Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Figyelem mi fog történni. Egyenlőre egyikbe se avatkoznék bele. A tőrös vallatás látványa nem tetszik, de úgy érzem jobb, ha már most az elején tisztázzák maguk között. A dzsadoknak intézett szavakat nem értettem, de remélem lesz annyi eszük, hogy mellénkállnak. Az ork üvöltésére odakapom a fejem. Nagyon nem tetszenek ezek a módszerek, de ennek megvitatásával egyenlőre szintén várnom kell, mert elősször lássuk mi történik a kormányos kidőlésével.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A nő eltette nyugodtan a tőrét, miután megkapta a válaszokat.
-Köszönöm az együttműködést. A bánásmód milyenségéért pedig elnézést kérek. Bocsássa meg, de a fenyegetése most nem tud zavarni, van ezen a hajón rosszabb is, mint a maga sértettsége és egója.
-mondta kicsit fáradtan, és egészen normálisan.
-De legyen üdvözölve a Vészmadáron. Fergia Yitulin vagyok, Darton felkent papnője. Akkor is, ha magát ez érdekli a legkevésbé. Gratulálok a türelméért és a tudományáért, mindkettő ritka.
Biccentett, majd arcát megmasszírozta s a lovagra nézett meg az orkra.
<Ez még nekem is fájt. Elfáradtam. Elég a nyomozással foglalkoznom, nem még acsargó viadalokat játszanom felfuvalkodott férfiakkal.No, most kéne valaki a kormánykerékhez...>
Végignézett a hullákon, és ha talál egy éppen nem gazdájában álló, gazdája által markolt szablyát, akkor elveszi.
-Bocsásson meg érte az Úr, de amíg én élek, több hasznát vehetem, mint az, akié éltében volt.-motyogta, majd a hajó korlátjához támaszkodva nézte, min veszekednek a dzsadok, mit csinál a lovag miután helyben hagyta az orkot, az idegenek mit turkálnak a fedélzeten, a gárdavezető képes-e feltápászkodni, mert fejsebe nem lehet komoly, csak alaposan megkólintotta valami. Az izgága suhanc keresgélése zavarja, reméli nem hullarablás szemtanúja, mert ha igen kérdezés nélkül a tengerbe fogja dobatni. A félkyrre inkább nem is tekint.
<Alaposan próbára tettem az önuralmát. Manapság inkább agressziót váltok ki a férfiakból, fiatalabb koromban ez másképp volt. Bennem a hiba. Hárpiásodom. Túl sok vagyok. Ideje kevesebbnek lennem. Pedig igazán érdekel a tudása és pár szakmai kérdést is megvitatnék vele normál keretek között, de jelen esetben sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre, s világosan a tudtomra adta, szakadjak le róla. Megkapja. Tépje ki egy varjú a nyelvem, ha magamtól hozzá szólnék!>
Ránézett a tengerre és az undor futott végig az arcán.
<Tenger. Utálom a tengert, ha nem tartozik hozzá part és ha nem a parton állok. És nem tudok úszni. Mintha egy dűlöngélő magas sziklán állnék, amiről ha leesem, meghalok. Itt nem is a halál a gond, hanem a hányinger....>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*Amikor a nő elteszi a pengét némiképp megnyugszik. Mély sóhajjal kiereszti magából a felgyülemlett feszültséget. A nő mondanivalójára kissé megenyhül, bár töretlenül hisz abban, hogy tartja lépésnyi távolságot.*
-Végre, hogy megenyhült. Már komolyan azthittem megöl. *Követi a nő tekintetét a vérző fejű alakig*
-Vele mi legyen? *biccent a tiszt felé* -Van még kötszerem, de ha be kell metszeni, hogy kitisztítsam a sebet... nos akkor az most nem fog menni *szúrós szemmel pillant a nőre, de már barátságosabban.*
<A fenébe is! Darton híve. Kezdem úgy érezni magamat mint valami átkozott játékban! (:lol:) Remélhetőleg a továbbiakban nem fog terrorizálni. Nem, biztos hogy nem fog. Ha elcsendesültek itt a dolgok eléggé el lesz foglalva. Ha ugyan ortodox, biztos, hogy legalább egy kisebb ima keretében vízbe veti a holtakat. Ha ugyan nem fodulunk vissza... Másrészről.. ahogy a kyr közmondás tartja... hehehe>
*Stabil léptekkel elhalad a sebesültek, és fetrengők között, és szakszerű mozdulatokkal felméri a sebesüléseiket. Egyenlőre nem tesz mást, csak pár nyugtató szót mond nekik dzsadul, majd odaér a tiszthez, és megvizsgálja a sebét. Kigöngyöli a sebészfelszerelését, és szemöldökráncolva kivesz egy adag kötszert, és a férfi fejéhez szorítja. Közös nyelven és hangosan a férfihoz szól:*
-Hallja amit mondok??! Szorítsa a fejéhez. *Ha magánál van a figura megvárja amíg cselekszik.* -Most figyeljen! Hány ujjamat mutatom? *4 ujj* -Érez fájdalmat a fején kívül??!
*A többiek felé fordul*
-Hozna valaki tiszta vizet? Ki kellene mosni a sebet.

