Al-Abadanai kalamajka

[Gorden Harunn]

*zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ
ZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZzZ*


//Na jó játékot. Szórítsatok hogy túláljem a szüretet, és hogy utánna legyen idõm a sok reagot olvasni //

[Navaratna]

//msn Flamm, msn //

Egy ideig próbálja fektébõl nézni, mennyi fémet hámoz le magáról a másik, de a a bárd érdekes formájának tanulmányozása közben elnyomta a buzgóság. Utolsó éber villanása az volt, hogy reméli, nem rúgja le magáról a takarót éjjel.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

//Én vagyok Kyel lovagja. //

*Levitálva nem olyan zavaró a hajó ringása, így maradok és elmeditálgatok még úgy három órát, hogy kipihenten és feltöltõdött elmével várhassam az eljövendõt...*

<üres-üres-üres-... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: Flamm , Joakim , Salah
_____________________________________________________________

- Kyel? ... Megbocsáss - Uwel paplovagja vagyok. -*szólt Joakim Flammnak*- Jól van. Légy Te az elsõ, vagyis mink... Ön Uram! - *fordult itt Salah felé, miközben a másik készülõdött az alváshoz* - Lehet aludhat is hajnalig. Talán nem is lesz váltás ebbõl. Éjközép már elmúlt, a pirkadat meg mindjárt itt van. Remélem Flamm semmi kifogásod ez ellen? Menjünk, nézzünk szét odafönn...
*Azzal öles léptekkel elindul a hajó fedélzetére. Odafenn csendes volt minden. A pár tíz perccel ezelõtti viharról csak a megtépázott hajófedélzet árulkodott. Csendes, nem túl hideg levegõ vette õket körbe, friss tengerillat csapta meg orrukat. Joakim nagyot szippantott a levegõbõl, majd eltette kardját a helyére, s lassan megindult õrjáratozni a fedélzeten. Csendesen szólt Flammhoz.*
- Na úgy néz ki tudunk beszélgetni... Konkrétan mire is voltál kíváncsi? ...

*A többiek pedig alszanak, nyugodtan, csendesen szuszogva, avagy hangosan horkolva... ki-ki hogyan.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Én hülye vagyok az álomfejtéshez. //

*A rémálma felzaklatta. Önkívületlen dobálta magát a hálózsákban, aztán lassan elcsitult. Verítéktõl csillogó teste lassan kényelmes pozíciót vett fel, aztán reggelig meg sem mozdult.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel - 6.nap hajnala
Résztvevõk: Flamm , Joakim , Salah
_____________________________________________________________

Az õrségben történtek:

