Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Szemeit akasztgatja a félvér kiáltását hallva, aztán kezével betapasztja a férfi száját rövid időre.
-Ssss....-majd elveszi a kezét a férfi szájáról, szemeivel üzeni csak, hogy csendesebben és őrizze meg nyugalmát.
<Nekem is pont most kellett irányába némasági fogadalmat tennem.De van más út is...>
Hűvösen megnézi a dzsadot, a hátára fekteti, s csuklóját fogva pulzusszámlálásba kezd. Ha az gyenge, a nyaki ütőérrel próbálkozik. Megnézi a férfi szemeit, pupillája reagál-e a fényre, ha az egyik szemét letakarja aztán pedig hirtelen elveszi előle a kezét. Hagyja, a másik hadd foglalkozzon a méreggel. Fél füllel figyeld csak arra, mit művelnek a dzsadok, de amikor a cicababa megjelenik a fedélzeten megrándul a jobb szemhéja
<Tyúk. Ha azt mondom lenn marad, mért nem teszi? Viszket a feneke.>
odalép a nőhöz és ellentmondást nem tűrően, jeges hagngon közli:
-Azonnal menjen le a hajóközbe. Zárkózzon be egy kabinba. A hajón gyilkos jár. Itt fenn nem tud segíteni, sebesült. Menjen, vagy magam viszem le, de abban nem lesz köszönet. ha életben akar maradni, tegye amit mondtam, később megkeresem és elmagyarázok mindent.
A biztonság kedvéért a lovag és a félelf párosához lépett. Nem tetszett neki a kölyök víg kedélye, de csak sötét szemei mutatták ezt, arca nem viselt fintort. Kicsit alul volt öltözve, mert ingjét nem viselte, csak hanyagul a derekára volt kötve, és a vékony, ujjatlan alsó ing közepesen keble felső részét nem fedte, össze volt húzva a szélén zsínórral, medálja biztos kihullott volna takarásából, ha lehajol. Szép fehér bőre élesen elütött a fekete ruhától.
-Dögmadár(ez a félelf volt), lekísérhetnéd azt a csini hajadont a hajóközbe. Vigyázz rá, mert nem tudja most megvédeni magát, pedig kéne neki a védelem. Lovag uram, van amihez ön ért, de én nem, és arra most szükség lenne. Nem, a hölgyet Dögmadár vigyázza, ön most nem alkalmas rá. Kérem, jöjjön.

//Aha! Szóval a kedves, nagykeblű hölgyek a nyerők! Szépen vagyunk! A csokiért pedig meg kellene küzdeni, mi jó abban, ha kézben olvad?!Bezzeg ha Fergia lenne sebesült, rögtön visszakoznál! Most felhúztam a kis orrom!Diszkrimináció! Megyek Strassbourgba! /

[Alauron]

(Salah)


Mivel az emberek a szavára várnak először hozájuk szól, majd megnézi azt akit Carwyn mutatott neki, és újra a dzsadokhoz beszél:
- Igen, a Sosem Múló Diadalok Ura meghallgatja kéréseiteket, és segíteni fog, hogy megmenekedjetek erről az átokverte helyről. Össze kell szednünk az életteleneket, akit nem kapták meg az Ezer Mesében Élő Dicsőség Urának kegyelmét, és azokat is akiknek már nincs esélye hogy életben maradjanak, nekik bizony meg kell adni a halál ajándékát, hogy tiszták maradjanak tisztességükben. Mire lemegy a nap, kérlek benneteket hozzátok az életteleneket a hajó oldalába, hogy este imátkozhassunk, és tőlük is búcsút vehessünk, mert így elvetül rólunk az ő végzetük árnya, és a Fényességes Kék Hold alatt meghallgattatnak majd imáink...
...Íme, valaki a hajón mérges fegyvert szúrt edde a szerencsétlenbe! Látta valaki hogy bárki közel ment ehez az emberhez?
Feltekint az égre, hogy vajon kezd e már lemenni a nap?
Mikor megnézte a mérgezettnek mondott férfit, és elmondta az embereknek mit látott, megkérdi az ott ténykedőktől:
- Ha jól látom, ez itt valamilyen egyenruhát visel, netán katona?
Talán ismeritek is, hogy így istápoljátok, mint a megsebzett rókát a párja?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Körbenéz és kicsit megrémül a rengeteg férfi láttán, nameg azok kinézete sem túl bizalomgerjesztő. Amúgy sem volt oda sosem a dzsad férfiakért. Végül Fergia felé fordul és kis sértettség látszik az arcán, majd eltűnik az is és egy kedves mosoly jelenik meg a helyén.*
- Kérlek ne aggódj értem. Nem vagyok az a gyáva típus, és ha gyilkos is van a hajón, velem biztos nincs dolga. Nem ártok én senkinek, viszont látom, hogy sok a sebesült, én pedig gyógyító volnék. Szeretnék segíteni, és nem lent a hajóközben gubbasztani. A karomra meg vigyázok. Már beraktam sinbe, de ha akarod, akkor átkötheted jobban, ha értesz hozzá. Nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem, és ezért nagyon hálás is vagyok, de hidd el, hogy hasznossá tudom itt tenni magamat. Hallottam is, hogy valami méregről volt szó. Láttam el már nem egy mérgezett embert Erionban. Hadd segítsek.
*Kérlelve néz a nőre és várja a reakciókat. Reméli, hogy erővel nem viszik le a kabinba.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A nő rezzenéstelen hallgatja a másikat, majd ha végez vele, végignéz a nőn, mit visel.
-Nem aggódom, senkim sem maga.A gyilkos pedig nem válogat. Cakkoz.
Hallva, hogy gyógyító, rándul az arca.
<Mi van itt, ki kuruzsol, ki nem ülés?>
Megnézte ba sínt, fejét oldalra billentette:
-Nem elég erős. De a vezető fontosabb, később átkötöm. A tetovált úriember is ért a mérgekhez, bízzuk rá. Hívok önhöz valakit, hogy...foglalja el, és védje meg.
És ez után meg a félelfhez és a lovaghoz...

