Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Elmereng... a keze lehanyatlik a földre a nadrágjával együtt. Látszik lélekben nagyon messze jár innen. Talán nem is érdemes megpróbálkozni azzal, hogy megzavarja valaki is. Arcán egymás után, viszonylag gyorsan változnak az érzelmek... minden feltűnik egy kis időre... minden. Talán egy fél óra is eltelik, de lehet több is valamivel. Szemei kezdenek le-lecsukódni ültében. Maldar és Avarath egy idő után veszik csak észre, hogy Pat mozdulatlan, feje lehajtva mellkasára... elaludt ültő helyében a tűz mellett.*

[Anathor]

(Maldar)

*Enyhén felvonja a szemöldökét arra, hogy Pat nem néz a szemébe, még egy pillanatig sem. Ismét elbizonytalanodik, és kérdezgeti magától hogy jól döntött-e. Mondani akar valamit, de nem találta a szavakat. Még egy darabig nézi Pat-ot, majd elvonul. Járkálni nem igazán van kedve, pedig le kéne vezetnie a benne lévő feszültséget. Ezért leül egy tönkre és egyik dobótőrét beledobálja a fába. Később inkább figurákat, szimbólumokat vés bele. Közben folyamatosan gondolkodik, újraértékeli döntését, de egyelőre nem talál választ. Időnként vet egy pillantást Patra, és csak később veszi észre hogy talán elaludt. Megvárja hogy Avarath csinál-e valamit, meghogy egyáltalán észreveszi-e a nőt. Vár kb. 10percet, és ha nem történik semmi, akkor óvatosan odalépked a dwoon nőhöz, szépen, óvatosan lefekteti és betakarja. Adna egy "jóéjt-puszit" a homlokára, de fél hogy felébreszti Patot.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Kuszát álmodik... értelmetlenséget... bár nem is csoda a napi események után. Meleg karokat érzékel maga körül, álmában akaratlanul is megöleli az illetőt. Mindkét kezével szorosan átfonja a karok tulajdonosát, teljes testtel hozzásímul, így alszik tovább.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, éjjel majd reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



Maldar meglepődhet, mert ahogy lefekteti Patot a nő átöleli őt és nem akarja elengedni, így akar aludni. Avarath nézhet ezen egy nagyot, de nem meglepő a nő reakciója. legyint, jelezve, majd akkor őrködik ő, s ha mélyebben elalszik Pat, majd Maldar jön. Alauron mélyen alszik már ekkor, ahogy Szita is próbál benn, ám Jeffete tisztán meleget adó szándékát megérzi, félálomban a férfihez bújik szinte már intim közelségbe és úgy alszik el.
Az éjjel eseménytelen volt, hajnalban egy csapat őz inni jött dübörögve a patakhoz, erre Alauron fel is kapja a fejét és éppen ő volt aktuális őr is. Szita nagy nyújtózással kelt, azt sem zavarta, hogy a nagy alvásban fél lábát rátette a pap lábaira. Arbor a cinkékkel kelhetett, és egy kíváncsi mókussal, aki tőle két lépésnyire nézte az elfet. A tűz ki volt hűlve, pat és Maldar egymás mellett aludt, Avarath is a tűz mellett maradt. A harmat mindent belepett körülöttük, az elf lova kényelmesen legelészett.

[Alauron]

(Alauron)

Úgy dönt nem vállalja magára a sürgető szerepét, és nem kezdi el keltegetni a társaságot, legalábbis nem azonnal. Megnézi Morik ébren van e már, és ha nem, akkor feltekint az égre, hogy ideje e már indúlni. Ha úgy látja, hogy Morik még alszik, de már kellő időt aludhattak, akkor felkelti a társaság tagjait.

[Schinter]

Arbor Vitus


Nyugodt alvás után jó kedvvel ébred főleg,hogy az erdő apraja nagyja ott vannak körülöte.Felnéz az fák koronája felé,ahol madarak csicseregnek majd törökülésbe helyezkedik és szemügyre veszi a mókust is.Néhány pillanat múlva egy kedves mosoly jelenik meg az arcán és kinyújtja az egyik a kezét a kis állatka felé.Ha amazt közelebb jön,akkor megsimogajta és a fa melé helyezi majd elbucsuzik az állatoktól.Elindul az őezek irányába és kellő távolságban a folyónál egy kicsit megmosakszik.Aztán megkeresi a lovát,aki már a reggeli közepénél tart.megpacskolja a nyakát.

