Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, éjjel
Résztvevõk: Schinter
___________________________________________________________


Csípõre tette a kezeit és úgy meredt a férfira:
-Téged már régen rúgtak úgy igazán fenékbe. Hogy tudok-e fõzni, az nem titok, tudok, de hogy kinek, azt már megválogatom. Edzõdjél csak.-döfi a levegõbe fitos orrát, aztán arcába húzza csuklyáját és elindul a mély avarban távolodva.

[Schinter]

Arbor Vitus


Nem túl hangosan,de azért a nõ számára bõven hallahtóan felkacag.

-Legközelebb a kenyér helyett egy kis sültet is csinálhatsz vagy egy kis süteményt,mert még a végén nem hinném el,hogy tudsz fõzni


Roniya után néz egy darabig amenyiben nem áll meg a nõ majd elindul visszafelé a táborba.

<és vigyázz magadra..>

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, éjjel
Résztvevõk: Arbor, Pat, Jeffete
___________________________________________________________


Roniyát elnyelte a sötétség, gyönge lóprüszkölést vitt Arbor füléhez a lég, de nem Üstökösét, majd csend lett. A táborban a tûz kicsit alább roskadt, egy õz ugrott meg a bokrok között, amire Jeffete is meg Pat is felkapta a fejét. A nõ zavart arccal várakozott, úgy tûnt, egyenesen az elfre...

[Schinter]

Arbor Vitus


Egy halvány mosollyal indul visszafelé a táborba miután elváltak Roniyával és a halk ló prüszkölésre csak még szélesebb lesz a mosolya.

<No csak Üstökös új barátja is itt van vajon megtalálom õt a táborban >

Visszatérve a táborba a helyére megy,ahol feküdt mielõtt felkelt.Látván,hogy mind Jefette mind a Pat nevezetû félvér nõ felkelt már igy magára huzza a pokrocot.Egyelõre még nem alszik el és a környezetet fürkészi...1 mérföld az 1 mérföld...olyan könnyen nem jönnek el idáig,de ha holnap jó tempóba haladnak akkor tán utolérik az mebereket és milyen jó lesz ha esetleg Roniya egy éjszakai evésre is meginvitálja majd

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Forton)

*A kevés alvás miatt kissé morcosan kezd neki az õrködésnek. Amikor Arbor feláll kisé furcsán néz rá, de nem szól semmit . <Bisztos wc-re kell mennie.> Õrködése alatt alaposan elgondolkodik a Szitával lévõ kapcsolátán. Kérdéseket tesz fel magának. Amikor Pat felkel nem szó semmit, hátha vissza alszik magától. Az õz megugrására villámgyorsan nyúl a botja után. <Hûûû, ez meleg helyzet volt.> Arbor vissza jövetelére csak egy mosojt ejt meg. A tûzre bõséggel tesz, hogy jól begyulladjon. Majd ott ücsörögve a tûz mellett, folytatja az õrködést - továbbra is szótlanul.*

[Navaratna]

//WC? Water closett? Az igen Nem ismerik,az tutifix. De a budi, pottyantós, árnyékszék, vagy mint ige, dolgát végezni, könnyítenie magán az már van. Vicces lenne ha az erdõ közepén egyszer csak az öblítés hangjai hangzanának fel. Vagy TOITOI?//

[Anathor]

(Maldar)

//Még mielõtt elmegy õrködni, és a vacsora után: //

*Viszonozza a mosolyt.*
- Persze, hogy nincs harag. Tudom, hogy csak jót akartál tegnap, ezért nem lehet haragudni. És köszönöm, te is jó ember vagy. Na jó éjszakát! Én még õrködök...
*Elsétál és csatlakozik Morikhoz az õrködéshez.*[/i]

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Csendes magányában elmélázott életén. Az õz megugrása megijesztette annyira, hogy még fel is pattant a földrõl, s kardja markolatára helyezte semmi perc alatt kezét - majd pofonvágta magát, hogy észhezs térjen. Zavartan elnézett Jeffete felé, látja, hogy õ is botráért nyúlt. <Na, legalább nem vagyok egyedül... õ is megijedt...> Egy kicsit megnyugodván visszaült a tûz mellé, türelmesen várta Arbor visszajöttét. Amikor ez megtörtént felállt és egyenesen odament hozzá, pont akkor ért oda, amikor lefeküdt a fa alá. Kicsit zavarban van, és a hangján is érezni lehet, hogy eléggé kényelmetlenül érzi magát. Halkan beszél hozzá, úgy hogy senki más ne hallhassa.*
- Arbor, bocsásd meg, hogy zavarlak, de.... de szeretném a segítségedet kérni. Khm... arról lenne szó, hogy ... hogy van-e olyan növény ami a...a vizet magában tudja tartani? Esetleg... esetleg most ... most tudnál nekem ilyet szedni?
*Míg beszélt arcába szökött a vér. <De jó, hogy éjszaka van... a fene mindjárt elsüllyedek kínomban... > Amikor befejezte ajkába harapott szinte lélegzetvisszafojtva várta az elf válaszát.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Épp feküdne le mikor látja,ahogy Pat felé közeledik igy a megszólitása után felkel és lotusz ülésbe helyezkedik el.A kérdés elhangzása után felemli az egyik szemöldökét és néhány pillanatig érdeksen és kiváncsian néz Patra,de ebbõl csak a sötétben világitó vörös szembogarai látszanak leginkább...

