Haonwell városa

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________


-Semmi kérdés? Minden érthetõ volt és rendben? Most kérdezem ezt utoljára, óhaj-sóhaj most jöjjön-fészkelõdött ültében Morik. Szita haját igazgatta, majd keze megtorpant:
-Követni a nyomokat. Akkor is ha azok az...óriások földjére vezet is?
-Úgy is.
-No...várjunk csak. Azok nem hegynyi magas valamik, amik össze is taposhatnak minket?
-Meglehet. A munka az munka. De nem kell pont erre számítani.
-No hiszen! Ó, inkább ennék még egy marék bogyót, vagy kettõt, de hogy óriások között én...! Ki az a Noir és Kyel?-bámult hirtelen Jeffetére a nõ.A panteonról való tudása igen korlátozott volt.
-ha csak ennyiben merültek ki a kérdések, rendben. Ám ha mégis lenne még valakinek ügyes-bajos dolga, tegye mellém a fenekét és kérdezze meg. Hohó, jön a sültnek való!-csillant fel a férfi szeme. Arbor és Karleanin egy muflont cipelt. A gõgös elf az állat szarvánál tartotta, a suhanc a hátsó két lábát. Roniya felvihogott.
/közös/-No, úgy vonszoljátok azt az állatot, mintha egy torz szeretõtök lenne!
/elf/-Mi baja? Ne, inkább nem vagyok rá kíváncsi-rázta fejét a suhanc. Hsashlon hozzájuk lépett s átvette Arbortól. majd Ronainnal kiegészülve kezelésbe vették az állatot.
-Melyikõtök fogta?-kérdezte az elf nõ elfül Arbortól. Haját azóta több apró tincsbe fonta, amik keskeny, ám hosszú kígyócskákként tekeregtek vállán, hátán.

[Schinter]

Arbor Vitus


Hsashlon:
-Ohh köszönöm.

Aztán megmasszirozta a vállát.Aztán Roniya kérdésére megvonja a vállát.
/elfül/
-Fontos ez?Inkább süssük meg aztán együnk...éhes vagyok Megyek szerzek egy kis tüzi fát,ugyis el lesztek egy ideig a darabolással...


Aztán megfordul és elindul az erdõben egy kis tüzifát szerezni,hogy saját tüzet rakjanak Fõként a száraz ágakat gyüjti bár azokból igy esõ után nem sok akad,igy kénytelen lesz a nedves ágakat is gyüjteni és elviszi a táborba.2-3 forduló utána-amennyiben segit neki vki,akkor kevesebb -miután úgy itéli,hogy elég fát sikerült összegyüjteni/gyüjteniük a fennsik peremére megy és egy kõre leül.Kivette már a részét a munkából.Most ideje piheni egy kicsit,amig megsül a hús.Azért fél füllel mindig odafigyel,hogy megtudják-e gyújtani a nedves faágakat és az emberekre is vet 1-1 pillantást,hogy mit tesznek és mire készülhetnek...

[Alauron]

(Alauron)

