Valthagorei Vész [ETK]

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda szerte
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


A lány a kérdésedre elmosolyodik, örül hogy végre valami felkeltette az érdeklõdésedet.
- Bizony, szokott kimenni a városba néhanapján, de ez ritka, inkább csak a kikötõbe, hogy a kereskedõkkel üzleteljen. A mindennapi dolgait a cselédjei veszik meg a piacon. A felesége, lady von Trotta gyakoribb jelenség a városban. A lánya meg...õt félti a széltõl is, de...- itt huncutul elvigyorodik -én ismerem a lányát. Ha meg akar az úrral ismerkedni, akkor ...megbeszélhetek egy találkozót. Persze esetleg be is kopoghat az ajtaján, de kétlem hogy szívesen fogadná.

[Gorden Harunn]

(Seur)

*erre egy picit elcsodálkozom*
<Szóval az arany pici lánya. Jól van. Ez is egy gyenge pont. De jó lesz minnél többet megtudni most. Aztán lesz idõm még megemészteni a dolgokat.>
-És ugyan miért nem fogadna szívesen? Talán fél valamitõl? Vagy csak a vagyonát félti nagyon?

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn
_____________________________________________________________


A matróz külsejû férfi következik a sorban.
- Aral Hesron a nevem, tengerész vagyok, a messzi délrõl, Shadonból.
Francis szépen lejegyezte a neveteket, kissé lassan ír, de legalább ismeri a betûket. Aztán a pergament összehajtja...
- Kapitány! Talán én dísznek jöttem ide, vagy mert nincs jobb dolgom ezen a szép napon? - szakítja meg a mozdulatot a nõ közbeszólása. Arca dühös, szeme szikrázva méregeti az asztalnál ülõ férfit. Francis lehajtja a fejét, kissé fáradtnak látszik.
- Tudja, nem szívesen engedem az ügy közelébe. Hálás vagyok, hogy segíteni akar, de...
- Akkor jobb ha megyek, de tudja, nem utoljára lát...
Megfordul, és kifelé indul, de találkozik az ajtó elõtt álló Ardoval.
- Elengednél, Abaszisz bajonka?

[Welina Shire]

(Joey Merts)

- Sötétedés felé itt leszek... Önnek is hasonlókat!
*Elköszönök, majd a köpönyegest meglátva és hallva csak röviden reagálok:*
- Akkor induljunk hát! Mutassa az utat.
*És ha megindul, akkor követem.*

[Quator ar Zaraquer]

(Arod)

-Nem!

*Vigyorgok saját otromba viccemen, de nem állok arrébb. Továbbra is összefont karokkal támasztom az ajtófélfát.*

-Még nem mondtad, te ki vagy?!

<Kissé hirtelenharagú. Milyen érdekes lenne...na de nem ezért jöttem. >

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


A Joey mellett álló köpenyes férfi futva undul az õrszoba felé. Persze ez csak olyan kocogás, ám Joey a vértjében, és teljes felszerelésével igencsak kifullad, és még így is meg kell állnia szusszanni a bejárat elõtt. Az ajtónál a nyurga alak támasztja a falat, és rövid szárú pipáját szívja bõszen.
- Nyitva vagyunk...
Közli egykedvûen az érkezõkkel. Miután beljebbkerült és bezáult mögötte az ajtó, a kísérõje odalép a szemközti pihenõszoba ajtajához, hogy kinyissa, és Joey is a többiekkel egy légtérbe kerülhessen. Ám ekkor...

A nõ egy pár hosszú pillanatig farkasszemet néz Ardoval, aztán egyszercsak kedélyesen elneveti magát.
- Te aztán jól tudsz érvelni! Vendégem vagy egy ebédre, az Északi Szélben, ha elfogadod, ott majd megtudod a nevem. Te is gyere cimbora. -mosolyog rá Rouhnra.- Meg, nehogy már elszomorogyj dél fia... Szól oda Aralnak is kedélyesen. Francis azonban láthatólag megunta a jelenetet.
- Elég ebbõl Janna! Távozzon, nem engedem hogy egy fontos megbeszélést.
A lány arca egybõl begorombult. Botjának egy lendületes megforgatásából az lett, hogy hatalmasat vágott vele Francis elé az asztalra, mire a meglepett férfi csak dühösen hátrahõkölt a székén, és úgy meredt a csinos nõre. Aral határozatlanul a kardjához kap, de végül nem rántja elõ. A csattanást Joey is meghallja odakint.
- Neked csak Arvdabar kisasszony. Látom hogy szerinted a nõk csak egy helyen kellenek, mégpedig alattad. De én nem vagyok gyenge, s nem indok az hogy nõ vagyok, ígyhát nem foglalkozhatok éppúgy bármi fontos üggyel. Neem kellett a segítségem, te ostaba beképzelt alak? Hát a sok vitéz embered biztos nem tesz neked egy szalmát se keresztbe, s ha nem lennének ezek a férfiak, akkor nyakig merülnél a fontos dolgodban...
Fejét felszegve indul újra kifelé. Ismétcsak a szõke óriással találja szemben magát.
- Ardo, kérlek engedj ki. Még találkozunk, ha megéhezel...