-Mit is? - *vigyorodik el Flamm* -Azt, hogy ti miért is vagytok itt ezzel a hullaképû nõvel?
- A hullaképûvel... hm... õ vezeti a nyomozást...egy gyilkosságban...
-Gyilkosság? Hol? Itt a hajón?
- Igen. Is. A lépcsõvel szembeni kabinban. - *Arca elkomorul Joakimnak amikor kiejti a szavakat.*
-Kit öltek meg?
- Öööö...sokakat. Elõször a hajó legénységét, aztán egy El Zashrad-i gárdistát, majd végül ennek a nyomorult istenverte hajónak a kapitányát.
-Akkor most hova tartunk? Ugyértem... Ha El Zashradban volt a gyilkosság, minek utaztok most egy hajón az ismeretlenbe?
- Mittudom én... Feljöttünk a hajóra, mert hírét vitték a kapitánynak - Jaszafnak - hogy újabb gyilkosság történt. Nos... feljöttünk a fedélzetre, le abba a véres kabinba...és elindult a hajó...csak úgy... legénység és minden nélkül...aztán meg jöttetek tík azzal a mágikus viharral vagy mivel.
-Ohhh értem... Akkor most az a célja a hajónak, hogy visszatérjen a városba? Az a helyzet nem sokat konyítok a hajózáshoz, de azt hiszem, hála annak a viharnak, elég messze lehetünk... És hogy hogy titeket kértek fel erre a feladatra? *<Érdekes, ahol mi várakoztunk ott is le volt zárva a város, ott is egy gyilkosság miatt, talán lesz valami közös a két ügyben>* -Egyébként milyen messze van El Zashradtól As Sa'an?
- A hajónak nem tudom mi a célja, mint ahogy azt sem, hogy eddig ki irányította... merthogy nem magától szabadult el a kikötõben az biztos...és felvoltak húzva a vitorlák érkezésünkkor... Én nem tudom hol van az a város... As Sa'an...vagy mi... Én idejöttem El Zashradba, mert a küldetésem ide irányított... sajnos behúztak a csõbe, mondom így... - *egy kis torokköszörülés, hajókorlát markolászár, önuralom megtartás, majd lassan folytatja.* - Engem vádoltak meg a gárdista megyilkolásával... Húúú de kusza ez az ügy... Utóbb kiderült a Véreskezû Sakált keressük mindannyian... - *arca komorrá vált, látszott nem szívesen beszél róla*
<Úgy látom nem szivesen beszél róla, ugyanmár, majd megoldom >
-Amikor idepottyantunk a hajót valami ork vezette nem? Nem lehet hogy õ volt? Egy küldetésrõl beszéltél. Elárulnád nekem, mirõl is van szó, tudod nekem is van egy küldetésem... Elég komoly Szeretek ilyen történeteket hallgatni Elmesélem én is ha gondolod, persze ha titoktartás kötelez akkor ugorjuk a témát... -*barátságosan tekint a férfira. Joakim rádnéz, egy kis mogorvaságon kívül más érzelem nem látszik rajta.*
- A küldetésem nyíltan meghirdetett bosszú... A Sakált kellene megtalálnom, aki nagyon sok ártatlan ember életét kioltotta már, köztük több rendtársam életét is. A kikötõvárosig követtem a nyomát, ám nem vettem észre a csapdát - meg tudhat is valamit, nem is keveset - és szépen besétáltam. A gyilkosság helyszínén én voltam egyedül amikor elfogtak. Az az ork... Dradorz egyébként a neve, vagyis volt... Épp távozóban voltam a hajóról és a gárdistákhoz igyekeztem volna amikor leütöttek és már csak a börtönben tértem magamhoz. A halottképû nõ - akit egyébként Fergiának hívnak... és illendõ lenne tisztelni - szóval õ kapta a gyilkossági ügy nyomozását - ne kérdezze, legalább is ne tõllem, hogy egy dzsad városban miért egy pyarr papnõ kapta meg... talán mert nem lehet elfogult... talán...
