Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar)

*Nagyon rágódik magában, szeretné elfelejteni, ignorálni Pat múltját, de valami belsõ kényszer hatására nem tudja. Csak mégjobban korholja magát a nõ szomorú, csalódott arckifejése láttán.*
<...a francba , miért vagyok ilyen szerencsétlen?...>
*Nehezére esik a külvilágot felfogni, leginkább most elvonulna és egyedül lenne, de magára kényszeríti, hogy most figyelnie kell. Nemsokára gyûlés lesz az Oltárnál. Pechére mind a két felvilágosításról lemarad. Már csak akkor ér oda a lakhoz, mikor Alauron végzett a beszámolóval.*
<...lemaradtam valamirõl? ...ezt nem hiszem el...meg vagyok átkozva...>
*Útközben odabattyog Moirkhoz, és megkérdezi mire is kell figyelni. Igazság szerint a követet kérdezné meg, de biztos elmondta már párszor, és nem akarja megint ezzel terhelni. Reméli Morik felvilágosítja mire odaérnek, ahol szófogadóan leveszi a lábbelijét, és némán vár.*

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________



Morik erõltette kicsit a fejét, majd ezeket bökte kis Maldarnak:
-Nem szabad közbepofázni, rájuknézni, feneket vakarni és elmászkálni, igen, ez a lényeg.
Jaradam a többieknek is a lábára mutatott, hogy kövessék a saját, Arbor, Jeffete és Alauron példáját. Arbort nem nézte levegõnek csak finoman vigyorgott néha rá. Majd Szitához lépett és Arbor számára is hallhatóan megjegyezte a nõnek:
-Ó, szépségem, ha szólt volna, hogy gondjai vannak a ruhával, kölcsönöztem volna lányainktól. de már késõ, ha sárosnak teccik lenni, sárosan lépünk a tanács elé.
Aztán váratlanul elhallgatott. Az elfek és a félvérek jól hallották a közeledõ lépteket. Szinte varázsütésre félvértes elf õrök léptek ki a tisztás szélére szépen szabott alakzatban, levélkardjukat maguk elé a fûbe szúrva egyszerre. Aztán öt fõ járult az Oltárhoz, négy férfi és egy nõ. A nõ maga Tellervo volt, a jobb szélén a tanácsnak. Balról jobbra így következtek az elfek: az elsõ férfi igen kecsesen mozgott, Arbor felismerte benne a falu védõinek vezetõjét, egy apjakorabeli férfit, aki arról volt felismerhetõ, hogy neki volt a faluban a legsötétebb haja, pedig ember vér nem keveredett ereiben: egészen barna hajzuhatag tulajdonosa volt. A második férfi volt Arbor apja, akit a többiek kiköpött idõsebb Arbornak is nézhettek, csak ama férfi arca még nagyobb öntudatot és büszkeséget sugárzott, mint fiáé. A harmadik férfi a falu legidõsebb lakóját jelentette, egy hófehér hajú, ám fiatalos megjelenésû elf személyében, akinek egy hóbortja akadt csak: egy piros sál a nyakában, ami most is ott virított, bár minden tanácstag -Tellervot kivéve- sötétzöld ruhát viselt. A negyedik férfi a ritka hátasok fõgondozója volt, igen szigorú ábrázattal meredt a kidõlt fatörzs lapjára.
Nem ültek le, álltak a törzs mellett. Jaradam biccentett és elindult kékségében a tanács felé. Alauron tudta, hogy neki kell követnie õt. A többiek már olyan sorrendben jöhettek, ahogy akartak, de három lépésnyire az asztaltól meg kellett állniuk. Jaradam komollyá tette arcát, nem vidámkodott:
-Tisztelt Tanács a lombok alatt, fogadják a Városból jötteket!
Rendre bemutatott mindenkit, persze senki sem nézhetett a tanács tagjaira ekkor már. Még Arbor sem! Jaradam a tanács tagjainak nevét is elárulta az embereknek. Aztán a középen álló elf szólította Hsashlont és Roniyát, akiknek be kellett számolniuk arról, mit tapasztaltak az emberek felõl idejövetükkor. Halkan Jaradam mindent fordított azoknak, akik nem beszélik az elfet:
-...s kérdeztem egyiküket, ki félig mi vérünk, félig nem, mit vél felõlük, s szavai mind egységtelenséget sugalltak. -mondta Hsashlon.
-...Társam szavát csak erõsíthetem. Vita akadt köztük, önnön vezetõjüket is kikezdték, s az erkölcs jó határát is súrolta többük erdeinkkel határos erdõkben.-tett rá erre Roniya. Tellervo magához ragadta a szót:
-Húgom, kinek vére ifjúságé bár kora nem, ne szóljon olyan ellen, miben maga is részese volt s felfedik, olyanra vetette szemét, mi jó érzésû népünkbeli nem figyelt volna egy percet sem!
Jaradam a magáét is hozzátette:
-Csak tudnám, amikor az erdõken lévõ erkölcshatár-súrolásról volt szó, mért önökre nézett mindenki?-intézte szavait Maldarnak és Patnak.
Newar tanácsos, Arbor apja hangja baljós volt:
-Fiam, nézz rám, és felelj: mit szólsz te ehhez, ki elejtõl fogva velük jöttél? Békétlenség uralkodik soraik között? -az elf szája pengevékonyságúra préselõdött össze. Kérdéseit a lovak fõgondozója kiegészítette:
-Szabad-e nekünk bevonni õket bajunkba?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A tisztás szélénén várakozva és Jaradam figyelmeztetésére, hogy vegyék le a cipõjüket csupasz lábát elõre mutatja, hogy az övén nincs.
A tanács elé kicsit elõre döntött fejjel indul el, véletlenül sem akar rájuk nézni. Bár nem igazán érti miért nem lehet, de igyekszik betartani.
Jaradam kérdésére nem felelt. Talán még meredtebben szemezett egyetlen egy fûszállal. Arcizmait megfeszítette, ajkába harapott - arcán átsuhant elõször egy kis döbbenet, majd a mérgesség jele pírként mutatkozott meg arcán.*

