Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Miután szólt a lovagnak visszamegy hogy végül megtudja mi is történt. Leérve a boncnoknõt épp távozni látja, ezért hát nem foglalkozik vele, hanem bemegy a kabinba, és megáll Calwyn mellett, és szemûgyre veszi az asztalon lévõ tárgyakat.
- Nahát, én megtettem amire a Jeges Szemû anatómus kért, akkor mesélje el ön, hogy mirõl maradtam le, mert...
Kiáltozás üti meg a fülét, mintha valahol veszekednének.
<Most meg mi van már megint...a szellem elment, de a düh ittmaradt, mint a szomjhalál után a hullaméreg.>

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Jegesen elmosolyodott
-Véded a nõstényed, hím? Mért is? Ismered pár órája, s már hímtagodnak nem parancsolsz? A halál érdekes. Valakibõl az utódnemzést váltja ki, nehogy vérvonalja megszakadjon, ha jön a vég. de ez a félelem ölelése, nem másé. Ösztönnek hívják. A túlélés ösztöne. Menjen ki, amíg szépen mondom. megverhet, nem érdekel. Eltörheti a karom, nem érdekel.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A kulacsot egyenlõre nem teszi vissza, inkább az övére akasztja, majd elindul Fergia után. Azaz csak indulna, de megérkezik a Sivatagi nemes. Csak így gondol rá, bár nem tudja pontosan, hogy nemesenszületett-e. Mindenesetre, int neki, hogy kövessék Fergiát, ha kérdése van, ott felteheti.
Amikor meglátja a bent uralkodó helyzetetet elmosolyodik, és gyorsan elfordul háttal a párnak és Fergiának. Fél füllel hallja ahogy a dartonita valami komolyabat cselekedhet, hiszen fájdalmas jajszót hall Avy felõl, és ideges fenyegetõ hangot az északi felõl.
Kénytelen tehát visszafordulni, és elkeseredetten látja a helyzetet.
-Ilyenkor hol a pokolban van a Lovag? HÉ! BEFEJEZNI!
Semmi kedve beleavatkozni akárki pártján. Az északit kedveli, a dartonitával meg nem akar összekapni.
-Hé, hé, hé! Szerintem megbeszélhetnénk, mielõtt valakinek komolyabb baja esik.
Kalmon felé fordul: -Szerintem te kicsit visszafoghatnád a kis havert!
Majd Fergia felé: -Te pedig... (remélhetõleg a nõt nem fogja zavarni a tegezõdés) ...nyugi. Igazad van. De nem szeretném ha még több vér folyna.
Teljesen elfehéredik, az arcán már nyoma sincs az elõbbi vigyornak.

[Alauron]

(Salah)

Miután a férfit int neki, gyorsan követi õt, hogy lássa mi is az a vita. Mikor odaér megáll az ajtóban, és hunyorítva vág egy cinikus mosolyt.
<Oh...milyen aranyos, hát nem bedõlt ennek a nõnek a "Velar vezet engem utamon" fickó? Bedõlt, mint rossz teve a futóhomoknak.
De ki a fekete kórség ez a nõ? Én ahelyett hogy játszok vele, inkább eladnám, az sokkal többet ér...itt senkinek sincs esze az ilyesmihez. >

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Ezt vártam. //

*Avyen már végre évek óta elõször igazán boldognak érezte magát, amikor Fergia rájuk nyitott. Észre sem vette a nõt, olyan extázisban volt. Elõször akkor eszmélt fel, amikor a nõ megtépte és lerántotta Kalmonról. Pár másodpercig azt sem tudta, hogy hol van, aztán tudatosult benne a helyzet. Hirtelen elemi düh tör ki belõle. Felpattan, szembe áll Fergiával, és kicsin kezével akkora pofont próbál lekeverni a nõnek, amekkora erejébõl kitellik. Utána sem áll meg. Dühében nekiesik a nõnek. Csíp, rúg, karmol, harap. Pár másodperc múlva azonban az agressziója sírásba torkollik. Lehanyatlik a földre és összezuhanva zokog.*
- Miért! Miért kell neked itt lenned! Miért nem hagysz békén? Miért rúgsz belém? Hagyjál békén! Tûnj el! Ne foglalkozz velem többet! Elég volt! Mindenbõl! Hagyjatok mindannyian békén!
*Végül feltápászkodik, magára kapja a ruháit, meg magához veszi a hálózsákját és zokogva kiviharzik a kabinból.*

[Navaratna]