-Tiszteljem? Õ sem tisztel engem, ha õ így akkor én is így... Akkor látom magát is behúzták a csõbe... Engem is, és nem bírok belõle szabadulni... Tudja, még kiskoromba, apám ajándékozott nekem két kardot, ami még annó a klánjának a jelképe volt... Toronba, nos amikor ez az ember összeállt egy elf nõvel, szerelembõl, nem másból. A tagok számûzték... Nem tudom mennyire ismeri az én istencsaládomat, de Sogron egy kissé rasszista nézeteket vall... Apám lenyulta ezt a két kardot. És mivel ezek ilyen kabalaszerûségek voltak a klánban ezért egyik nap eljöttek értük, a szüleimet kivégezték, de én megmaradtam, és a kardok is... -*ahogy nehezedik a történet egyre komolyabban álla dolgokhoz...* - Mint utólag kiderült ezek áldott kardok, és hogy a forgatójának van egy isteni küldetése, maga sogron adta neki... amikor meghalt az apám, ez a küldetés rám szállt... *elõkapja az egyik pengét és megmutatja rajta a "repedést"* - ide kéne találnom két kristályt, ne kérdezze honnan tudom, évek óta rémálmok gyötörnek miatta... tudom és kész... Azér lettem sogronita, hogy ezzel talán közelebb kerülök a célomhoz... Érdekes, hogy az ordani tûztemplom egybõl befogadott, amikor segítséget kértem tõlük, pedig tudták, hogy félvér vagyok... bizonyára sokat érhet ez a két fegyver... még a legnagyobb papok sem mertek hozzányúlni... Kaptam egy olyan információt, hogy a kristályokat abban az átkozott sivatagban lelem... oda indultam, és egyszercsak jött az a vihar, és most itt vagyok... ennyi az én történetem... - *a végén egy nagyot sóhajt és hátát nekivetette a hajó korlátjának, belekapott a hajába a szél, egy kicsit élvezte a ahogy suhannak a vizen... Joakim érdeklõdve nézte a kardodat amikor megmutattad. A rajta lévõ rúnák érdekes narancsos színben világítottak. Ez még neked is furcsa volt - bár... a kapunál is produkáltak hasonlót, de akkor azt betuttad a napfénynek - ám most éjszaka van.*
- Érdekes fegyver, érdekes történet - akkor kutazgálhatsz Flamm - ez a sivatag hatalmas. Lehet még a te életed is kevés lesz hozzá, hogy megtaláld azokat a kristályokat. Egyébként milyen vihar ragadott fel benneteket? Forgószél - hatalmas lehetett az biztos, és a nyakamat rá, hogy mágikus...errefelé ilyen nem szokott elõfordulni.
-De szépen világít nem? - *jegyszi meg csak magának* - biztosan mágikus volt... olyan mintha egy másik világba kerültünk volna, egy nagy büdös káosz volt az egész... forogtunk össze vissza... látomásaink voltak... nagyon szörnyû volt, még visszakondolni is rossz...
- Egy másik világba? - *hökkent meg a lovag. Kicsit kétkedve néz rád, de nem szól mást.*
- Nem tudom jobban elmagyarázni... int, mint mikor a festõnek kiborulnak a szinei és összekeverednek a szinek...olyan volt minden egy üres tér - *látszik rajta, hogy nehezen dolgozza fel...*
- Értem. Nem lehetett kellemes érzés...- *komolyodik talán még jobban az arca meg Joakimnak. Látszik jár az agya.* - Ha jól sejtem lennie kell valamilyen kapocsnak a két ügyhöz... ott mi történt pontosan? Mi volt az elõzménye ennek a ...viharnak?