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Fergia, hogy elfoglalja magát, ellökte testét a korláttól, s lesietett a hajóközbe, át a tevén, hogy vizet találjon. Futólag így látja, mi merre atlálható odalenn, de a hajókonyhát keresi víz miat. Amint lel, azt felviszi a férfinak és némán átnyújtja neki. Tetszett neki, hogy szakszerű kérdéseket tesz fel Jaszafnak.
<Amíg majd temetek, lesz aki a sebesültekkel foglalkozzon.Ha meg verekedés tör ki a dzsadok közül, kivételesen nem csatlakozom. Ez a hajó több mint amit felfed magából és nem hagyom elterelni a figyelmem.>

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Az ork kidőlése után elteszi a buzogányát a helyére. Előhúzza a lovagi kardját, letérdepel az ork mellé bal lábával, jobb lábával a derekára lép - mindeközben a kardját a hátának szegezi szúrásra. Erőteljesen gondolkodik valamin, feszültséget, bosszúszomjat lehet látni arcán. Majd feláll onnan, lábát az orkon hadja - ekkor lép mellé Flamm.*
- Bemutatkozását köszönöm. Semmi gond nem volt belőle, hogy nem vett észre... Hogy hová tart ez a hajó? Naaaaaaaa...ez egy jó kérdés. Talán ez a nyamvadt állat - *mutat az orkra* - eltudja majd mondani.
Egyébként büszke lehet magára, hogy megmentette ennek az állatnak az életét.
*Ezek után szétnéz maga körül - kötelet, szíjat keres amivel megtudja kötözni Dradorzot.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Gorden majd Salah szavaira mozgolódnak lassan az emberek a fedélzeten. Bár a rablók tétováznak, csak a saját társaikhoz mennek oda - már aki a fedélzeten van még közülük. Gordenhez egy alacsony termetű kissé köpcös férfi lép, arcán teljes szakállzata már rég láthatott valamilyen tisztító eszközt - ollót nem különben. Talán 40 éves lehet, de ennek ellenére fürgén mozog, kezében a jatagánja, testtartása harci tudásról árulkodik. Amikor megszólal szájában látni szuvasodott fogazatának maradványait.*
- Közüllünk senki nem ért ehhez a hajóhoz testvérem! A sivatagban bárhová elkísérlek benneteket, de itt haszontalan tudás birtokában vagyok. Hogy hol a vezetőnk? A kapunál láttam utoljára... hogy ő hozta e ránk az átkot? Biztos vagyok benne mostmár... De ha a kezeim közé kaparintom Galradzsára mondom nem menekül többé az átkozott feje - úgy tekerem ki nyakát, mint egy napos csirkének...
Carwyn mindeközben végigjárja a sebesülteket. A pár nyugtató szó hatással van rájuk - bár az északi nem reménykedik a túl sok túlélő száma miatt - akik eddig életben maradtak, talán ha az éjszakát kibírják. Nincs elég kötszere, gyógynövénye, kenőcse, miegymása a sok súlyos sebesültekhez. Legutoljára tér oda Jaszafhoz. Állapotát felmérvén érdekes megállapítást tesz: a fejsérülése nem nagy, sőt - talán enyhe agyrázkódást kapott, egy pár centis résznél szakadt fel a bőr felszine, ami nem vészes. Viszont az állapota aggasztó. Üveges tekintettel néz előre, kezét nem mozdítja a kötszer irányába. Az ujjmutatásra sem reagál, s mintha meg sem hallaná a hozzá intézett szavakat.
Fergia gyorsan leindul a fedélközbe vizet keresni a hajókonyhán frissen szerzett szablyájával kezében. Szoknyájában kissé küszködik, míg átér a teve és magával szakított fatörmelék közt, majd jobb kéz felé indul. Itt három ajtó van - mindegyikük kabint rejt, így kénytelen átmenni a bal oldalra. Itt öt ajtót talál, határozottan benyit elsőbe: kabin, másodikba: kabin, harmadikba: kabin. Épp a negyedik ajtót nyitná ki, amikor belülről halk neszezsét hall, mintha valaki nyöszörögne odabenn.
Joakim nem jár sikerrel kötöző anyag utáni kutatásban, a környékén nincs olyan kötél, mely alkalmas lenne e műveletre.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Avyen on Vylemar (Quiasse Limenel Umassyras)
_____________________________________________________________