Már várta hogy végre valaki szóljon valamit, nem akart õ az elsõ lenni. Most hogy semmi nagy dolog nem merült fel, egy része örül ennek, s elérkezettnek látja az idõt, hogy elõhozakodjon.
- Igen, így fehér. Lesz fehér tovább ha mint végre tud hol kell lenni, és fogad meg hogy Morik van egy úton velünk. Legyen akkor hogy követ mind, ne árnyas kétség belül. S legyen az, hogy mind csak figyel arra, hogy jut elõre mind, ne maga baja, vagy megy elõre csak. Lesz mi együtt, ne csak egymás mellett, s mint csorda bornyú, hanem mint falka ordas mikor vadász, céllal jár és vezetõt követ.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Végighallgatva Morikor ráncba szalad a homloka, fõlleg amikor az óriások említésre kerülnek.*
- Érdekes lesz akkor a dolgunk, ha az ellenlábasok lesznek többségben... egyedül Arbor és Alauron érti nyelvüket... ez pedig több mint aggasztó számomra - ott fognak félrevezetni ahol csak akarnak.
*Szita kérdésére, hogy kik azok az istenek szinte gondolkodás nélkül válaszol, feltételezve ezzel azt, hogy idegen vallása ellenére igen otthon van a pyarr vallás terén is.*
- Noir az álmok, játékok, fogadások istennõje, így a szerencse istennõjeként is tisztelik, habár ha jól tudom a legnagyobb befojása az álmok területén van. Kyel pedig a teremtés és pusztítás istene, valamint a sors kovácsolójának tartják. A becsületességet és törvényességet követeli meg híveitõl. ... Ehm... de nem akarok jelenleg teológiai órát tartani, gondolom nincsen rá most igény...
*Alauron felszólalására bólogat, de azért hozzáfûz keveset.*
- Igazad van, de ahhoz idõ kell, hogy egy csapattá válljunk. Bizalom - hiába, hogy nem szeretik ezt a szót és jelentését... bizalom mind a vezetõ iránt - *és itt Morikra nézett jelentõségteljesen* - mind pedig a többiek iránt. Az már kiderült, hogy harcban jól tudunk együttmûködni... a köztes idõben való viszonyulásunkhoz több idõ kell, mert mind különbözõek vagyunk. - *elhallgatott szétnézett az arcokon, szinte mindenki tekintetébe belefúrta magát, hogy megtudja hasonlóan vélekednek-e mint õ. A végére hagyta a vezetõjüket Morikot. Miközben figyelte, feltette azt a kérdést ami már foglalkoztatta egy ideje* - Egyébként Morik, lehet azt tudnunk, hogy a szolgálat mit tudott meg eddig a merényletekrõl, merénylõkrõl, arról hogy kik állhatnak a háttérben?... Mert õszintén, én nem hiszem el, hogy semmi információ nem került napvilágra, vagy nincsennek feltételezések. Márpedig jó volna nekünk is tudni mindenrõl. - *néz nyíltan Morik szemébe, határozottan, érdeklõdve, talán egy kis "kérlelés"-"követelés" kíséretében.*

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________



(Mindenkitõl kérek egy leírást, hogy a karaktere miként viselkedik, gesztikulál a megbeszélés közben. Ez még Arborra is vonatkozik, még ha õ nincs is ott testben sem lélekben, csak üldögél...)

Az elfek az emberek megbeszélése közben állatot nyúztak, beleztek, Roniya érdeklõdve piszkálta a muflon beleit és közben fintorgott. Mire Pat belekezdett vizslató nézelõdésébe, egy adag hús sütésre készen állt, egy másik adagot pedig Hsashlon sózott be. Ronain Arbor mellé sétált:
-Igaz hogy a te nõvéred Venla? Az a Venla, aki majdnem péppé verte Roniyát a faluban?
Nos, most kezdett derengeni, hogy amikor Arbor fáért ment, mért tartott vele az elf és mért nézett néha úgy a férfira, mintha akarna valamit kérdezni, de aztán még sem tette.

Morik lehetõségeihez képest próbált megfelelni a félelf nõnek:
-No, szívecském: az elfek nem hazudnak, nem vezetnek félre. Ha Tekk'rje bízik bennük, én is. Elhallgatni dolgokat szoktak, ha félnek, vagy túlságosan nagyra tartják magukat. De hazudni sosem. Ellanát pedig ne felejtsd ki a panteonból, egyik kedvenc istennõm...Szerelem, etyepetye, termékenység...-s Morik elsõ ízben eresztett meg egy emlékezõ sóhajt, amit biztos nõk váltottak ki belõle.
-No, de visszatérve a továbbiakra:a bizalom fontos, de összeverbuvált csapatnál a zsold szokott a bizalom lenni,nem valami süketelés. Itt, szívem, gyöngéd barátságok kialakulását ne várd. A harcon kívüli idõben már az haladás lene, ha nem b*szogatna valaki valakit mindig.-vetet lezserre a figurát Morik s egyre gyakrabban nézett a muflon felé. Éhes volt, és unta a szócséplést. Ennek elhúzódásával egyenes arányban lett rondább a beszéde is. Szita arca meg-meg rándult, amikor egy-egy vaskosabb szó kijött a dzsad száján, de nem szólt. Némely helyeken egyetértõen biccentett, inkább magának, semmint másnak.
-Bízni egymásban...Az elf segít, de közben csikorgatja is a fogát...-nyomott el egy vigyort Morik, visszanézett Arborról Patra-Többet pedig nem tudok a hírekrõl. Nem nekem hozzák, hanem Tekk'rjének, vagy még ki tudja ki a francnak. Nem ártom magam bele, ami fontos, úgyis meglátom, ha oda jutottam. Nem dolgom hallgatózni ebben. Hiába nézel rám árgus szemekkel, többet nem tudok mondani, és megkívánni sem foglak mert nem vagy az esetem...-tárta szét kezeit sajnálkozón a férfi. Szita köhögni kezdett a nylít fogalmazás miatt és lesütötte szemeit.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A többiek mondandóját végighallgatja, csendben nyugodtan ül a tûz mellett. Pat istenekrõl szóló mondatára felhúzza a jobb szemöldökét. Majd a muflon meglátta után a bal szemöldökét is felhúzza.*
- Jól látom, hogy az egy muf? - *kérdezte ártatlan arccal, megcsillantatva kissé hiányos tudását.*
- Én is úgy gondolom, hogy Morik legyen továbbra is a fõnök. Hisz elvileg szerintem ezért is jött velünk... - *válaszolta Alauronnak - és persze a többieknek is szólt mondandója. Patricia tekintetét állja, majd aprókat bólint fejével, szemeiben a helyeslés csillan meg.*
- A kolléganõ kérdésére én is szívesen meghallgatnám a választ. - *s ránéz Morikra. A válasz elhangzása után hol Patra, hol Morikra tekint. Kissé köhécsel, majd feláll és leül Szita mellé.*

