Al-Abadanai kalamajka

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kicsit felcsillan a szeme a név hallatán. Felül és az ajtó fel néz.*
- Gyere be.
*Mikor ezt kimondja, eszébe jut, hogy félig kibújt a hálózsákból, így gyorsan visszahuppan és nyakig belesüllyed, majd vár.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Belépek és becsukom az ajtót magam mögött. A kabinablakon át beszűrődő minimális derengésben, mely a viharfelhőkkel küzdő csillagfényből származik, csak egy folt vagyok a többi árny között és inkább érzem mintsem látom Avyent. A csendben csupán a lélegzetvétel alig hallható neszei és a kinti tenger moraja hallatszik. Teszek egy kis lépést az ágy felé. Majd még egyet...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A hálózsákban kuksolva nézi Kalmon közeledtét, majd nyugalmat erőltet a hangjába.*
- Ülj le. Mi a helyzet? Minek köszönhetem látogatásod?
<... Ő az egyetlen a hajón, aki nem falt fel a szemével és kedves is tudott hozzám lenni. ...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Leülök az ágy szélére.*

-Tudni akartam jól vagy-e. Ha jól láttam Fergia nagyon felzaklatott valamivel. Hogy mivel, azt nem firtatom. CSupán...*hangom rekedtes suttogássá halkul *

<Mi van velem? Nem kéne itt lennem ezekben a nehéz órákban. A fedélzeten lenne a helyem, hogy biztosíthassam a többieket. Mégis úgy érzem, hogy itt a helyem. Talán ez az amit a Mester akart mondani az életről. Nagyon megnehezítheti, ha az ember igazán élni és élvezni akarja a létét, de mégis...Megéri a sok szenvedést és küzdelmet. >

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lány hálás ábrázattal közelebb húzódik Kalmonhoz, és hozzábújik.*
- Köszönöm, hogy gondoltál rám. Te vagy az egyedüli. TE olyan kedves vagy és udvarias, meg becsületes. Biztonságban érzem magam a közeledben. Örülök, hogy megismertelek.
*Azzal megint a férfi ölébe hajtja a fejét, elhelyezkedik kényelmesen és apró kezei közé veszi Kalmon egyik kezét. Gyengéden simogatja a tenyerét és játszik az ujjaival. Beletörli a hálózsákba maradék könnyeit, aztán felnéz a férfira.*
- Te jó ember vagy. Remélem, hogy megmenekülsz innen és egyenesbe jön az életed.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Lenézek Avyenre. Közben beljebb húzódok az ágyon, hogy a hátamat a falnak vethessem és mindketten kényelmesen elhelyezkedhessünk. A lány szavaira szomorkás félmosolyra húzódik a szám.*

-Már megmenekültem. Ezt és még oly sok mást köszönhetem neked. A létezésembe TE hoztad vissza az életet és adtál új reményt. *[i]Hangom még mindig halk, de mostmár határozott.*