-Ott voltunk a város elõtt. Senki nem mehetett se-be, se-ki. Állítólag valami gyilkosság történt bent, és amíg meg nem oldódik az ügy addig marad az állapot. Én pár karavánnal utaztam oda, ott találkoztam Kalmonékkal, elég feltünõek voltunk. Egyszer csak bentrõl csatazaj hallatszodott, és kintrõl is ránktámadtak valami sivatagi haramiák. A karaván vezetõje elkezdett futni az ajtó felé, valamit csinált ott és egy hatalmas robbanás történt... jött a vihar és a kintiek és a bentiek is belekerültek... azt hiszem valami ilyesmi lehetett...
- A karaván vezetõje?...Hol van most az a fickó - az élõk közt, a holtak közt, vagy már a tengerben? - *Joakim arcára érdeklõdés ült ki, majd lassan ismét egy újabb kört kezdett megtenni a hajón.*
-Fogalmama sincs... Több mint valószínû, hogy halott...
-Jut eszembe mi volt ez a valami a hajón?
- Ha arra a sikító valamire gondolsz - nem tudom. Még soha nem találkoztam hasonlóval... aggasztó ez az egész... Egy hajón... egy ilyen akármivel... akirõl-amirõl semmit sem tudunk pusztán azt, hogy erõs hatalommal rendelkezik, hogy átsiklik a falakon... brrrr.... A hátamon áll a szõr, pedig már láttam egy-két rémséget életemben, de ..Ez még a csillag alakban felnyitott gárdista teste látványát is felülmúlta.
-Sogronra... Néha úgy érzem jobb lenne egy csónakkal eltünni innen... egy biztos, ha partra érünk én elmegyek innen, de nagyon messze... Túl nagy itt a káosz... Én a rend õre vagyok, ergo, nem nekem való hely... Tényleg, mesélnél nekem errõl a Kyelrõl? Meg Uwelrõl? Milyen istenek õk?
- Ha a rend õre vagy, akkor rendet kell tenned - legalább is segíteni benne. Csónak?... Sajnos nincs - de mit érsz egy csónakkal, ha jön ismételten egy ilyen vihar? - *Mielõtt belekezdett volna a pyarr istencsalád ecsetelésébe, egyet biccentett fejével és lesietett a fedélközbe. Pár perc múltán visszatért, nyugodtan.* - Odalent minden csendes, alszik mindenki. Hogy milyen istenek?... Egy panteonhoz tartozó istenekrõl van szó. A panteonban egyébként 14 isten tartozik. Ebbõl Kyel a Teremtés, Pusztítás és Sors istene, Uwel pedig a Bosszú, az Igazság és a Fájdalom istene... Sokáig ecsetelhetném most neked a Pyarroni hitvallást, tudom van idõnk... de inkább máskor ejtsük meg-e beszélgetést... Valami másról kellene beszélgetni, nem ilyen nyomasztó és ilyen...öh...megterhelõ dologról...- *Arca nyúzott, fáradt. Ha egy kicsit vízszintbe helyezné magát biztosan elaludna.*
-Az bizony... Megterhelõ... Látom, nem csak én vagyok fáradt... *<Ez a Kyel hasonlít Sogronhoz...>* -Akkor, mondd csak, eddig mennyit tudtok arról a gyilkosságról?
- Semennyit. Az áldozatokat ismerjük...se indíték se semmi. - *Elgondolkodik, mélyen, nagyon mélyen. Talán végigveszi magában a történéseket.*
-Hmm.. biztos van valami közös az áldozatok közöt... vallás, foglalkozás, szem, hajszín...
- Közös...igen... ennek a hajónak a legénysége és kapitánya... ez már közös vonás... bár lehet õk csak mellékes álldozatok voltak. Szerintem inkább a gárdista a lényeg, vele kell valamit kezdenünk. Holnap, vagyis reggel össze kell dugnunk fejünket és valamit ki kell hámoznunk belõle. Csak a nevét tudom annak a gárdistának - Ian Talverin... ettõl többet nem tudok... És még egy... az kivégzés módja... mindegyikük csillag alakban volt felvágva... vagyis feldarabolva...egyedül Talverin és a hajó kapitánya volt csak felvágva...
