Al-Abadanai kalamajka

[Flamme O'Styg]

-Ó igen... emlékszek mindenre... sajnos...
Gyengéden a sértett puklikhoz nyúl, mely hatására felszisszen...
-Amikor az a valami sikított eggyet egyik pillanatról a másikra ellenségnek hittelek titeket... Nem tudom miért... Ha legközelebb elõfordul kisebbet üssél...
-Egyébként hová lett az a dög?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Lassan abbahagyja a percnyi hosszúra nyúló csókot.*
- Hidd el. Többet jelentesz nekem, minthogy egy ilyen dolgon megsértõdjek. Tudom, hogy nem önmagam voltam. Azt tetted, amit kellett. Tényleg nem haragszom.
*Csók*
- Olyan rossz volt az az érzés. Rettegtem ...
*Csók*
- Nem tudtam mást tenni. Meg kellett védenem magamat ...
*Csók*
- Elõjöttek belõlem az ösztönök, és elszabadult a pokol ...
*Csók*
- És azt hiszem, hogy az ösztönök megint elkaptak, de nem úgy ...
*Csók*
- Vágyom a közelségedre ...
*Csók*
- Az érintésedre. A gyengédségedre ...
*Csók*
- Ne eressz el ... Szeretlek ... Nagyon ...
*Utána még intenzívebb nyálcserébe bonyolódik a férfival. Belsõ tûz égeti. A halálfélelem mindenkibõl mást hoz ki. Avyenbõl azt, hogy nem mulaszthat el semmit, hisz nem tudhatja, hogy meddig lesz még alkalma megtenni amit szeretne.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Egyre nõ a zavarom. Ez sajnos meg is érzõdik a viselkedésemen. Nem viszakozom, de nem is hevülök bele úgy a csókokba mint ahogy az elvárható lenne egy ilyen gyönyörû nõ karjaiban. Az arcomra kiül a bensõ viaskodás.*

<Velar! Most mi tévõ legyek?! Az én kedves, szerelmetes Avym itt van a karjaimban és mégis...A hajón egy fekete démon garázdálkodik! Ez nem lehet igaz! Kit érdekelne egy visongó árny, ha Avy szerelme rá irányulna. Engem mégis nyomaszt ez a dolog. Mi lesz, ha engedek az érzéseimnek és közben...NEM!!! Erre még gondolni sem akarok! Nem csúszhat szét az önfegyelem sziklatornyának alapozása egy röpke nap alatt! De Avy...Avy...Avy!!!>

*Mostmár egyre jobban kezdek "szétcsúszni". Hol kissé távolságtartó, hol pedig teljesen szenvedélyes vagyok, de még mindig nem dõlt el a belsõ harc önmagammal. Érzõdik, hogy nem tudom teljes odaadással átélni a helyzetet ilyen zûrzavarral a fejemben.*

[Gorden Harunn]

