<No, úgy látszik mégis megúszhatom szárazon. Remélem az őrök nem okoznak különösebb kellemetlenséget.>
Sebes, mégis könnyed léptekkel futott ki az ajtón, kihasználva a Valter éltal nyújtott fedezéket. A folyosóra kiérve gyorsan körbetekintett, éles szemével a szolgát kereste, akinek átadta köpenyét és rapírját. Egy pillanatra hátrafordul Valterhez, aki jókora pofont kapott Izrától, fejét sajnálkozóan oldalra dönti, majd odalép a férfihoz és hátrébb húzza, hogy vezesse ki innen.
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötő] Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, Árva Vára Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras] Tiarren Findalath [Hakea Ello]
Valter alig szerezte maga is vissza fegyverát a ruhatárból, az inas, aki addig a lépcső tetején állt, sápadt arccal futott fel és elrikkantotta magát: -Az őrség! Itt avárosi őrség!-szavait alátámasztván fegyvercsörgés, kiabálás kélt az éttermi részen, az előadóterem ajtaja kivágódott, meg más ajtó is, volt, aki kissé hiányosan volt öltözve, shadoniul panasxzkodott rámült szemekkel, látni lehette, ők bizony rosszban sántikáltak itt, vagy házasságot törtek, vagy éppenséggel a kelleténél fiatalabb leányzóval múlatták az időt. Mivel lefelé nem tudtak futni, egymást lökdösve kavarogtak. A lépcsőn két nyílpuskás vértes őr trappolt felfelé, mögöttük kivont kardosak: /pyarul/-Mindenki marad ahol van! Ellenőrzést tartunk! Aki nemes, készüljön fel, hogy azonosítania kell magát, aki nem az, keressen kezest! Aki tiltott szereket birtokol, arra lesúlyt a törvény, ugyan úgy azokra is, akik urunk, Domvik ellen vét bármely neki nem tetsző cselekedettel, s számíthat arra, hogy az egyházzal gyűlik meg a baja! Ahá, Valter! Milyen jó hogy találkozunk!-szólította a kecskeszakállast nevén az íjászok mögött haladó, a város címerét vértjén viselő férfi. Az éttermi részen dulakodás hangjai értek fel az emeletre, parancsok repkedtek. Valter nyelt egyet, zavartan pillant Tiára. -Hogy keveredtem én ebbe?
Izra sikkantva becsapta az ajtót és szekrényhúzogatás hangjai követték. Arlette összerezzent Guido karjai közt és nagy szemekkel nézett a férfira: -Védj meg!
__________________________________________________________ KM esemény [Szitakötő] Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, városi börtön Résztvevők: Rutilus Caedar [Orwen del'Correl] Hanas Degrom [Alauron] __________________________________________________________
A börtön csendjét úgy elsöpörte egy csapat fegyveres érkezése a magukkal hozott idegenekkel, hogy ott aludni már nem lehetett. A kulcsos férfi serényen nyitogatni kezdte a cellákat, két inasruhás férfit betuszkoltak a csibesárga hajú és a két tolvaj mellé, aztán jöttek még konyhalányok is, akik kikérték maguknak hogy egyáltalán ide jutottak, ők csak a konyhán szolgáltak és semmi bűnös űzelmekről nem tudnak. Egy vézna legény, aki valami elit hely kicicomázott istállósfiújának festett, feleselt az őt taszigáló katonával: -De velem meg lett egyezve! Ha elárulom, mikor alkalmas, akkor nem csuknak le! Vigyen innen!
-Maradsz! A hugod szajha és te magad futattad! Igy majd ülsz ezért!
-Az nem is én voltam hanem a bátyám!!!-visította, amikor feltárult előtte a cella ajtaja. Belekapaszkodott a rácsokba, hogy így tiltakozzon az elkerülhetetlen ellen. -Nahiszen! A bátyád! Halottról jót vagy semmit, beste kölyke, két éve nyugszik a temető földjében!-ezzel a bajszos városi őr lefejtette a fiú kezeit a rácsokról és betaszajtotta a cellába. Ezután minden őr elhagyta a cellaszintet, de shadoni nyelvű beszélgetésükből kiderült, ez csak az első hullám volt, nemsokára a másik szárny celláit is meg kell nyitni...Távozásuk után megjelent egy vékony testalkatú őr, végigjárta a cellák előtti sort, szemei kutatón vizslattak, mintha keresne valakit. Egy pillanatra Rutilus elkaphatta a tekintetét, és meglepő felfedezést tehetett: a katonának olyan tekintete volt, mint egy nőnek...