*Fájdalomra eszmélsz fel, mely egész testedet átjárja. Lassan nyitod ki szemeidet, de a borzalmas kép ledermeszt: Deveron szúrásokkal teli csupasz testtel áll előtted, torz grimaszba forduló arccal. Kezében egy tőrt látsz, melynek hatására majd el veszted eszméleted, az azt a bizonyos éjszakát képzeletben újra átéled. Tagjaidat próbálod mozdítani, de nem sikerül a művelet, mind kezeden, mind lábadon hatalmas láncok éktelenkednek felsértve bőrödet mélyen a húsodig hatolván - teljesen ki vagy feszítve, szinte csaka fejedet tudod forgatni. Deveron lassan - centiről-centire közelít hozzád, nem szól csak vigyorog őrülettől csillogó szemekkel rád. A tőrt lassan a bőrödhöz érinti, s csak most veszed észre csupasz testtel láncoltak ki. Egy finom, ám mégis elég erős nyomással szántja végig bőrödet két melled közt ahhoz, hogy a friss véred kiserkenjen, s égető fájdalmat keltsen. A tőrt egészen a hasad aljáig vezeti le, majd megáll. Hallod útálatos hangját ~Na kincsem... menyjek tovább? Hmmmmm? Úgy élvezném a dolgot...~ Azzal meg sem várja válaszod, s egy hirtelen döféssel combodközé vágja tőrét. Felsikoltol... - Újra kinyitod szemeidet, érzed amint inog alattad a padló, fejed felett egy hatalmas lyukon erős fény szűrődik be. Megpróbálsz mozdulni de nem sikerül - lábaidon egy súlyos szőrös valami fekszik, bal kezeden egy kettétört deszkadarab billeg, s ezen kezeden ujjaidat nem is érzed. Egyedül a jobbod tudod mozgatni, bár minden egyes megmozdulásra tett kísérleted fájdalomhullámot eredményez testedben. Próbálsz emlékezni, hogy mi is történt. Igen...ott voltál a kapunál amikor a tilalmat elrendelték. Meghúztad magad egy kis bemélyedésben a falak alatt, s kíváncsian figyelted az eseményeket. Láttad ahogy egy dzsad férfi belép a kapunk a tiltás ellenére, láttad beszélgetését a vezérrel, láttad a kibontakozó csatát, melynek hatására még jobban behúzódtál. Aztán egy halovány zöld valami ért el - s onnantól kezdve nem emlékszel csak Deveron alakjára, hangjára, cselekedetére.*

// Igen jól lát mindenki! Köszöntsétek az új JK-t Limenelt! Remélem mindenki örül neki - és kívánom, hogy nagyon jót játszatok együtt az én segítségemmel! //

[Quiasse Limenel Umassyras]

// Üdv mindenkinek. Végre megint játékban. //

Kattints a képre, hogy teljes valójában lássad...

