Sub rosa

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

<Nocsak. Ezek szerint nem csak mivagyunk itt felfegyverkezve!>
Persze bolond gondolat volt. Még csak megbecsülni se tudhatta hány õr, testõr, ügynök, vagy épp 'testvér' koptathatja a hajó padlózatát e pillanatban. Nembeszélve a nemesek fura, fegyvertartási szokásairól.
<Rapír.. nemes fegyver. Nemes kezekben talán... avatatlan kezekben nem mást, mint egy fogpiszkáló. Húsnyárs. Ki lehet bájos hordozója?>
A nõ mögötti padhoz lép, talán ha három lábnyira a lánytól, majd buzgó imába kezd. Kitisztítja az elméjét, miután csak célpontja képe lebeg lelki szemei elõtt. A fickó. Akit... figyelni kell.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Tiarren
___________________________________________________________


Cillan készséggel kíséri a donnát, aki helyet foglalt a bárban, ami el volt zárva a hideg szél elõl. rRendelt egy forró csésze teát maga és kísérõi számára. Hamar elfeledte így a patkány emlékét is. Egy loncsos hajú nagydarab férfi- szemmel láthatóan zsoldos- is ott tartózkodott, két férfival beszélgetett békésen, székének lábához egy jókora tüskés buzogány volt támasztva. Tia már visszaért, s elkapta, amint a donna a buzogányt nézi, sóvárgón felsóhajt majd gyorsan a nõk felé fordult.
-Nem lesz izgalmas szolgálatuk mellettem, sajnálom. Táncolni már nem táncolhatok, kalandokba nem keveredem, s önök nem lehetnek együtt férfitársaikkal, aikik az uram mellett sokkal vadregényesebb szolgálatot tudhatnak magukénak. Váratlan volt donna Orsana feltûnése is, nem ismerem a hölgyet, de talán majd most...! Õ is anya lesz, a közös téma adott.
-Nekem van két gyermekem, ha kérdései lennének, tõlem is megtudhatja-szólalt meg Csendes és jelentõségteljesen Tiára nézett a fekete némber nevének említésére.
-Ó, de ön nem nemes. Másképp anyák a nemesek és másként a nem azok. Nem, ez nem sértés, csak én sosem pelenkázhatok, sosem szoptathatok, dadája lesz...-s elõször látszott kedvetlen fintor a nõ arcán.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Somuris, Rutilus
___________________________________________________________


Az ifjú fejét rázta ijedten:
-Nem, nem kellene hogy aztán meg téged keressen meg ez a ki tudja kicsoda! Ó, eszem ágába sincs, hogy ebbe a történetbe életed uta törjön! Majd...majd ha megnyugodtam, talán, talán beszélhetünk, de az egy igaz istenre kérlek, ne most!-sápadt el falfehérre és az elsõ emeletre araszolt.
-Oh, imát kell mondani lelkemért, imát kell! A kápolna, igen, az egy szent hely! Mondjon egy imát ön is, megbékélek, s talán beszélhetünk is...!


Rutilus jöttére nem néz fel a lány, nyugodtan kezdhet imájába, de a lány ruháján látszik, nem valami hajadonfõtt szökött serdülõ, aki tojáshéjjal a fenekén utazásra adta volna fejét. Rosszul fûzött fûzõje volt ám, de ruhája anyaga kék vérre adott becslést. Az ima és elmepihenés végét egy sápadtan bebotorkáló férfi jelezte, aki az elsõ sorig támoylgott, lerogyott és imába kezdett. Riadtnak tûnt s nagyban esküdözött vagy három szent és egy angyal nevére is, hogy bûn nem szennyezi sem kezét sem lelkét, hát mért kerülgetik õt rosszarcú emberek?? A lány felemelte fejét és homlokráncolva hunyorogott elõször a rettent ifjúra majd a mögötte imádkozó Rutilusra. Barna szemû, barna hajú, 18 év körüli hajadon volt, ami shadoni nemeslánynál a vénlánnyal volt egyenértékû.
Ha Somuris a férfival tartott, megláthatta a hajó Domviknak szentelt kápolnáját. Talán ha egy tucat fõ elfért benne. Egy szõtt faliszõnyeg csüngött a falon oltár gyanánt, hét angyalt jelenített meg, akik óvó kezüket helyezték egy hajó felé, amiben a Távoli Szeretõt lehetett felismerni. Elõtte kis asztalka volt, pici kerámia vázában szép szárított virágcsokorral.