*Ahogy a nevet kiejti másodjára egy villám hasít elmédbe...ismerõs a név...*
- Talverin! Így hívták a karaván vezetõjét!
- Hogy hogyan?
-Talverinnek hívták a karaván vezetõjét, a pontos nevét nem tudom de biztosan.. Talverin... õ csinálta azt a nagy robbanást..
*Joakim megütközött arccal néz rád. Szeme ide-oda cikázik, gondterhelt.*
- Milyen idõs volt?
- Középkorú, 40es éveiben járhatott az öreg, tipikus kereskedõnek tûnt...
- Kereskedõ...mit vittetek azzal a karavánnal?...Persze ha tudod.
-Nem árulta el... De elég fura szaga volt, sztem fûszereket...
- Fûszer? - *mondja kicsit hangosabban a kelleténél...* - Ez az istenverte hajó és kapitánya fûszerrel megrakodva akart volna kifutni a kikötõbõl...csak még várt az árura...
-És ebbõl mi következik? - *mosolyodik el Flamm*
- Bah... lehet véletlen is...de nem... a név... az is egy...és még sok kérdés nyitva... ez nem lehet véletlen. Nagyon furcsa ez az eset...Fejtörõ... fõlleg, hogy a Sakálnak mi köze van mindehez... - *Mélyen magába száll... majd ismét körözni kezd a hajón... sokáig nem szól semmit. Néha le-le megy a kabinokhoz ellenõrizni, majd újra fel. Flamm továbbra is a korlátot támasztja.*
-Jut eszembe, minek akart téged megölni az a sivatagi haramia, akit olyan szépen elintéztem az árbóckosárból lejövet?
*Furcsán néz rád Joakim.*
- Mittudom én...én nem ártottam neki, bizonyára meggágyult az agya az utazás miatt...Egyébként megköszöntem már?
-Meg, mondtam is hogy nem tesz semmit. - *Vigyorog*
- Akkor jó... - *ereszt meg õ is egy mosoly félét. A horizontot figyeli...* - nézd csak...lassan kél a nap. Ideje költeni azt a jóembert...- *nyomja meg az utolsó szót, miközben kelet felé mutat kezével, ahol tényleg, mintha világosodni kezdene az ég alja.
-Hát mennyünk... - *Pattan fel a helyérõl és a kabin felé sétál... Joakim is elindul. Odalent Salah mellett benyit az ajtón, odalépked Jaszafhoz és felkölti.*
- Hajnalodik. - *Majd feléd fordul...* - Most pedig még felköltünk két embert és mi térünk nyugovóra.
- Támogatom...
-Te ismered õket, kit tartasz megfelelõ személynek õrségnek?
-Én? Szerintem most Kalmont hagyjuk...Elég lesz Salah meg Jaszaf nem?
- Hát...Jaszaf a kormánynál lesz elfoglalva... Talán az a másik dzsad még ...
-Salah!! - *Flamm erõsebben megrázza az alvó dzsadot* - Jóreggelt, mehetsz õrködni. - *majd keres magának egy nyugodt helyet...és aludni tér. Joakim Salahra néz, majd Flamm után és fejét rázza. Az épp kelõ dzsadhoz intézi szavait.*
- Eddig õrködtünk mi ketten. Flamm úgy gondolta talán maga a legalkalmasabb ember az õrködésre ... és Én még úgy gondolom, hogy az a másik hazájabéli akivel együtt érkeztek társként. Az éjszaka nyugodalmasan telt el. Semmi mozgás nem volt, se a fedélzeten, sem itt lenn. Most pedig mennék én. Amint látom Jaszaf már ballag fel a kormányhoz. Én meg megyek aludni, ha megbocsájt. - *biccent fejével Salah felé, majd bemegy Jaszaf helyére, leveszi vértjét egy kis csörömpölést keltve ezzel - ami pár álmos szemet vonzott feléje. Zavartalanul folytatja a vetkõzést, bár a vértjén kívül csak a csizmáját veszi le, majd ledõl aludni. Pár perc után már békésen szunyókál.*