*A férfi kicsit megszédül a végső felismerésben, de hamar visszanyeri önuralmát.* - Kérem bocsásson meg, de az én szerelem utáni vágyamnak vannak határai. Remélem nem veszi sért... *Ekkor hallja a segítségkérést.* - Bocsásson meg. Egy ... hölgy ... bajban van. Kötelességem... *Erre már el is indul kifelé a hang irányába.* - ... megvédeni a gyengéket és védteleneket. Egy ilyen híres művészt biztosan nem vesz elő a városőrség. *Mondata végét Arlette már valószínüleg nem is hallhatja. Guido már sebes léptekkel siet a ruhatár felé, hogy rapírját magához vegye. Ha még előtte katonákkal kerül szemben, akkor nem erősködik, ha a fegyvere már nála van, akkor sem rántja elő. Ha kérdezik, hogy kicsoda, akkor készségesen válaszol, hisz nincs rejtegetnivalója.* - A nevem Guido Mastroianni. A fővárosból érkeztem az Önök városába. Szakmám szerint vívást oktatok Artemio Scaddano megbecsült iskolájában.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
(Tia)
Az őrség érkezéséről tudomást véve elveszi kezét Valterről, részben megkönnyebbül hogy végre tiszta vizet öntenek a pohárba, részben azért elszorul a torka, nem szereti az ilyen helyzeteket, bármelyik pillanatban átcsaphatnak vérfürdőbe.
<Egy bizonyos, az őrség rendet fog teremteni. Viszont félő, hogy belekeveredek valami alantas dologba, amiből aztán semmiféle mágia nem fog kimenteni...mindegy, egyenlőre várjuk ki a végét.>
A terebélyes folyosó másik oldalára húzódik, utat hagyva az őröknek. Kérdéseikre higgadtan, pontosan, komoly arccal válaszol, nehogy kellemetlenséget okozzon nekik. Ha származásáról kérdezik, azzal felel, hogy külhoni és csupán átutazóban van, ha akadékoskodnak, azt is hajlandó elmondani, hogy haonwelli származású.
//Bocsi, de ezt a mondatot nem értettem egészen:Aki nemes, készüljön fel, hogy azonosítania kell magát, aki nem az, keressen kezest!
Ha arra akartál utalni, hogy mindenki keressen embert, aki felel érte, akkor Tia Valtert fogja megnevezni, mint tolmácsát, aki hivatott volt Berrana Rodáig elkalauzolni. Ha nem, akkor majd elmondod úgyis //
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötő] Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, Árva Vára Résztvevők: Guido Mastroianni [Quiasse Limenel Umassyras] Tiarren Findalath [Hakea Ello]
//A mondatot jól értelmezted, továbbá aki nem nemes, azt egy nemesnek kell igazolnia, hogy ő az akinek mondja magát...//
Guido már úgy érkezik a folyosóra, hogy az inas az őrség hírét kiáltja, s aztán beveti magát a ruhatárba. A férfinak magának kell kikotornia holmijait másé közül, senki nem akadályozza meg benne, az inas a kis ruhatár végében térdel és buzgón imát mormol saját lelkéért az összes eszébe jutó szenthez. Mikor már kezében rapírja és vállán a köpenye máris józanabbul látja, mi folyik a folyosón. Ha Arlette szép "nő" volt, akkor hamar elhalványult emléke látván azt a teremtést, aki egy alacsony, rón vonású, kecskeszakállas férfi mellett várta a történések végkifejletét. Fiatalnak tűnik, de már nem gyermek, bőre mint a hó, szőkésbarna haja shadoni szokás szerint kis kontyba volt fogva, füle mögött s rajta pár tincs be volt fonva és felkunkorodott a kontyra. Szépsége egzotikus volt és mellbe vágó