//Nosza, legyen utáljuk-együtt-Fergiát klub! //

(Fergia)

Rezzenéstelenül állja Avyen ostromát, még mosolyog is.
<Vajon holnap is ilyen akaratosan védi a hímjét? S az is õt? Kit érdekel a holnap, Amint kikötünk, eltávolíttatom õket a hajóról. Avyen egy olyan egyszerû ígéretet nem tud betartani, mint azt, hogy felelõs embernõként viswelkedni. Ez a férfi meg fajtája és hivatása szégyene. Kell errõl több szót vesztegetni? Nem. >
-Maga marad, "uram". Majd más, kevésbé felgerjedt férfi utána megy. Mert maga most csak a meghágása alkalmas, másra nem. De érthetõ. A falkavezér mindig védi a falka elsõ nõstényét...Hûtse le magát. Senki nem kíváncsi arra, milyen "hõs lovag". választottja cseppet sem védtelen, bár anak tûnik. Carwyn, ha Kalmon nem engedelmeskedik, lõje le. Vagy meg. De szívem szerint le. Most már érti, mért szeretem jobban a holtakat. Mert nincs bennük ösztön, és van öruralmuk, s tartásuk.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Magába roskadva néz Kalmonra. Vonakodik felemelni a felajzott fegyverét, de megteszi. Combtájék magasságig emeli. Az északihoz szól, hangjában nyoma sincs magabiztosságnak, és fájdalomtól cseng.
-Kérlek. Kérlek ne kényszeríts rá, hogy használjam. Biztos vagyok benne, hogy van más út. Én az ÉLET õre vagyok a hajón. És szeretném ha ez így is maradna.
Ha a harcmûvész (?) mégis agresszív cselekedetre szánná el magát, úgy repül a nyílvesszõ elõször csak figyelmesztetõként. (Sajnos lõfegyverrel nincs harc az ellenfél foglyulejtéséért)

[Navaratna]

(Fergia)

Nyugodtan oldalra nézett, felpofozott arccal, karmolászott képpel a félvérre.
<Ez...új. Élet védelme...ez a hang...Vagy nagyon jó színész, vagy...Nyugalmat kérek. Vagy visítani fogok akár milyen illletlen is.Akar a fene ölni itt, de feldühített a nõvel együtt. Düh. Nem lenne szabad dühösnek lennem.>
Arca keménysége csökkent, talán így nézett ki, ha önuralmát visszanyerte.
-Ha azt akarnám, hogy haljon meg, már rég nem élne, sem ön, sem...Avyen.
<Ha meg döglök se mondom ki azt, hogy a párja....>
-Legyen észnél. Gondolkodjon. Véres hajón helyes egymás ruhájának letépése és az egymásnak esés? Orkéknél mindennapi. Maga ork?
<Ez a dzsad mit les itt? Ahh...Uram, azt hiszem, lassan elmegy a humorérzékem. 36 vagyok, nincs nekem ehhez türelmem! De kell lennie. Kell. Minek beszélek itt? Van értelme, Nincs. elment az agyuk, fiatalabak mint én, vágyuk az ágyékukban. kriptába kiáltott szó.>
Nagyot sóhajtott, fáradtan nézett Carwynre, de nem szólt semmit.
"Ha maga nem jön, olyat tettem volna, amit megbántam volna. Ha ennek vége, teljeséggel megértem, ha elkerül."-üzente a férfi elméjébe.