<Igen. Mostmár képes vagyok szembenézni a múltammal és a bukással is. Végre értelmet nyert minden! Hisz, ha Velar nem engedte volna, hogy megtörténjen a tragédia sok évvel ezelőtt, akkor nem ismerem meg Avy-t és nem tudom meg miért is érdemes élni igazán.>[/i]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Joakim még elvette Fergiától a húst, egy hálás mosolyféle mellett, de nem ett belőle. Úgy aludt el, kezében a hússal. Az elmúlt napok eseményei mind lélekben, mind testben letaglózták. Jaszaf is "békésen" pihent, ám amikor az Avyennel folytatott beszélgetés után visszatért már nyitott szemekkel feküdt a helyén. Figyelmesen végighallgatta Fergiát, majd a homlokát ráncolta. Lassan ült fel, szétnézett maga körül. Elnézett a horizonton is, szemöldöke is összeszaladt. Felállt a helyéről lassan és közben beszélni kezdett.*
- Én keveset értek a hajózáshoz, de nem tudom hol vagyunk, hol tartunk. A felhőktől nem látni a csillagokat - így nem lehet tájékozódni. Vaktában megyünk valahová. Majd reggel ha feljön a nap nyugatra állítom a hajót, addig sajnos haladunk amére a magasságos Istenek akarják. Hiába is vonjuk be a vitorlát, a vihar elsodorhat - bár igaz kevesebb távot teszünk meg - és imádkozhatunk, hogy a hajó a fenekén maradjon, ne forduljon fejre.
*Azzal kissé bizonytalan léptekkel elindult a kormánynál ténykedő Gorden és Salah felé. Menet közben alaposan körülnézett, a látvány borzalommal töltötte el, már amit látott belőle. Alakok körvonalazódtak ki előtte amint a vitorlával bajlódnak. Odalépett hozzájuk. Két kötélre mutatott, s dzsadul osztogatta a parancsokat.*
- Ketten ezt húzzátok, ketten meg ezt! - *Azzal a kezükbe nyomta a kötelet. A dzsadok minden ellenvetés nélkül engedelmeskedtek neki, s a vitorla vászna lassan behúzódott helyére. Ugyanezt megismételte a másik vitorlánál is, majd minden udvariasság nélkül Gorden elé állt, és a kormányra mutatott.*
- Átvenném!...
*Úgy látszik Jaszaf átvette az irányítást, így Fergia megnézhette az ork állapotát. Csalódottan veszi azonban tudomásul, hogy bizony őt már nem fogják kihallgatni - halott.
Salah mindeközben szervezte a sebesültek lecipelését a fedélközbe, hogy ne a fedélzeten érje őket a vihar. Carwyn odalépett hozzá és gyenge, de tűrhető dzsad nyelven hozzászól.*
- Ha nem bánni Uram, segíteni... sebesülteknek kell védelme. Én menni le, felmérni hely, és elrendezni... a milyenség szerint.
*Azzal megindul le a hajóközbe, felmérni mennyi kabin használható, és hogy hogyan is csoportosítsák a sebesülteket. Amikor leér meglátja Kalmont amint egy kabin előtt ácsorog, majd belép rajta. Pár tétova pillanat után odalép a kabinajtóhoz, s bekopogtat rajta. Aztán halk szitkozódásféleség hallatszik toroni nyelven, melyből csak annyit értenek meg a bentlévők, hogy ~... neki ... helye ... fent ...~, végül távolódó léptek zaja hallatszódik, s csend ül a kabinra körülöttük.
*Az égen egyre jobban gyülekeznek eközben a felhők, a szél erősen fúj. A látóhatár végén valahol fel-felsejlik egy fényes vonal - villámok. A hajó dűlöngélése fokozódik egy kissé, aki nem szeret tengeren utazni, bizony gyakran látogatja a hajó korlátját, hogy gyomra tartalmát a tengernek adhassa.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Nagyon jól esnek a lánynak a férfi szavai. Felnyúl és végigsimítja Kalmon arcát. A sötétben keresi annak tekintetét, majd átöleli karjaival a férfi derekát és szorosan magáhozöleli. Mint egy kisgyerek úgy csüng a férfin. Hallgatja annak szívverését és élvezi a testmelegét. Végül nagy elhatározásra szánja el magát. Felül és szembefordul Kalmonnal. Ekkor kopognak be, majd hallja a hangokat és végül a léptek zaja halkul. Odalavírozik közel a férfihoz és a szemébenéz. Megfogja a kezeit és belekezd.*
- Tudod nagyon megkedveltelek, bár még egy napja sem ismerlek, de sokmindent megtudtam rólad. Bajban ismerszik meg igazán az ember. Azt szeretném, hogy tudjál valamit. Nem akarom, hogy esetleg késöbb és másoktól tudd meg. Te is őszinte voltál velem, én is az leszek hozzád. Te is itt voltál nekem és ígérem én is ott leszek, ha szükséged lesz rám. Te Kyelben hiszel, én Morgenában. A te foglalkozásod, hogy megvédj bizonyos embereket, az enyém nem ilyen körülhatárolható. Az én foglalkozásomba nagyon sokminden elképzelhető;. Lehet a tudásommal ölni, gyógyítani, teremteni és pusztítani is. Lehet jóra és rosszra használni. Lehet vele embereket kihasználni és adni az embereknek. Azok miatt akik ölnek, pusztítanak, kihasználják az embereket és rosszra használják ezt a hatalmat, azok miatt rossz az én szakmám híre. Szinte mindenki egy kalap alá vesz velük minket. Varázshatalmam van, mégha határos is. Valahol bűbájosnak hívnak, valahol boszorkánynak, valahol elfogadnak, valahol szó nélkül kivégeznek. A te döntésed, hogy hogyan vélekedsz rólam, és hogy milyen szemmel nézel rám. Ha akartam volna, befolyásolhattalak volna téged. Amint megláttalak szerelmet ébreszthettem volna a szívedben az irányomba. De nem tettem. Megint csak rajtad múlik, hogy elhiszed e ezt nekem. Ha nem vagy biztos a dolgodban, megkérdezheted Fergiát. Ő pap, méghozzá inkvizítor. Neki hihetsz. Az is tőled függ, hogy mit kezdesz azzal, amit most elmondtam neked. Szétkürtölheted, de akkor valószínüleg végeznek velem. Ha nem itt a hajón, akkor ha partot értünk.
*Azzal elengedi kalmon kezét, kicsit hátrébb húzódik, és várja a válaszát, reakcióját.*
<... Lehet, hogy nem kellett volna? De valamiért bízom benne. Ez megérzés. Morgena megmutatja nekem, hogy kiben bízhatok meg. Bár Fergiában is megbíztam. De ennyiszer csak nem vezet félre engem az Úrnőm. Már megbüntetett eléggé. ...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A kopogtatás teljesen meglep. Hirtelen felkapom a fejem, de mivel nem ismétlődik meg, így ismét Avyenre figyelek. Az elején még csak rosszat sejtve ráncolom a homlokom. Amikor a leigázáshoz, meg elpusztításhoz érünk hátrahőkölök és megfeszül minden izmom.*

