Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjközép körül, ismeretlen helyen
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________


Guido a lecek között lelátott a hátsó udvarra, ahol istálló épülete sötétlett s hogy egy félmeztelen nõ állt széttárt karokkal az esõben, arccal az ég felé áztatta magát sokáig, a férfi már nem várta meg a végét, mert elálmosodott. A szomszédból nõi beszédet hallott, talán a markos nõét a börtönbõl, és a komor tekintetû másik rab férfiét. A kardja nagyon nyomta az oldalát, ha most így is feküdt le, késõbb biztos nagyon megbánja

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Megmosolyogja az alternatív zuhanyt, aztán fekszik csak le. Ha a kard nagyon zavarja, akkor lecsatolja és maga mellé rakja. A szomszéd szobában folyó beszélgetést nem akarja kihallgatni, próbálja kizárni a tudatából a hangokat és hamar elaludni.*

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

-Tûnés kifelé! Mordul fel idegesen.
És ezzel lezártnak tekinti a továbbiakat.

//Bocs a rövid reagért //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, hajnalban
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Rutilusnak nem kellett kétszer mondania, hamar egyedül maradt és el is aludt. Reggel Trixi keltett mindenkit. Azaz nem is regel... vastag köd, a nyirkosság, a csípõs levegõ...A nap is hírét sem mutatta magának, ám az éj ereje gyengültében díszelgett...A tél eleji hajnalok furcsa penésze ült meg mindent. Guido tagjai el voltak gémberedve, hanas vígan vette az akadályokat és Somuris is megõrizte jókedélyét, már amennyire jelen helyzetben lehetett. Tia megrezzent a nagykeblû nõ hangjára, de sértetlen volt, nem zargatta senki. Ugyan abban a lenti helyiségben beszélt velük Trixi, ahol a kései vacsora volt. Az asztal üresen áll, porosan, mintha sosem terítettek ott volna meg elõtte. Csak egy sekély fatál állt lenn vízzel töltve, amiben mosakodni lehetett.
-Jó reggelt. akinek van saját lova, készítse fel, mert fertály óra múlva indulunk. Akinek nincs, annak adunk a kikötõig A hajó reggel fut ki, Távoli Szeretõ a neve. Menet közben beszélek a házaspárról, aki mellé szegõdünk. Tiarren, kérem jöjjön velem, van a számára egy rend nõi ruhám, tiszta. ha van saját szoknyája a mostani blúzához, kérem vegye fel. Önök uraim, nos...-Hanas megjelenésével nem votl gondja, Somurist nagyjából helyinek ítélte ruházatilag külhoni akcentusa ellenére, Guido eleve az volt, Rutilus pedig szintén.-Önökkel minden rendben.
Csendes vitte ki a tálat a mosdás után, most õ nem viselt városõri páncélzatot, hanem úgy festett mint egy kelet-shadoni népviseletes nõ: zöld térd alá érõ szoknya fehér, hímzett kötényben, felkontyolt, fonott fekete haj kis kendõvel azon, ami csak a kontyot takarta, nem az egész fejet, fekete harisnyát viselt valami kis, bokáig érõ bõr bocskorfélével, zöld, hímzett blúzt mellénnyel és vastagabb, ujjas kabáttal, ami addig ért, ameddig a szoknyája.
-Ha bármi kérdésük van, akkor tegyék még fel indulás elõtt.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Nehezére esett felkelni. Mostanában puha ágyban ébredt meleg paplan alatt forró, ölelõ nõi karok között. Felkászálódott és kicsit kinyújtóztatta a tagjait, majd lement a többiekhez. Gyorsan lemosakodott õ is, aztán az egyik ablakkeretnek dõlve várta az indulást, vagy az esetleges reggelit. Néha lopva fürkészte Trixi vonásait, de volt ami jobban foglalkoztatta.*

[Jomadar]

Tavoli szereto? Magam sem adhattam volna jobb nevet egy varosnak. Ugy latom elerkezett az ideje egy kellemes kirandulasnak ebben a simogato reggelen. Tia szepsegem, almodott valami szepet?

