Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

Somuris jóétvágyat kívánsága kacajra fakasztotta a matrózokat, volt aki vígan a vörös nõ combjára húzott, de az fültekeréssel lett gazdagabb. Mikor a hegedû elõkerült már böködték egymást és csitították, csend legyen, aki szürcsölni merte az ételt, belenyomták az orrát. Figyelmes közönség volt, de nem az áhitatos: a nyelvezet kedvükre való volt, vigyorogtak, volt, aki kezét szája elé tette, fel ne vihogjon. S mikor a történet kibomlott, mint vastag, dús nõi hajkorona a kontyból, ha a tût kihúzzák, úgy bomlott ki a társaság jókedve. Vastag tenyerek csapódtak össze, volt, hogy felröppent: ez nem te voltál cimbora? s egyik matróz ugratta a másikat. A nevetés szinte megremegtette az asztalt.
-Rumot neki! A betyárját, nem kettõ, két kupával! Vonjátok le a fejadagomból ha kell!-csapott vigyorogva az asztalra egy fejkendõs nagydarab matróz, s szavára valóban ott termett a kért ital a dalnok elõtt.
-S van e még a tarsolyodban?
-Macskaszem, hagyd, nem is evett még egy falatot se'! Széles a tenger háta, nem fut el rajt', itt lészen hó'nap is! S azután is.-intette le a vörös nõ a nagydarabot mosolyogva, s elvette Somuris elõl a fõzelékes tálat s helyette egészen mást tett elébe: burgonya volt, de fõve és egy tenyérnyi szelet sült lazac.
-Ezt eszik fenn az urak, fogyasszad egé'séggel. nem tõllem kaptad...-nézett Somurisra Rossita, kékeszöld szemei huncutul csillantak, szeplõi táncot jártak orcáján. Úgy 30 és 40 között lehetett, s bár alkatán látszott, tengeri élethez szokott és kicsit megerõsödött, azért még szép nõ volt. Göndör vörös fürjét a kendõ alá tömte. Kezével végigsimított lágyan a férfi karján, kacsintott rá, aztán csatlakozott övéi közé. Trixi mosolygott:
-Ím, az elsõ hódolód a matrózok közül. Csak légy óvatos...Rossita szereti a szépet...

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Guido, Tiarren
___________________________________________________________


Ebéd közben a kötelezõ udvariasságon kívül eleinte semmi érdekesség nem hangzik el, majd donna Orsana -a fekete hajú nõ- szóba elegyedett donna Madlaenával:
-Kedvesem, idegen arcokat látott veletek a férjem. Kicsodák õk?
-A kísérõink a hosszú útra. Don Perra aggódik miattam, hogy bajom esik, mert nem sok kell már, hogy világra jöjjön az elsõ gyermekünk.
-Ah, az anyaság...Nos, bár nem látszik még, de magam is osztozom örömében.
-Csak nem ön is várandós?
-De igen! Úgy egy-két hónapja bár, de azért áldott az állapot! A férjem néha majd meg fojt szeretetével.
-Ugyan, viselje könnyedén. Nagy szerencse az, ha nõvel ilyen történik, nem igaz, Tia?
-Tia kegyed neve? Milyen különös hangzású.... -pillantott az ében nõ az elfre kutató szemekkel, de az illendõség határain belül
-Donna Orsana, az én külön kérésem volt, hogy legyenek kísérõim között olyanok is, kik nem csak Shadon nyelvét beszélik, hát külhoniak is vannak benne. -magyarázta türelmesen donna Perra
-Hanyan is vannak?
-Mm, ha jól láttam, négy férfi, kiket nem volt még szerencsém megismerni, de egyikük a férjem balján ül, és három asszony. Mind rátermett fegyverforgatónak tûnnek, talán Tiát kivéve, no de az õ kezében otromba lenne, olyan törékeny teremtés-jegyezte meg kedvesen Madlaena
-Igaz, igaz. Finom vékony kacsója van, szinte már irigykedem!-tette le villáját és kését Orsana, lévén befejezte a fogást.-No de az irigység ostoba dolog, mindenki azt kapja, ami jár neki.
Ennél a mondatnál szemébõl kivesztek az érzelmek, úgy nézett Tiára, de ezt rajta kívül senki nem vette észre. Aztán ugyan olyan gyorsan vissza is tértek belé, figyelmét férjének szentelte. Megbeszélte vele, mi lenne, ha néha meglátogatná donna Madlaenát, aki szintén terhes, lenne közös témájuk. Férje készségesen beleegyezett. A nõk csevegését hallhatta Guido, de õt a férfiakébe vonták bele. Don perra barátja panaszának adott hangot, hogy unokahúguk, aki szintén velük utazik, nem volt hajlandó eljönni enni, hanem konokul ragaszkodik ahhoz, hogy éhezzen.Valami hóbortot emlegetett a másik don, amit nem enged neki, ezért csinálja a lány.
-Már Orsana is mondta neki, hogy tegyen le róla, viselje magát rendesen, de õ nem hallgat rá. Nem, õ el-el tünedezik a hajón, olyan helyekrõl kerül elõ, ahova nemes be nem tenné a lábát! Most a raktárból húztam elõ. S képzeld mit csinált! Teljesen egyedül, ksérõ nélkül vívni tanult! Megáll az ember esze! Már 18 éves, de eddig két kérõt utasított el, s helyette vívogat! Nem tudom, hogyan nevelték a testvéremék, de ha az én lányom lenne, ilyen önzést és akaratosságot nem hagytam volna benne kifejlõdni!