[Flamme O'Styg]

-Héhéhé! Álljunk csak meg egy szóra! A "Dögmadárnak" van becsületes neve! Flamme O'Styg vagyok! Örömömre szolgálna, ha a hölgy is bemutatkozna...
Végig affektál Hangjában érezni a gúny, düh és egyhe irónia keverékét Kezét a nő felé nyújtja, hogy kezetrázzon vele. Nem szeret balhéba keveredni... Pláne ha nőről van szó. Jobb ezt az elején tisztázni

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Félrehajtott fejjel nézi a kezet, majd a félelfet, majd kimérten felel:
-Talán ha lehúznád elébb a kesztyűd...És nőnek kezet csókolnak mifelénk. Dögmadár vagy, mert halottak közt vígadsz. Az én örömömre az szolgálna, ha a sebesült nőt védenéd. Ha tudod.
<Ha az a két penge nem csak dísz.De gyerek még. Mennyi lehet? 50-60? Haza kellene mennie hogy segítsen anyjának vagy apjának. Az álla pelyhedzik még. Ha a szülei nem élnek, akkor pedig viselkedne úgy hogy ne szégyenkezzenek miatta.>
-A nevem érdektelen. Lovag uram, szükség van önre, parolázni lehet később is.-kérte Joakimot, Flammal úgy tűnt, végzett...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

- Jajj de morcos valaki. Higyje el, hogy én sem terveztem, hogy ide kerülök, pláne így, de legalább ha már egy irányba vezetett a sorsunk, akkor próbáljunk valamennyire összetartani.
*Közben elejt egy kedves mosolyt a félelf felé, és ha kérdezi, akkor ő is bemutatkozik.*
- Amúgy meg nem hiszem, vagyis reménykedem benne, hogy itt a hajón úriemberek vannak - kicsit körülnéz közben és látszik, hogy maga sem hiszi el amit mond - és nem kell tartanom semmilyen atrocitástól.
<... Remélem, hogy senki sem fog erőszakoskodni. Kár, hogy nem az utazóruhám volt rajtam a balesetkor. Ez elég kihívó.
(öltözete egy a vállát és dekoltázsát szabadonhagyó buggyos, fehér, puha ingből, egy mell alá érő fűzőből, egy kis topánkából és egy bokáig érő sötétkék szoknyából áll.)

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mivel pont indulnánk lefelé Gordennel //Gondolom én. // így előttünk játszódik a jelenet.*

-Üdvözlöm hölgyem. Én Kalmon Yadah vagyok. Hallom gyógyítással is foglalkozik. Mivel a többi társamat lekötik a súlyosabb sebesültek kérem nézze meg mi lett a vállammal. Szerintem elrepedt a kulcscsontom.

<Legalább Flammra is figyelhetek. Túlzottan veszélyes lehet egy ilyen csinos nőszemély. Nohiszen! Láttunk már karón varjút.>

//Látom itt mindenki ért a sebgyógyításhoz. //

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

-Én azt próbálom. Maga is? Józan férfiakra van szükség. Viselkedjen.-szólt Avyennek, nem ripakodott rá, csak szólt. Kalmon érkeztére háromig számolt, mielőtt eldurrant volna az agya, majd nyugodt maradt.
-Szemeket a szemén tartani, lejjebb menve szexuális zaklatásnak veszem, uram. A hölgy fél kézzel nem praktizál. Én ellátom, ha meri. De várni kell a sorára.
Mivel rájött, hogy a Kalmon neveztű jelenleg két szép nőt láthat, egyiket buggyosban, másikat feketében ám hiányosan, sóhajtott.
<Tavasz van...nem is. Süt a nap, a szél fú, a kutyák...Kímélj, Uram! Hitem ereje majd elsorvaszt minden gerjedelmet. Vagy nem. Bár attól hogy valami áll, még nem biztos, hogy él is...Multikulti van itt...Elf megtartó nincs a raktárban?>
Csak elvergődik már a lovagékhoz ez a szegény nő....

