KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Lepényhal fogadó Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Ardo Nanoc _____________________________________________________________
Éppen békésen szürcsölöd a leves utolsó kortyait, miközben szemeddel a társaságot kémleled. Ők is hasonlóan teszenk veled, a fiatalabbak néha rádmosolyognak, nekik nagyon tetszett amit műveltél, az idősebbek sem elenségesen, talán kicsit távolságtartóbban méregetnek. Egyszerű halászoknak tűnnek, biztos vagy benne, hogy nincs köztük más utazó rajtad kívül. Elégedetten leteszed az immáron üres korsót kezedből, mikor két ember lép be a fogadó ajtaján. Egy középkorú férfi, és vele egy harmincas nő, akit a férfi vállánál átkarolva hoz be a fedél alá, az időközben lágyan szitáló esőről. A nő valamiért sír, és remeg is, mintha szellemet látott volna odakint. Leülnek egy asztalhoz, és rögtön néhányan odaülnek hozzájuk, valószínűleg az ismerőseik lehetnek. Forró tea kerül asztalukra, és halkan beszélgetnek egymással, a zokogó asszonyt próbálják csitítani, aki kérdéseikre egyre csak a fejét rázza. Néhányan közülük rád mutatnak, a nő is odatekint, bizonytalanul, nedves szemekkel latolgat valamit téged nézve.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Északi Szél fogadó Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Aral Hesron _____________________________________________________________
- Munka, uram? - kérdezi bizonytalanul a fiatalember tőled. - Mindig akad egy, két halászhajó ahol matrózként szívesen várják a dolgos kezeket...erről inkább a halászok szálláshelye felé kellene érdeklődnie, tudja...ez itt a módosabb polgárok fogadója, akik közül sokaknak már nem kell azért aggódnia, hogy van e munka a városban.
De ha mégsem tévesztette el a helyet, éshát miért is tenné, akkor a legjobb helyre jött... - mondja, miközben egy kis hordóból kicsapolja neked a kívánt italt. - és a legjobbkor is. Nézze csak, - Mutat egy asztalkánál üldögélő magányos férfira, aki fekete köpenybe burkolózva ül, és épp a vacsoráját fogyassza - az úr Francis Merada, a helyi rendfenntartók vezetője. Egy kis csapat önkéntes, akik figyelnek a város biztonságára. Ha szívesen álna zsoldosnak, akkor őt kérdezze. Remélem segítettem, és izleni fog a sör. A híres Pentádból való, kiválló szállítmány, egy korsó 10 rézgaras, uram.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, kikötő Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Seur Mesh _____________________________________________________________
//Jól látjátok, új Jk, köszöntsük körünkben Gordent! //
A nap már lassan egy órája is lenyugodott, mikor a Kék Hínár, egy kétes hírű, de sosem vitatott kereskedőhajó Parda kicsiny, védett öblében horgonyt vetett. Amint megállapodott az ingatag járgány rögvest a fedélzeten teremsz, de csodálkozol, hogy miért nem a kikötőben vagytok, miért a parttól jó háromszáz lábnyira álltatok meg. Kérdésedre a kapitány, egy csúnya képű nagyranőtt férfi rögvest válaszol, bár nem túl bő magyarázata.: - Ha óhajtja, rögvest kivitetem a partra, egy csónakban, de mi nem kötünk ki itt, csak útbaejtjük a várost.
Hamarosan egy csónakban találod magad, egy foghíjas matrózzal, áporodott lehelete szerencsére nem csap meg nagyon, kellően távolságot tart tőled....Amikor egy hete Abasziszban megbeszélted az ide utat a kapitánnyal nem említette, hogy nem is köt ki, dehát neked az mindegy, mindenesetre furcsa, ahogy az is, hogy háttal a partnak ülve látod, mintha egy másik kis csónak evezne oda a Kék Hínárhoz, de túl messze van, és túl sötét ahoz hogy bármit is kivegyél... Úgy látszik, mindenkinek megvan a saját ügye. Alig egy fertájóra egyhangó evezés után már utadra is bocsát a matróz: "Nem jövünk vissza ide, úgyhogy ha el akar menni akkor keressen mást, vagy ússzon.." Ígyhát kiszálsz a csónakból és megkezdheted a parancs teljesítését. Azért a kétes hírű hajónak is megvolt az előnye: senki nem kérdezett semmit tőled.