[Jomadar]

(Somuris)

- Ó a szépet ki nem szereti? Aki demagóg és ostoba gõgbõl megtagadja lelke étvágyát. De a szépség nem minden - sokatmondó végigmérés Trixin - ha a nõ csak harcos és már nem tudja milyen a kedves szó, csak a kardja érintése dobogtatja meg a szívét, hát azt érintsék csak karddal. Te is akkor tûnnél legyõzhetetlennek, ha letennéd a kardod és kibontanád a hajad...
- Jó étvágyat!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Rutilus, Somuris
___________________________________________________________


Trixi somolygott, majd kanalát kezébe vette:
-Nos, lehet, hogy a beszéded cifra, de én értem. Majd én leengedem kardom s hagyom legyõzetni magam, annak, akinek akarom, akkor, amikor akarom és úgy, ahogy akarom. Két lábbal állni a földön jobb, mint sóhajtozva álmodozni. S van, ki egyik arcom látja, s van kevés, ki másikat is.
-Jó étvágyat neked is, s mindenkinek e helyt.
Pár falat után még hozzátette:
-A hangszer nem csak dísz volt nálad. Vajon a fegyverrel hogy állsz? Kihívlak, barátilag. Elfogadod, vagy csak a muzsika élével szeretsz vért ontani szíveken?
Trixi beszédébõl kitûnik, hogy bár kard lóg oldalán és selyem ruha helyett bõrvért nyugszik testén, mûvelt a maga nemében. Igaz, ilynekor, amikor válogatottan próbál beszélni, furcsa akcentus ütközik át shadoni beszédén. Rutilus ilyet nem hallott még, de mesélték már neki, a felföldiek nyelvezete ilyen, s gyökere onnan lehet a nõnek.

[Jomadar]

(Somuris)


Igyekszik úgy beszélni, hogy a többiek ne hallják, de legalábbis ne értsék
- Ó, még a szimpátia is csak kiváltságosoké lehet? Hát való, hogy a népek megbecsülését csak a hiú kívánja és aki hatalomra vágyik. Járd hát saját utad.
Nos az én fegyverem többnyire csak arra való, hogy megvédjem magam attól, ki a hangszerem tépné kezembõl. Nem csodálnám, ha te viszont nagy tudással forgatnád a vasat. Rendben, lássuk hát mi az amiben teljes szenvedélyed és rejtett tálentumaid szabadjára engeded, - na ha ezt sem érti félre és el sem pirul, akkor tényleg érti a szavam és elég nagyvilági is - de nem a mutatványra vágyó plébusz elõtt - õk lássák csak, amit látniuk kell. A kabinunk épp elég tágas, hogy vívjunk, de épp elég szûk, hogy ne szaladhassak el dühöd elõl. És szégyen arra, ki karcolásnál fájóbb sebet okoz. Így megfelel?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Somuris, Rulitus
___________________________________________________________