-Nem tudjuk. Eltûnt. Most mindenki õt keresi. Õ lehet a titokzatos gyilkos.
De hová tûntek a többiek?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Mikor észreveszi, hogy a férfi tanácstalan. Féltõn és tanácstalanul néz Kalmonra.*
- Nem kellene most közelednem hozzád? Szólj ám, mert elkap a hév, és akkor se nem látok, se nem hallok. Bocsáss meg, hogy ilyen rámenõs voltam. Csak sokminden lejátszódott a fejemben és nem tudtam elviselni, hogy akármikor ittpusztulhatunk, és nem töltöttem veled elég idõt. Kicsit elõreszaladtam. Azt hittem, hogy te is úgy érzel, mint én.
*Ekkorra már nagyon zavarban van és el is pirul. Feláll a férfi ölébõl és elhátrál pár lépést.*
- Békénhagylak. Nem erõszakoskodom. Én nem akarlak ... Szóval nem erõltetem rád magam. Bocsáss meg.
<... Én hülye. Belezúgok ebbe a pasiba, õ meg nem is viszonozza. Sosem veszem észre magamat. Tudhattam volna. Sosem lesz ezen a világon ember, aki elfogadna. Már beláthattam volna régen. Ki is akarna komoly kapcsolatot egy volt rabszolgával. Talán tényleg nem vagyok elég jó a szabadok közé. Talán nem hiába lettem rabszolga. Lehet, hogy Morgena azért küldött erre az útra, hogy erre ráébredjek. Felfogtam Úrnõm. Majd legközelebb vigyázok. Nem hagyom majd, hogy szabdjára engedjem az érzelmeimet. Abból úgyis csak baj van. És csalódás. Most szegény Kalmont hoztam kellemetlen helyzetbe. Pedig nem érdemli meg. Jó volt hozzám, én meg ráakaszkodtam. Fergiára is. Ennyi hasznom van. Bekötözök pár sebet, meggyógyítok pár betegséget, a férfiak kihasználnak. Ennyire lennék hivatott? Talán tényleg Abassziszban kellett volna maradnom, és beletörõdnöm, hogy annak a ficsúrnak az ágyasa legyek. Nem tudom. Nem tudok már semmit. ...>
*Közben elhátrál az ajtóig. Egy könnycsepp bukik ki a szemébõl és gurul végig az arcán.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Amikor Avy elhátrál hirtelen felugrok az ágyról és talán túl gyorsan is, de a keze után kapok. Ellentmondást nem tûrõen, de nem ellenségesen megfogom mindkét csuklóját, hogy ne tudjon elmenni.*

-NE!!! Kérlek ne menj! Avy, kérlek halgass meg. Ez..Ezt..Ezt nem könnyû szavakba öntenem. Mielõtt nem ismertelek csak a munkámnak éltem és ...aztán egy alkalommal nem voltam eléggé körültekintõ..és..és ahibám miatt meghalt egy tanácsos. Azóta nem tudtam megbocsátani magamnak és aztán jöttél te...éshát te olyan gyönyörû és kedves vagy. De ez az egész nekem teljesen új. Tudom, hogy nem szabadna semmivel foglalkoznom és minden tõlem telhetõt megtenni, hogy boldoggá tehesselek Téged egyetlen Avym! Mégis nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha most engedek az érzelmeimnek, akkor amellett, hogy teljesen össtetörik az érzelmeimet kordában tartó erõdítmény. Ez lenne a kisebbik bajom, hidd el! Azt viszont nem tudnám elviselni, ha az én gyengeségem miatt téged is elragadna a végzet, hisz az a szörny még mindig itt kóborol és nem vesziíthetem el a ...fejem.

*A vállaim kissé megereszkednek és lehajtom a fejemet. A fogásom elernyed és lassan leeresztem Avy karjait.*

<Vége! Vége mindennek! A fõ, hogy ne legyen semmi baja! Minden más másodlagos és leviselhetõ...vagy el KELL viselnem.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Megtorpan a fogásra. Mire végigmondja Kalmon amit akar, Avy ajka már remeg. Odaugrik a férfihoz, megöleli és sírva fakad.*
- Szeretlek te hülye. És nem érdekel, hogy meghalok e vagy sem. De úgy akarok meghalni, hogy veled vagyok. Nem érdekel a szörny, és nem érdekel ez az egész katasztrófa sem. Csak te érdekelsz. Felejtsd el a külvilágot. Ne gondolj másra.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Erõsen ölelem magamhoz Avyent. Beletemetkezem hajfürtjeibe és csak ölelem míg sír. Közben lelki füleimmel hallani vélem ahogy elmém elefántcsont tornyai megrogynak.*

<Hát mégis! Annyi év önmarcangolás után...Mégis van aki szeret még akkor is, ha én nem tudtam megbocsátani magamnak. >

-Ne sírj kedvesem. Megígértem, hogy nem fogom hagyni, hogy meghalj ezen az átkozott úton. Megtartom szavam. Bármi áron...