(Avyen)

*Először nem akarja elhinni, amit lát. Annyira valóságos és megfogható. Ahogy belenyilall a fájdalom, és a gyűlölt férfi hangja. A szavai, az arcvonások, a mimika.*
<... Ez nem lehet álom. Túl valósághű. Túl igazi. De mégis. Hiszen Deveron már halott. Láttam. Ott voltam. Betrített a vér, ami a testéből fröcskölt a halálakor. És olyan régen volt már. ...>
*A lány először hirtelen próbál felülni, de nem megy. Hamar visszaereszkedik eredeti állapotába és rendkívüli fájdalmak árán a jobb kezével próbálja kitapogatni, hogy milyen állapotban van. Óvatosan felemeli a fejét és végignéz magán. Nagyon megijed attól, hogy a bal keze használhatatlan. A lábai be vannak szorulva valami alá. Valami szőrös izé. Vajon él még? vagy rajta alszik? vagy nem is élőlény? Avyen nem mer tovább mozgolódni. Inkább körbetekint maga körül, bár még eléggé homályos a látása, és hányinger is kerülgeti. A fájdalom szinte minden testrészéből árad, és ez egyfajta zsibbadást idéz elő egész valójában. Próbál a szellemi energiáihoz fordulni, de képtelen koncentrálni. Úgy érzi, hogy menekülnie kellene és hogy bajban van, de minden mozdulat fáj neki. Próbál kicsit féloldalt fordulni, mert a háta is sajog valamiért. Ekkor jut eszébe, hogy meztelen e. Ha nem, akkor csak egy álom volt. Vagy mégsem? Végigtapogat magán, és újból nekiáll felmérni állapotát. Egyre jobban zavarja, hogy nem ura a helyzetnek és ennyire kiszolgáltatott állapotban van.*

* Bocsi, amiért belenyúltam, de mondtam, hogy nagyollom itt a képet...
Yvett *

[Navaratna]

//De sunyik vagytok! Hát ezért nem árultad el mi/ki az a rivális, Yvett! Limenel pedig ezért kérdezett! Szétcincálok itt mindjárt két hölgyet! Mellesleg üdvözlet És Orwen, úgy látszik, nem úszod meg a nőket...Muhaha//


(Fergia Yitulin)

Fergia megmerevedett, fülelt, lelki szemei előtt a haldokló dszadon át a Sakálig sokminden megfordult, majd az ajtó elé állt, s minden óvatosság nélkül berúgta, harcra kész, valahogy nem tudott parancsolni a szájának és elvigyorodott egy pillanatra. Próbálja gyorsan felmérni a bent fennálló helyzetet, amint az ajtó feltárul. Ha feltárul...
<Hm, Jaszaf....lehet, hogy istene nemsokára magához szólítja. Inkább ömlene a vére, tudnánk mi baja, de ez így rosszabb. Galradzsa egyenlített. Vajon a hajóról hány fő éd emberdarab kerül még elő?>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Fergia Yitulin (Szitakötő) , Avyen on Vylemar (Quiasse Limenel Umassyras)
_____________________________________________________________