Trixi szélesebb mosollyal nyeli le ételét:
-Kimûvelt nyelvû vagy, lám, lassan nem bírom veled a lépést. Szimpátia? Az van, ha nem lenne, most nem beszélnék itt veled. Nos, nem értettelek jól, de sem hiú nem vagyok, azt hagyom a hölgyeknek, sem hatalomra vágyó, az marad anyámnak, aki a méhében hordott 9 hónapon át. Szenvedélyem pedig még nem ismered. - ivott a rumból, de csak mértékkel, utána beleegyezett a férfi támasztotta szabálynak:
-Jó lesz, nem célom lesántítani téged, vagy ujjad nyesni, mert akkor hova lenne a muzsika?Hm, a kabinban most Hanas lábadozik, a tenger megforgatta nála a fennt és lennt, így új helyet kell keresnünk. Mit szólnál az istállóhoz? Van egy része, ahol a takarmányt halmozzák, s jó darabon üres. Van akkora mint a kabinunk tere az. S ha hívna a föld feküdni, még keményre se esnél...simogatta fonata végét ezt emlegetve

[Jomadar]

(Somuris)

- Nem te vagy hiú, hisz nem te vágyod a tömeg tetszését, hanem aki zenél és énekel nekik. Rendben, legyen az istálló. Talán fegyvereden meglátom azt a szenvedélyt, amit máskor férfias modorral álcázol.

//úgyis a mesterfokú fegyverhasználatot tanulom, legalább gyakorlunk a hosszas hajóúton. Ha meg elõbújik Trixibõl a nõ - ám legyen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Somuris, Rulitus
___________________________________________________________


//Ki tudja mi lesz, ki tudja...//

Trixi csak mosolyogva ingatta fejét a férfias modort hallva. Az evést hamar letudta -amolyan katonás mód, gyorsan, szükségbõl, elhagyva az íz élvezetét- pedig egész jó volt a fõzelék, Somuris meg ne is panaszkodjon a lazacra. Nem várta meg, míg Rutilus és Csendes is végez, szólt nekik:
-Somurisnak megmutatom hol van a lova, nem kell sietniük. Csendes, ezt vidd el Hanasnak, ennie kell majd valamit-s két szelet fekete kenyeret tett a nõ tányérja mellé. Aztán intett a dalnoknak, kövesse. Rutilus így a matrózok között másodmagával maradt Csendessel, akit jól láthatóan feszélyezett a harsányság. Épp ezért elterelte figyelmét és rutilushoz fordult:
-Mi baja Hanasnak? Mért nem jött ebédelni?