/Magyarázat végett: csak addig markolta a karim Avyen haját, amíg letépte Kalmonról, utána elengedte.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Gorden elengedi Flammot aki tényleg nem akarja immárom megölni. Majd Gorden el is vonul egy csendesebb hejre aludni - bár a hely amit talál eléggé vizes a vihar hagyta nyomok miatt, de ide legalább nem ér el a csetepaté zaja. A hajó orránál egy kis fedett résznél talál fekvõhelyet, széltõl és vízpernyétõl védett, elfér benne kényelmesen - talán végre pihenni is fog benne.
Salah hívására a lovag morcosan indul le a fedélközbe, ám tesz még egy kört elõtte a fedélzeten, valami olyasmit mormogva az orra alatt, hogy biztos ami biztos. Odalen hajmeresztõen gyorsan változik a hangulat - a kinti vihar elcsendesült, ám a hajó gyomrában feltámadt iszonytató erõvel az érzelmek vihara.
A lovag kimért léptekkel lépdelt le a lépcsõn, az ajjban épp karjaiba futott Avyen... megfogta a gyenge teremtést derekánál és felkapta a földrõl. Egy darabig elnézte a zokogó teremtést, majd a csetepaté helyszínére indult dübörgõ léptekkel - természetesen a nõvel együtt. (Avy - akárhogy is akarnál kapálózni a lovag vasmarokkal fog. Arcáról nem tudsz leolvasni semmit, hogy mi lenne a szándéka - már ha figyeled)
A lovag pillanatok alatt felméri a helyzetet és mennydörgõs hangon szólal meg.*
- MI FOLYIK ITT? MAGA! TEGYE EL AZONNAL AZT A NYÍLPUSKÁT! MAGA MEG AZONNAL ÖLTÖZZÖN FEL! MIT MERÉSZELNEK - NEM ELÉG A RÉM A NYAKUNKON, MÉG MAGUK IS EGYMÁSNAK ESNEK? UWELLRE MONDOM, HA VALAKI NEM ENGEDELMESKEDIK ... - *a kard fenyegetõen megemelkedik kezében, majd Kalmon felé és a nyakában lógó szimbólumra mutat. Fagyos hangon szól az északihoz Joakim.*
- Nem méltó, hogy azt viselje. A saját hite ellen fordult - csak szánni tudom ezért.

[Navaratna]

(Fergia)

Hunyorgott. Most tudatosult benne, hogy elvakultságában nem vette észre a nyilvánvalót, Kyel jelképét a férfin. Azaz Velarén, ha a férfi tényleg ama népbõl való. Egyet kellett értenie a lovaggal.
-Ön kezet emelt volna a pyarroni panteon egyik felszentelt papnõjére, amely panteonban az ön istene is bele tartozik? Félre a hittel egy nõ miatt? Egyetlen érzelemnek sem kéne erõsebbnek lennie a hitnél. Egyetlen érzelem sem áll a többi felett. Ha ön pap lenne, megfosztanám a medáltól. De nem az. Nem illetem önt kézzel. Arra sem méltó. Ha gyónni akar majd, fogadom. Ha nem, úgy majd fog a Bírónak.-jelentette ki halkan és nyugodtan, majd egyet hátra lépett, aztán szoknyáját felfogva elhagyta a szobát. Szomorú lett. Mindig az, ha egy meghasonlott hívõvel találkozik, akit legyûrnek érzelmei és ösztönei, aki elfeledi valami csekélység miatt azt, aminek elemivé kéne válnia vele, a lelkével.
<Ha majdan uram elõtt áll, megméretetteik, s az én uram egyetlen érzelmet sem kezel elõrébb valónak. Egy érzelem a sok közül. Az már az emberek dolga, hogy trónra emelnek egyet közüle. Ah, nem vagyok jó szolgája uramnak. Nem lenne szabad az emberekekben dühöt ébresztenem viselkedésemmel, hanem támasznak kéne lennem. nem csak a gyász hónapjaiban, hanem azon kívül is. De nehéz, hisz sosem kellett máskor nekem...>
Látta avyt a lovag hóna alatt. A szemeibe nézett:
-Most tettél rosszat, nem AKKOR. Hitet, kötelességet megtörni, elfeledtetni nagyobb bûn, mint életeket kioltani. Megfosztottad a lelkét a túlvilági kegyelemtõl. És ez nem vicc vagy fenyegetés. Gondold végig, asszony. Megérte?
Kikerülte a lovagot, Carwynt, a dszadokat és csendesen elsétált. Egyedüllétre vágyott. A kapitány halálának szobájába ment, bezárta maga mögött az ajtót (nem kulcsra) majd az elsõ ülõalkalmatoságra leroskadt, és némán sírni kezdett.Szeretett volna egyedül lenni.
<Uram, megbocsátasz nekem ezért?>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A nyílpuska emelkedésére megfeszülnek az izmaim és éppen készülök, hogy belsõ energiáimat szabadjára engedve egyszer és mindenkorra elrendezzem ezeket a kotnyeles alakokat. Aztán Carwyn szomorkás megszólalására meghökkenek és elmarad a vetõdés. Ezután jön a lovag Avyval a hóna alatt. Most már eléggé hülyén nézek ki a fejembõl. Miután elmondja mindenki a nagy litániákat a saját kis világnézetérõl, már vidámság csillan a szememben. Hangosan, csengõn és felszabadultan felnevetek. Minden feszültség feloldódik.*

-Istenek szolgái! Sajnos szörnyû hírt kell veletek közölnöm. Én nem vagyok felszentelt pap vagy paplovag. Emellett Velar rendelte a sorsunkat és nem a ti pillanatnyi hangulatotok kell, hogy mérvadó legyen. Legfõképpen, amelyikõtök megmutatja, hogy hol van az megírva a sors könyvében avagy a pantheon dogmáiban, hogy az ember ne érezzen azt megthíyvom egy kiadós ebédre és jóféle borra, ha kikötöttünk. Esetleg még itt is süthetünk egy kis tevehúst. Az mindig feldobja a hangulatot.