is, szemeiben el lehetet veszni, mint az éjszakai csillagos égboltban nyáridőn. Alacsony volt és törékeny, szinte védelemért kiáltott, bár jelen helyzetben nem volt kétségbeesett, sokkal inkább várakozó és türelmes. Ruházatában megállta helyét az országban, nem rítt ki mint holmi idegen földről érkezett, talán csak az lehetett szokatlan, hogy nem szoknyát hordott, mint egy asszony általában, hanem kényelmes nadrágot. Öltözete nem volt kihívóan testhez tapadó, de Guido értő szeme bizony felfedezhette, ez a nő pompás idomokkal rendelkezik. Tia egy figyelő szemet érzett magán, ami egy jóvágású, szívtiprómód lezserül és magabiztosan öltözött férfihoz tartozott, aki érdeklődve nézett rá, majd az őrségre is, utóbbiakra kihúzta magát és nem úgy festett, mint akinek félnie kéne a törvény haragjától. Az egymáshoz való csapódást az őrség felnyomulása akadályozta meg, akik először a kavargó, riadt embereket bírták nyughodásra, aztán ahogy a kardosok -4 fő- felért, gyors kikérdezésbe kezdtek. Guidónak egy dohányt rágó unott katona jutott, aki meghallgatta őt, aztán ennyit felelt: -Kiszabadultunk a Szentegyház közelségéből és hímszajházunk. Szép. Lesz mit gyónnia legközelebb-nézett túl Guido válla felett, ahol az ajtóban fázósan Arlette állt egy köntösbe burkolózva és szerelmetes pillantásokat vetett a bajvívásoktatóra. -Uram, megvan a hímszajha! A sört maga állja műszak végén!
-Kötözd is meg, de csak elölről!-jött nevetve a válasz a razzia vezetőjétől, aki Tia és Valter párosát faggatta épp. Arlette hápogott egy keveset, hogy minek nevezték, de kisebb ajakbiggyesztés után hagyta, egy harmadik katona hadd vezesse el az emeletről, emelt fővel tűrte az intézkedést. A Guidót faggató fejével intett és az egyik íjász a férfi vállára tette mancsát: -Ne ellenkezzen. A ma estét a börtönben tölti, holnap reggel meghallgatják, és ha igazolni tudja, hogy nem űzekedett itt tiltott személyekkel fizetség fejében, vagy bármi egyéb tilalmas dolgot nem evett, ivott, szívott, úgy majd távozhat.
Az őrség vezetője nagy sóhajjal halgatta végig Tia magyarázatát. -Átutazó. Külhoni. Ezzel csak egy baj van kedvesem. Valter évek óta külföldi nőket vezet be a bűn világába, azaz futtat.Erős a gyanúm hogy maga sem azért van itt, hogy barátnőket szerezzen.
-Kivételesen igazat mond. Rossz nőt hoztam ide, hagyja őt. Még a nyelvet sem beszéli, tolmácskodtam mellette.
-Minden nővel így teszel, Valter. Ha nem őt kerested, még jobban is jártál, ilyen virágszál nem terem minden bokorban.Te biztos ülni fogsz leánykereskedelem miatt, de hogy a leányzó...Ezzel csak reggel tudok foglalkozni. Addig viszont a vártosi börtön óvó szárnyait tudom felajánlani.
A lépcsőn nagy csörgéssel két olyan katona lépkedett fel, akiknél láncok voltak. rezzenéstelenül csattintották rá a delikvensekre egy markosabb férfi fogója segítségével, s vezették is le őket a földszintre. Mire Tia vagy guido kettőt pislanthatott volna, kezükön hasonló csattant, a lányéra jó szorosan fogta rá a fogós, látva milyen keskeny csuklói vannak, fel is sértette Tia bőrét a művelet. Guido mögött kapott helyet, mögé Valter került, és így tovább...Szomorú menetként megindultak lefelé, majd ki az esőtől áztatott hideg utcára...