//Jómadár: talán úgy van, ahogy írod, talán nem. Hova lenne a játék öröme ha lapjaim felfedném akár elõtted, akár más elõtt? //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________


-Eddig se értettem mért magáztál, nem vagyok úri maca! A khaviarr maradjon az olyanoknak, akik egy vastag matrac alatt a borsószemet is megérzik és reggelre belilul tõle a hamvas pici bõrük! -kacagott a nõ jókedvûen. Ez nem kiélt nevetés volt, sokkal inkább felhõtlen. Az olyan fajta nõk nevetése, akik függetlenek, nincs férfi vagy más egyéb férfirokon, aki életüket felügyelné, keserítené.
-Dögönyözzelek meg? Joj, összetörsz! No, de te tudod, mit vásárolsz! No, dõjj elõre, széles hátú! Úgy! S egy szisszenés se hagyja el a szájad, mert akkó' nem vagy igazi férfi!-kuncogott a vörös, s ujjai megropogtatta a férfi háta mögött, aztán Guido nyakához, vállaihoz ért. fene a jó dolgába,. ez a nõ értett hozzá! S ha a férfinak nem is volt görcs az izmaiban, menten lett, olyan gyúrásba kezdett Rossita. Ujjai alatt az izmok elõször olyanok voltak, mint a tészta, gyúrta, facsarta õket, majd mikor már szinte fájdalomva váltott, elsimította a rostokat s meleg megkönynebbülés maradt a helyén. Átmozgatta így a férfi nyakának, vállainak, felkarjának izmait, s hol az ajkába kellett harapnia, hol elégedetten mosolyognia, amikor egy izom felszabadult a nõ kezei alól.A vörös meg bezzeg végig kajánul mosolygott. Szégyellõség nélkül Guido elé állt.
-Ha alapos, igazi dögönyzést akarsz, asztat nem ûve kell hanem fekve háton vagy hason. Minden csiggolyádat helyre rakom én! Szinte újjászülecc, vagy ne legyen a nevem Rossita, az Édes Kín!-majd elfüttyentette magát a férfit mustrálva, jelezvén, amikor Domvik a szépséget osztogatta, Guido kétszer állhatott sorba.

[Alauron]

(Hanas)

- Vihetjük, nem lesz nehéz munka. De tudod, hogy az úgymarad örökre...szívesen tetoválok, akár neked is.-beszélgetett Trixivel, melõtt nekiveselkedtek volna a ládának.
<Nõt még nem hímeztem...na majd most. Nem csodákszom a mejjére akarja...van rajta hely! >
- Aztán ha este tudunk szívhatnánk együtt. És akkor megbeszéljük, nem tart tovább egy esténél. Szerezni kell viszont gyertyát, szeszt, rongyot.

[Hakea Ello]

//Alauron: "Aztán ha este tudunk szívhatnánk együtt." <---tiszta Jamaika //

(Tia)

<Kezdek paranoiás lenni...>

A teát fejét meghajtva fogadja el.

-Köszönöm, ez most nagyon jól esik. Kint igen csúnya, csípõs szél fúj...vigyázzon, nehogy véletlen meg találjon hûlni, Donna Madlaena. A nátha ugyan inkább kellemetlen mint súlyos betegség, de a kicsinek...oh, elnézést. Megint sokat beszélek.

Donna Orsana nevének említésére összerezzen egy pillanatra, ezt bárki észreveheti.