*Ezek után vidáman, fejcsóválva elkezdek öltözködni. Közben hirtelen ötlettõl vezérelve még megkérdem a díszes papságunkat:*

-Egyébként a rémre visszatérve, a szent társulat hogyhogy nem kapta és intézte el még? Abban igazuk van, hogy embertársaikat könnyebb szekálni és hangzatos szózatokat intézni hozzájuk, de hatalmukat latba vetve inkább a rémet kéne keresni, purgálni, mert mi gyarló többiek nem tudjuk érdemben felvenni vle a harcot varázshatalom híján. *Itt rákacsintok Carwynra. *

<Teljesen igaza van Fergiának. Elragadtattam magam és ezt nem lett volna szabad ilyen helyzetben. De Avy meghurcolását, akkor sem fogom hagyni. Az elkárhozáshoz, meg lélekpusztuláshoz annyit, hogy eddig volt sivár pusztaság a lelkem és az én dárga Avyn lehelt életet-e fáradt, meghasonlott héjba.>

[Gorden Harunn]

*ZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZ. A csetepaté messze nem ér el hozzám, és viszonylag nyugodtan alszom, de nem túl mélyen ahhoz hogy akárki megközelíthessen.*

[Navaratna]

(Fergia)

Kalmon vigyorogjunk bele a világba és viccelõdjünk váltása megálította Fergiát az ajtóban, de a késõbbi eltávozást nem akadályozta meg csak egy pillanattal elodázta. Nyugodtan, ám fáradt mosollyal válaszolt a férfinak, magát is meglepte a hossza, s tudta azt, hiábavalóan beszél hozzá.
-Az olyanoknak áll nyitva Darton kapuja, kik kacagnak akkor, amikor csendesen elmélkedni kellene.Van még egy Dögmadarunk. Csak ez rosszabb. Nászt ül a halottak között. De tiszteletlenségben hasonló ez elsõhöz. Hívõ, te? Ha a környezeted nem ítél meg jó hívõnek és az a környezet maga egy pap, akkor édes mindegy mit gondolsz magadról, Kalmon. Engem oktatsz ki vallás dolgában? S ha Velart követed az összes tanítást követned kéne nem csak, mi tetszés szerint kezdre áll. Te oktatsz ki, mit kell tenni vészterhes idõkben, aki nadrágját lerántja akkor?A rém elment. De ezt ti nem igazán fogtátok fel érthetõ okokból. Te a saját papodat is szembeütötted volna. Attól, hogy nem istened szent jele lóg nyakamban, még a panteon papnõje vagyok és ugyan az a tisztelet illetne meg, mintha Velar felkentje állna eléd. S nem attól jó hívõ valaki, milyen gyakran hagyja el istene neve ajkát, hogyan idéz könyvekbõl, elvekbõl, tanításokból, hanem milyenek a tettei. A te tetted most minden, csak nem követendõ példa. (célzott ez alatt az elõjáték a hullák között és tojjunk le mindenkit mert most muszáj ölelni nõt öszeröffenésre, nem a korábbi dzsad leütögetésre) Érzelmet meg ne kevelj zsigeri párzási ösztönnel.S még mielõtt fricskázva mutogatná rám, mit tudhatok eme érzésrõl, mondhatom, többet mint itt bárki álló hinné. Érzelem nem tilos. De nem helyes másokat ködbe nézni, a fennálló helyzetet szexuális töltetû indulatok miatt félreseperni, vakká válni aztán kacagni, mintegy felmenteni magunkat valami alól, ami adott helyzetben nem volt helyes, de máskor igen és ezt még kérkedve más arcába vágni is.. Erkölcsök, neveltetések sutba dobása... Az embernek vannak érzelmei,van önuralma. Az állatnak nincs és ott, úgy tesz eleget sóvárgásának, ahogy neki tetszik. Olyan páros közösségbe nem való, aki csak egymásra gondol, de másra nem. S a nevetésed most esetemben nem ért célt: a dolog élét nem vette el. De téged ez most nem érdekel. Csak egy valami és valaki érdekel. Innentõl nincs értelme társalognunk. Akit ágyéka vakít el, már nem tudja, mi igaz mi nem, mi helyes mi nem.
<Nem kell csodálkozni...ha Avyen kapafogú és púpos lenne, értékelné kedvességét, de kötve hiszem, máris magára rántotta volna. Hová torzul ez a világ. Nemhogy meghatódom a jeleneten, de hányinger markolja össze gyomrom. Ezek azt hiszik, a szerelem nõ hüvelye mélyén terem? Hogy azonnal, rögtön de mindjárt kell csitítani a test kínját, mert akkor vége a világnak? Mit tudnak õk várásról, hosszú évekrõl, hûségrõl, mértékrõl....Semmit. S már nem is érték a szemükben. Az ilyeneket emberként nem értem meg már. De mit számít, más mit cselekszik állat mód vagy mit nem. Hisz senkijeim nekem. s ügyemben részt nem kapnak. ha partot érünk, elküldöm õket a hajóról. Mindet. Egy szálig, ki nem a nyomozásban vesz részt. >