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

*Állom a nõ pillantását. Tekintetembõl nyugalom és egy kis kihívó kíváncsiság olvasható ki csupán. A parancsnok leteremtésére elmosolyodom, de ez már sokkal kulturáltabb és visszafogottabb az elõbbi diadalmas vigyornál.*

<Tényleg van vér a pucájában. Emellett még ebédelni is meghívott. Ebbõl már rosszul nem jövök ki. >

-Janna... *Ízlelgetem a nevet pár pillanatig, majd egy kacsintás kíséretében ellököm magam a félfától és arrébblépek egy kissé, de azért vigyázok, hogy a szõkeségnek simulnia kelljen egy kicsit, ha ki akar férni.*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Õrszoba
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk:Ardo, Aral, Rouhn, Joey
_____________________________________________________________


Janna, mivel nem ad neki Ardo sok utat, elõször szembe fordulva csusszan ki a számára hagyott résen, aztán megperdülve szélesre tárja a kifelé nyíló ajtót, és kacéran visszatekintve egy mosollyal búcsúzik a férfitól....
Joey látja amint a pihenõ ajtaja kivágódik és egy szõkés hölgyel találja szemben magát. Vörös ingben, és fekete szoros nadrágban van, kezében egy fehér hosszúbotot tart, zöld szemei a lovagra villannak.
-Csak nem a fontos megbeszélnivalót jösz megbeszélni azzal a ...khm ...kapitánnyal? Már várnak bent, igyekezz.
Játékosan megpaskolja a vállapot a lovag mellvértjén ahogy elmegy mellette.
-hm...szép darab.- jegyzi meg távoztában, már kifelé tartva.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda szerte
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


Kiva egy kicsit zavarba jön a kérdésedtõl.
- Hát ö...tudja uram milyenek a gazdagok...olyan, hm...rátartiak, és nem fogadnak általában senkit. Hogy félnivalója? Azt nem hinném...de végiggondolom amit hallottam, ha azzal segíteni tudok, uram. Mondjuk ma ebédnél...ha gondolja, esetleg...szóval...

[Gorden Harunn]

(Seur)

<Hogy kerülne de most rögtön Tharr poklába. Rohadt obsor. De nem. Nem otthon vagyok. Türelem.>
-Mit akarsz ebédnél? Talán jobb lesz ha a továbbiakban édesapádra hagyatkozom. Látom te nem szívesen adsz választ a kérdéseimre.
*Ezzel elindulok visszafelé, a városba.*

[Orwen del'Correl]

(Rouhn)

A nõ könnyed hangneme miatt elmosolyodik, szakállas, északi fejének ellenére megnyerõen.
<Hohó! Végre egy barátságos asszonynépség! Ejj, lassan már megállapodhatnék.>
Kereszbefon karral, még mindíg mosolyogva bámulja, miközben az ajtón távozik. Aztán hangokat hall odakintrõl, de nem foglalkozik vele.
<Ha bejön valaki akkor majd bejön. Heheh.. ez olyan.. tudományos volt.>

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda szerte
Idõpont: Nyár eleje, délelõtt
Résztvevõk: Seur Mesh
_____________________________________________________________


A lány szinte megijed a szavaidra, szája legörbül.
- Nem! Sajnálom, én szívesen válaszolok, ha tudok, csak...csak azt szerettem volna, ha önnel ebédelhetek. Hát...túl nagy kérés ez?
Jólvan, azt hallottam hogy egy, vagy talán már két hónapja vonTrotta úr testõrt fogadott maga mellé. Elutazott Valthagoreba, és szerezett egyet. Valami külhoni, déli, harcos féle embert. Azóta az kíséri ha kidugja az orrát...

[Gorden Harunn]

<na azért te kis fruska.>
-Na gyere. Mennyünk vissza a fogadóba. Az ebédet meg majd meglátjuk.

[Welina Shire]

(Joey Merts)

*Szusszanok kettõt; bár ez inkább két nagy levegõvétel, melyeket kényszerlassú kifújás követ, hogy rendezzem légzésemet, ha már ennyire zokonvette a szervezetem ezt a kis mozgást.
"Pedig míg csupán apród voltam, rohangálhattam eleget kifulladásig, hogy hozzászokjam a vértezet súlyához. No mindegy, úgy tûnik a jó idõ is közrejátszhat, na meg az ettõl való elszokás."
Konstatálom magamban a dolgot, majd belépek a kísérõm mögött.
A nyurga felvetésére nem válaszolok, a pihenõszoba felõl érkezõ csattanás viszont meglep.
"Érdekes lehet az a megbeszélés..."
Elmosolyodom, majd a kilépõ hölgyemény reakciója kicsit ledöbbent, a szavaira és elhaladtakor utánafordulok, a belépéskor felszabadított bal kezem a homlokomhoz érintem elismerésem jeléül egy röpke pillanatra, mialatt ismét elmosolyodom és az orrom alatt pár szót mormogok.*
- Maga sem piskóta... kisasszony.
*Majd ha a kísérõm v. a kapitány betessékel, akkor Ardo-t szándékomban áll felkérni az ajtó szabaddá tételére, hogy csatlakozhassak az összegyûlt társasághoz.*

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

*Hosszan nézek a nõ után.*

<Hogy ring a csípõje. Erõs és mégis törékeny. >

*Utánna a hölgyemény távoztával figyelmem a belépõ lovagra vándorol és ha be akar jönni a szobába végigmérem, madj rámordulok:*

-Ki vagy?!