[Alauron]

//Jómadár: a hajó neve a Távoli Szeretõ, nem a városé...//

(Hanas)

Hatalmas ásítással, és nyújtózással kel fel, aztán leballag az alsó szintre, holmijaival együtt, indulásra készen. Odalent az egyik sarokba lepakolja azokat, arcát leöblíti, majd elõveszi a tegnap este félig elszívott dohányát, és odaballag a bögyös Trixihez:
- Jó reggelt. Van tüzed? És hol lehet reggelizni?

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

Fázósan ébred, és igen kelletlenül. Végül nem várt tovább, felkel, és magához veszi minden tárgyát. Leballag a lépcsõn, a központi szobába, ahol már látja Hanast, sõt Guidót is. Aztán észreveszi a többieket is, nem szól semmit csak biccent feléjük. Kihúz egy széket, de nem ül még rá, hanem a mosdótálhoz lép, és felfrissíti az arcát.
<Ettõl csak jobban fogok fázni... jéghideg víz. Gondolhattam volna>
Miután végzett leül az asztalhoz, és szorosabbra húzza magán a ruháját. A fából ácsolt szék nem árasztja a hideget, de be sem melegítették neki.
<Remélem beízzítják azt a kandallót, vagy minek is? Hamarosan megyünk.>
Végül megszólal Hanasra pillantva
-Ehetnénk valamit?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, hajnalban
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Guido láthatja, a nõ (Trixi) magabiztos és esze ágában sem volt népviseletbe bújni. Haja frissen, homloktól haja végéig egy ágba be volt fonva, bõrvértje alatt piros blúz, bordó anyagcsík rátekerve mindkét alkarjára, sötét nadrág, térd alá érõ több pontot szíjazott csizma alkotta ruházatát és egy sötétszürke köpeny csuklyával. Nyakában türkizköves bõr nyaklánc lógott s pipáját tömte miközben beszélt a többiekhez. Oldalán tõr hüvelyében, jobb combjára feltekert ostor lógott. Hanasra sandított:
-Tûz? Mindjárt. Én magam is rágyújtanék. Ám reggelire senki ne számítson. Nem véletlenül ajánlgattuk a vacsorát. Nincs reggeli. Víz inni talán. Jöjjön, kisasszony, adom a ruhát. -de elõtte Trixi felmarkolt a padlóról egy kis szalmát, rátette az asztal lapjára, két kis követ vett elõ az oldalán lógó egyik szütyõbõl, megpattintgatta közel a szalmakupachoz. Amint belobbant védõen egyik tenyerét köré kanyarította, fúkálta, s gyorsan a pipájába életet lehelt.
-Íme a tûz. Használat után oltsa el. -szippantott mélyet a dohányból szemeit lehunyva majd kezével invitálta Tiát, kövesse. Csendes saját holmijából emelte fel a kulacsot, hogy aki szomjas, ihat.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Elfogadja az innivalót, majd miután teljesen rendbetette magát odasétál Tiához és elereszt egy kedves mosolyt.*
- Hogy aludt kisasszony? Remélem, hogy jobban, mint én.

[Alauron]

(Hanas)

<Nincs étel, de ital van, és ami jobb van dohány.>
A félig leégett dohánylevélbe csavart kis morzsalék tegnap estérõl maradt meg neki. Most jó hasznát veszi, hisz nemcsak vágyát enyhíti vele, de mint már azt tapasztalta az éhséget is jól tûri tõle. Megigazgatja a sodrott szál maradékát, és rágyújt. Mélyre szívva élvezi a füstöt, a fejben lüktetõ erek kábulását, és a vérnyomás zuhanó érzését...
< >

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, hajnalban
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