[Anathor]

(Maldar)

*Jót mosolyog Morik stlíusán, de azért megköszöni az informálást. Az elfek elõtt meg se pisszen, minden szabályt betart. Még akkor is mikor Joradam kérdést tesz fel a pár napja történt dologról. A szemét kicsit összehúzza, de nem reagál rá semmi többet.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Jaradam Szitához intézett szavai hallatán megbizonyosodik vmirõl.

<Nem...õ nem változott egy csepet sem...szegény megtartó na mind1 én megtettem mindent és ha nem képes meghallgatni majd rájön magától.Az õbaja lesz nem az enyém...és legalább anyám letesz arról,hogy összehozon vele.De....ha tényleg összejön Jaradamnak a dolog-ha egyáltalán az,amire gondolok,akkor sokat emelkedik a ranglétrán,ami nem jelent jót a közösségnek...Ejjj milyen jó is volt kis koromban,mikor nem volt ennyi gond >

Hallgatja a tanács és a felderitõk szavait és sok mindenen jár az esze.Pörög mint egy fejveszetett légy.Amikor Megszólitják meg is rezzen egy pillanatra,de gyorsan visszanyeri önuralmát.Végigtekint a tanácson Tellervoval kezdve majd kinyitja a száját,hogy felleljen a kérdésre.

/elf/

-Máshogyna látnak dolgokat,ám a külsõ fenyegetõ forrás megjelenésekor összetartanak.