<Velar! Neee! Ez nem lehet! Egy toroni boszorkány!...És mégis. .. Nem érzem azt az olthatatlan gyűlöletet, mely oly sok éve mardos belülről, mióta az a fattyú megölte a védencem és ezzel együtt engem is. Hát tényleg a csapdájába estem volna ennek a...bübájos nőnek.>

*Hirtelen halkan felnevetek. Megkönnyebbült és teljesen felszabadult kacaj ez. Az izmaim is ellazulnak ismét. Majd megfogom a hátrahúzódó nő mindkét kezeit és a szemébe nézek. Tekintetemben vidámság csillog.*

-De megtetted. Csak nem a praktikáiddal és nem hiszem, hogy aljas számításból. Ha mégis szerelemvarázst bocsátottál volna valakire, akkor szerintem nem egy félkarjára béna emberre pazarolod a hatalmad, hanem az ereje teljében lévő lovagra, aki mindannyiunkat fél kézzel elintézhetett volna.
A titkodat pedig megőrzöm ugyan úgy, ahogy azt a másikat is és elhiheted nem szándékozom hagyni, hogy csak úgy máglyára vessenek bárkit is. Főleg nem TÉGED!

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A kacagásra megkönnyebbül és nem csalódik a férfiban. Nem törődve, hogy lehull a hálózsák a felsőtestéről, a nyakába ugrik Kalmonnak. Végre valami jó is történt vele a mai napon. Aztán elengedi a férfit és még nyom egy csókot az arcára, majd kicsit pirulva visszahúzza magára a hálózsákot, majd odabújik Kalmon ölébe. Jól elhelyezkedik, és magára húzza a férfi karjait.*
- Én rabszolga voltam. Sőt. Még most is az vagyok, csak szökött rabszolga. Abasziszból szöktem el és jöttem délre. A korbács és ostornyomok is onnan vannak. Akárhogy próbáltam eltüntetni, mindig ottmaradtak. Próbáltam mágikusan is, de az sem ment. Egy pap azt mondta, hogy a lelkembe ivódtak a sebhelyek, ezért nem sikerült megszabadulnom tőlük. Mindig nagyon szégyelltem őket, ezért voltam kicsit hevesebb, amikor megláttad. Olyan jó ezeket a dolgokat kibeszélnem magamból. Már vagy 2 éve hordozom ezeket a terheket.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Kicsit meglepődök a hirtelen nyakamba ugrástól. Aztán ahogy Avyen az ölemben elhelyezkedik átölelem és hagyom had beszélje ki magából a keserveit.*

<Mostmár nemcsak a test, hanem a lélek őre is lettem. >

-Nincs mit szégyellned. Ha igaza volt a papnak, akkor nemsokára felszívódnak. Ha pedig nem...akkor ezek fogják jelképezni a hosszú és kínokkal teli utat, mely a szabadsághoz vezetett.

*Közben lassan, finoman végigsímítok a hegek hálózsákból kilátszó végein.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Nem ugrik meg a lány. Hagyja, hogy a férfi simogassa a hátát. Még soha senkinek nem engedte, de Kalmon karjaiban a végletekig biztonságban érzi magát. Megnyugtatja a férfi közelsége. Lehunyja a szemeit és lassan elbóbiskol az ölelésben. Feje oldalt hanyatlik és békésen aludni kezd karjaival átölelve Kalmon karját.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mikor Avyen kezd elszenderülni, akkor halkan a fülébe suttogom:*

-Aludj kedvesem. Én megyek és megteszek mindent, hogy megússzuk a vihart és szerencsésen partot érjünk.

*Szépen, gyengéden lefektetem a nőt és halkan kisurranok a kabinból. Az ajtót becsukom magam után és elindulok megkeresni utitársaimat, hogy végre rendet tegyünk és mihamarabb kikerüljünk ebből az egészből.*

<Mostmár tudom miéret érdemes élni! Nem hagyom, hogy holmi vihar elvegye ŐT tőlem! No dologra Kalmon!>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lány fel sem ébred, amikor Kalmon kimegy a kabinból. Túl fáradt, hogy felfogja a dolgot. Sok volt neki ez a nap. A feje tetejére állt körülötte a világ töbször is. Mélyen alszik, és a vihar sem képes felébreszteni. Begubózik a hálózsákjába és durmol.*

[Gorden Harunn]

*Jaszaf felszólítására azonnal elállok a kormány mellől, és meghajolva ennyit mondok.*
-Galradzsa küldött téged és a szaktudásodat nagyuram. Várjuk parancsaidat.
*és a viharban ahol tudok segítek*


//bocsi de ennyire volt időm. csak este leszek vagy késő délután. Ha addig nagyon elmennek az események akkor légyszi Yvett tegyél addig velem belátásod szerint de módjával //