Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Most veszem csak észre a korbács nyomát a szép gyöngyözző bőrön, ahogy hátatfordít Avyen a sülthúst forgatni. Mikor elkezdi beledörzsölni a gyógyító matériát elősször megfeszülök várva a kín hullámait, de csak enyhe zsibbadás tör rám válltájékban. Lassan ellazulnak a hátizmaim. Körzök néhányat a fejemmel és közben sóhajtok egy jólesőt, megkönnyebbültet.*

-Megviseltek a mai nap eseményei. Semmi komoly csak pihentetnem kell egy-két napig.

*Mikor Avyen visszaül az étel mellé, mögélépek és értő kezekkel elkezdem én is kimasszírozni a nyakából, vállaiból, hátából a felgyülemlett csomókat és feszültséget. Amikor a háta kerül sorra végighúzom az ujjamat a korbácsnyomon az ing széléig.*

-Korbács.*Mormogom szinte csak magamnak.* Hol szerezted?

íMegkorbácsolták. Vagy nagyon rossz sora volt gyerekként. Vagy megérdemelten kapta őket. Jó lesz vigyázni vele. Mondjuk akkor sem érdemelt volna korbácsot, ha...Kalmon! Észnél légy! >

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kicsit bele is feledkezik a munkába és nem veszi észre, hogy mögé lép a férfi. Meg is rezzen, amikor az idegen kezek elkezdik masszírozni, de nem ellenkezik. Viszont amikor Kalmon végigsimít a hátán éktelenkedő hegen, hirtelen felpattan a székről, megpördül, és összébbhúzva magán a ruhát riadt őzikeszemekkel néz a férfira. Pár másodpercig zavartan áll aztán megszólal.*
- Erről nem szeretnék beszélni. Kérlek ne faggass és ne tépj fel ezeknél is mélyebb sebeket.
*Gyorsan a hátizsákjához lép és lecsatolja róla viaszkosvászon kámzsás köpenyét, majd visszaül a helyére és a hátára teríti a ruhadarabot. Ezzel úgy néz ki, hogy lezártnak tekinti a témát, de azért néha odapislant a férfira és arcvonásait fürkészi. Amikor kész a második adag hús is, azokat is leszedi, majd Kalmonhoz fordul. Hangja még kicsit remegő és bizonytalan, úgylátszik, hogy valami felzaklathatta.*
- Ezt a sok sülthúst fel kellene vinni a fedélzetre a többieknek.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Ahogy Avyen hirtelen felugrik és szembefordul velem csak a sokéves fegyelem állítja meg a reflexszerű megelőző támadást, de ebből kifelé csak annyi látszik, hogy megfeszülnek az izmaim és szinte várom az elkerülhetetlen pofont. Kissé megilletődve állok ott széttárt kezekkel.*

-Bocsáss meg. Nem akartam vájkálni a múltadban. Majd, ha eljön az ideje talán érdemesnek találsz arra, hogy elmond mi történt.

*Kissé sután odalépek a tunikámhoz, vigyázva hogy megtartsam a kellő távolságot, felveszem és elkezdem összeszedni a húsokat, hogy fel tudjuk vinni őket a fedélzetre az éhezőknek. Látszik, hogy most kivételesen zavarba jöttem, de nagyon. *

-Igazad van. Fent már biztosan várják az ételt.

<Remélem nem sértettem fel túlságosan mély és fájó sebeket a lelkében. Mintha rokonlelkek lennénk...Kalmon!...>

[Navaratna]

//Aa, megvan a hajó első bimbózó szerelme... És igen, Fergia képzeletben élezi a zsigerelőkését Ugye ugye, a kiképzés ilyenkor köddé válik...A női vonzerő letarol mindent! //

(Fergia Yitulin)