-Én...azt hittem, ismeri a hölgyet. Úgy beszélt önnel, mint egy régi ismerõssel. Milyen figyelmetlen vagyok...a donna igen...élénk nõ.

-A szokásjog ugyan kötelez, de a kötelesség még nem változtat a dolog lényegén. Legyen pór vagy nemes, anya és gyermek között a kötelék ugyanolyan. A többi...részletkérdés.

<Hogy be nem áll a szám...>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Az elején tûri a kemény kezek munkáját, aztán elkezdi élvezni a dolgot. Ellazultan felnéz a nõre.*
- Eddig nem nem tudtam, hogy mi hiányzott az életembõl. Hát ez fenomenális volt.
*Ezután szépen kényelmesen feláll a dézsában és a nõ felé fordul. Mélyen a szemeibe néz. Egyik kezével végigsimít az arcán, majd a tarkójánál megállapodik a keze és magához húzza a nõt. Nem durván, de határozott mozdulattal öleli át a másik kezével a derekát és nem habozva hevesen megcsókolja. Nem engedi szóhoz jutni, csak csókolja vagy egy percig. Kíváncsi a nõ reakciójára.*
<... Nem egy törékeny kis nemeslány. Biztosan keményebben, határozotabban szereti. Kívánsága számomra parancs. ...>

[Jomadar]

Vele tartok és ha végre alkalom nyílik beszélni megnyugtatom és megpróbálom kikérdezni, mit akart tõle a "fekete ember".

- Barátom, tudod a mi fajtánk az igazság hírnöke. Az igazságot kell kiderítenünk és hirdetnünk, a hõsök emlékét terjeszteni, hogy legyen értelme vállalniuk a borzalmakat. Ha a testünket kockáztatjuk - legyen, ha a lelkünk kerül veszélybe, hát mérettessék meg a lenézett ripacsok lelke ugyanúgy, ahogy a harcosok ereje a vad rohamokban. Ha megfutamodsz a nehézségektõl, hát menj csak vissza a biztonságos partra és kergess barmokat, add el a húsukat. De ne mondd, hogy engem akarsz megvédeni, mert én már már rég túljutottam ezen. Neked is túl kellene. Szóval mesélj, ki ez az ember, honnan ismered és mit akart tõled. Nõj fel fiú és ne hagyd magad megfélemlíteni, mert ha egyszer hagyod, sosem állsz talpra.
Azért figyelem az arcát, hátha kiderítem, hogy szerepet játszik-e. Ismertem már egy-két jó színészt

//Konkrétan Trixi említette, hogy ez fedõküldetés. Csak az a kérdés, mennyire titkos maga is.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Hanas
___________________________________________________________


-Rendben, a szobában majd szívhatunk, hidegre nem megyek fel miatta-azzal kapott a láda egyik végén, Hanas a másikon és elhordták a nehéz ládát szobájukig. Trixi elégedetten szedett elõ sajtot belõle.
-Tudom én, a szúrás örök. Én úgy is akarom. Minden lesz hozzá, garantálom. Az istállóban van lámpás, az nem gyúl meg, ott lehetne elkezdeni. Mit gondolsz róla?
A választ a don megjelenése késleltette, aki feleségét kereste s nem talált senkit ott.
-Jöjjön, uram, ha ott nincsenek, szinte bizonyos, hogy sétálnak.
Így kis kitérõ után kipirulva jelent meg újra Trixi.
-Igazam volt, Hanas. Az a szél! leszedi az ember arcát! S a hullámok! jaj, ne menj most fel, mert beteggé tesz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Tiarren
___________________________________________________________