-Na láttom mindjárt befejezed a reggelidet Sosem feledkezel meg a hasadról mi? Jól teszed barátom

Keress ő is vmi reggelinek elmenő dolgot majd a tábor felé megy,hogy megnézze a többieket.Ruhája kicsit kosyosabb lett mint tegnap valószinűleg a földön alvásnak tulajdonitható ám azon kivül ugyan olyan friss és üde ám a kedve sokkal jobb mint amikor a városban voltak.Odamegy a hátizsákjához elővesz egy fésüt és neki áll rendbe rakni rakoncátlanabb hajszállait...

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Este amikor Szita aludni tér, mindenkinek Jó éjt kíván és bemegy utána a sátorba. Közvetlenül a nő mögé fekszik le, s jólesően átkarolja amikor Szita hozzábújik félálomban. Ő sem virraszt sokáig, hamar elnyomja az álom.
Reggel az őzek csörtetésére ébred fel. Bal keze a nő derekán, Szita lábával átkulcsolja - így ébrednek mindketten. Mosolyogva ad egy puszit a nő homlokára.*
- Jó reggelt Drágám!
*Nem várja meg Szita reakcióját, összeszedi az összes cuccát, kezébe veszi a botját és kimászik a sátorból. Szétnéz, hogy ki van fenn - Alauront látja a helyén üldögélni - köszön is neki azonnal.*
- Jó reggelt! Egy bő fél óra múlva visszatérek a táborhoz... dolgom volna... - *azzal elindul a patak felé. Amikor úgy gondolja, hogy egy eléggé csendes helyre érkezett a cuccát lepakolja a földre. Botját kezébe veszi, letérdepel és lehunyt szemmel imádkozni kezd.*

//a többi megy pm-be holnap... //

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Zajra ébred. Hirtelen kinyitja szemét, s amikor felfogja kinek a karjaiban aludt riadtan pattan fel hejéről. Arcára vöröslő foltok ülnek ki pillanatok alatt.*
- Hogy merészeltél... - *sziszegi Maldarnak. Idegesen markolássza magán a takarót, magában hálát ad azért, hogy rajtamaradt az éjszaka. A még nedves ruháit felkapkodja a földről, s úgy hogy senkire sem néz besiet a sátorba, ahol már csak Szita van. Fancsali képpel húzza magára a harmattól nyirkos nadrágját, ingjét - bár lehet meg sem száradtak rendesen.* <No, nem baj, majd rajtam megszárad...max taknyom-nyálam egybefog folyni... > *Néha rá-rá tekint Szitára, arcáról még mindig nem múltak el a vörös foltok, bár tekintete egyre hidegebb és hidegebbé válik az idő múlásával.* <Ez nehezebben fog menni mint gondoltam... nem lesz ez így jó. Ha nemtudom megfogni magamat, akkor jobb lenne, ha odébb állnék. Így veszélybe sodrok mindenkit...Eldöntöttem tegnap: itt a pont és kész... társ...ezt ne felejsd el Pat, csak társ egy munkához...>

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Széles mosollyal kíván mindenkinek jó reggeltet, mikor látja, hogy ébredezik a társaság.- Végül elindul a hátitáskájáért, hogy elfogyassza a mai reggelijét. Ha valaki elment reggel mellette az hangos gyomorkorgást hallhatott. *
<Végre, hogy felkeltek... már kezdtem szétunni magam.>

*Az étkezés végeztével odafordul Maldarhoz és üdvözli egy kaján vigyor kíséretében.*
-Jó reggelt. Milyen volt az este? -olyan halkan mondja, hogy Maldar érthese csak meg.