A papnő feszülten figyeli, mit csinál Joakim, de közben egyre el-el kalandozik a szeme a halottaikat hullámsírba tevő, imádkozó, pakolászó dzsadokra.
<És ha valamelyikük pont a Sakál? Csak elvegyült...A szemünk előtt kell lennie, minek bújkálna? Ez az ő közege, az ő vérei, jól elbújhat közöttük. és most ő is néz minket és jól röhög. Ha ő ettől izgul be, őszinte részvétem, inkább szedjen fel egy ribancot, az már izgatóbb. Ez a hajó...Valaki megzavarta az ork elméjét. A hajó elkerült a parttól...vajon van élelem és víz? Nem lepődnék meg ha nem lenne egyik sem. A víz komolyabb gond, itt nem tudom sótlanná csinálni a tengervizet, ahhoz labor kellene...és fürödni sem lehet. Csodás, szutyokban kell leledzenem.>
Visszafordult Joakimhoz, és megosztott még vele pár fontos dolgot:
-A véráramon keresztül jutott a testébe. Idegrendszerre hat, nem reagál a külvilágra, a pulzusa lassú, de stabil, szeme kifejezéstelen. Izomtónus, lássuk csak...Semmilyen.
Ahogy megjelent a fedélzeten a húsosztogató páros kiizzadva, morrant kicsit:
-Apasági vizsgálatot NEM válallok. Uram, ennél nagyobb állóképességet és önuralmat tételeztem fel önről. Dögmadáron meg nem lepődöm meg.
Mérte végig Kalmont, szemében mintha csöppnyi neheztelés és csalódottság csillant volna meg.
<Férfiak. Egy tapadó ruha, egy kivilllanó boka, és készen vannak. Ösztönlények. Kár. Úgy látszik, holtomig egyedül maradok, odaát meg Dartont boldogítom.>
Ez a gondolat felvidította, még a helyzet abszurditása közepette is. Húst viszont vett, hogy egyen, több adagot is, hogy mind a lovagnak, mint a félvérnek jusson.
<Vajon miből lehet? Embercomb? Nem, embert nem eszek, de tevetetemek vannak lenn...De félelfet még nem kóstoltam. Kannibalizmus tiltott,de ki mondta, hogy más fajokat nem lehet enni? Ez nincs benne a paktumban >

[Quator ar Zaraquer]

//Gondolj bele mi lett volna kiképzés nélkül. //

(Kalmon)

*Kissé csodálkozva nézek Fergiára, de szememben felcsillan a cinkos vidámság: "Éreztem, hogy ez jön". *

-Nem kell aggódnia kedves Fergia nem történt semmi, amihez apasági vizsgálat kellene. Hála az önuralmamnak, ahogy ön mondaná.

<Jól láttam? Tényleg felzaklatta a dolog? Vagy csak a képzeletem játszik mostmár velem? Na lassan itt lesz az ideje egy kiadós lelki megtisztulásnak. De ahhoz egy igazán nyugodt, zavarmentes környezet kéne, mert itt ugyan meg tudom tisztítani az elmém, de alig végeznék vele rögtön jönnének ezek a nőszemélyek meg a velük járó baj.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Még látszik egy kis neheztelés a lány szemében, de aztán túllép a dolgon. Amennyire tőle tellik, segít felvinni a húst a fedélzetre. Szétosztogatja az ételt a fentiek között, aztán csak azt felejti el, hogy neki is kellene enni, de most nem ez foglalkoztatja. Fergia megjegyzésére kicsit befordul.*
<... Na ez is k*rvának néz. Úgy látszik, hogy ha az ember normálisan viszonyul azokhoz, akikkel összehozta a sors, akkor már r*b*nc. De mit is érdekel engem, hogy ki mit gondol rólam. Csak éljem túl ezt a szerencsétlenséget. ...>
*Vet pár szomorú pillantást Fergiára, aztán lemegy a konyhába. Felveszi a hátizsákját és megint a fedélzetre megy. Keres egy félreeső helyet és letelepszik. Kicsomagolja a hálózsákját és leteríti. Ha azt látja, hogy nem látja senki, akkor levetkőzik, és a hálózsákba bújik. Nyakig belebújik, nekitámaszkodik valaminek és nézegeti a csillagokat. Eltöprengve ül hosszú percekig.*
<... Biztos vetélytársnak hisz. Pedig nem vagyok az. Saját maga vetélytársa. Mogorva, fennhordja az orrát, és azt hiszi, hogy ő az emberiség csúcsa. Antiszociális. De mégis van benne valami. Erős. Tudja, hogy mit akar. Magabiztos. Felnéz rá mindenki. Tisztelik. Vezéregyéniség. Hűvös. Olyan, mint egy jégcsap. De az biztos, hogy gyönyörű egy jégcsap. És megborzongat. Még a végén ő tör be engem és nem fordítva. De vajon pap, vagy sem? Ha az, akkor veszélyes lehet rám. Nem tudom, hogy hogyan viszonyul a magamfajtákhoz. Lehet, hogy meghurcolna. De muszáj megpróbálnom megpuhítani. Szinte csak rá számíthatok egy férfiakkal teli hajón. Mondjuk Kalmonban is megbízhatok szerintem. A kezemnek minél előbb meg kell gyógyulnia. Addig kiszolgáltatott vagyok teljesen. Nem szeretek másoktól függeni. Többé nem. Nem szabad hibáznom. ...>
*Néha megkordul a gyomra, de kizárja az éhség gondolatát a fejéből. Túlságosan megérintette Kalmon felfedezése.*
<... Remélem nem fog többet kérdezősködni, és nem ossz meg másokkal sem. ...>
*A többiek felé fordul és figyeli "sorstársait", ahogyan esznek, beszélgetnek. Próbál következtetéseket levonni a mimikájukból, a tekintetükből, a mozdulataikból. Ért az emberekhez. Sokmindent meg lehet tudni ezekből a mozdulatokból.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Segítek osztogatni a húst. Próbálok minél magabiztosabb és bizalomgerjesztőbb lenni, hogy a dzsadok is megtnyugodjanak kissé, mert sajnois szóban nem tudom tolmácsolni a mondandómat. Gordent meg Salahot nem akarom minden apró-cseprő dolog miatt magammal hurcolni tolmácsnak.
Miután sikerült a húsokat szétosztani az utolsó kettőt megtartom és körbenézek Avyen után. Már a hálózsákjába bújva töpreng.*