//Kardiológus találkozó van, nem tudtad? Ezt a varjúsat valaki értékelte volna élesben //

[Flamme O'Styg]

-A halottaknak már mindegy... Ezt pont egy boncmesternek magyarázzam? Aki meg nem halt még meg azzal tudatosodik, hogy nem áll meg az élet...
Mulatozás? Magának egy korty bor, a kiszáradt ember szájának már mulatozás?
~Volt ennek gyerekszobája? ~
*Azzal leveszi a kesztyűjét és kezet csókol a hölgynek.*
-De a kesztyűvel kapcsolatban igaza van. Kérem nézze el ezt nekem...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elsőre megdöbbenek.*

<Eszembe se jutott szexuálisan zaklatni a feljövő nőt. Legalábbis a hosszú évek gyakorlásának köszönhetően sikerült ezt a reakciómat gyorsan eltennem későbbi időpontra. Mondjuk, ha már itt tartok a hideg-rideg kisasszony áll jobban az életunk testőrnek. >

-Eszembe se jutott a szexuális zaklatás kedves Fergia. Csupán, mint már mondtam és az ön mondandója is alátámasztotta az előbb az én sérülésemmel most nem tudnak foglalkozni se ön, se Carwyn. Magamat pedig sajnos nem tudom rendesen megvizsgálni és ellátni fél kézzel.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A férfi felé fordul és visszanéz Fergiára.*
- Majd én megnézem a sérülést. Ez nem olyan komoly, mint a többi. Addig ön foglalkozzon azokkal, akiknek súlyosak a sebesülései. Elbírok egy zúzott vállal.
*Azzal kicsit arrébbtessékeli Quatort egy néptelenebb sarok felé.*
<... Ó Úrnőm. Ennek sem volt gyerekszobája. Vagy csak egy kiadós (sípszó) kellene neki. ...>
*Amikor távolabb értek, a férfihoz fordul.*
- Mutasd meg, hogy hol fáj. Kitalálunk valamit. Engem Avyennek hívnak.

[Navaratna]

//Yvett, valóban hallotta a félelf hogy a karim boncmester? ha nem, módosítunk...Most úgy vettük, hallotta//

(Fergia Yitulin)

Megtorpan elfordultában, nem szeret háttal válaszolni senkinek, így visszafordul.
-Ezt jó hallani, uram. Áldásom önökre...-ennél a mondatnál Fergia arca megváltozott, olyan volt, mint amikor a fagyott bimbón remegés fut végig, felolvad, majd kipattan, hogy kinyíljon, de mivel Fergia mosolya félmosoly maradt és nem lett teljes, megrekedt a bimbó is ebben az állapotban. A bimbó jelképezi Fergia szépségét...Ezután hagyja, hadd lássa el a nő Kalmont, s ha végre megteheti, amit nagyon remél(ek) ott folytatódnak az események, ahol a félelfnél hagyta....
Mereven hallgatja a félelfet, nézi a foltot, ahol az megcsókolta a kezét, majd visszanéz a kölyökre:
-Tiszteletlen vagy, Dögmadár. A szüleid forognak, ahol vannak. Mulatozás a sanda vigyor, miközben belek rodhadnak szanaszét. S mondá a Bíró, az ismeri meg leghamarább országom, ki átlép szánalom nélkül egy holton. Végeztem.

[Flamme O'Styg]

-Tisztelem a holtakat! De nem félem őket...
Azzal lergyint egyet és vissza ül a másik lovag mellé.
-Furcsa nőszemély... Hol is hagytuk abba?
Nem igazán hatotta meg sem a fenyegetőzés, sem a szónoklat. Fenyegették már meg őt emberek is...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Fergia után nézek és megcsóválom a fejem.*

<Milyen hideg szépség. Dehát, mint mindig mondottam: "Velar útjai kifürkészhetetlenek.">

-Köszönöm a segítséget Avyen. Amikor leérkeztem egy alapos zuhanás után a fedélzetre a bal vállamra estem sajnos.

*Közben kioldom a karomat rögzítő anyagot és enyhén viaszos képet vágva (a fájdalom végett) kibújtatom a bal kezemet a tunikám újjából, hogy jobban szemügyre vehessül a sérülést.*