Valthagorei Vész [ETK]

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

*Ahogy meglátja a hordót rögtön a füléig elmosolyodik. Készségesen odalép a szerencsétlenkedőhöz, a hóna alá kapja a hordót, majd baljábal megragadva a dugót nekifeszül. (És alighanem ki is húzza) Majd visszaadja, és megszólal:*
-Kellemes estét! Szobát szeretnék, és vacsorát. És ígért egy pohár... ilyen italt is. Bort, vagy mit. Én leülök.. valahol.
*Barátságos tekintettel végignéz a bent tartózkodókon, és keres egy helyet ahol leülhet.*

[Welina Shire]

(Joey Merts)

*A hókáról levett málhát - amennyiben fal mellett van az asztalunk – falnak támasztva lerakom, s leülök az asztalhoz. Egy ideig nézem, amint eszik a fiú, majd én is hozzálátnék az ételnek. Ekkor jön a kérdés.*
- Joey Merts, egy kósza erigowi lovag. *A málha felé biccentek.*
- Még ha nem is mindig vértben utazgatok. *Fejezem be, majd falatoznék én is. Amikor Gonal elhallgat, felvonom a szemöldököm. Elvégre érdekel a dolog.*
- Folytasd csak.

//kieg.: Talissa/Gonal:Ha elkezdenél a túl nagy falattól fuldoklani, akkor elsősegélyt nyújtok és szólok, hogy legközelebb lassabban egyél, mert nem venném a szívemre, ha feldobnád ilyen fiatalon a pacskert. //

[Tallisa]

(Gonal)

Nagy nehezen leküzdöm a falatot. Bizalmatlanul méregetem Joey-t...
-Csak akkor mesélek le neked mindent ha meg igéred hogy nem viszel vissza és nem mondasz el semmit nekik...Tudom mi a lovagi igéret sulya...
Ki is huzom magam a beszéd közben, hogy nyomatékot adjak szavaimnak.. Majd meg keresve a tekintetét várok...

[Gorden Harunn]

*Közelrõl is végigmérem a vendéget. *
<Nem mintha ez nem ment volna már elsõ látásra, de biztosan jól esik neki ez a tekintet, és soha nem árt jóban lenni egy jó erõs emberrel. Fõleg nekem, akivel így elbánt az élet testi erõ terén. Talán haszos lehet ha megismerkedem vele.>
-Foglaljon helyet az asztalomnál uram. Amiért lehetõvé tette számomra, hogy bort igyak, legyen a vendégem egy-két pohárkára.
<Ahogy elnézem, ki fog inni a vagyonomból. Bár az ajánlatom nem tivornyázásra szólt.>
*Ha leül, akkor beszédbe elegyedem vele, ha nem akkor iszogatom tovább a bort, és gondolkozom a továbbiakon.*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Lepényhal fogadó
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: Seur Mesh, Ardo Nanoc, Rouhn Waerwulf
_____________________________________________________________


Reutan boldogan kiszolgálja az ingyen borral Seurt, és Rouhnt. Az ital igazi karakteres vörösbor, kissé fanyar, mindenképp a száraz kategóriába esne.

Ám a két vendégnek nincs túl sok ideje ismerkedni, mert hirtelen egy fiatal legény érkezik meg a fogadóba, futva ront be az ajtón, és az elsõ kezébe akadó asztalnál megtámaszkodik, majdnem felborítva azt. Liheg néhányat a sprint után, arca mégsem fáradt, inkább ijedt. A kocsmároshoz szól, és a vendégekhez is.
- Emberek! Talál...találtunk egy tetemet! Szörnyû! Szegény pára, valami szétszaggatta, jöjjenek segíteni, és megnézni mi tette ezt?
Egyik asztalnál rögvest felpattan három ember, és a legidõsebb rögtön megszólal:
-Hol találtad meg fiam?
A legény elmagyarázza a dolgot:
- Nigellel sétáltunk a parton, a kutyáinkat vittük el magunkkal, azok akadtak rá, valami ló, vagy szamár lehet ott széttépve. Nyugatra van, a dombok közt, a fák elején.
Egy másik, dagydarab, kissé már ittas férfi is felekl, és az asztalra csap mérgében.
- Hogy a víz vigye azt az ordast ami be mer jönni a városba! Úgy öt napja nekem is eltûnt egy kisborjúm a mezõrõl, le kell ölni a rühes dögöt.
A hírhozó legényke félénken hozzáteszi:
- Hát, nem tudom milyen ordas lehetett ez...nagyon csúnyán szétszedte. Nigell otmaradt, hogy esteleg egy kóbor kutya ne egye meg mielõtt odamegyünk.
Egy eddig csendben ácsorgó férfi most kiakadva ordít a fiúra:
- Ostoba! Mi lesz ha a vadállat visszajön, és megtámadja õt? Ha valami baja lesz az unokaöcsémnek a hülye ötleteid miatt úgy megverlek hogy rondább leszel a lódögnél is!
Reutan megpróbálja csendesíteni õket:
- Akkor indúljunk, ne vesztegessük a szót, valaki fusson el Liot atyáért, talán szükség lesz a tudására.