<Hm. A lenti "incidens" után lehet, hogy nem akar látni, de azért ennie neki is kellene, mert természetesen minden húst szétosztott és még akkor sem gondolt magára, amikor a mohóbbak már a 2.-3. repetánál tartottak. Milyen...ÁGRH. Tényleg csinálnom kellene már valamit magammal, mert ez így nem mehet tovább. >

*Csöndesen közelebb megyek és úgy 2-3 m távolságból halkan megszólítom.*

-Avyen. Hoztam egy kis harapnivalót, mert te csak a többiekre gondoltál.

*Ha nem küld el a jó fr*ncba, akkor mellé telepszek a palánknak vetem a hátam és felnézek én is a csillagokra. Közben odanyújtom a hússzeleteket és előhalászom ismét a sajtot is, hátha köretnek megteszi.*

[Gorden Harunn]

//Bocsi csak bulizni voltam tegnap //

*ahogy elmennek mellettem, részvéttel az arcukon, én még egy ideig ott állok.Aztán bemegyek a szobába, és leülök a tetem mellé.*
<Szegény Darag. Mennyi mindent átéltünk együtt. Sajnos nem reménykedtem hogy túléled a robbanást, de ez még rosszabb miont amire gondoltam. Először ölni támadt kedvem, de hála apám örökségének lecsillapodtam. Na mindegy. Nem égethetem el a tetemedet, ezért beledoblak a vízbe. Galradzsa segítse lelkedet.>
*Ezzel felkelek, és keresek segítséget a takarításhoz. *
<Kalmon mintha a lelkembe látott volna. És nagyon védeni akarta tőlem a nőt meg a félelfet. Vajon mi oka van rá. A nőt még megértem. Szemrevaló. Vagy akár másra is . De a másikkal mi dolga van. Sok itt a rejtély, és nagyonb kevés a válasz. Salah a testvérem. Benne megbízhatok. Majd sort kell kerítenem rá hogy beszélhessek vele mások jelenléte nélkül.>
*Ha végeztem a takarítással, akkor felmegyek a fedélzetre, megkeresem Fergiát, és hűvös nyugalommal, de ellentmondást nem tűrően kifaggatom, hogy egy picit többet megtudjak a körülöttünk történő dolgokról*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Nem néz ellenségesen Kalmonra. Kinyúl a hálózsákból, és vigyázva, hogy a férfi ne láthasson semmi intimet, elveszi a húsdarabot. Csöndben elkezdi majszolni. Nagyon összeszűkült már a gyomra, így nem tudja megenni az egészet. A maradékot elteszi későbbre.*
- Azt hiszem, hogy ízlik nekik. Legalább az ételen ne kapjanak össze. Amúgy meg majd spórolnunk kell, mert a tevehús sem tart örökké. Onnantól pedig bajban leszünk.
*Végül eldől oldalt és fejét Kalmon ölébe hajtja. Csak kócos haja látszik ki a hálózsák alól és csendes szuszogással lassan elszenderedik. Még egy-két könnycsepp végiggurul az arcán, aztán elalszik. Álma zaklatott. Sokat forgolódik és motyog magában, bár érthetetlenül. Egy szót lehet kivenni, ami valószínüleg egy név. "Deveron". Rémálma eléggé felzaklatja. Leveri a víz és álmában el is pityeredik.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Csöndesen üldögélek a palánk mellett. Amikor Avyen az ölembe hajtja a fejét megpróbélok úgy helyezkedni,hogy én is naggyából kényelmesen üljek és ő is kényelmesen tudjon aludni. Gyengéden kisímítom a kusza tincseket az arcáról. Aztán ismét a csillagokat bámulom elgondolkodva.*