(Tia)
A ficsúr vizsgálódó tekintete jelenleg hidegen hagyja, egy futó oldalpillantásra méltatja csak. Az őrnek a kifakadására Valterhez fordul, a tekintetében érződő jéghideg rosszallás majd' a falhoz szögezi a szerencsétlent. Majd az őrhöz fordul, és szomorúan hallgatja,a döntésére lesütött szemekkel bólint. Mikor a lánc felsérti a bőrét, szája résnyire nyílik, az apró sikkantás mégis megfullad a gégéjében, utat engedve egy apró könnycseppnek, mely végiggörgül az orcáján, hogy aztán a szája szegletében eltűnjön. Csendesen követi az előtte állót, nem kíván senkinek sem kellemetlenséget, sőt, az említett még akár szerencsésnek is mondhatja magát, Tia minél távolabb próbál kerülni Valtertől, éreztetni akarja vele, mennyire neheztel rá az egész miatt, így inkább az idegen férfihoz húzódik közel.
<Ezt nem egészen így terveztem. Nézzük a jó oldalát, így legalább megtudom, miért éjszakáznak oly sokan szívesen rácsok mögött. Pfeh.>
*Nyilván kardját is elveszik, így inkább készségesen odaadja. Azt sem bánja, hogy megbilincselik. Tisztában van az eljárással, így tudja, hogy a városőrségnek miképp kell eljárnia. Ezért nem is haragszik rájuk. Azonban a célozgatások arra, hogy hímszajhát keresve jött ide, az felháborítja.* - Mivel új vagyok a városban, nem volt róla fogalmam, hogy a nemi hovatartozására nézve kétes illető kicsoda, vagy micsoda. Kérem hagyjuk ezeket a nevetséges és elhamarkodott feltételezéseket, melyek eléggé sértik személyemet. *Szavai bár tükröznek némi sértődöttséget, felettébb udvariasak.Látva, hogy a csodaszép lánnyal milyen durván bánnak, és hogy fájdalmat okozhat neki a bilincs, az egyik őrhöz fordul.* - Legalább a kisasszonyt ne bilincseljék meg. Nézzenek rá. Úgy néz ki, mint aki csak úgy megszökne? Egy törékeny nő, akinek ez a szorosra vett bilincs sérülést okoz, ráadásul feleslegesen. Vannak elegen hozzá, hogy ne legyen ok erre. Legyenek kicsit elnézőek. Kérem. *Utána a szépséghez fordul, és mivel hallotta, hogy külhoni, választékos és hibátlan közösre vált.* - Ne féljen drága Hölgyem. Nem tarthat sokáig ez a kis félreértés. Remélhetőleg hamar tisztáznak minket a vádak alól. Bocsásson meg. Akaratlanul is hallottam, hogy nem idevalósi. Bátorkodom felajánlani, hogy ha bármiféle tolmácsolásra szüksége lesz, és én a közelben leszek, számíthat rám. A nevem Guido Mastroianni. Shadon városából érkeztem. Megtudhatom, hogy kit tisztelhetek becses és lélegzetelállító személyében?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötő] Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, este, Árva Vára Résztvevők: mindenki ___________________________________________________________
Az őr szemügyre vette Guidót, aztán felelt csak: -Akár vékony, akár nem, futni tud.
Valter magába roskadva lépdelt a többiek között, időnként motyogott valamit, de azt Tia nem értette, Guido meg az én vétkem-mantrát hallhatta a férfi felől. Az idő cudar volt még mindig, az őrök a kései bámészokat félreállították, volt aki azt mondogatta, végre bezárják azt a a bűnbarlangot, volt aki értetlenkedett. De mire feltűnt a városi börtön épülete, eloszlott az az illúzió is, hogy nyugodt éjjelük lesz az oda érkezőknek. Az ügyeletes tiszt széles vigyorral fogadta a rabokat, egy betegesen köhögő kulcsos férfi nyitogatta ki sorban a cellákat, amik az alagsorban vártak Tiáékra. A bűz tapintható volt: vizelet, ürülék, mocsok. S a bennlakók sem a felső osztályba tartoztak. Kiabálás, füttyögés kezdődött, mert pár iparűző "nénit" bizony kihívó ruhában hoztak és olyan nőt az egyszerű utcai bűnöző ritkán láthat. Obszcén szavas véleménynyilvánítás és ajánlattétel zengte be a börtönt és az őrök hallgatásra való kiáltozása. Egy újabb fogóval járó alak tűnt fel, egy markos alacsony nő, aki szétszedte a bilincseket, hadd osszák a katonák be a rabokat. Tia elkerült a szoknyavadász közeléből, mert a női oldalra zárták négy éjjeli pillangó mellé, a shadoni férfit Valterrel pedig szemközt, egy szőke vándor és egy komor férfi, no meg egy alvó(?) öreg mellé. Volt hőbörgés, volt akit dulakodás után tudtak csak a rácsok mögé gyömöszölni, a markos vidám nő felnyalábolta az elkobzott tőröket, rapírokat, késeket, egyebeket, egy fura alakú rúdra rábámult, majd az egyik kaján szajhára és kiköpött a földre.