Ardo békés tevékenységét hangos ordítozás, és mozgás zaja zavarja meg az ivó felé. Habár a falak vékonyak, csak a felét értette annak amit hangosabban beszéltek, mintha valakinek baja lenne, meg valami vadállatról, és hogy el kellene menni valakiért szólni neki.

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

<Mija franc... Az ember már egy percig sem lehet itt nyugodtan! >

*Felkapom a szigonyom és kimegyek a fogadóba. Feltett szándékom, hogy most megmutatom a rühes csürhéjének, hogy hol ordítozzon! Így nagyon mérges, dühös fejet vágva toppanok az ívórészbe, kezemben az arannyal futtatott háromágú szigonnyal. A szemeim nagyot villannak a lámpafényben és látszik, hogy ha lehetne egy pillantással ölni most sok hulla heverne szerte-szét. *

-Kusslegyen! *Morranok rá élesen a csõdületre.*

Leírás: Két méter magas, hajókötélnyi izmokkal megáldott férfi. Rövidrenyírt szõke haja és tiszta égkék szemei vannak. Széles állkapcsa ellenére is van benne valami megfoghatatlan vadság, mely ellenállhatatlanná teszi. Ruházatként egyszerû homokszín vászonnadrágot és inget visel. Lábán erõs byzonbõr bakacs. Széles övén baloldalt egy kopott markolatú, de jól karbantartott rövidkardot hord. Jelenleg csupán két alkarvédõt visel védelem vagy ruhakiegészítõ gyanánt. Ezt a szemlélõ nem nagyon tudja eldönteni, de mindkettõ egyformán valószínû lehet.
E képet egészíti ki jelenleg az aranyozott szigony, mely veszélyesen meredezik a kezében.

[Gorden Harunn]

*Elfelejtem a korgot, és megindulok hullanézõbe.*
<ez érdekes lesz. A gyerek rémületét látva nem ordas volt. Valami más.>
*szépen az emberek közé vegyülve elindulok amerre a fiú vezet.*

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

*Õ sem igen foglalkozik a másik alakkal, hanem elhúzza a száját, behajítja a bort, majd feláll, és elindul a tömeggel. Feltûnik neki, hogy nem õ az egyetlen harcosabb típus a fogadóban, így a Szigonyosra néz, és közös nyelven így szól hozzá:*
-Jöjjön. Talán tud segíteni. Talán lesz vadászat is.

[Welina Shire]

(Joey Merts)

*Gonal szemébe nézek. Talán fél? A testtartása és a szavai viszont magabiztosságot sugallnak és még valamit. Valamit amitõl tanultabbnak sejtem, mint egy vele egykorú földmûves kölyke.*
- Rendben. Szavamat adom, hogy nem viszlek vissza hozzájuk akaratod ellenére és tõlem nem fognak semmit megtudni arról, amit nekem mondani fogsz.
*„Elvégre Tivalusnak egy szóval sem ígértem, hogy informálni akarjam bármirõl is, hacsak nem úgy látom jónak. Egy mondás különben is úgy tartja, hogy csak a gyermekek, a bolondok és a részegek mondják az igazat. Lássuk mi sül ki ebbõl.”*

[Gorden Harunn]

*kifelé menet meglátom a másik hatalmas embert is.*
<na ezek is megtalálták itt egymást. És engem is. "Hatalmas óriások". Tudják is ezek hogy milyen egy igazi óriás. Azt hiszik legyõzhetetlenek. Pedig elég egy kis mérgezett tû vagy tõr, esetleg egy álmában átmetszett torok. Az a baj velük, hogy túl állatiasak. A vadabbak akármilyen álcázás mellett megismernek. Annyira állatiasak hogy a szaglásuk lebuktat. bár egy kis jó parfüm és kész...na gyerünk tovább a lovacskához. lássuk mi lesz. érdemes lesz figyelni a két barbárra. Biztosan jó nyomolvasók. Talán még tanulhatok is valamit tõlük. Ha látom hogyan vadásznak, az én tudományom is fejlõdhet.>
*kilépek az ajtón, de megvárom amíg jön a két kolosszus, vagy legalább az egyik. messzirõl követem õket,m de inkább elõttük próbálok haladni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

*A félválról odavetett invitálástól még jobban bepipulok.*

-Mi?! Minek vonyítotok itt, mint a veszett kutyák? HE?!?