[Alauron]

(Salah)

Nagyot nyújtózik mikor felköltik, de hamar kirázza a sszemébõl az álmosságot.
- Süssön ránk fényes orcájával a nap kegyesen, nektek meg jó éjt kívánok.
Felmegy a fedélzetre, temészetesen csak miután fegyvereit felcsatolta. odafent a kormányos (Jaszaf) mögé áll. Ott úgysincs sok hely, de még õ elfér. Lerakja fegyvereit ott, kivéve kedvenc thadzsiját, majd merít egy vödor vizet a tengerbõl, és egyszerûnen magáraönti. Most hogy a fürdõ is megvolt, visszamegy a kormányoshoz, megáll mögötte, és elvégzi a reggeli imát.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel - 6.nap hajnala
Résztvevõk: Flamm , Joakim , Salah
_____________________________________________________________

*Amikor Salah felér a fedélzetre Jaszaf épp végzett egy vödör víz felhúzásával. Õ nem önti magára, csak a kezeivel vesz belõle, s arcot mos. Kissé mogorvának tûnik a gyenge látási viszonyoknál is. A dolga végeztével veszi csak észre a fedélzetre térõ dzsadot.*
- Üdvözöllek e komor hajnalon barátom. Nehéz lesz a hazajutásunk, megfelelõ személyzet nélkül nembiztos, hogy helyes irányba tudjuk fordítani e hajót. A vitorlákat le kell engedni - rögzíteni - ez két ember munkája. Nekiveselkedünk ketten? - *kérdõn néz Salahra.
Gorden nagyjából jólesõen nyitja ki szemeit a takarója alatt. Valami csobbant. Igen! Mégegyszer csobbant valami ...
Kalmon szintén fáradság mentesen kászálódik ki a két láda takarásából. Arcába kissé hideg, de gyenge szél csapott, apró sós vízcseppeket hintve reá.
Lent a fedélközben is mozgolódni kezdtek az emberek. Avyen mint valami jólesõ kiscica nyújtózkodással nézett körbe - a tegnap történteket egy rossz álomnak vélte az ébredés pillanatában, ám amikor kinyitotta szemét és körbetekintet eszébe jutott minden...
Carwyn és Fergia még jólesõen szunyókálnak a kabinukban, s a dzsadok közt is csak ketten ébredtek fel. Kicsit értetlenkedve néztek szét elõször maguk körül, majd komor arccal elindultak a fedélzetre. Odafenn a felkelõ nap felé fordulván letérdepeltek a fedélzetre, majd mély meghajlások közepette ájtatossággal átitatott hangszínnel imádkozni kezdtek.*

[Gorden Harunn]

*felpattan a szemem. kikászálodom a takaró alól, nyújtózom egyet, és hozzálátok a reggeli imához.*
-...köszönöm az eddigi segítséget, és kérlek téged, ó, nagy hatalmú Galradzsa, hogy a továbbiakban is légy tekintettel hû szolgáidra, és szolgáló leányaidra.
<vajon megmosakodjam ebben a sós vízben. ki tudja hogy jobb lesz-e tõle.>

[Gorden Harunn]

<á. Addig halogatom a mosdást, amíg nem kell hûteni a testem. Akkor bõven elég. Haza kéne már jutni. Na mindegy. Megyek megnézem mit segíthetek a többieknek.>
*elindulok a kormány felé, miután összerakodtam a cuccaimat. Ha odaértem, egybõl jaszafhoz megyek.*
-Mit segíthetek uram?

[Alauron]

(Salah)

