Haonwell városa

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Egy halk sóhajtás kíséretében felül Szitakötő beszélgetésre való invitálására. Fáradtan tekint szét, arcán látszik nem fűllik most a foga ehhez a beszélgetéshez. Viszont csendben figyel, és várakozóan tekint a nőre.*

[Anathor]

(Maldar)

*Egy kis lelkiismeret-furdalás támad rá amint kellemetlen témát hoz fel. Egy kicsit el is szégyelli magát, habár nem feltűnően. A hirtelen átmenet a két mondanivaló között megváltoztatja az arcán lévő érzéseket és kifejezéseket. Szemöldöke felszökik, szemét összehúzza és teljes figyelmét társa mondatára fordítja. Vár egy pár másodpercet, majd a kezét Avarath vállára teszi és igenlően bólint egyet.*
<...hmmm...ezek szerint nem csak nekem gyanús Morik...>
*Már állna fel, mikor Szita "bejelenti" a gyűlést. Így visszahuppan a földre és síri csendben figyel. Mind Szitára és mind a környezetre. Kezét a kardja markolata közelébe teszi.*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Maldar reakciójára egy halk köszönömöt mondott egy halvány biztakodó mosoly keretében.*
<Tehát őt is zavarta Morik reakciója.... Mjad még beszélek vele erről.... de nem ma.>

*Már ép dőlt volna le mikor Szita felszólította őket, hogy még valamit meg kéne beszélnie a társaságnak.*
<Remélem nem fogja sokáig húzni a beszélgetést, mert már nem bírok sokáig ébren maradni. >
-Rendben hallgatunk téged, csak mondjad gyorsan légyszíves.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________




Mikor Szita látja, hogy tbbé-kevésbé figyelnek rá a többiek, belekezd.
-Több dolgot is szóba hoznék. Ez a támadás túl pontos és erős volt. Majd mindegyikünk szerzett sebeket. Ezek tudták hol és mikor kell lecsapniuk. Kérdés azért, mert megfigyeltek minket, vagy egy belső ember már a várostól kezdve elárulta jöttünket? Morik, ön lent várt minket, semmi furcsát nem látott? És a hirtelen tervváltás Tekk’rje részéről. Úgy volt, hogy a fele utat lovon tesszük meg, erre itt gyalogoltunk máris. Mire történtek ezek a változtatások? Erről nem mondott semmit. Ön esetleg? Semmi nem indokolta. Vagy még valami. Önök tudták, hogy a városban megfigyeltek minket? Mert így volt. Tek”rje megmutatta. A fogadóval szemközti házból. Elvileg a mi védelmünk miatt, de mi van, ha csak egy ember is onnan áruló? Jött az a három katona bajt keverni. A szemközti házból mindenki látott mindent. Az az áruló is. Kifigyelhette, ki mihez ért… Számíthattak így arra, vészben ki mihez nyúl. És zárásképp: rajtam kívül mért nem kérdezte meg senki, mennyibe kerül ez a szolgálat? Itt mindenki önkéntes vagy talán csak rettentően unatkozik? Vagy ha halálra vagyunk ítélve, szólhattak volna, hogy a koporsóhoz hol kell leadni a méreteimet indulás előtt…


Morik haláli nyugodtan hallgatta, néha a fejét ingatta. Komoly volt, nem könnyelmű.
-Ezeket inkább Tekk'rjétől kellett volna megkérdeznie, mielőtt ő elment...
-Most nincs itt, de itt van maga az ő képviseletében.
-De attól még én nem vagyok ő. És a házban lévőkről a sejtése alapjaiban hibás. egyikük sem áruló, kipróbált emberünk mind. Ha valamiben nem bízik, menjen vele a herceg elé. A támadás valóban erős vot, ezért állítunk őrséget.