<Itt vagyok messze Délen a hazámtól több ezer mérföldre egy elszabadult hajón. Se kormányos, se legénység. Én mégis ezt a nőt dédelgetem ahelyett, hogy a többiekkel a megoldást keresném a problémáinkra. Ráadásul egy gyilkos járkál közöttünk szabadon. A csillagok meg mintha Avyen arcát látnám. Na Kalmon! Ez már lassan tényleg a véged. Mester! Erről miért nem beszéltél?! Én csak megnyugvást akartam és nem egy komplett új életet!>

*Lassan én is elszenderedek, de nem igazán alszom inkább csak valamiféle félálomnak nevezhető állapotba kerülök. Avyen minden rezdülésére felébredek. Ugyanígy a közeledő neszekre is kinyitom a szemem és próbálok a sötétben kivenni mindent.*

[Navaratna]

//Este írok, de mióta van a játékban csillagos éjszaka?? nem értem... //

[Alauron]

(Salah)

Salah, egy pillanat gondolkodás után rögtön felismeri a nevet...
<Nocsak, Isam a Gyáva...Hát mégis talált egy helyet ahol tengetheti életét? No, megértem, amennyi pénzt kaptunk a Nagykedélyűtől, talán még most is tart neki belőle...>
- Igen, ismerem őt. És ha nem tévedek akkor ismered a történetünket is. Bizony bátyám, én vagyok Salah ibn Mu'tasim, aki végzett a Homokban Rejtőző Veszedelemmel... - bal felkarjával az öreg felé fordul, hogy láthassa a marásszerű sebhelyet.
- Mond, van valaki az embereid közt, aki halász volt, vagy hajón szolgált? Azt kellene a kormányhoz állítani.

...

Az est beáltával elérkezik a dzsadok hagyományos ideje az imára. Miután az utolsó tetemet is elnyelte a hullámsír és mindenki összegyűlt Salah vezetésével mind imádkozásba fognak. Az első verszakokat fennhangon idézi Salah, majd lassan bekapcsolódnak mind. Felállnak ültő helyükről, még az is kinek nehezére esik, karjukat testük előtt kezesztezve, lehugyt szemmel és mély áhítattal, rövid köszönetet mondanak isteneiknek, hogy még mindig szívhatják a levegőt.
- Testvéreim, jó dzsadok! A Soha Véget Nem Érő Dicsőség Urának akaratából itt vagyunk, és megengedtetett nekünk hogy szeretett városaink hírét öregbítsük kitartásunkkal, hogy mondják majd az utánunk következők miránk: ők azok akik ott voltak. Én, Salah ibn Mu'tasim, a Félelemet Nem Valló Mu'tasim ibn Al-Nig fia ... én, a Négy Karaván Rablóinak Elejtője, a Homok Alatti Veszedelem Megszelidítője, az abadanai Kuf Raad tanítványa, a Ferdahajlamú Bilal Végzete, Doldzsah, a Hallhatatlan Hírnév Ura nevében kérlek titeket, a Dzsiah-gat szerint, hogy itt, a Kék Hold alatt, a Soha El Nem Múló Emlékek Urának Arca előtt emlékezzünk meg azokról akik meghaltak, mert rájuk nem mosolyogtak kegyesen mindenható uraink...
A dzsadok mind leülnek, félkürben, és Salah beáll közéjük, mind a kék hold felé emelik arcukat, de szemüket lehunnyák, és hosszú siratóba kezdenek, monotonon ismételgetve a néhány soros imát, míg Salah kivonja pompás ékköves fegyverét, és hátat fordít a sokaságnak. Ő is feltekint az égre, összekulcsolt kézel tartja mellkasa előtt a míves pengét, és elnyújtott hangú énekbe kezd, mely hangulatában a lassú elmúlást tükrözi, olyan mint mikor a legutolsó csepp víz is elenyészik a sivatagban amint utolsót sóhajtva elviszi a szél. Hangja messze száll, a hajó tovasiklik, és a megemlékezés egy fertájóra múlva végetér.