//Tia Hakea visszatértéig njk lesz//

Tia visszafogottan viselkedett és úgy is válaszolt a hozzá intézett kérdésekre:
-A lehetõségekhez mérten jól aludtam, de álomra már nem maradt idõ.
Trixivel tartott, hogy a kérdéses ruhákat átvegye. Csendes köhögött kicsit Hanas füstje miatt, de nem fulladozott, inkább kiment a szabad levegõre. A lovakat már elõvezette Júla, mindegyikkel igen rendesen bánt, megpaskolta õket, beszélt hozzájuk halkan. Tia összehajtogatva kapta meg a kék színû ruhadarabokat, majd Trixi elhagyta az épületet s lóra szállt. A köd elkezdett felszállni, s úgy nézett ki, esõmentes nap lesz, napsütés sem kizárt. Nem volt nagy mozgás, mikor már mindenki kinn volt, lovon vagy amellett, egyedül a tegnapi gülüszemû nõ állt a bejáratban összefont karokkal, s meredten nézte a lovasokat. Nem nagyon várta meg a fonott hajú nõ, hogy fészkelõdjön a nép, lépésbe vezette lovát, s csak Júlának intett búcsúzóul, a gülüszemût levegõnek vette. Mikor kikeveredtek a földútra, elhagyva a mocsarat s ugaron hagyott vagy már õsz óta beszántott földek következtek a lankás dombok, hegyek aljában, elmondta amit tudni kellett:
-Don Perra és felesége, Donna Perra kísérõjéül szegõdünk hajóútjuk során. Csendes, és ön, Tiaerren kisasszony lesznek a hölgy személyes kísérõi...segítõi...Épp ezért egyikük sincs felfegyverezve, arra leszünk mi. Donna Perra húszas évei elején jár, pyarronita nõ, a shadoni nyelvet még csak törve beszéli. Don Perra úgy ötven éves nemesember, tõsgyökeres shadoni. Vagyona fõleg olajbogyótermesztésbõl és annak kereskedelmébõl gyarapszik. A Donna neve Madlaena, ha õ engedélyezi, akkor önök szólíthatják így. A hölgy már a kilencedik hónapban jár, annak is az elején, így fontos számára a nyugalom biztosítása s hogy ne legyen egyedül. Hazautazásuk végett szállnak hajóra, hogy a Perra család birtokán szülessen meg a gyermek. Nem számítunk merényletre, vagy bármi egyébre, de a Don hajlamos a túlbiztosításra, így több embert kért vigyázójuknak. Mire lennének még kíváncsiak, ami halaszhatatlan a Távoli Szeretõ-re való szállás elõtt?-nézett a többiekre kérdõn.

[Jomadar]

(Somuris)

A legtöbb mesében békés utazással kezdõdnek a vérfürdõk, ez rendben is van. Egy ilyen nevû hajón örömmel kísérjük el a nemes párt a családi fészekbe. A kérdés csak az, még kivel osztjuk meg a Szeretõ ringó fedélzetét? Csak a személyzet lesz velünk, vagy száz derék de titokzatos utitársra is számítanunk kell?

[Hakea Ello]

(Tia)

Lenne hozzáfûznivalója a hallottakhoz, mégis inkább úgy dönt, hogy inkább hallgat. Egy szkeptikus pillantást vet Somurisra szavainak hallatán, majd hangosan sóhajt egyet, leplezetlenül éreztetve a körülötte állókkal rosszallását. Kezét a háta mögött összefonva áll vigyázban, néha kissé elõre-hátra hintáztatva testét, majd mikor felmerül az esetleges kérdések lehetõsége, lemondó hangnemben szólal meg.

-Kár a szavakért. Véleményem szerint indulhatunk.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, hajnalban
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