*Miközben ezt suttogom lassan felemelem Avy fejecskéjét, hogy a szemébe nézhessek és aztán kivételesen én csókolom meg õt hosszan és szenvedélyesen.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lány elveszik a csókban. Megszûnik a külvilág számára. Nincs más csak õ és Kalmon. Elveszti az idõérzékét is. A csók végén ledönti Kalmont az ágyra és egyre jobban belelovallja magát az ölelkezésbe. Kezeivel a férfi felsõjét kezdi leszedni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Hagyom magam ledönteni és segítek a fegyverövemet is lehámozni a hátamról. A felsõrész lehámozása közben a puha, vállakat szabadonhagyó blúzt lassan lefelé húzom Avyról és közben ölelem, csókolom, ahogy a csúszó ruhadarab fokozatosan enged teret a bársonyos bõrnek. Mostmár egyre kevésbé gondolok a jövõvel. Csak az itt és most számít és fõleg Avy szerelme.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kibújik az ingébõl és leszedi a szoknyáját is gyorsan. Meztelen tesével hozzásimul Kalmon testéhez és simogatja ahol csak tudja. Nem tud betellni párjával. Csókolja az arcát, száját, mellkasát, nyakát. Közben kezeivel segít levenni a férfi nadrágját.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A csizmák lerúgásakor csilingelve hullanak az ezüst dobótõrök a földre, de már egyikünket sem érdekli. A nadrág lehámozása nem tart soká. Alatta csupán egy alsó van mely már nem sokáig lesz ott az eddigiekbe belegondolva. Most már teljesen nekihevülve fonódok össze Avyval és próbálom viszonozni mindazt a csókáradatot, amivel õ halmozott el engem. Közben végigfutnak a kezeim a teste vonulatain és cirógatják, idõnként markolják a nõt. Attól függõen, hogy mit hoz a pillanat varázsa.*

[Navaratna]

//Szemét disznó leszek//

Fergia az ajtóban állva olyat lát, amitõl rossz érzése támad. Avyen bevonja Kalmont egy kabinba.
<meggyógyulét a keze...A pokolba..labilis nõ...A férfi meg elveszett....Ez azért már...Ezen a hajón halottak vannak...Vér...Szentségtörés...>
Tekintete elkomorult, szablyáját eltette, és egyszerûen a páros kabinja elé ment, és berúgta az ajtót. Amit látott, attól hideg, kérlelhetetlen düh fagyasztotta meg az arcát. Szemei olyanok lettek, amire minden igaz volt, csak a könyörület nem. Egyszerûen a nõhö lépett, belemarkolt a hajába ér lerántotat a férfiról. Olyan megvetõen nézett mindkettõre, szótlanul, ami semmi jót nem ígért, És ez nem a szokásos, fergiás hideg volt. Valami rosszabb.
-Maguk állatok. Halottak közt párzanak, vonaglanak. Mindenre méltók, csak az emberi faji jelzõre nem. Állat, ki percnyi idõ után párjára mász. Állat, ki fajtársai tetemei közt a másik hátára mász kelletve magát...
Mély undor ült ki a nõ arcára, olyan, ami több volt egyszerû megbotránkozásnál. Ez zsigerbõl jött.
-Amit eddig magával beszéltem, semmisnek veszek, Avyen. Maga pedig ...-nézett a férfira, de inkább nem mondott semmit. Ha temetõben találja így õket, átszúrta volna mindkettõt fegyverével.
-...kifelé..."uram".

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

//Semmi gond //

*Elõsször nagyon megilletõdök a hirtelen ránktöréstõl és szózattól. Aztán mikor látom, hogy Fergia a hajánál fogva tépi Avyent felugrok ismételten. A szememben Fergia számára kedves ismerõs árnya honol.A Halál árad pillantásomból.*

-Elengeded vagy eltöröm mindkét kezed!

*Közben felveszm a harci alapállást és készülök a megelõzõ manõverre, ha esetleg a Dartonita megpróbálkozik valamivel.

[Gorden Harunn]

-na mindegy. Én már nagyon fáradt vagyok. lefekszem aludni.
*ezzel levonulok, és ügyet sem vetve a csetepatéra, elvonulok egy helyre ahol aludhatok.*