[Anathor]

(Maldar)

*Figyelmesen hallgatja Szita mondókáját, és nagyon érdekesnek tűnik számára, márcsak azért is, mert már megint egy újabb gyanakvóról szerzett tudomást.*
<...még egy ember...akkor lehet hogy nem megalapozatlan a gyanúm...>
*Szita kérdésére nem válaszol, csak rezzenéstelenül figyel. Megvárja mi lesz a végkifejlet. Nem igazán szeretne most beleszólni, elvan magának és a baljós gondolatainak, és persze a környezet vizslatásást sem adja fel.*

[Schinter]

Arbor Vitus

A fa alatt távolról figyeli és hallgatja,ahogy a társasság tagjai beszélgetnek egymással...Leginkább még mindig az a gondolat foglalkoztatja,hogy vajon mi történhetett és vajon ki a tettes a támadások mögött...A környék nézegetését sem adja fel,mert nem lenne jó ha este meglepnék őket újabb kedves emberek....

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Türelmesen végighallgatja Szita felszólalását és amikor befejezte elsőként szólal meg.*
- A fizetség... személyem nem a pénzért vállalta. A gonosz elleni küzdelem a munkám, és ha felüti fejét az országban ahol élek, ahová tartozom, ott a helyem, hogy küzdjek ellene. A fizetségemet megkapom istenemtől...
*Majd szedelődzködik a földről, de közben figyelemmel kíséri a többiek válaszát is.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Gondolataiba mélyedt, melybe nagyon lassan férkőztek be Szita szavai...
~...megfigyeltek...védelem...áruló... ... szolgálat ára?~ erre felkapja fejét. Kicsit értetlenkedve nézi a nőt, száját el is tátja.* <tényleg... erről szó nem esett...lehet azért mert úgy gondolták nincs visszaút? ehm...nem hiszem majd utólag...>
- A részemről passz...én csak kalandot kerestem...megkaptam...
Egyébként nem akarok akadékoskodni...de ezt nem lehetett volna holnap megbeszélni? Most mindenki túl fárad ehhez... Nézz csak rájuk - *mutat körbe a férfiakon* - fáradtak, sebesültek, pihenni szeretnének. Ez pedig véleményem szerint ráér holnap nap közben is... úgyis még van időnk amíg odaérünk a faluhoz, meg már úgyis mindegy - nem táncolhatunk vissza... - *az ő szeme is fáradtan tekint a nőre, bár ő az egyetlen aki nem szerzett sebesülést, de látszik rajta, hogy ez a mozgalmas nap kikészítette - és nem csak testileg...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



Szitakötő csípőre tette a kezét és nagy levegőt vett.
<Nem mászok a fejére...Nem mászok a fejére...Van amihez nincs közöm, van amihez van...Nem vagyok vezető....Eh, most legalább megtudja! Sajnálom...>
-Akár fáradt egy csapat, akár nem, vannak, amik nem tűrnek halasztást a test igényei miatt. A lelken pedig lehet uralkodni. Én is fáradt vagyok. Sőt, ez az egész vidék állatostul, növényestül idegen nekem, még sem ugráltam még hangyák, rovátkolt barmok, bogarak miatt, bár még ugrálhatok, ha éjjel rámmásznak. A hidegről nem is beszélve, és hogy kopog a szemem. nekem minden, csak nem min dennapi, ha felnőtt emberek csak úgy, szívjóságból, ideákból nem kérnek pénzt egy szolgálatért. vagy gazdag az ileltő, bár akkor nem értem, mit keres itt, vagy bolond álmodozó, vagy ostoba. Én nem vagyok gazdag. Egy szállón lakom, de meg vagyok vele elégedve. Te sem tűnsz gazdagnak, ha meg meg akarsz halni, talán könnyebb utat is választhattál volna rá. Ön, te pedig...Az istenek útjai kifürkészhetetlenek, de annyira naív nem vagyok, hogy ne tudjam: minden egyház szereti a csengő érméket.
-nézett Szita hol Patra, hol Jeffetére. Nem volt mérges, csak értetlen. Majd újra a nőre nézett, közelebb ment hozzá, az elfhez fordult és a fülbedugást mutatta szigorú arccal, hogy ne hallgatózzon, majd küszködve bár, de kimondta. igen óvatosan próbálva fogalmazni:
-Remélem kalandkeresés alatt nem azt értetted, hogy itt bocsátkozol röpke viszonyba, hogy aztán oly italokat végy magadhoz, mi magzat gyilkolását okozza. Az bűn. Mert más lenne ha szerelmes társadat követnéd, mert tudná akkor mindenki, azt nem a szél iránya változtatja... Nem akartam tapintatlan vagy durva lenni, de más életével a játék nem kaland. Mondtad, készen állsz a felelősségteljességre, mert szükség is van rád, mint teljes emberre.
Majd felegyenesedett rossz szájízzel. Sokmindenről szeretett volna beszélni a nővel, de nem ilyenekről. Látván Jeffete hurcolkodáát, felszaladt a szemöldöke:
-Hová mész? Késő van.
Morik a fejét ingatta, valami olyat morgott az orra alatt, hogy nincs rosszabb a lelki puhánynál, de hagyta, hadd egye magát a két nő, ha nagyon belelendülnek majd pontot tesz a végére.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