//A megbeszélés már a lovon ülve, menet közben történik//

-Ez utasszálító, nem külön bérelt hajó. Most, a karantén miatt nem maradt már magán célra semennyi sem. Így úgy plusz ötven fõnyi utassal kell számolni. A szavakért pedig sosem kár, kisasszony. Mert akkor senki nem értené meg a másikat.
Csendes somolygott a maga lován és minta valami olyat mondott volna halkan, hogy jókor, jóról érdemes csak szólni, máskülönben felesleges, aztán elgondolkozott s a kikötõig egy hang nem hagyta el száját. Ha esetleg Guido, Rutilus, vagy Hanas még tesz fel kérdést, akkor Trixi nem hagyja szó nélkül, tõle telhetõen megválaszol rájuk. A parti úton kisebb tömeg van. Nemcsak a halászok miatt és a lakosok miatt, de az idegenek miatt is. Rutilus az egyik vámosban ismerõst vél felfedezni -"Nem õ volt az emeleten mikor érkeztem...?"- de a csapat elvegyült a beérkezõk közt. Sokaknak nem teszett, hogy minden Berrana-rodába induló hajót marasztalnak, áll az áru, álla forgalom...Más egyezkedik, hogy feketén mégis mehessenek, de ot meg az õrség intézkedett. átovagolva a hangosabb tömegeken végre azon mólórészekhez értek, ahol a kifutási engedélyel rendelkezõ "bárkák" várták az indulást. Akadt itt a kereskedõ hercegségek felé induló kereskedõhajótól az edorli személyszálítóig...Messzelátó, Habok Ökle, Kacsintós, s megannyi szokatlan vagy éppen megszokott név tarkállot a nagy fatesteken. Aztán egy hatalmas négyárbócos elõtt állt meg Trixi. Ekkora jószágon azért még Tia és rutilus sem utazott még. Vitorlái fel voltak még tekerve, de mint hangyá k a bokron, úgy mászkáltak tartozékain, rúdjain, kötelein a matzórok. A bepakolás utolsó fázisa volt, lábasjószágot vezettek fel, s utasok sétáltak a széles palón a fedélzetre. A mólón maradt rokonság és más emberféle sem volt elenyészõ számú. Egy csapat galamb húzott el az emberek felett, kiabálás, nevetés töltötte meg a levegõt, s gyér napfény szûrõdött át a felhõkön, amivel együtt a szél is feltámadt, mint tegnap.
-Íme, ez a Távoli Szeretõ. Vagy 10 meg 10 meg 10 fõnyi legénységgel és ennél 10 meg 10zel több utasszámmal. Az út nem pár nap lesz, erre készüljenek föl. A Donnak és a Donnának elõ van fizetve étkezésre, nekünk nincs, de az úr rakodtatott fel ládát élelemmel a mi számunkra.
A shadoni nyelvû kiáltásokból kiderült, lassan kifutnak, mert a szél most lesz olyan a parttól távolabb, hogy jó löketet adjon a hajónak. Csendes a csoportka végére állt lovával, hogy ne vesszen el senki, majd közelebb léptetek a tömegen át a pallóhoz. Trixi leszállt, a hajóról egy fejkendõs nõ futott elé -vaskos karok, szeplõs arc, vörös fürtök a kendõ alól elõgyûrûzve, egy ezüst, piros köves gyûrû jobb kezének középsõ ujján- gyorsan szót váltottak, s összebólintottak.
-Don Perra már a hajón vár minket. A lovak nem jöhetnek. Ha önök (Hanas, Somuris) ragaszkodnak hátasaikhoz, fizetniük kell. Lovanként 3 ezüst a lealkudott beszállási ár, de csak azért, mert ezt a matrózt ismerem.
Csendes már leszállt a magáéról és Trixi, Guido és Tia lovát terelni kezdte el.
-Jöjjenek, majd fenn lesz idõ nézelõdni.
Az utasok középosztálybeliek voltak, nem az a fajta füstös szállítóhajó volt, anyi szent. Pár -de nem sok, igazán- drágább öltözetû ember is feltûnt a korlátnál. A pallón felsétálva látszott, a matrózok már a hajó köteleit oldották el, Csendes sietve érte csak be õket, s Trixinek kurtán közölte, a lovak már jó helyen vannak. Alig érték el a fedélzet fáját, a pallót visszahúzták, kiabálások közepette, ami bántotta Tia fülét, elkezdték kibontani a fehér-piros vásznakat. Trixi megigazította Tia haját a fülén, majd átfurakodta magát egy beszélgetõ hármason, aztán a korláthoz jutva fejet hajtott egy férfinak.