//Ezt küldöm kedves Igricünknek: //

[Schinter]

Arbor Vitus


Amig a tájat bámulgatja nem lehet sok érzelmet leolvasni az arcáról azon kivül,hogy nagyon jól érzi magát a természetben,ahol közel s távol nincs kõbõl épült házak.Amikor Roanin odasétál mellé mutat a kezével,hogy üljön le ha már idejött,ám amikor felteszi a kérdést egyszerre jelentek meg az arcán a meglepettség és a kiváncsisság

-Hát van egy Venla nevû nõvérem,aki legutóbbi találkozássunkkor még nem volt egy agressiv természetû,ám ha kezet akart emelni valakire bizonyára jó oka volt rá feltéve,hogy egy s ugyan arról a személyrõl beszélünk De azért érdekel a dolog Ki miért és hogyan törént a dolog?

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________




Morik majdnem elfújta röhögtében a kis tüzet, ami az övék volt, és nem az elfeké.
-Ez jókor jött, pap. Most azt fogja hinni a szívecském, hogy te is akarsz tõle valamit. MUFLON. Vadjuh. A muf magában a nõk csunyáját jelenti, két f-fel ejtve, fehér?-vette át a követ tört beszédjének egyik elemét és majd hátra dõlt a kacajtól. Szita arca megnyúlt szája elé tette a kezét elképedésében és óvatosan a papra nézett.
-Ugye te most nem ARRA gondoltál?-kérdezte óvatosan tõle.

Ronain kézséggel belekezdett:
-Nem ismerem, hogy a te faludban ki milyen, de alig tettem be a lábam, a két nõt egymáson találtam, s nem azárt, mert a természet ferdét alkott, hanem mert röpke düh facsarta arcukat csúffá. Hemperegtek a földön és tépték egymás hajkoronáját, s mintha valami szitok pattintotta volna ki a ricsajt. de nem lehetett komoy, mert Venla anyja karba font kézzel nézte õket és nem volt harag arcán csak meglepettség.

[Schinter]

Arbor Vitus



//dehogy is igricnek LooooooooooooooL //


Egyre érdekfeszitõbben hallgatta Roanint.

-Kérlek mesélj el mindent amit tudsz róla.Egyre jobban érdekel a verekedés tárgya


Morik hangos kacajára oda sem figyel hsiz most sokkalta érdekesebb dolgokat hallhat Roanintõl.Legalábbis számára mindenképpen