[Gorden Harunn]

*Amint meghallom az ima kezdetét, én is csatlakozom. De érzem hogy bár testvéreim között vagyok, én mégis különbözöm tőlük.*

[Flamme O'Styg]

//Áhh emberek... nem értem miért kell ennyit írni xD Legalább mevárnátok Akkor ha a kedves KM megengedi és a JK is elfogadják, mondjuk úgy nem találtam meg a párocskát, csak rájuknyitottam is otthagytam őket. Normál esetbe a karim ott lett volna végig, de nem vártatok meg... Bocs ha a reagom egy kicsit KMes lett xD//

Flamm a folyósón töltötte azt az időt amit a párocska a vacsora elkészítésével, körbejártaa hajót, így mostmár magabiztosan járkál a kabinok között. Kalmonék bizonyára nem vették őt észre és mivel nem is akarta háborgatni őket, így volt jobb mindenkinek. A húsosztás végére ért a fedélzetre, örült hogy hagytak neki a zamatos vacsorából. Miután elfogyasztotta. Úgy döntött békül Helyet foglal a "Jégkirálynő", alias Fergia mellett, aki (remélem )akkor fejezi be az evést. Most sokkal komolyabb hangvétellel szól hozzá, mint délután. Beszéde megbánó, mégsem szánalmas.
-Öhm... Fergia Kisasszony bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésemért. Valóban nem szép dolog holtak között "mulatozni"...
~Mintha mulatoztam volna... Bahh, nem érdekel ezt a békát még lenyelem~
-Kérem nézze el nekem, a hajóra való landolás nem éppen zökkenő mentesen sikerült. Kissé zaklatott voltam... Meg vagyok zavarodva... Nem értem mit keresünk mi itt vagy hogy kerültünk ide...

[Navaratna]

//Nyugi, Flamm, én meg a csillagokat nem értem Sebaj! No, hadd vegyem fel a tempót szapora társaságunkkal! Quator : belegondoltam, de az 18 éve felülieknek való //

(Fergia Yitulin)