-Don Perra, bocsássa meg kérlekedésünket. Mentség nincs okára.
A férfi ráncolta homlokát. Szemei sarkában már ráncok voltak, homlokán is, de a szeme még tiszta szürke volt, haja õsz szálakat már bírt, de barnaságát is õrizte. Bajsza volt, keskeny, szakálla egy szál sem. Vékony testalkatú volt, ruhája majdnem fekete, sötétkék bársonyból szabva (hosszított kabárt, díszes gombokkal, alatta fehér ing nyaka érte túl a kabét szélét), a nadrág is nemkülönben s a fényesre tisztított fekete csizma zárta a sort. Ujján nemesi gyûrû, ahogy levelek közt címer íve kanyarodott, derekán öv, díszesebb rapírral. Végig shanodiul folyt a társalgásuk:
-Nincs, de legyen bizalmam elõlege annyi, hogy nem feledkeztem meg az élelemrõl és italról, mi azoknak lesz, kik majd Donna Madlaena épéségét hívatottak megóvni. Hol vannak azok, akik önnel jöttek?
Trixi oldalra fordult hogy a nemes láthassa a többieket is.
-Külhoniak is vanna közöttük, ahogy kértem. Jó. A Donna jobb szereti azokat az arcokat, akik értik is az õ szavát.
-Ez természetes, uram. Minden népnek a maga nyelve a legszebb. Ez a kisasszony és õ (mutatott Tiára és Csendesre) majd személyes kísérõi lesznek, a férfiak és jómagam majd a fegyverekkel vigyázunk önökre.
A Don sorra végignézett mindenkin, majd arrébb állt, hogy az eddig takarásában áll, korlátnál nézelõdõ nõnek szólhasson:
-Donna Madlaena, megérkeztek kísérõink.
A nõ megrezzent, elmerülhetett a bámulásban, aztán illõn férje mellé állt. valóban húszas évei elején járó nõ volt, búzaszõke hajjal, kék szemekkel, hamvas fehér bõrrel, mint egy kiköpött pyar. Alacsony nõ volt, hasa kezei alatt áldottan gömbölyödött. Világoskék selyem ruhát viselt, mi csuklóig ért, s nyakát is fodrokkal rejtette el a kíváncsi szemek elõl. Haja hosszú volt, csak egy részét tekerték kontyba.
-Örvendek-szólt halkan, közös nyelven.
-Ez a szõke és ez a fekete hajú nõ lesz ki majd kisegíti önt és társasága lesz, ha én elfoglalt lennék. Ismerkedjen meg velük, mutassa meg nekik kabinjainkat és az övékét is.
Itt nem volt ritka, hoy férj és feleség magázza egymást, eme házaspár volt rá az élõ példa. A Donna kezével invitálta a két nõt, hogy kövessék õket.
-Uram, kettejüknek lova is van.
-Értem. Az ellátásuk díját elrendezem.
Egy kövérkésebb úr lépett a Don mellé, mosolyogva. A Don viszamosolygott. barátok voltak, üdvözölték egymst, Trixi hátrébb állt, ne legyen része két nemes csevegésének. A szoásos udvarisa bevezetõk után a kövérkés úr bemutatta a Donnak a feleségét:
-Nathan, micsoda balsors, hogy eddig nem mutathattam be neked a nejem! Bár alig három hónapja kötöttük meg frigyünket Egyetlen urunk szent boltozata alatt, máris úgy érzem mintha már évek óta ismerném, olyan bájos!Orsana, gyere, hadd ismerjen meg téged az én régi barátom, Don Nathan Perra!
Rutilus rosszat érzett. Aztán az érzés megfagyasztotta tagjait. Orsanaként egy nagyon is ismerõs, ébenfekete hajú, büszke tekintetû nõ került színre, drága vörös ruhában, ékszerekkel kicsípve, rafinált konttyal, finom gesztusokkal. A nõ szeme a körülötte állókon is végigvillant, majd Rutilusra vissza és egy ragadozó mosolyt rejtett hirtelen kibomló csipkézett legyezõje mögé.