- Jó reggelt Jaszaf. Ha tudtál tájékozódni szólj, hogy mire is jutottál, és hogy vajon a holnap reggel már szárazon talál e minket.
A reggeli ima után segít a vitorlák leengedésében, és bíztatja a többiekt:
-A hajnal adjon megnyugvást nektek jó dzsadok, most, hogy kitartottunk az éjszaka, keményen kell dolgoznunk hogy talán a következõ hajnalon már száraz talajjal lábunk alatt mondhassunk imát isteteinknek, dicsõségüket, és kegyelmességüket hálásan hirdetve.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A fekete ruhás dzsadok Salah szónoklatára kissé furcsán néznek rá. Kettejük közül a fiatalabbnak kinézõ szólal meg - egy kicsit furcsán, töri a dzsad nyelvet.*
- Jó reggelt kíván Néked Nagyuram! Mi lenni itt elõször, ám megtenni mind amit kell, hogy újra homok légyen fekhely nekünk.
*Az idõsebb, nem valami bizalomgerjesztõ alak - súlyos sérülés érhette egyszer az arcát - bal oldala mintha össze lett volna szilánkosra verve és úgymaradt - megpróbál a lehetõségeihez képest mosolyogni és bõszen bólogat melléje. A fiatalabb is amikor végzett a mondatával lelkesen tekint Salahra, majd Jaszafra. Jaszaf arca felderül amikor még két segítsége akad, hát még akkor amikor Gorden is jelentkezik. Szinte repesve adja ki hogy ki milyen kötelet fogjon meg, és húzzon, avagy engedjen. Mit hová kössenek ki, hogyan rögzítsék - ennél a résznél még segít is. Amikor a vitorlák kibontva és a szelet befogván álltak a kormányhoz lépkedett. Az elsõ napsugarak ekkor kezdték aranyló színbe bevonni vékony csíkban a tengert, s Jaszaf ezt kihasználva gyakorlott mozdulatokkal úgy fordította a hajót, hogy pontosan a nap a hátuk mögött legyen. Végeztével egy kötéllel rögzítette a kormánykereket, de azért ott maradt mellette. Jó nagyot szippantott a sós tengeri levegõbõl, majd egy hatalmasat kordult a gyomra. El is húzta a száját.*
- No igen. A reggeli még nem volt meg. Remélem az a takaros menyecske ma is süt olyan finom husit mint tegnap.
*Avyen még egy kicsit maradt zsákjában, nem szívesen találkozott volna senkivel a reggel folyamán. Azonban a tétlenség egyre jobban nehezedett rá, s lassan az éhsége is markolászta gyomrát.
Carwynt nyugodt álmából valami apró zörej, talán a szomszédos kabinból áthallatszódó motoszkálás ébresztette fel. Annak ellenére, hogy nem nagyon szokott hozzá a földönfekvéshez valamennyire kipihentnek érzi magát, bár a nyaka mintha merev lenne. Szétnéz maga körül. Gyenge fény szûrõdik be az aprócska köralakú ablakon. Fergia még alszik hason fekve az ágyszerûségen, s takarója csak derekától lefelé rejti el csodálatos alakját. A jegességnek nincs nyoma a nõn, arca kisimult, nyugodt - mintha egy alvó angyal feküdne ott.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Sokáig lustálkodik. Nincs lelkiereje azok szemébe nézni, akik tegnap kiakasztották. Végül felülkerekedik rajta az éhsége, és kikászálódik a hálózsákból. Kilép a kabinból és a konyha felé veszi az irányt.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Felül, sokáig csak bámul maga elé, talán szokszáz dívdobbanás telik el, mire kirázza az álmot a fejébõl. A dartonitára néz, kissé meglágyulnak a vonásai. Sóhajt, majd magához veszi a bárdját és...
Kisétál, vért nélkül, hogy friss levegõt szívjon.
<Nocsak patkányok a hajón? Akkor még nem süllyedünk.> Vigyorral kezdi a napot.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Avyen kicsit még álmos szemekkel ballag át a konyhának nevezett helyiségbe. Amint az ajtót belöki maga elõtt egy fekete ruhába öltözött alakot pillant meg, amint a konyha padlózatában eltûnik. Jobban megfigyelve - a padlózaton tántongó lyukon tûnt el mely lassan bezárult - valószínûleg lentrõl csapóajtó szerûség van, s fentrõl észre sem venni a helyét.
Carwyn motoszkálására, a kabinajtó befelé való csukódására Fergia is felébred. Észreveszi, hogy csak félig van rajta a takarója, s ideiglenes szobatársa nincs a helyén.
Fent a fedélzeten Carwynt a széltõl dagadó vitorlák fogadják. Salah, Gorden és másik két fekete ruhás dzsad sündörög az árbócok körül, Jaszaf pedig a kormánynál áll. Kalmon is akkor kászálódik ki a lekötött ládák közül amikor a félkyr felér a fedélzetre. Egy hûvös pillantással és fejbiccentéssel köszön mindenkinek, majd a hajó korlátjához lép. Rátámaszkodik mindkét kezével, s messze-messze tekint a kék ég horizontjáig.
Joakim és Flamm ezekben a percekben mély álomra szenderedtek.*