Egy pilantással nyugtázza, hogy hallotta Kalmon szavait.
<Fajtájából és fegyvereiből ítélve magas önuralommal kell rendelkeznie, ám mégsem úgy tesz...Hm, egyre több szól a tippem mellett...>
Nyugodtan vette tudomásul a nő reakcióját is, s tudta, nem sokára közeleg az ideje. Figyelemmel kísérte fekhelykeresését, s nyugovóra térési kísérletét, majd hogy kalmon oldalán készül lepihenni.
<Remek. Ez a nő emberfüggő. Ha nincs mellette valaki, megpusztul.Úgy, egy véres padozatú fedélzet a legalkalmasabb az alvásra, reggelre a takony lóg majd arasznyira az orrából, úgy megfázik. Ahelyett hogy keresne egy kabint és oda vackolná be magát. Nem vagyok tengeri medve, de aludni a fedélzeten a kutyák sem szoktak.>
Avyen nézelődése közben láthatja, hogy Fergia kicsit kimért, de nyugodt nő, aki leggyakrabban valóban antiszociális dolgokat vág az emberhez, de fura mód indulat nélkül s nem lehet tudni, mikor sérteget, mikor viccel. Nyugtalanítja a gárdavezetővel történtek és alig várja, mikor végez gyógyításával a lovag. Néha mintha fürkészőn nézné a dzsadokat, mintha keresne valakit közöttük. Koszos ruhafelsőrészét idő közben visszavette magára, egyrészt mert hült a levegő, másrészt mert túl sok illetlen férfiszem akadt körülötte. Gondol arra, fel kéne mosni a fedélzetet, de a víz drága. A többletbe elvett tevehúst a félvérnek és a lovagnak adja, amint kérik részüket. Az elé kerülő dzsadot (Gorden) haláli nyugalommal fogadja, frissen felvett ruháját igazgatja.
-Talán Salaam alejkum.-majd hirtelen ötlettől vezérelve dzsadra vált: -Hogy mi itt történ, azt csak fényes nagy úr tudja fenn ég. Jövel nagy szél, jövel véle sok ember s dzsad s teve, tetem és nem tetem. Ez hajó áll kikötő, de forgatag visze el messzi kékség. S hajó ura meghal, kormány kerül randa kéz, ki most nem mozog, csak feksz' amott s ada sok bűz idene. S ez nagy úr itt vezet ügy, tudni meg ki gyilok forgat, de lám, bocsát rá sötét éj fejére méreg, mit ada néki rossz ál más arcú a hajón. Nem tud ki az, neve Sakál, eme hajó Vészmadár a magasban röpülve de mély felé tartva vagyon. Az feket páncél férfi, nagy nemes úr, ki szemére borul halál előtti lepel és én keres az, ki csinál gyilok, ki csinál méreg, ki csinál vala sok rossz és harag dolog. Az nő, ki szeret minden férfi talál lenn hajó hasa, keze fáj, háta lila, sír rí egyedül, nem tud hogy jön, de talán szél hoza őtet. Nem ismer, nem dzsad, nem szép homok szülötte, hanem gebe sápatag északi víz szemekkel.
-nagy úr alatt a féleszméletlen nagydarab sebesült dzsadra mutat mindig, Jaszafra.
-Ez mind szó, mit én tud, légy elég, menj ima, s ha akar kérdez megent, úgy tegye úgy szép szó, mint nép szok, vagy te nem nemes, csak tevepotty.
Ezzel egy sima mosolyt adott a férfinak és összecsapta a tenyerét, jelezvén, befejezte mondandóját, egy kendőt tekert a feje köré dzsad szokás szerint. Mindent rágyilagosan közölt, gúny nélkül, ahol tudott, nyelvtudásához mérten cirádálva. Így adta meg a másiknak a tiszteletet származása végett,de végén emlékeztetve, ő ezt nem kapta meg ám. Csendesen hallgatta meg a dzsadok imáját, egészen megnyugodott, arca kisimult, szinte olyan lett végre, mint egy tűnődő nőé, minden fagy nélkül. Megvárta míg befejezik, Joakimra bízta jaszafot, lesétált a kaputány teteméhez, letakarta a testet, bezárta az ajtót, hogy magában legyen, körbejárta a szobát, hogy ne bújjon meg sehol senki, majd megállt a hulla fejénél, kezével megsimította a férfi homlokát leplen át, ugyan így homlokon is csókolta, majd anyanyelvén, ervül szoprán halotti énekbe kezdett. Hosszúba, éteribe, mulandóságról, hosszú útról, felejtésről, elbocsájtásról énekelve. Szemeit csak az elején hunyta le, kezeit mindvégig a férfi homlokán pihentette, s szelíden mosolygott dala közben. Ahogy végzett, megtapogatta a két üzenetet, a frissebbikre pillantást vetett, de kódokra számított, és nem arra hogy el tudja olvasni. Aztán elhagyta a szobát, rezzenéstelenül nézte a teve okozta vért, maradványokat, miegymást, felment a fedélzetre és vödröt kezdett keresni ronggyal, majd egy hosszú kötelet, hogy vizet a tengerből merjen majd. Furcsa melankólikus hangulatba került, szó nem jött ki a száján és senkire nem tekintett. Flamm épp akkor kapta el, amikor a szerzett kötelet csomózgastta rá a vödörre, hogy majd használja. A félelf szavaira bólogat.
-El van nézve. Én sem tudom.-mondja kurtán, s ha kész a csomó, elégedetten szemléli.
-Húzz vizet, túl sok itt a vér, lemosnám. Köszönöm. -adott egy egyszerű feladatot a félelfnek, majd odasuhogott szoknyájával Kalmonhoz és az alvó nőhöz.
-Felkeltem. Itt nem lehet aludni. Taknya lesz. Lenn keresek egy kabint. Velem alszik, ahogy illik. Vigyázott rá. Éjjel én fogok. A válla? Biztos hogy eltört, vagy kiugrott? Ha ugrott, visszatehetem.
Aztán leguggolt Avyenhez és vállára tette a kezét. ha anő szemei felnyílnak, belefog:
-Jöjjön le egy kabinba velem. Öltözzön fel. A zúzódást megnézném és meghúznám a sínt.