- Engem ellenedben nem érdekel, hogy ki miért van itt, ki mit vár el, mit szeretne. A sajátoméval tisztában vagyok, nekem ennyi elég. - *szétnézett a társaságon* - ahogy elnézem senki nem dúskál az anyagi javakban, én sem, de meg sem akarok halni, van attól fontosabb dolgom is egyenlőre. - *felállt helyéről, kissé nyújtózott egyet, elnyomva egy ásítást.* - egyébként meg ez tényleg ráér, de te tudod, valószínűleg jobban mint én...
*Már épp ellépett volna a tűz mellől amikor Szita közel lépett hozzá és elmondta a véleményét még plusszban. Pat arca elkomorult, hidegen csillogó szemekkel merdt a nőre. Száját pengevékonyra húzta össze, halkan beszélt hideg merev hangszínnel.*
- Ha ilyesmi járna a fejemben, akkor a megfelelő helyekre mentem volna el, mondjuk egy kéjházba, vagy az ivóban másztam volna rá bárkire, vagy az utcán élném ki bűnös vágyaimat... És ha téged zavar az, hogy bárkire is ránézek, hozzászólok, akkor ezentúl csak és kizárólag az engedélyeddel teszem! Jó lesz így? - *kissé hangosabban folytatja, miközben hátizsákjához lép* - Ha most megbocsájtotok, ez engem továbbiakban nem érdekel, holnap egész nap gyaloglunk és nem akarok senki terhére lenni, úgyhogy pihenek... ha őrködnöm kell szóljatok, ha egyáltalán valaki is megbízik ilyen téren bennem, és nem csak egy szajhának néz... * - azzal zsákjával megindul a sátor felé, belebújik, és az egyik sarokban a lehető legkissebbre összekuporodva lefekszik - de nem alszik. Pár könnycsepp buggyan ki szeméből, s a sötétség hatására mi körülveszi magához szorítja táskáját. Félni kezd, becsukja szemét felidézi magában az otthonában állandóan táncoló tüzet, mely éjjelente óvta őt a sötétség rémeitől. Nem mer, de nem is bír elaludni. A fájdalma, a keserűsége, a sötéttől való félelme nem hadja.*

[Alauron]

(Alauron)

A követnek nem tetszik a dolog, feszültséget érez a levegőben, olyasmit, ami senkinek se tesz jót.
- Nyugod le mind, nem haragból egymásra lányok! Tudd ti ketten, lenni tisztelet egymásra? Jó, mert nincs min vita. Mindnek lesz igaz, saját szemén át, nem kell egymás szemén át is igaz lenni. Hát...ha mond Pat, ő jön csak úgy, akkor ne firtat minek, mégha nem is mond több maga, ő harcol velünk, lesz neki amit akar. És Szitakötö is neked van igaz, de nem baj tán neked, ha valaki nem akar pénz...Lényege hogy mind ki itt vagyunk jól harol amiért itt vagyunk...
Enyhülést szeretne, és azt hogy ne akadjunk fel dolgokon, bár Szitakötönek igenis sok igaza van abban amit Morikról, vagy az ügy furcsaságáról sejteni lehet...

[Deval Bereth]

(Avarath)

<Csak nekem tűnik úgy, hogy kerüli a válaszokat? Mintha nem is érdekelné annyira a dolog. Személyszerint ha engem megbíznak valamivel és a tervezett úton megyek végig amit "biztonságosnak" véltek majd később megtámadnak pontosan azon az úton amin a tervszerint kellett volna mennem és a tetejébe bevárnak nem is, hogy csak arra tévednek hanem bevárnak... egyszerűen túlságosan is gyanús nekem ez az egész. >
*A két nő összekapásán nem csodálkozik, mivel már feltűnt neki, hogy két ellentétes személyiségű emberről van szó.*
-Na kezdődik....