Elvonult, nem kívánt érintkezni sem akkor, sem késõbb a szereplõk egyikével sem. Fõleg nem a párossal. Kavarogtak benne a gondolatok, de fõleg a csalódottság, hiábavalóság. Szavai el sem érték a férfit. Csak a maga igazát szavalta.
<Nem kellett volna beleavatkoznom? De. Mert nem helyén való a pár perces halottak szomszédságában párzani. Mert ez az, ez nagyon az. Ellana anyánk talán nevet, neki nincs ellenére a hirtelen támadt hévbõl való nász, de vajh miért is nem bírom néha Minden Szerelmek Anyját? Ezért. Alkalmatlanná teszi az embert a józanságra, az együttmûködésre, ferde, téves törvényeket állít fel. sejtem mi van most: csak avyen a fontos, a nap az égen, a középpont és mellette mindenki sorvadjon el, aki csúnyán néz rá, dögöljön meg, aki hozzányúl, az vele találja szembe magát, aki beszól a nõjének, az mindjárt el lesz verve. Birtoklás, ez, az. Azt tette volna ágyékával is, ha nem lépek be. de az õ istene is úgy akarta, hogy belépjek oda. Meg sem fordul a fejében, hogy talán nem véletlen volt mindez? Hogy figyelmeztetés volt, az önkontroll leomlott és meg kéne állni? ha maga velara állna elé sem hinne neki, szembeköpné. de nem hal meg érte. Van nála, náluk fontosabb is. Sokkal fontosabb. de egyre inkább azt látom, semmit ér a mindenki által elérhetõ, mutogatható, tapintható szépség. Ahogy a fekete csuha mögé rtejtett sem. lassan az undor kap el, ha csak a szerelem emlegetését hallom, ha testiség jelei nyilvánulnak meg elõttem. Ez az én bajom. de ha ilyet látok, nem megerõsít, eltántorít attól, hogy újra átéljem. hülye vagyok. Nem kéen foglalkoznom azzal, más hogyan rombolja le. Nem kéne hatnia rám. Csalódás, igen, az ami bennem van. csalüdás egy hívõben, egy nõben aki nem értett meg, és egy olyan érzelemben, ami inkább pusztít mint épít. kettejük közt építhet, de máshol lerombol. Az éretlen érzelem fémjele. mert az érett mindenütt éípt. Így neveltek, ezt tanultam, ezt éltem át, s ami ettõl különbözõ, az hibádzik valahol. nem fizetõdött ki másokkal foglalkoznom. Akkor mért tegyem legközelebb? Hitbõl? Akkor is,ha rendre kikacagnak...? Lehülyéznek, le ordítják a fejem? sss, Fergia. Aki hülye haljon meg. Hagyd õket. Majd az élet igazolja azt, akinek igaza volt. A többi nem számít.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: Kalmon , Avyen, Salah, Carwyn
_____________________________________________________________