*Avyen minden erejét összeszedi ahhoz, hogy felmérje állapotát. Nem túl biztató - a lábára nehezedő hatalmas test miatt meg sem bírja mozdítani őket, a bal keze valószínűleg törött (legalább is a legkisebb mozdulásra is éles fájdalom járja át karját), háta fáj - csúnya zúzódás lehet rajta. Nem érzékeli az idő múlását, néha a felette tátongó lyukon át egy-egy felhőt lát elkúszni az égen. Néha olybá tűnik, mintha nem is itt lenne, mintha szárnyalna a felhőkkel - hogy ez csak képzelgés, vagy már az elmúlás előszele?... Riadalommal tölti el. Hangokat hall feje felett, idegen hangokat, bár a hanglejtés, a beszéd dallama mintha ismerős lenne - igen!, dzsad beszédet hall. Egy erőtlen segítségkérés hadja el a száját, bár érzi ezt alig hallotta meg valaki. Pár kétségbeesésben eltöltött szegmens után azonban a feje mögött hatalmas zaj csapja meg - mintha egy ajtót rúgtak volna be. A hirtelen támadt zajra egész testében megfeszül, megijed - összekuporodna legszívesebben, de a testébe nyilaló fájdalmak miatt csak elkerekedett szemekkel nézi, amint egy fekete ruhás szőke rövidhajú fagyos szépségű nő ádáz vigyorral az arcán egy határozott mozdulattal felé lép szablyával a kezében.
Fergia előtt rúgásának hatására feltárul az ajtó. Egy újabb kabinba érkezett - bár ennek milyensége más mint a többi. A tetejét egy teve szakította be, mely most a kabin végében fekszik mozdulatlanul. Rajta málha, egy érdekes íj. De a legmeglepőbb az amit alatta lát. Egy elkerekedett szemű, szőkésbarna hajú, erw vonásokkal megáldott gyönyörű fiatal nő, aki halálra riadtan tekint rá. Lábai a teve alatt vannak, bal kezén egy deszka inog, s a kéz csúnyán zúzódva van, dagadságából ítélve még törött is lehet.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Avyen egy ideig a felhők táncába merülten eufórikus állapotban lebeg, aztán kizökkenti a zaj. Tekintete a fekete ruhás nőre siklik. Acélkék szemeiben félelem fényei táncolnak. Összerándulása az ajtó betörésére most bosszulja meg magát. Éles fájdalom nyilall végig egész testében és pár másodperc múlva fájdalmasan felnyög és kis időre meg is feledkezik felfedezőjéről. Mikor csillapodik a kín, ismét a nőre veti tekintetét és kérlelően, kiszolgáltatottan néz rá. Kimondani nem is meri csak gondolja.*
<... Ne bánts. Nem tettem semmi rosszat. ...>
*Ezután szemeivel a szablyát kezdi vizsgálgatni és a nő kéztartását, hátha meg tudja állapítani belőle a szándékát.*
<... Remélem, hogy nem akarja a vesztemet. Végülis még nem is ismerem. Csak nem bánt. De egyáltalán hol vagyok? És hogy kerültem ide? És mi volt az a zöld fény? Biztos mágia műve. Más ilyenre nem képes. Remélem, hogy nem ellenséges területen vagyok, bár én elvileg nem vagyok senki ellensége. Remélem. Jajjj. Szólaljon már meg. ...>
*Végül nem bírva szó nélkül, ő kezdeményez közös nyelven.*
- Üdv. Avyen vagyok. Kérlek segíts. Nagyon fáj mindenem. Nem bírok mozdulni. Ugye nem fogsz bántani?
*Hangja remegő és bátortalan. A nő minden apró mozdulatára odakapja a tekintetét és lesi a fejleményeket.*

[Gorden Harunn]

