke lehet magára, komolyan. Egy ilyen intelligens nő nem terem minden bokorban, a fejemhez pedig ne nyúlkáljon, lehetőleg tartsa távol magát tőlem...
...-Szóval boncmester. Akkor keressen pár hullát, ÉN az élőkkel foglalkoznék. És mégegyszer megkérem hiogy ne tapogasson, *megragadja a nő kezét, de nem szorítja, csak tisztes távolságra tartja az arcától. Ha a nő enged akkor eltolja a karját, és befejezi a dzsad kötözését, majd egy szerény mosolyt erőltet az arcára.*
<A fenébe is orvos vagy, a boncmestereknek csak hullák jutnak, érthető, hogy lelkileg deformálódnak.> *Látható, hogy miután végigfut az elméjén ez a gondolatsor vonásai ellazulnak, nyoma sincs az arcán bármilyen érzelemnek. ezek után engedem, hogy a dzsad úr a fegyverei után nyúljon.*
-Lassan ideje lenne foglalkozni a többiekkel is...

//Hékás! Van szemöldököm!! Egyébként fekete színű, minden testszőrzete. //

[Alauron]

(Alauron)

A nő megjelenése, és észrevehető szakmai buzgósága igencsak furcsává teszi. Az meg hogy magán próbálgatja a kést, meglepő...
<Boncmester? Én ismertem egyet, de az nem volt ennyire ... furcsa. Hiába, lehet a külhoni tudorok ilyen formában szoktak dicsekedni tudományukról.... De, milyen kyrről beszélt? Azoknak már csak egyes isteteik vannak meg valahol északon.>
- Legyen a kezed mukája ékes dicsőséged Carwyn.
<Mostpedig indulás, hátha megvan a tevém, és a pénzem...ha meg nem, talán akad egy másik tevedög egy-két garassal... >
Ígyhát Gordennel tart, és megkeresi a tevéket. De fél szemel azért figyeli hogy az Ököl Szolgája, meg a boncnoknő mit kezd a nagydarab lénnyel, amit az előb orknak neveztek.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Felvonom a szemöldököm látván ezt a kis közjátékot a szőke nő és Carwyn között.*

<Na ezek is ellesznek egymással az út során. Remélem nem fajul el tulságosan a dolog, mert akkor valami módon szét kell választanunk őket.>

*Közben odafordulok Gordenhez.*

-Gorden. Meg tudod mondani pontosan mit hadoválnak a karavánkísérők és a rablók?

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A nő nyugodtan hallgatja a férfi szavait, nem sértődött meg sem a karjára tett megjegyzésre, sem a férfi arcán látott rosszallásra, dühre.
<Félvér...És precíz, ha a mocskos eszközt külön rakja a többitől. Rá bízhatom a sebesültek egy részét. de előtte tisztázni kell valamit, és azt hiszem, abban nem leszek finom. A legtöbben nem kérdezik meg azt, amire igazán kíváncsiak. Én igen.>
-Köszönöm a bókot, de északi vagyok, így nem ismeretlen előttem a népe. És csak félig árultam el az igazat magamról, a boncolás a hobbim és a szakmám felét teszi csak ki. Egyaránt foglalkozom élőkkel és holtakkal, de a holtakat többre tartom, mert tudnak viselkedni.
Megvárta türelmesen, amíg a dzsadon végez, aztán a félvér elé állt, kíváncsian közelebb hajolt, a szemeibe nézett, közben finoman egy tőrt vett elő és a férfi nyakához csúsztatta, közben a szeme sem rebbent. Hangja végtelenül nyugodt és magabiztos volt, szemei értelemtől csillogtak, mindenfajta hibbantság és aberráció nélkül, íriszének sötétkék színe komorrá vált.
-Nem mozdul, a kisujja legkisebb porcával sem és akkor beszél ha erre engedélyt kap. A Pyarroni Inkvizíció nevében ezennel kötelezem a válaszadásra. A kihallgatás milyenségére vonatkozó panasza nem érdekel, ahogy esetleges szitkai sem. Egy személyben képviselem hitem törvényeit, a rögtönítélő bíróságot és a végrehajtó szervet. A kihallgatás és későbbi döntésem okairól,nem vagyok köteles önt felvilágosítani. Amennyiben megtagadja a válaszadást, megölöm. Amennyiben hazudik, megölöm. Ha gyanúm beigazolódik, megölöm. A kérdéseimre azonnal válaszoljon, amennyiben habozik, késlekedik, minő érdekesség, megölöm. Első: ön vallja a Háromfejű hitét, papságának tagjai közé tartozik? Második: milyen képzés keretein belül szerzett anatómiai és gyógyító tapasztalatokat? Harmadik: mióta tartózkodik a hajón? Negyedik: milyen céllal?
<Pont egy hajó kellős közepén, egy rakás ember előtt művelem ezt. Ah, utálom a színházat, ám mégis drámai fogást választottam. Remélem istenem megérti ezt a blöfföt. Ha a gonoszt szolgálja, akkor még vigyorogni is fog, hogy eltakarítom erről a síkról. Ha köze van a Sakálhoz, akkor is. Bár akkor előbb alaposan kihallgatom és abban a lovag sem lesz tétlen. Ha ártatlan és meg képes magyarázni mindent, akkor életben marad és kész. Felnőtt férfi, csak nem kell simogatni majd a kis lelkét hogy így bántak vele. Ha toroni, akkor lazán kell vennie az ilyesmit, ott aztán nem cukrot osztogatnak. Az élet kemény és szívatós, időnként vicces, én sem vagyok különb. Aki meg lelkibeteg, menjen paphoz. Csak ne hozzám. >