*A szigonyt könnyedén megpörgetem a kezemben, hogy fogást váltva akár döfni, akár dobni tudjam, ha még sokáig idegesítenek ezek a besózottvalagú részegek. *

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

*A másik reakciójára megáll, összeszorítja a fogait, és komolyan fontolóra veszi, hogy mellkason tapossa. Ökölbeszorulnak a kezei, pár pillanatra a szakállas szemébe bámul, az emberek a vállának verõdve ömlenek a kijárat felé, aztán mély levegõt vesz, és otthagyja a szigonyost.*
<Kezd elegem lenni ebbõl a helybõl. Megnézem magamnak a hullát, ha nem találok semmit itthagyom ezt a szemétdombot.
Nem. Elõbb még kifizetem az öreget. Reutant. A többi meg elmehet a fenébe. Argh..din fähuvud!>
*Többet nem törõdik a férfivel, csak magábabn káromkodik percekig*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Lepényhal fogadó .... Parda nyugati széle
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: Seur Mesh, Ardo Nanoc, Rouhn Waerwulf
_____________________________________________________________


Végül aztán az utolsó emberek is elhagyják a fogadót, és nagyiramban megindúlnak hogy megnézzék mirõl is beszélt a fiú. Köztük van Seur, és Rouhn is, ám Ardo egyenlõre nem követte a társaságot, de legalább csend lett a fogadóban, úgyhogy elégedett lehet.
A csapat átvág a halászkunyhók között, és a város felé vezetõ úton is keresztülhaladnak, tovább nyugatnak. Csak egy ember fut el valahová a város központja irányába. Egy bõ fertájórával azután hogy a legényke befutott aggasztó hírével a tavernába, az emberek elérik a legyilkolt állat tetemét. A Nigell nevû fiú, aki ott várakozott dideregve, nagyon megörûl a fákjafénynek, a két ott fekvõ kutya is felkapja a fejét. Nigell gyorsan elveszi azt a néhány ágat amit a testre rakott, és láthatóvá válik a dög.
Vannak akik nem akarnak a közelébe menni, a látvány még a gyér fényben is förtelmes, a nem ehez szokott halászok többsége undorodva húzódik el. Egyedül egy kopasz, nagybajszú férfi nézi meg közelebbrõl, úgy látszik mintha egyáltalán nem idegenkedne a dologtól.
- Ez bizony nem szamár, hanem egy póniló. A faluban nem is tudom kié lehetett...úgy látszik bármi is bánt el vele, a hasát metszette fel, méghozzá nagy erõvel. Biztosan sokat szenvedett a szerencsétlen. Szerintem nem farkas, inkább medve. Hm...
Aki közelebbrõl megnézi látja, hogy a fickó igazat beszél, tényleg egy póni lehetett. A hasi oldalán az egész állat fel van koncolva, végig van szántva a mellsõ lábaitól egészen a has végéig, véres tócsa áll alatta...szörnyû látvány. A szaga viszont egyáltalán nem érzõdik még oszlásban lévõnek.

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

<Hogy képzelik, hogy csak úgy elmennek, mikor én kérdezek tõlük valamit! >

*Gyorsan visszamegyek a szobámba és gyakorlott mozdulatokkal felveszem a páncélom. A sisaokt egyenlõre az övemre akasztom és a szigonyt megmarkolva utánnakocogok a társaságnak. Gondolm, hogy a nyüzsgés és fények irányába kell mennem.*

[Gorden Harunn]

*színlelt érdektelenséggel vegyülök a tömegben, és figyelem az emberek reakcióit is.*
<A tetem tényleg pónié lehet. Vajon lehet hogy késsel vagy karddeal metszették fel? Ha vadállat volt akkor valószínüleg evett is belõle. De nézzük a vadászt. Mi lehet az õ véleménye.
*és ezzel közelebb húzodok a barátságosabb harcoshoz*