*Ahogy elterelődik a többség figyelme egy kicsit jobban érzem magam, mert nem szeretem, ha a küzdelmeken kívül engem vizslatnak az emberek. Amikor viszont rám kezdenek mutogatni és a síró nő is felfigyel. Elkomorodik a tekintetem és megfeszülnek az izmok az állkapcsomon. Ettől függetlenül ahogy összetalálkozik a tekintetünk szúrósan a szemébe nézek és állom a tekintetét, amíg el nem fordítja.*
<Ahol síró-rívó fehérszemély tűnik fel ott kő kövön nem marad! >
<Nahát, ez aztán a rendes csapos! Tudja hogyan kell kihúzni a pénzt a vendégekből! Először azt mondja, hogy az első korsó ingyen van, hogy a drágább féle italt válasszák, aztán pedig közli az árát...De mégsem akadhatok fönn 10 rézen egy ilyen előkelő tavernában!>
-Köszönöm! - mondom neki tömören, s 11 rezet teszek elé a pultra.
*A pultnál maradok, ott iszogatom a mézes sört. Közben figyelem, hogy az egyedül ülő fickó mikor végez vacsorájával; majd akkor megkeresem...Én sem szeretném, ha evés közben zavarnának...Mihelyst befejezte, odalépek hozzá.*
- Jó estét kívánok, uram! Amennyiben értesüléseim helytállóak, ön a helyi rendfenntartó szervek vezetője, s szívesen fogad zsoldosokat... - megvárom, hogy igazolja az állításomat, s hogy kezdjen el mesélni a részletekről.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Főtér Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Rouhn Waerwulf _____________________________________________________________
//És igen...Még egy új Jk, Köszöntsük körünkben Orwent //
A cirkusz előadása lassan végetér, mire egy bizar lávány tárul a jelenlevők elé. Egyrészt ki lehet az aki alkony után szekéren járja az utat? Másrészt, ilyen furcsa alakokat ritkán látni, ráadásul egymás mellett ücsörögve a bakon, mégfurcsábbnak tűnnek. At egyik egy hatalmas termetű férfi, még a gér fákjafényben is jól látszik termetes izomzata, és hátára szíjazott két kardja, világos hajával emlékeztetaz előbbi "viadal" győztesére...de ő nem lehet, hiszen nemrég távozott a halászok tanyája felé. Ám nem ő az aki a nagyobb csodálkozást váltja ki, utitársa, egy csukjás akat, alig több mint egy láb magas, de majdnem ugyanannyi széles. Ő hajtja a szekeret is. - No akkor itt elvállnak útjaink, nagydarab barátom. Jó hogy utitársam voltál, és nem kellett egyedül tévejegnem. Tudod, nekem minden felszini út egyforma, megasztán a magányt nem csípem ... no akkor viszlát, és ha legközelebb összefutunk elmesélem neked azt is hogyan bányásztam egykor a legjobb ércet társaimmal a messzi hegyekben...