/ Minden testszőrzete? Nos, jelenleg csak a szemöldökére tudok hagyatkozni...Ellenben ha nála van az akt portfoliója... /

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Ez a nő tényleg pszichopata..Az én rögtönítélő bíróságom mindjárt fenéken billenti... na azért mégse.. legalábbis amig a tőrét a torkomhoz szegezi.>
-Nem tartozom a Háromfejű szörnypapjai közé. Nem kannonizálom a hittételeit sem. A háromfejű hívei egyébként se gyógyítanak. Főleg nem idegeneket.
Továbbá...orvosi adeptusként tanultam mesteremnél, ő tanított meg az ellenmérgek, az anatómia, és az orvoslás rejtelmeire. Később testőrként továbbfejlesztettem az ismereteimet.
Azt hogy mit keresek itt, és milyen céllal az egy JÓ KÉRDÉS! Nem áll módomban válaszolni a miértre, mert magam sem tudom hogyan jutottam ide.
Mostpedig ha szabadna akkor takarítsa el a tőrét, mert a türelmem nem végtelen.
<Papnő, bocmesternő...nekromagiszter. És még engem gyanúsítgat Tharr hittel...>

//Szemöldök+szakáll... és reméljük itt befejeződik a vizsgálódás //

[Gorden Harunn]

*Kalmon felé fordulva.*
-Sajnos nem hallom rendesen. *egy kicsit élesítek a hallásomon és feszülten hallgatózom.*

//valy mit hallék?//

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Enyhe arcrándulással és homlokráncolással veszi tudomásul, hogy a szemmel láthatólag félvér kit megszólított válaszra sem méltatja.* <Bizonyára süket szegény... bár az is lehet, hogy csak nagyon el van foglalva valaminek a keresésével... hm... nagyon keres valamit ... na, akkor ezt későbbre halasztjuk.> *Fergia felszólítására miszerint ártalmatlanítani kéne Dradorzot kissé elborult aggyal fordul az ork felé. Egy félig torz mosoly húzódik szája szegletébe, így indul a kormányhoz. Menet közben hol a kardja markolatát fogja meg, hol a buzogányát, végül a buzogányt választja. Az ork elé lép, fegyverét meglóbálja előtte - kíváncsi erre reagál-e az ork- ha nem a háta mögé kerül. Egy picit gondolkodik hogy is fogjon hozzá e nagy darab test letaglózásához. Aztán a buzogányt kissé hátra lendíti, és alulról felfelé az ork lába közé sújt vele. Ha ettől megroggyan és lejjebb kerül a feje jócskán, akkor a következő csapásával tarkótájt célozza meg az orkot.*

//Támadás: 60 (csak a dobás) Sebzés:7.
A következőt ha kell majd legközelebb...
vajon nekem ezt minek kell ide írni? //

[Flamme O'Styg]