*Joakim arca elsötétült Kalmon válaszára, reakciójára. Szinte érezni lehetett ahogy a levegõ pillanatok alatt megfagy körülötte. Arca szoborszerûvé vált, mély hangja betöltötte az egész teret egy kis hátborzongatásra késztetve a többieket is.*
- Ha papja volna a Teremtés, Sors és Pusztítás Urának - már nem élne. Errõl én magam kezeskednék mint Uwel - a Bosszú, az Igazság és a Fájdalom istenének felszentelt paplovagja. Ez a viselkedés a tanújele annak, hogy Ön semmilyen istent nem tisztel, nem hogy a hatalmas Kyel urunkat, a Sorsunk kovácsolóját! Tiszteletlen viselkedése nem csak minket - papi személyeket érint, hanem azt a nõt, akit állítólag szeret. Ha szereti becsüli, tiszteli - de ez a nevetés mást mutat. Az a jelkép a nyakában felesleges - úgy ahogyan Fergia mondta - a hívõ az összes tanot magáévá teszi, sajátjának vallja, nemcsak a tetszõket... Mint például az idõsebbek, bölcsebbek, rangban fölöttünk állók tisztelete. Mint például az élet védelme ha fenyegetés éri - ezek egyikét sem tapasztaltam eddig személyében! - *hangja nem fenyegetõen csengett, pusztán erõteljesen beszélt - néha meg-megnyomva egy szót, mondatrészt.*
Felszólítom arra, hogy meditáljon el békésen - már amennyire ez jelen helyzetben lehetséges, és gondolkozzon el a történteken. S ha a végére ért, és letisztázta magában a történéseket elsõ dolga a bûnei megbocsátásának kérése legyen valamelyikünknél. Mert ... ...

"Fölösleges ennyit fondorkodnotok ellenem, ti jámborok. Rátok a szebbik orcájával mosolygott az én Uram; ezért nem is tanultatok el tõle ti egyebet, csak az élet örömét. Énrám viszont a másik orcájával tekint, amely epévé keseríti az ember szívét, az elméjét viszont bölcsességre nyitja. Bizony mondom néktek: midõn eljövend ama vész, amirõl az én Uram a halott orcájával beszélt nekem, ti jámborok, valahányan csak vagytok, nyüszítve fogtok szerefutni elõle mind. Én viszont ... én majd itt maradok, hogy szembenézzek vele."

*Míg beszélt Joakim bal kezével megfogta a nyakában függõ szimbólumát és maga elé tartja. Nem sokkal késõbb Kalmon lelkében valami megmozdul. Csak Kalmon! szemein keresztül látja amint Joakim alakja legalább egy lábbal megnõ, körülötte minden és mindenki a sötétségbe vesz, fényességet csak az a fénylõ aura ad, amely körülöleli egy tenyérnyi szélességben alakját. A kezében lévõ szent jelkép egy lobbanással lángra gyúl, s éhesen nyaldossa körbe - néha ki-ki csapva Kalmon felé - mintha csak a saját lelkiismerete akarná elégetni lelkét.
A fenyegetõ jelenség nemsokkal késõbb lassan visszaalakul a valóságos Joakimmá. s a férfi szónoklatát befejezvén mélyen Kalmon szemébe néz. Vár. Türelmesen.*

[Flamme O'Styg]

/huhhú emberek itt mi volt... egyrészt nevetséges, másrészt... mindegy... nem akarom azt mondani a kedves KMnek hogy én megmondtam, de én megmondtam Mi lett volna ha szeretett sogronitánk is itt lett volna? Nah majd legközelebb xD//

Flamm kicsit késve érkezik a többiekhez, mert a fejét próbálja helyre rakni. Az ordítozás viszont nem bírja nyugodni és Fergia utolsó eszmefuttatását még páholyból hallhatja, így kb leesik neki mirõl maradt le. Amit azok ott ketten mûveltek az tarthatatlan. Egy dolog holtak között borba folytani a bánatot és egy dolog szeretkezni hullák között... Bepillant az ajtón, látja hogy mindenki ott van. Pár szót szeretne intézni a bentlévõkhöz, ám a gondolatai megnyújtják a mondatokat.
-Ha igaz, amire gondolok, akkor Kalmon baráton igen nagy bajban vagy... Igaz nem sokat értek a ti vallásotokhoz, de Erionban sokmindent hall az ember. Amit tettél az szentségtörtés. Szánalamasan állsz a dolgokhoz... Nem nevetni kéne hanem magadbaszállni, ezt most mint barát mondom. Talán nem fogod most fel, a Fátyolon túl viszont már késõ lesz... Gondolkozz... Minden elõre meg van irva, Ordanban szokták mondani... Lehet, ami most történt az egy újabb próbatétel számodra... Nah ennyit szerettem volna, most egy picit elvonulok imátkozni... A Kobra ma éjszaka kegyes volt hozzánk... Különben is fáj a fejem...
Az utolsó mondatot, már inkább magának mondja... Kilép a folyosóra és széntnéz vajon hol találna magának egy alkalmas helyet az alvásra...