Búcsúzik tőled a Sagdi névre hallgató, alacsony kis alak. Ilyen szerzete nem láttál még soha, amíg ma dél felé utól nem ért szekerével az ide vezető úton, és fel nem vett mondván, "Jobb ha ketten tévedünk el " Az úton arról mesélt hogy mennyire vágyik már el erről a helyről, meg hogy ezt a gabonaszállítmányt Valthagoréból hozza, hogy aztán hajóval vigyék tovább a saját népükhöz. Hogy milyen nép is az, fogalmad sincs, nem is gondoltad volna, hogy több ilyen apró fickó is szaladgál a világon mint ez a Sagdi, dehát megszoktad, hogy mióta ősi szálláshelyedet elhagytad egymás után érnek a meglepetések. A tér melyre érkeztél, most elég szűkös, valamiféle sátortábor rendezkedett be rajta, az emberek is kezdenek elszálingózni onnan, egyedül egy lovast veszel észre, aki talán utazó lehet, mert nem hasonlít az egyszerű emberekfez, épp egy kölyökkel beszélget az egyik nagyobb sátor mellett.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Lepényhal fogadó Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Ardo Nanoc _____________________________________________________________
A nő ígyis nagyon idegesnek tűnik, láthatóan ki van bukva. Ahogy szúrós tekinteted találkozik az övével nyakát behúzza, és gyorsan elfordúl, igyekszik többet arra se nézni. A vele ülő férfiak úgy döntenek talán hogy hazakisérik így távoznak a fogadóból. Mivel már jóllaktál szobád felé veszed az irányt, hogy egy kicsit pihenhess, és ne légy céltáblája a helyiek zavaró tekintetének...
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Északi Szél fogadó Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Aral Hesron _____________________________________________________________
A vacsoráját fogyasztó férfi a mellette lévő székre mutat, amit lábával egy kicsit kitol, jelezvén ülj csak le, de mivel teli a szája, nem felel, csak miután letuszkolta torkán a kacsacomb falatját. - Francis Merada vagyok, foglaljon helyet, és közben meséljen egy kicsit magáról. Sajnos egész nap nem ettem egy jó kiadósat. Kevés az emberem, és akadna dolog, több mint ami nyugton hagyna, de előbb tudnom kell kivel ülök most szemben, és mihez ért, mielőtt bármit is mondanék. Ám azt elmondhatom, hogy kevés emberem közt mégkevesebb az igazán képzett, jó hasznát venném egy erős kardnak a soraimban, ám fizetni nem tudok sokat. A látszat ellenére, ez nem egy gazdag város, igazából egy pöcegödör. De azért minden jó árnyékszékre kell egy takarító, ezek szerepét töltöm be legényeimmel itt. Alig van több jövedelmünk mint egy rákásznak, ha rossz a fogása. Ha esetleg meggondolta magát, akkor további szép estét, de ha azok közé a jóakaratú emberek közé tartozik akik szeretik a veszett ügyeket, akkor megtalálta a számítását.
*Mélyet szív az esti levegőből.* <Fura szaga van ennek a helynek. Sült.. sült.. igen érzem... nyam nyam..>
*A férfi szájában hamarot összefut a nyál, körbetekint, végigméri a sátrakat, miközben a fejét vakarja. Majd határozott léptekkel megindul a fura férfi felé aki a kölyökkel beszél. Nem nagyon foglalkoztatja a mondanivalójuk, hanem rögtön belevág:-Hé testvér! Mi az átkozott fittyfene ez a hely? De ami fontosabb: hol lehet itt enni? Húst... érted...
*A beszédstílusa hagy némi kívánnivalót maga után, bár szakavatott elme felfedezi, hogy nem túl magabiztosan használja a közöst.*
//Körülbelül 1,90m magas, 85kg, mézszőke, befont haja van, emellett szakállat is növesztett. Tekintete tiszta, szeme sötétkék, és zöld árnyalata. Egyenes tartású, kidolgozott izomzatú kemény harcos. Inkább kidolgozottak, mint hatalmasak az izmai. Masszív bőrvért védi a felsőtestét a karján lábán pedig fém védők villannak. Tipikus északi harcos, erről árulkodik két kardja is, amelyekre rovásírással véstek értehetlen jeleket. (Egyébként lásd az aláírásomban Rouhn Waerwulf képét.)//
- Barna pónit nem, de ha annyira fontos számodra, akkor amíg keresgéljük, akár mesélhetnél is arról, hogy miért lett olyan sürgős a távozásod, amint megláttad azt a Farkasszives lovagot.