/Bocsi Ralog, nem láttam a megszólításod /

Oly tudatossággal és már-már enyhe fanatizmussal kutatja a kardját, hogy észre sem veszi a felé tartó páncélos alakot. Ilyen kor a füleibe beüt a szelektív hallászavar és csak azt hallja meg amit akar. Szemeivel mint valami kopó úgy találja meg az utat reményei szerint a kardjához. Közben mormog valami ősi sogronita mondókát, melnek jelentését maga sem tudja egészen, de hogy fohászát a Tűzkobra meghallja és vmiféle jelet küld neki. Megpróbálja összeszedni a gondolatait, valószínűleg nem eshetett messze a gazdájától, ergó a kosár körüli területnek szeneteli a legnagyobb figyelmet...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Salaht nagyon szakszerűen látta el Carwyn. Ez Fergiának is feltűnik - nem sokan tapossák Ynev földjét ilyen szaktudással a gyógyítás terén.
Gorden hiába hegyezi a fülét, sokat nem bír elkapni egyik fél beszélgetéséből sem. Pár szó amit megért tisztán a karaván kísérők beszédükből: zavarodottság, megölni mindenkit, Talverin, átok, testvér, vagyon. A rablókéból pedig csak annyit ért meg, hogy tanácstalanok, félnek a helytől (a hajótól) és nem tudják eldönteni mi tévők legyenek.
Flamm kardja után eszevesztett féltéssel kutakodik. Apró részletességgel vizsgálja meg az árbóckosár környékét a fedélzeten. Minden apró résbe bekukkant, hátha megleli szeretett kardja másik darabját. Több perces kutakodás után, amikor már a verejtékje is gyöngyöződött homlokán két láda közt megpillantja a kardját. Előbányássza, örömében még meg is csókolgatja, s ez után veszi észre a lovagot, aki egy erőteljes és aljas csapással kényszeríti az orkot térdre. Ugyanis a csapása következtében az ork egy dobhártyát szaggató üvöltéssel két térdre rogy, fájdalmas grimaszba forduló arccal fogja meg nemiszervét, majd arccal a hajó padlózatára esik. Nem moccan onnan tovább.*

//Fergia-Carwyn jelentetbe nem szólok bele
Flamm - el van nézve
Ralog - mert Te is játékos vagy... (az egy dolog, hogy téged le is tudlak ellenőrizni //

[Gorden Harunn]

*Elordítom magam, tisztán és érthgetően, dzsadul*
-Testvéreim. Galradzsa kegyelméből, túléltük a hatalmas robbanást. Szerény véleményem szerint a további élethez össze kell fognunk. Azok, akik hajlandók segíteni nekünk, hogy ezt a hajót a part felé irányítsuk, és így újra haza mehessünk, kérem jelentkezzenek nálam. Doldzsah világosítsa meg elméteket, és segítsen a döntésben.
<aki segít, a parton oda megy majd ahova akar, a többieket megkötözzük és leadjuk valamelyik helyörségnél >
*ezzel visszatérek a többiekhe*

[Flamme O'Styg]

*Nem lehet leírni azt az örömöt, amit Flamm arcáról le lehet olvasni, mikor az elveszett pengét megtalálja. Megpróbál hamar uralkodni magán és jobban szemügyre venni a fegyvereket. A kövek sehol... Tehát csak egy álom volt... De nem is vak. Ez legalább egy jó hír. De vajon miért támadtak ellene a kardok, melyek már majdnem a testvéri viszonyt is megkapták? Ez talán ismét egy újabb részlete lehet az álmának. Van egy olyan érzése az éjjel kiderül. Karjait visszarakja a heléyükre és a páncélos alak felé indul.*
-Bocsájtsa meg mogorvaságomat Joakim Assante. A nevem Flamme O'Styg és a messzi Ordanból érkeztem abba az átkozott sivatagba egy küldetés céljából. Hogy hogyan kerültem ide az jó kérdés... Megtudná mondani, hogy merre tart ez a hajó? Őrültségnek hangzik, de nekem vissza kell jutni abba a városba...

[Alauron]

(Salah)

Habár még nincs telljes ereje birtokában, minden tőle telhetőt megtesz hogy erősnek és magabiztosnak látszódjon. Gorden felszólítását túl gyengédnek ítéli ezért nyomatékot ad a szavainak. Dzsadúl:
-Jól beszéltél, ám aki nem áll mellénk azonnal, és nem teszi le a fegyvert, az sosem jut innen messzire. Ti sivatagi haramiák, ha nem segítetek jobb ha rögtön követitek bölcsebb fivéreiteket a tengerbe! És ti, karavánosok, azonnal hozzátok elénk a vezéreteket, lehetőleg megkötözve, mert ugyebár világos mint az égen ragyogó fényes nap, hogy az ő bolondsága miatt kerültetek ilyen helyzetbe. Ha pedig igazán vétkest akartok keresni, és megbosszúlni sanyarú veszteségeteket, mert oda a karaván, s mind az árú, keressétek meg azt aki nem törődve veletek szörnyű átkoz hozott mindannyiunk fejére! Én láttam őt, felismerem, mert bent voltam a városban mikor ez történt, így hozzátok elém mindenkit aki nem közületek való és nem velünk van. Ő tudja hova tartunk, ő okozta az átkot, meg kell keresni, és nektek segíteni kell benne, ha kedves nektek a bőrötök. Ki tudja, mit tesz legközelebb? Legyen eszetek!