Trixi otthagyta az ebédlõt, visszament egészen a lépcsõkig, de ott balra benyitott a hajó ezen szintjének közepén lévõ istállóba. A tömény állatszag -ló, ketrecben kevés csirke és egy nagyobb rácsozottban türelmesen heverészõ eb- orrva vágta õket, de Trixit nem zavarta. Keresztül vágott a boxok között, egészen leghátulra sétált, közben leakasztott egy égõ viharlámpást hogy a takarmánynál is legyen fény. Balra nagy rakás széna, jobbra kisebb, a padlón mindenütt lábbal széthodott szalmaszálak, a boxok közötti folyosóra a lócitrom is talpon jutott ki.
-Íme, ismerkedj a hellyel, míg könnyebbé teszem öltözetem-ezzel elkezdte lecsatolni bõrvértjét. Mikor végzett vele, már csak a hímzett blúz takarta szabaddá vált kebleit. Trixinél nem volt hosszú, acélszürke kard, mit várhatott volna Somuris: csak egy tõr markolata csúszott a nõ baljába, ám jobbjába egy frissen kitekeredõ ostor termett.
-Nem gondoltad meg magad?-nyúlt hátra saját hajához és egy rántással leoldotta végérõl a bõrcsíkot, mi összefogta a karnyi vastag vöröses sötétbarna fonatot.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Rosszulléte múltával követi a többieket az ebédlõbe. Biccentéssel búcsúzik Trixiéktõl, majd Tiát kísérve érkezik a felsõ ebédlõbe. Tetszik neki a fogadtatás, és a minõségi kiszolgálás. Bár nem testõrnek tanult, megpróbálja felmérni a helyiséget, és a közelben tartózkodókat. Udvariasan hellyel kínálja Tiát, majd ha mindenki helyet foglalt, õ is leül. Türelmesen hallgatja a Don, és barátja beszédét, de próbál a nõk társalgásába is beférkõzni. Ha kell mosolyog, ha kell együttérzõen bólogat, és visszafogott tempóban étkezik, hogy a többiek tempóját tartsa. Donna Orsana reakciói felkeltik Guido figyelmét. Egy újabb nõ, ki nem lel örömet házasságában és tüzet kell vinni vágyakozó szívébe. A terhességet hallva azonban elcsügged. Egy várandós anyával mégsem kezdhet ki. A Don és barátja beszélgetését a különc vívni tanuló lányról nagy érdeklõdéssel hallgatja. Felébred benne a vágy, hogy megismerhesse a kis fruskát. Kevés az olyan fehérnép, ki szórakoztatónak tartja a vívás mûvészetét. Próbál kimért lenni és egyetértõen bólogat a vádakra, majd õ is közbeszól.*
- Elnézését kérem. Talán én tudnék segíteni. Én Shadon városából érkeztem, és azon belül is Artemio Scaddano neves vívóiskolájából. Ott tanítok, mikor idõm nem enged Shadon messzi tájaira. Találkoztam már ilyen esettel nem is egyszer. Talán én tudnék beszélni a lány fejével. Ha jó ötletnek tartják, én rendelkezésükre állok.
<... Na kecskére káposztát. ...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Guido, Tiarren
___________________________________________________________


-Oh, valóban? Minõ szerencse ez nekem! Igen, én már hiába beszéltem neki arról, hogy nem való ez neki. No, de ha ezt egy vívómester mondja meg, be kell látnia, ez nem az õ világa, s ideje jámbor lányként viselkednie.-kapott Guido szaván a don barátja
-Jámbor lány? Ihana? Oh, ez még viccnek is rossz, uram. Egy erõs szigorú zárda...Igen, ahol szerzetesek és bölcs, ám ifjúságukban hervadt, áhitatos asszonyok között jámborrá érne és letörné a tüskéit. De ez nincs kéznél. De vajon bízhatunk egy ilyen fess fiatalemberben, aki megbolygathatja a fiatal lányok érzékeny lelkét?.-villant az értõ nõ szeme Orsanától Guidóra, az olyan értõ nõ szeme, aki elõtt a csábítás maga az otthon, s nem az ismeretlen vadon. Ám most nem alkalmazta rafinált kellékeit, hanem inkább leleplezõnek tûnt: mintha egyenesen rábólintott volna a férfi gondolataira: kecskére a káposztát.
-De bízom az úrban, hisz olyan hûen látja el feladatát. Adjon neki egy esélyt, jóuram-karolt férjébe az ében hajú nõ, s szemei egyet üzentek: õ leveszi kezét az unokahúgról, mintha egyenesen beleegyezne: ha valami történik, ám történjen.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Végighallgatja a nõ szavait, és õ is látja, hogy nagyon egyre gondolnak. Valami elindul Guido lelkében. Kíváncsiság. Vonzalom. Vadásszenvedély. A nõ érett. Tapasztalt. Intelligens. Kiérzõdik belõle a szenvedély, de visszafolytja. A férje mellett nincs lehetõsége kibontakoznia. Ráadásul a gyerek után... *
<... Talán kacérkodik? Próbára tesz? Tesztel? Mik lehetnek az elvárásai. Mit vár tõlem? Visszafogottságot, vagy elsöprõ visszafoghatatlan érzelmeket? Talán a lány csak egy csali? Vagy tényleg azt várja, hogy bátorítsam a lányt, és ne hagyjam, hogy megtörjék a vadságát, makacsságát, szabadságát? ...>
*Viszonozza a pillantást, de ügyel, hogy másnak ne tûnjön fel. Hagyja, hogy izzona levegõ a nõ és õközte. Próbál tekintetébe mindent belesûríteni, amit érez. A kétségeket, a vágyakozást, a csodálatot.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Guido, Tiarren
___________________________________________________________