-Egyáltalán nem zavarsz...Hátha tudnám,hogy mire kell akkor talán könnyebb lenne...és pont most?A sötétben?Egy kendõ nem fellel meg a célra?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Arbor szavaira még jobban elvörösödik, kicsit fújtat, hápog... a torkátköszörüli. Nincs õ ehhez hozzászokva, hogy férfival beszéljen meg ilyeneket.*
- Hát... nõi dologra kellene... és nem hiszem, hogy egy kendõ elég lenne reggelig. Kivételesen nem gondolkodtam elõre... és ... most nincs nállam olyan dolog... de ha ... ha terhesnek érzed kérésem, nem is zavarlak tovább...
*Azzal megpróbál felállni, de egy enyhébb görcs összerándulásra készteti. Nem néz Arborra. Zavartan és kínosan fordul el tõlle.*

[Schinter]

Arbor Vitus


-Aha...hogy arra a dologra kell...

Láthatóan tudja,hogy mire kellene Patnak a nedvszivó növény.

-Maradj itt körülnézek mit tehetek...

Azzal feláll a földrõl és elõször üstököshöz megy.Ha alszik,akkor nem szólitja meg ha nem,akkor halkan megkérdezi tõle,hogy nem akar-e vele stéálni egyet
A patak partja felé indul,ahol feltehetõen mohák nõhetnek,hogy leszedjen egy keveset Patnak és hátha közben összefut egy ismerössel is és tán a hátasával is esetleg

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, éjjel
Résztvevõk: Arbor, Pat, Jeffete
___________________________________________________________


Jeffete Pat és Arbor halk beszélgetésének lehet látó tanúja, nem igazán hallja, mirõl van szó, de Pat pirul és valami kínos gyötrõdést mutatnak gesztusai. Az elf megértheti, mert a felsimerés önti el arcát, felkelés az erdõbe sétál. A dwoon nõ a pappal marad a tûznél. Szita fordul egyet álmában, a tûz pedig a kialvás szélére érkezik.

Arbor egyedül kell, hogy induljon, hátasa alszik. A pataknál keresgélés után lel mohát, de szõke hajú elf leányt nem. Nem túl sok száraz moha akad a célnak megfelelõen, a legtöbb nedvesen élvezte a patak közelségét.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A sötétben - de gondolom ez Arbornak nem jelent gondot - meglepõdötten tekint az elfre. Szemeiben talán megkönnyebülés látszik egy kis ki nem mondott hálával. Fejével biccent, hogy megértette és megvárja itt a fa tövében. Le is ül, s kissé dideregve és a görcseitõl elnyúzva várja Arbor visszajöttét. Jeffetéhez nem szól, kerüli a pap tekintetét. Amikor látja, hogy a tûz kialvófélben van, odamegy és megpiszkálja, tesz rá - nem szeretné ha kialudna és sötétben kellene várakoznia.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Leszedi a mohákat és mivel senkit nem talál az erdõben sem sültet kenyérrel elindul visszafelé a táborhoz Odasétál Pathoz és odaadja neki a friss mohákat.

-Ezeket száritsd meg a tûzön.nem legjobbak,de talán egy darabig jók lesznek...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Amikor Arbor visszaér és odaadja neki a mohákat úgy veszi el tõlle, hogy a kezét megfogja pár pillanat erejéig. Szemeibõl õszinte hálát, egy kis zavartságot lehet kinézni*
- Arbor... köszönöm... én hálás vagyok Neked ezért...
*A mohákat egy átmelegedett kõre helyezi - kiszárítja, majd miután ezzel megvan megvárja még kihülnek, összeszedi õket. A sötét erdõt egy pár percig nézegeti, sûrûn tekinget Szita fele - azon morfondírozik, hogy felköltse-e a nõt. Végül összeszedi magát, elindul, alakja beleveszik a sötétségbe. Úgy gondolja a patak nincs olyan messze tõllük, ígyhát oda indul egyenest. Igencsak szedi a lábát, hisz a sötétség nem az eleme, néha meg-megbotlik, de gyorsan továbbmegy. A pataknál - bár nem sok mindent lát megmosakszik cica módjára alulról a hideg vízben, aminek igencsak sziszeg... és a mohát a helyére teszi. Arcára fintor ül ki. Nem tétovázik sokat, a sötét, az éjszakai hangok mind arra késztetik, hogy igyekezzen vissza a többiekhez. Nagyot sóhajtva ül le a tûz mellé, egy kicsit melegszik még, majd a férfiakra rá sem hederítve visszafekszik Szita mellé, betakarózik és álomra hajtja a fejét.*