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, éjjel majd reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Mire Alauron elszánja magát, visszatér Arbor is, kissé füvesen, no de ez jár a földön alvással. Avarath is felkel, meglehőten jó kedélyűen, még falatozni is nekilát, oldalát ért sebe nem nagyon sajog. Az elf fésülködése szinte már szertartásos és kissé érdekes hatást is kelt, s nem csak azért, mert hajhossza hajadonokéval vetekszik...Morik a ló legelésére kel, nyújtózik egyet, majd ezt hamar abba is hagyja vállsebe miatt. Ahogy kitisztul a szeme, nekilát megtekinteni, hogyan is javult az állapota és ha kell, újra mossa sebét és újra köthesse. A követ válla még mindig fáj, de csöppet sem olyan élesen, mint tegnap.
Szita elkerekedett szemekkel volt tanúja mind a köszöntésnek mind az újabb homlokcsóknak.
<Tegnap azt hittem, azért ilyen, mert az aggodalom...De most is...Történt volna valami az éjjel, amire nem emlékszem? Neeem, arra emlékeznék, ha...>
Mivel a férfi szinte elszelelt, szólni sem tudott hozzá, ám azt látta, az orra bedagadt rendesen, és a torka fájt...Pat felháborodásának erős orrhangon tud csak hangot adni. Az ő orra is bedagadt, olybá festett, mint egy krumpli, a torka fájt, a füle is, ahol Szita megharapta. A ruhái nemhogy nyirkosak voltak, némelyik egyensen nedvesnek találtatott. Szita elnézte a szánalmas állapotban lévő ruhadarabokat és szólni akart Patnak, inkább ad helyette újakat, de egy nyikkanás sem hagyta el a torkát. Rémülten villantak a szemei, ügyet sem vetett a másik nő tartózkodó hűvösségére. Felkapta nyirkos csizmáit, kimászott a sátorból, Avarath köszöntésére meg sem próbált bálaszolni, kezével intett. Bár testét összetörtnek érezte a földön való alvástól, és fázott, összefogta kezeit maga előtt és elsietett a patakhoz. Mosdás közben megtapogatta az orrát, megnézte, milyen féraláfutást szerzett a profi gyomorszájütéstől és belesírt a patakba.
<Megnémultam. Számíthattam rá, de arra nem, hogy ilyen hamar. Az ostobaságom eredménye és a pataké. Legalább nem hallom a panaszt, hogy túl sokat fecsegek... >
Miután kikönnyezte magát visszatért a táborba, köpenyét megkereste, magára tekerte, vizes ruháit sajnálkozó arccal elcsomagolta, takaróját magára tekerte szintén, így gubbasztott kinn, közben rágcsált egy kis ételt. Bal arca fel volt dagadva az orrával egyetemben, mintha arra az orcájára hízott volna pár fontot...Azoldali szemét is csak résnyire tudta kinyitni, s bőre a szivárvány minden színében pompázott.

//Gyógyulások: mindenkinek +7 fp az összecsapásban szerzettekből. Akit érint, annak pszí helyreállt.//

[Schinter]

Arbot Vitus


Mire végez a fésülködéssel megnézegeti a sebeit,amit tegnap a rablóktól szerzett és ha a pap itala nem segitett rajta teljesen és szükségeltetnek némi újra kötést,akkor neki áll és előkésziti a kötszert és némi növényt keress az erdőben,ami a segitségére lehet.Aztán megpillantja Szitát,ahogy ott gubbaszt meglehetősen rosszul néz ki...Igy keres néhány olyan növényt,aminek fájdalom cisllapitó hatása is van és amikor elsétál Szita mellet lerakja neki a földre majd szó nélkül tovább áll a fa tövéhez,ahol addig álldogált.Leül a földre és nézegeti az erdőt...A földön szaladgáló kis állatkákat és a lombkoronában éneklő madarakat.Arcán kedves és nyugtató mosoly jelenik meg.