A nõ talányosan rámosolygott saját kupájára mielõtt ivott volna belõle.
-Mm, mm, egy esély, igen, egy esély még nem árthat. de engedélyt kell rá kérnünk kenyéradóját is, hisz ha szükség van a szolgálataira...
A kövérkés úr szavai elgondolkodtatták don Perrát.
-Egy idõben elkapott tévelygõ visszafordítása erény. Guido, ha úgy látja, van még miot menteni, tegyen próbát a hajadonnal.
Tia egy láthatatlan, képzeletbeli szál kialakulást csípte el Guido és a fekete hajú nõ között. Egy szálét, ami rejtett szenvedélyt tételezett fel

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Munkaadójára néz, majd meghajol elõtte.*
- Megteszem, ami tõlem tellik, és ígérem, nem hanyagolom el kötelességeimet sem. Ahogy mesterem mondta mindig, mindennek megvan a helye és az ideje.
*Az idézet vége felé megint a nõre pillantott kicsit talán utalva arra, hogy beszélne vele valamikor négyszemközt. Õ is felvette a kupát és belekortyolt. Az a bizonyos szál egyre csak vastagodott és vastagodott, legalábbis az õ részérõl biztosan.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, délben
Résztvevõk: Guido, Tiarren
___________________________________________________________


-Ez így helyes, bölcs tanítója volt. Oh, minta érkezne a desszert.
Ez igaz volt, a don jól látta. Pár tisztább ingû matróz leszedte a tányérokat és helyette, minõ, meglepetés, almás rétest tettek az asztalra. Donna Orsana vett egy szeletet s közben megjegyezte:
-Az egyik kedvencem. Igaz az õsznek már csak langyos híre, de a gazdálkodó népek értenek hozzá, hogy tegyék el, hogy alig fonnyadjon. Vajon a raktárban hány ládával lehet? Egyszer megszámlálnám...-siklott tekintete Guidora de tova is ment rögtön. Az, hogy férje leintette róla, hogy a raktár koszos és sötét hely, már meg sem hallotta nagyon.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

- Ami érdekes, hogy legutoljára almásrétest pont egy hajón ettem. A Hat város szövetségébõl tartottam hazafelé, és egy szép nyári estén úgy éjfél után lehetett egy órával.
*Most õ vet egy rejtett pillnatást a nõre, aztán folytatja.*
- Azóta szeretem igazán e süteményt. Azon az éjjelen valahogy felhõtlen boldogságot éreztem. Lágy déli szellõ volt csupán, és életem eddigi leggyönyörûbb naplementéje. Utána a csillagok csak úgy szikráztak az éjjeli égbolton. Egy északi, ilanori zenész játszott lágy dallamot, amit tovarepített a szél talán mérföldekre, és kísértetiesen jajongó dallama elrabolta az emberek lelkét pár percre, míg tartott a muzsika. Talán a szférákon túli világ lehet olyan tökéletes, mint akkor az az éjszaka volt.
*Elmerengése után mintha éppen magáhoztért volna. Körbevezeti tekintetét asztaltársain, és elnézést kérõ arckifejezéssel fog bele a desszert elfogyasztásába.*