Rutilus pihenését a zsivaly zavarta meg, aztán a mindenféle csőcselék érkezte. Hamar kiderült, egy jobbmódú kupi lakóiról és látogatóköréről van szó. A fura tekintetű őr is ott volt, figyelt, ha kellett, embereket segített betenni a cellába. Hanas számára érthetetlen zagyvalék volt, ami körben lejátszódott, mindenki visongott, vitatkozott, talán szitkozódott is, mily szerencse, hogy nem értett belőle semmit. Ám mindkét, majd egyszerre hozott rab (Rutilus és Hanas) észrevehette, hogy az egyik nő, akit lehurcoltak, igencsak kirí a tömegből. S nem csak azért, mert páratlan szépsége volt, hanem az a nyugalom, ami körülvette a káoszban külön dicséretet érdemelt.
*A börtönhöz a férfinak most nagyon nincs hangulata. Sőt. Mindig, amikor valamiért fogdába kerül - bár nem gyakori - kifejezetten lehangolt lesz. Most is eléggé bárgyú képpel sétál be a cellába, és szemel ki egy priccset. Kényelmesen ledől rá, hogy kilásson a többi cellára. Egyből szemet szúr neki, hogy a törékeny kis virágszál a vele szembeni cellában hervadozik. Elmerül a lány szépségében, és ez kicsit visszahozza a kedvét. A többi cellatárssal nem nagyon törődik. Nem tekinti magát közűlük valónak, bár elgondolkozik rajta, hogy ő is itt van. Azon gondolkodik, hogy ha nem lenne elég iskolájának hírneve, és hivatalos papírjai, akkor melyik itteni szerelmét kérje segítségül a bajban. Gondolatai azonban mindig visszatérnek az újonnan megismert lányra. Szépsége megbabonázta Guidot. Szemei kristálytiszta tükre volt yllinori szerelmére emlékezteti, és ez a gondolat szöget üt a fejébe. Kíváncsian, de lehetőleg nem feltűnően nézi a lányt és gondolkozik.* - Vajon honnan származhat? Pyarroni lehet? Vagy északi? Ritka gyönyörű. Mi lehet a neve? Abban a kavarodásban még erre sem derítettem fényt. Pedig fontos dolog. Szeretem tudni a nők neveit. Sokmindent elárul. Hehe. Például azt is, hogy honnan származik.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Egy új csapat rabot hurcoltak a börtönbe, és a cellában is kettővel többen lettek. - Vajon hányszor lesz még ez az éjjel...lehet ők meg épp hamis nőt akartak venni maguknak... - jegyzi meg félhangosan mintegy magának.Most hogy mozgás van, észreveszi hogy a fura öregember most nem szól semmit, csak úgy fekszik ott mint akit leütöttek. - Megártott neki a vacsora...
Az előtte ballagó szavai tompa viszhangként zúgtak Tia fejében, mikor azonban felé fordult, lassan fölemelte tekintetét a padlóról, ám kerülte Guido tekintetét. Szemeit lehunyva, kissé lehorgasztott fejjel válaszolt neki.
-Örvendek, ám azt hiszem, ez a hely nem igazán alkalmas a nyugodt beszélgetésre. Kérem ne haragudjon.