[Alauron]

(Alauron)

Látva hogy már mindenki talpon van, nem foglalkozik a keltegetéssel. Kicsit még rosszul érzi magát a tegnap esti kitörése miatt, ezért szótlan marad, és csak jó reggelt kíván annak, akivel találkozik. Előveszi a hozott elemózsiát, és megreggelizik, közben ő is nézelődik egy kicsit.
<Úgy látszik jó időnk lesz ma a további úthoz. De még sok mérföld áll előttünk, és sok éjjel. Remélem, hogy mire odaérünk már nem lesznek olyan gondjaink mint előző este voltak, mindenesetre én többet nem leszek ellene a csapat tagjainak, bármit is gondolok róluk, többet nem mondom ki, az biztos. Végülis nemis azért vagyok itt. Bár tegnap se mondtam volna inkább semmit... >

[Anathor]

(Maldar)

*Eléggé meglepődik Pat hirtelen átölelésében. Talán meg is ijed kissé. Várja hogy hozzászóljon a nő, de tudatosul benne hogy még mindig alszik. Vigyorog egyet saját naivitásán. Aztán el is tűnik nyomban mihelyst nem tud szabadulni a karoktól. Nem próbálkozik hevesen, csak finoman bontakozik ki. Vagyis bontakozna mert nem sikerül neki. Végül beletörődik, vegyes érzelmekkel. Még azért tekintetével megkeresi Avarath-t, és rámutat Patra, hogy nem szándékosan hagyja ott. Kicsit kényelmetlen lenne ha nem ölelne vissza, ezért megteszi. Reggel ő is zajra ébred, meg egy letámadásra. Elneveti magát. Nemhogy elhal egy idő után, hanem felerősödik. Felkel a nyughelyéről és elindul a patak felé megmosakodni és lefürödni. Séta közben a fejét csóválja és nevet. Kb. tíz lépés után éri be Avarath. Alig bír beszélni a nevetéstől.*
- Jó regg...ha-ha...gelt! Nem...nem...nem volt se..ha-ha..semmi! De később még be...beszélünk! ha-ha
*Mire odaér a patakhoz már csak kuncog. Jeffetét látva elfolytja a nevetését, még ha nem is könnyű. Pont akkor megy vissza Szita. Köszön neki egy "jó reggelt-tel", és letelepszik a patak partjára. Belemártja a kezét a vízbe, de azonnal kikapja onnan.*
<...húúú de hideg!!...>
*Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban levetkőzik. Villámsebességel belemászik a vízbe és megmossa magát. Mindezt kb. 10 másodperc alatt. Miután kimászik megtörölközik a felsőjébe, a többi ruháját magára kapja. Kezében a felsőjével megy vissza a táborba harapni valóért. Jó kedve szinte virít, és köszön azoknak akiknek eddig nem tette meg. Leül egy tönkre és elkezd majszolni.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A sátorban veszi csak észre, hogy nem nyirkosak, hanem nedvesek ruhái, de így is felveszi őket. Érzelmi hullámaiban érzékeli Szita riadt tekintetét, el is szomorodik tőlle rendesen. Maldar hangos kacagására meg mégjobban. Magába fordulva öltözködik, ingjét félre is gombolja, de nem veszi észre. A derékrészét betűri a gatyóba. Lelke fájdalmai mellett testi fájdalmai is aggasztják - főképp az orra. A füléhez nyúl, azt is sajogni érzi... a cakkozás helyét ki is tapintja. A torka kapar, fáj... ebből bizony hamar ki nem lábal. Estére már láza is lesz az biztos.
Nehezen szedi össze magát. Próbál valamilyen emberi arcot ölteni, bár sejti nem fog menni. Kilép a sátorból kissé dideregvén, a hátizsákjaihoz lép, melyek egy fa tövében szunnyadtak egész éjjel. Lassan legyűr pár falatot torkán, majd hozzáfog a sátor kipakolásához, és szétszereléséhez.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Imája végeztével feláll a térdepléséből. Elmerengve szedi fel cuccait a földről. Furcsálja Istene döntését, de teljes bizalommal feléje, fejet hajt akarata előtt. Viszont szíve örül is ennek - érzelmei Szita iránt megmaradtak. Lassú léptekkel tér vissza a táborba, arcán nem látszódik érzelem, mintha meredt szoborarca lenne. Leül egy farönkre és komotósan megreggelizik.*