-A vezetőtök cserben hagyott minket. És bár nemrég még egymás vérét vettük volna, azt mondom, borítsunk fátylat a múltra. Csak közös erővel menekülhetünk meg. Aki velünk tart az jelentkezzen vagy nálunk, vagy az öt idegen valamelyikénél. Estig kaptok haladékot. A többieknek az istenek kegyelmezzenek.
*És ezzel elindulok felderíteni a hajó belsejét*
<csak találok valamit ami a segítségünkre lehet.>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A vigyor lelohadt, szemlélődő nyugalom vette át a helyét.
<Egy nő. Túl szép és védtelen ahhoz, hogy a fenti férfinépet hidegen hagyja. Ráadásul biztos kedves és aranyos, védeni való, amivel aztán kenyérre is kente őket. Az ő fényében én egy veseforgató szörnyetegnek fogok tűnni. Nem túl jó hír. Ó, Magasságos, a férfikon kívül a nők azok, akikkel a legkevésbé kijövök! Fergia, vége egyeduralmadnak, rabigába nem hajtasz már senkit, íme a szívtipró...valaki. Hm, fiatalabb mint én. Ah, a zsenge ifjúság!Bár Darton nem kor szerint válogat...Csak ha megmarad, ne kezdjen el piszkálni, mert...>
Körbetekintett, a nő biztos egyedül van-e, majd közelebb lép hozzá, fegyverét kicsit lejjebb ereszti, félmosollyal tekint a nőre és a tevetetemre vág tenyérrel s vontatottan megszólal:
-Ilyen sem feküdt még rajtad, ugye kedvesem? Bántani, én? Én nem. A Sakál talán. A legrosszabb helyre estél.
Majd letérdel, hogy megnézze, mennyire súlyosak a sebei. A tevén látta, azt levonszolni róla nem fogja tudni. Megtapogatta a nő karját, megnézte, van-e valami a háta alatt, ha igen, azt eltávolítja, hogy viszonylag síkon feküdjön. Vizsgálódás közben homloka ráncolt, és összpontosító. A deszkát is levette a nőről, ha tudja, alátámasztja a fejét a tevéről leszíjazott egyik málharészel.
-Nem mozog. Ez itt...-és megtapogatta a duzzanatot, akkor is, ha a másik ettől sikoltani fog- el van törve. Hol érez még fájdalmat, Avyen? érez szúró fájdalmat ha levegőt vesz? És ezt érzi?-csípett bele a nő lábába ott, ahol még nem volt rajta teve. Aztán hangosan, egykedvűen gondolkodni kezdett:
-Ez a teve nagy...le kell vágni a lány lábát...vagy felhentelni a tevét. Ahhoz a lovag kellene...m, nem, ránéz a lányra és leáll az agyműködése, mert egy másik szerve...Maradok én. Úgy sem szeleteltem még lányt...azaz tevét...
Miközben felmérte, hol kellene a tevének nekilátnia, a lányra is ügyelt, próbált a ruhájából, esetleges ékszereiből, tetoválásaiból következtetést levonni aból, mit kereshet itt erv létére, nem-e rabszolga, stb.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Hmm... mi a fészkes fene lelte ezt az alakot??>
*Leguggol elé, hogy farkasszemet nézzenek egymással. Megpróbál rájönni arra, hogy szimplán süket, vagy teljesen magánkívül van-e a tiszt. Ha igen nem sok mindent tehet.*
<Hmmp.. Sokkterápia?> *Ha semmire sem reagál egy hatalmasat lekever a bal kezével*
<Ha erre se tér magához, csak valami mágikus vajákos segíthet.>
*Ha eredménytelen szomorkásan feláll, és a haldoklóknak próbál segíteni. Kényelmesebb helyzetbe fekteti őket, és megpróbálja különválasztani a többektől, hogy nagyjából egymás mellett heverjenek. Ha végez ezzel, akkor odasétál az Uwelitához (Mivel Fergiát jelenleg nem látja) és óvatosan a vállára teszi a kezét hátulról, vigyázva, hogy ne kapjon reflexből egy hatalmasat. Csendesen megszólítja közösül:*
-Pap! Ezek a férfiak nem élik meg a hajnalt. Jó néven venném, ha elkísérnéd őket a végső útjukra. Hogy a lelkük biztosnágosan eljusson oda, ahova kell.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Felzárkózok a hajó belseje felé tartó Gorden mellé.*

-Gorden kérlek mondd el mit beszéltetek a dzsadokkal, mert sajnos én egy kukkot sem értettem belőle.

*Közben visszatekintek, hogy mit csinál Flamm.*