-Dehogy ismerem! A férjét, a dont igen, gyakori vendége volt férjemnek a hazámban is. Azt hittemm nõtlen marad míg él, ám vanak még csodák! S bár minden olyan egyszerû lenne! Amikor házasságra léptem férjemmel, felvettem hitét is és szokásait is. Az õ családjában nõ nem szoptat, dadát alkalmaz. Hálás lehetek férjemnek, nem lenne szép lázadoznom ilyesmi miatt. Egészségem pedig erõs, egy kis szél nem tesz kárt magzatomban, fõleg ennyi ruha alatt!
Aztán Tiára sandított:
-Úgy beszélsz a gyermekekrõl, mint aki maga is készen lenne az anyaságra. Mért nem mégy férjhez és szülsz gyerekeket? Mesésen szép vagy, minden ujjadra akadna kérõ, minden féle vagyonú, rendû. Mire vársz? Míg el nem sorvad szépséged és meg nem keseredsz? Látom, ujjadon nincsgyûrû, hajadon vagy, amin csodákszom. Nem jó egyedül, buta büszkeség s álmok miatt. Félni pedig nem kell, okosnak tûnsz.-tegezte le a donna tiát, s még Csendes is érdeklõdve figyelte, mit felel erre majd a lány.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________

Eleinte a dézsa széle akadályt képez a férfi és a nõ között, ám a vörös lerúgta lábbelijét és belellt a vízbe, hogy Guido jobban átöllehesse. Izmos nõ volt meg kell hagyni. Teste meleg volt, majd forró, és jól guidóhoz préselte magát. Nem jött zavarba a hosszú csóktól, kicsit meg is harapta a férfi nyelvét s rávigyorodott:
-No ha már így az üst alá raktál, megkavarhatnád aszt a levest...-nézett végig a férfi vizes testét és finoman Guido jobb mellbimbójába harapott.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Kezd a férfi is egyre jobban belelendülni, de azért mindvégig szemelõtt tartja, hogy este találkája lesz a Donnával is. Rossita "kedveskedésére" nekiáll levetkõztetni a nõt. Elõször fölsõjétõl szabadítja meg, aztán szoknyáját bontja ki. Gyakorlott ujjai gyorsan hámozzák ki a nõt öltözékébõl. Ha teljesen meztelenül áll elõtte Rossita, belemarkol a fenekébe, és egyre lejjebb kezdi elborítani csóközönével a testét.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Somuris, Rutilus
___________________________________________________________


Somuris is megjelent, az ifjú mellé ült, s halk beszédbe elegyedtek. A lány tátogott kicsit, mint aki kicsit kezd felháborodni de nem tört ki.
- Várj, várj, ez nem olyan egyszerû...! Váratlan volt, ennyi, semmi több! Az árnyékszékrõl kilépve fene sem gondolta...!-magyarázott a fiú Somurisnak.
-A férfit elõször látom, nekem állt rólad kérdezni. Hogy ki vagy, mit keresel itt, egyedül vagy-e...
Félelme igazi volt, de enyhe füllentést lehetett kitalálni, miközben azt mondta, a férfival elõször találkozott volna. A fülét piszkálta közben idegesen.

//Majd kiderül Tégy ahogy jónak látod//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, ebéd után
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________

A matróznõn nadrág volt, mint egy férfin, így az ing után nadrágövet oldhat ki. Nem volt fehér bõre a nõnek, a nyári napbarnított színezet kicsit még felismerhetõ volt rajta (nyakán és karjain, alsó lábszárán) s nem csak haja volt vörös...Bal felkarján egy hevenyészett tetoválás azt mutatta, a nõ szkanderban is járatos (két egymásba kapaszkodó ököl volt az ábra) A nõ zihálása egyre erõsebbre váltott, ahogy a férfi csókjai egyre lejjebb araszoltak. A férfi hajába túrtak ujjai.
-Ó, te pokolfattya, miket nem tucc! Jó ördög szátt meg, jó ördög!-sóhajtozott, majd megfogta Guido vállait és visszanyomta a férfit a dézsába. Feltett szándéka volt felül maradni...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Ha a nõ kívánsága, hogy felül maradhasson, hát nem áll a boldogsága útjába. Lesüllyed a vízbe, megfogja a nõ kezét és lehúzza magához a dézsába. Várja, hogy miképp szeretné folytatni a nõ.*