*Ha nem szól hozzá senki bemegy a sátorba és neki készül az alvásnak.*
-Jó éjt mindenkinek, majd keltsetek fel ha én vagyok soron az őrködésen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



Szita meglepődött a nő hirtelen közönyén és vállrángatózásán, ugyan akkor érzékelte, talán nem a legalkalmasabb pillanatot és szavakat használta, vagy mi több, olyanba dugta az urrát, amihez nincs köze. Mivel nemrég rázódott helyre az egyi lelki baja, nem húzta fel magát, csak meglepődött. Bocsánatkérően nézett a többiekre.
-Azért kérdeztem, hogy beszélhetek-e a dologról, hogy nemet is mondhattak volna, ha fáradtak. Őrségben leszek, aki szeretne mondani valamit az ügyben, ébren leszek, de holnap reggel akkor visszatérhetünk rá. Nem akarok parancsolgatni, nem az én dolgom. De ami zavar, az zavar, akár félébredt a csapat, akár nem.
Sóhajtva felnyalábolta holmijait és bevitte a sátorba. Lepakolt, sóhajtva nézett Patra, majd nem kezdve el a takarója szétgöngyölését, hogy aztán kivigye magának őrség idejére, mellé mászott, halkan beszélt hozzá, hogy Avarath ne hallja:
-Kérlek, ne haragudj. Goromba voltam, és botrányos. Tégy mindent úgy, ahogy jólesik, csak ne árts vele senkinek. Mi a baj?-érinti meg a nő vállát. A tábortűz éppenhogy átsejlett a vásznon, ez viszont nem nyugtatta meg a dwoon nőt. Szita némán harapdálta a száját, majd rávette magát és megsimogatta a nő haját.
-Ne vessszünk össze, kérlek. Bocsánatot kérek. Mitől félsz?
Odakinn Morik a fejét ingatta:
-Nők...!
Elővette a takaróját, hogy eltegye magát holnapra. Az égen feljöttek a csillagok, a hideg beállt, mindenki láthatta a saját leheletét. Az elf lova mászkált kicsit a tábor körül, majd a patak felé eltűnt a látóhatárból, nyugodtnak tűnt az erdő, semmi szokatlan zaj nem bántotta Arbor fülét, csak a nők sugdosása, s a ló ivása.
Maldar nem hallotta, hogy a két nő mit vitatkozott suttogva, de az lerítt, valamivel nagyon megsértették Patot, és valami szajhasággal áll kapcsolatban. Csak nem megint visszatért valamire a barna nő, ami reggel is elhangzott?

[Schinter]

Arbor Vitus

Látván,hogy igen heves vitába keveredtek legfőképpen a női nem képviselői és Pat szemeiből kicsordult könny áltál hagyott hüvösebb csik,ahogy a magával vitte a hőt az arcán kedves barátjához siet a patakfelé.Ugyis inni akart egy kicsit.Megpacskolja a lova nyakár és a fülébe súgja.

-Na menj vigasztald meg szegénykét,akinek a haja és a cucca annyira izlet neked...Legalább bocsánatot is kérhetsz tőle,ami legutóbb ha jül láttom elmaradt és tán ez öszetartja egy kicsit a csapatot,ami a hasznunkra vállik majd a falu ügyében.Bocs,hogy ezt kell tenned,de talán ez lenne a legjobb.köszönöm kedves barátom...

Aztán visszasétál a fához és elővesz egy kis pokroc félességet a zsákjából,amit magára terit és figyeli az eseményeket.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


A ló beleprüszkölt gazdája nyakába, megnyálazta kicsit az ő haját is, aztán ivott még picit, majd visszasétált a táborba, a sátorhoz. Előtte megállt, ránézett a gazdájára, komolyan gondolja-e, majd bedugta az orrát a sátor nyílásán és belenyihogott a sötétbe. Szita nagyot rezzent erre.