*Pillantok le rá, majd leszállok a lóról és a hókát a jobb oldalamon vezetve sétálnék a fiú mellett.*
- Talán 'estét! *mormogom magamnak a bőrvértes alak felbukkanása és közbeszólása után.*
- Parda városkában vagy... hm... *végigmérem vajon mi közös lehet bennünk.* ... testvér, s talán jobban tennéd, ha egy helyi lakostól tájékozódnál. Ő talán segíteni is tud majd a táplálkozási szokásaidat illetően. *kissé talán cinikusan mondom, de senkitől sem fogadom el, hogy csak úgy le testvérezzen. *
"Nem ismertek félelmet, bajnokok. Lelketek rezdületlen tó, hitetek a tökély üressége. Talán csodálnom kellene." /Arval d'Incarra/
*Kilépek a partra*
<Egy újabb szutykos kikötő. Vajon miért nem kötöttek ki? Biztosan csempészek. Na irány egy fogadó. Szállást, és friss híreket kell kerítenem.>
*és ezzel elindulok a legközelebbi kikötői fogadó felé.*
//A partra lépő ember kb. 1,7 láb magas, viszonylag vékony testalkatú, ragadozó mozgású egyén. Fehér bőre, rövidrenyírt barna haja, és barna szemei vannak (amik fürkész tekintettel párosulnak). Ruházata nagyon egyszerű. Fehér ing, barna mellény, fekete köpeny, nadrág és csizma, mindenfajta feltűnést kerülő tartozékok. Egyik oldalán egy furcsa kard, a másikon egy furcsa tőr van, dísztelen hüvelyekben. Az utcán nem kelt feltűnést, egyszerű szegényebb vándor kereskedőnek néz ki.//
Elszomorodok, hogy nem tud semmit Paciról...
Elfogadom a társaságát nem léttok benne semmi fenyegetőtt...A kérdésére meglepödök egy kicsit majd felajánlom hogy együnk egy falatot(erre az kéztett hogy egy hatalmasat kordult a gyomrom..)
Ha elfogadja elindulok a szekér felé...
Arra az "ura" aki közbe szólt... csunyán nézek... *hol tanult ez beszélni és viselkedni???*
Ha eltávozott.. folytatnám a beszélgetést...
-A Farkasszív lovagrend? Mi van velük?
(kissé érezni a beszédén hogy tanult illemet de erőteljesebb a gyermeki szabad száj)
*Az északi megvonja a vállát, majd tovább folytatja közös nyelven.*
-Nahát, csak nem egy "hatalmasúrhoz" van szerencsém? Bocsássa meg tudatlanságomat, hogy megmertem szólítani. Ígérem többet nem teszem.
*Hátatfordít neki, és elindul, hogy keressen egy helyit. Egy normálisabbat.*
<Nemes. Bah... mind nagyrah-hiszik maguk... Kiváncsi lennék mit csinál tengerben...a sok bádog lehúz.>
*Az apró dühe gyorsan elpárolog, és ismét széles mosollyal szólít le egy járókelőt*
-Barátom! Merre lelem az evőt... falatozót... mondani akarom: fogadót?
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, halásznegyed, a Lepényhal fogadó előtt. Idõpont: Nyár eleje, este Résztvevõk: Seur Mesh _____________________________________________________________
Ahogy elindúlsz körülnézni, nem telik bele sok idő, hogy ráakadj az egyetlen épületre ami az átlagos halászviskónál jobban néz ki. Ez a Lepényhal fogadó, mely kívülről egy nagy ház benyomását kelti, mintha egyszrű lakóépületből alakította volna át valaki. Talán csak a széles eresz, a korlát, és a kis karám az épület mellett árulkodik arról, hogy vendégeket is várnak, nomeg a kiszűrődő lámpásfény. Már épp mennél beljebb, mikor egy népes társaságba botlasz, és nem épp megszokott látvány, hogy egy fogadóból lógó orrú emberek jönnek kifelé. Úgy látod, három férfi kísér egy magába roskadt asszonyt. Még hallod ahogy elmennek melletted, mikor az egyik férfi vígasztalóan odaszól a nőnek: - Menjünk haza, és nyugodj meg, pihenned kellene...