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________



-Oh, valami apróságnak kellett lennie, mondom! De úgy hiszem, a nõvéred mondott valamit Roniyának, ami neki nem tetszet és dühkitörése volt. Csakhogy Venla nem hagyta magát és visszaütött. Úgy összegabalyodtak, hogy majd letépték egymás ruháit...De jött a megtartó és azonnal abahagyták. Az a nõ maga a varázslat. Csak halkan annyit mondott elég, s Roniya azonnal elengedte Venlát. Roniya érdekes színfolt. Még mi hittük azt, hogy a nyugati testvéreinknek leszünk túl vadak, erre lám, a nyugati lány volt vad nekünk!
Roniya ráncolta a homlokát, fülelni kezdett a férfiak irányába, mirõl meg a diszkurzus. Ronain hümmögve felállt fáért.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Zsold? Milyen zsold? Mert eddig senki nem beszélt rólla. Bár igaz, nekem nem is fontos, nem ezért jöttem, vállalkoztam erre a feladatra... és nem hiszem, hogy az elég összetartó erõ lenne, akát most, akár máskor... Barátság?... Nem tudhatjuk mi van megírva számunkra... kibõl lesz barát, kibõl ellenség.... és lehet csak évek múltán derül ki egyike, avagy másika... - *mondta mindezt komolyan Moriknak. Jeffete megszólalására felröhögött, és szája elé kapta a kezét, majd Morik megjegyzéseire széles mosollyal kezdett bele mondandójába.*
- Hogy a gilisztától hogyan jutottunk el a szívecskémig? De ez a megszólítás már sokkal jobban tetszik Megkívánni? - *húzta még szélesebbre a mosolyát* - Azt hiszem ez kölcsönös - maga sem az esetem... és azt hiszem Ellana ezt pontosan tudja ... Jeffete miért ne?.... szakáll nélkül eléggé szép az arca... mûvelt, intelligens, érzelmileg stabil, és talán még mutatni is tud valami újat számomra. - *Kacsintott egyet Jeffettére, majd Morikra nézve.* - Azt mondta egyébként, hogy a nõk csunyája... nem tudom eldönteni, hogy csak vakon rámondja, vagy esetleg már igen kopottak az emlékei... ezt még az én ... - *széles vigyor ül ki a szájára, s egy könny is kicsordul a nevetéstõl szikrázó zöld szemébõl* - muffomra nem mondták legalább is...

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, este
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________



Szita beharapta a száját és felállt:
-További szép estét! Úgy látom az érdemi résznek ezennel vége.
Nem várva meg miféle válaszokat kap, távozott. A kis barlang feletti dombra ült, de elõtte takaróját magával vitte oda és magára tekerte. Az orra már kevésbé fájt de az arca színekben pompázott hála a pofonnak.
Morik vigyorgott.
-Ilyen érzékeny? Egyébként számos hasonló szót tudok rá, de nem akartam felborzolni a kedélyeket a mézesbödönök emlegetésével. Még mindig gilisztának tartalak. A számomra ideális nõ nem zörgõcsontú.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Morik kérdésére akar épp válaszolni, de Patricia beléfolytja a szót és nem csak azzal, hogy megszólal, hanem azzal is amit mond. Amikor "befejezõdött" a beszélgetés és Szita távozása után pirosló arccal õ is feláll helyérõl.*
- Nem, nem, nem akarok Pattól semmit. De ha megbocsájtotok távoznék, mert vár rám még egy apróság.
*Azzal szemeivel megkeresi, hogy Szita merre ment és utánaindul. Amikor odaér hozzá kissé rekedten, de halkan szólítja meg.*
- Zavarhatlak? Szeretnék beszélni veled....

[Schinter]

Arbor Vitus


-Elég...

izlelgette a szót...

-Mintha valami hasonló dolgot láttam volna a kocsmában is attól az emberi paptól is...Bár legjobb emlékeim szerint Kevalar Lantin mester is mondott valami hasonlót errõl

Halkan jegyzi meg ezeket a mondatokat mintha csak hangosan gondolkodna,ami valójában nem is áll olyan messze az igazságtól Végül arra let figyelmes,hogy Roanin felállt és látta a távolba,hogy egyesekenek meglehetõsen hosszúra nyúltak a fülei még egy elfhez képest is

Direkt hangosan majdnem,hogy kiáltva mondja a következõ mondatot.
-Remélem hamarosan elkészül a vacsoránk,mert olyan éhes vagyok,hogy akár egy fél muflon is megennék.

-És miért volt olyan fontos feltenni ezt a kérdést?A legjobb helyeken is elõfordul,hogy valaki nem tud uralkodni az érzelmein 1-1 csipõs megjegyzés után...
teszi fel halkan a kérdést és értetlenül néz Roaninra.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Szita és Jeffete gyors távozása arra késztette, hogy a vigyor a képérõl nagyon hamar lelohadjon. Kissé ijedten pattant fel a helyérõl és szinte ugrott a férfi után. Jobb kezét megfogván fordította maga felé, és igen komolyan nézett rá.*
- Jeffete kérlek!... Kérlek ne haragudj.... Én nem akartalak megbántani. Tudom, hogy illetlenség és erkölcstelenség ilyet mondani egy papnak, papról... De hidd el nem komolyan gondoltam.... vagyis igen .... a jellemzést... de azt nem... -* szemeiben õszinteség, megbánás csillant meg, látszott rajta, hogy igyekszik elmagyarázni a dolgokat Jeffetének, de valahogy mégsem sikerült a helyes szavakat megtalálnia.*