<Lehet, hogy szerencsém van a balszerencsében. Azért ne siessünk el semmit, ezek után ki tudja, milyen alak rejtőzik a porcelánmaszk mögött.>
Sztoikus nyugalommal ballag végig mind a hűvös utcán, mind a börtön bűzös bugyrai közt. Egykedvűen tűri, hogy füttyögjenek utána, ami egyébként pironkodásra késztetné, most nem képes behatolni elszigetelt elméjének mélyébe. Nem tanúsít semmiféle ellenállást mikor a cellába parancsolják, az örömlányok szitkozódása teljesen hidegen hagyja. Csupán akkor élénkül meg ismét, amikor meglátja, hogy Guidót a vele szemközti cellába zárták. Lassú léptekkel indul meg a rács felé, apró kezeivel rámarkol a rudakra, egészen közel hajolva hozzájuk, kétoldalt próbál kitekinteni a cellából, majd a jobb falhoz közelebb állva a vele szemközti cellába zárt férfire néz. Tekinteteik sokáig kerülgetik egymást, ám egyszer összetalálkoznak, Tia pedig egy pillanatra elbizonytalanodik, pedig úgy hitte, föl volt készülve erre a pillanatra. Azon nyomban lesüti szemét, és halk, lágy hangon szól Guidohoz, hogy lehetőleg csak ők ketten hallják.
-Én...nagyon sajnálom hogy félbeszakadt a beszélgetésünk. Ha nem haragszik rám, utólag válaszolnék kérdésére. Nevem Tiarren (itt elcsuklik a hangja, jól hallhatóan nem ezt akarta mondani)...Észak szülötte vagyok, Berrana Rodába tartottam egyik barátomhoz, akivel postagalambbal tartottam a kapcsolatot. Sajnos fél éve nem érkezett tőle válasz, ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatom. Sajnos nem úgy alakult minden ahogy gondoltam...
*Mikor a lány a rácsokhoz jön, kicsit gyorsabban kezd verni a szíve. Tekintetük találkozásakor megpecsételődik a sorsa. Elveszik a csillogó szempárban. A lány szavaira odahúzódik ő is a rácsokhoz és hallgatja. A név hallatán megszédül a döbbenettől. Régi emlékek tolulnak fel lelkében és hosszú másodpercig ezekkel küszködik. Aztán elmosolyodik és ugyanolyan halkan válaszol Tiának.* - Szép a neved, de mi a másik fele? Ködbe hajló mi? Kérlek áruld el az egész nevedet. Netán elf vagy? Vagy félelf? ... Man i eneth lín?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Tengerkék, igéző szemein egy pillanatra megcsillan a fáklya táncoló fénye. Tia a szavak hallatán már nem a férfira tekint, hanem messze-messze mögé. Torkában keserű patak fakad, eperszín, ívelt ajkai résnyire nyitva maradnak, szemeiből két tétova könnypatak rohan a szennyes föld felé. Habozva, éjféli ólmos lassúsággal ejti ki a kurta mondatot, immáron az északi elfek nyelvén, mely csupán kevésben különbözik a dialógustól amit Guido használt.
I eneth nín...Tiarren...Tiarren Findalath.
A mondat vége elveszik az éjszakában, Tia egyik kezét szemeire tapasztja, kicsit kitörli belőle a könnyeket, majd remegő, haldokló hangon szól Guidohoz.
-Kérem folytassuk Pyarron nyelvén, népem ősi szavai mélyen ülő sebekbe nyúlnak.
<A fenébe, hogy nem lehet itt aludni!>
*Elfordítja a fejét, az öregre pillant, amaz békésen fekszik. Az összahangból csak egyetlen apróság hiányzik. A mellkasa ütemes emelkedése. Pár másodpercig csak bámulja a férfit, aztán felpattan, és óvatos létekkel (vigyázva a padlózaton esetlegesen elhelyezett...ürülékekre) megközelíti, majd megemeli a kezét.*
-Hé öreg! HAHÓ! *A szag újabb hulláma csapja meg az orrát, az a termés még ingencsak friss a sarokban. Az élmény hosszú ideig görnyedésre, és üres öklendezésre kényszeríti. A leves egyenrőle nem kiváncsi a külvilágra. Falfehér arccal, és remegő léptekkel indul a széptevő felé, majd közös nyelven megszólítja:*
-Bocsásson meg, de... azthiszem valami baj van. Az öreg. Valami van vele. Ott.