Beszéde végezetével ismét végigtekint a tanácson ám ezuttal másik irányba,majd lehatja a fejét.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: mindenki
________________________________________________________


//Eltoltam a küldött nevét: nem Jaradam hanem Joradam //

Szita türelmesen hallgatott és nem lepõdött meg Joradam kérdésén. Patra tekintett, magában megjegyezte:
<Én nem foglalkoznék azzal, kinek mi a véleménye a magánéletemrõl, ha én biztos vagyok annak jóságában és helyességében. Ennél keményebb bírálatot és utalást is elviselhetett toroni munkája során, nem értem, mostanában mért gyengült így el.>
Arbor szavaira elégedetten bólogatott Tellervo. Morik pedig morrantott és sutba dobta az etikettet.
-No jól van, eleget cseszegettek itt minket, akár burkoltan, akár nem. Akinek gondja van, mondja a szemem közé, én vagyok a csapat vezetõje. S egyikük okosat szólott idefelé jövet, Tekk'rje neve itt ismert és ha õ válogat össze valakiket, nem értem, minek kell szõrözni? A kutya mindenségit, ha meg ebben nem hisznek, itt az írás, forgassátok!-indult meg elõre Morik, meg vagy négy õr is kardostul. Tellervo mosolygott, Newar meglepõdött, az öreg elf meg félrebillentette fejét. Joradam kilõtt helyérõl, elállta a dzsad útját és átvette tõlre annak kezében lengedezõ papírosát.
-Köszi. Jól beletojtál a levesembe...-morogta majd a levelet az asztalta tette és hátraterelte elõször Morikot majd az õröket.
-Bocsánat a vehemens fellépésért...Elõfordul az ilyesmi nem népünk fiainál.
-Nálunk is elõfordul, csak egy bizonyos hajadonnál...-merengett Tellervo és Roniya arca rákvörös lett. A tanács tagjai egyenként megnézték a levelet, amit Joradam tartott oda eléjük, ujjukkal õk nem voltak hajlandók érinteni.A megtartónak a küldött halkan felolvasta a tartalmát Newar tanácsos hümmögött mielõtt felelt.
-Eredeti. Tekk'rje kezességet vállal benne minden fõre. De eggyel kevesebben vannak, mint ami itt áll.
-Egyikünk visszament a herceg embereivel...-sóhajtott Morik,mert tudta, ezzel magyarázkodhat. Így is volt. A végére jutvaa megtartó homlokát ráncolta, mások öszehajoltak kis idõre, de nem bolygatták a kelleténél jobban a titkosszolgálat embereinek ügyét.
-Ha a kötelezõ köröket megjártuk, hadd lám azok arcát, kiket majd a lovakhoz fogok vinni!-szólt a fõgondozó. Amint ez megtörtént az öreg elfre nézett kérdõn.
-Mondj el nekik mindent, s holnap induljatok.
A tanács tagjai ezután feloszlotak. Newar tanácsos magányos sétára indult, Tellervo viszont a csapathoz lépett a fõgondozóval együtt. Az õrök távoztak.
-Vacsora után várom mindannyiukat Ötfenyõ alá, hogy eleget tegyek feladatomnak.-szólt a férfi, majd meghallgatva a jelenlevõk válaszát bólintott és távozott. A megtartó elõször Joradam majd Arbor felé tekintett.
-Szerintem jó lenne, ha ti beszélnétek kicsit. Ti pedig jer velem a vacsora miatt...-terelte a többieket el a két elf közelébõl.

[Schinter]

Arbor Vitus


Halkan kuncog morik fellépése és Joradam gondjain Természetesen lehajtott fejjel,hogy minél kevesebben láthassák.Azon is jókat mulat,ahogy roniyara terelõdik a szó.Mikor odalépnek hozzájuk meglepõdik és Joradamra néz.

-Hát...Üdv.

Nyögi ki a száján és készülne az elmenetelre tekintettel ara,hogy ezzel teljesitette is a megtartó kivánsságát..Azaz beszélt vele egy kicsit

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________


-Te még mindig olyan kelletlen vagy mint gyerekként voltál! Ki vele, mi bajod, hogy behúzott farkakkal próbálsz lelépni elõlem! Szerintem a megtartó nem egy kurtán kipréselt köszönésre gondolt, ami olyan erõltetett, mint szorulásos törpnél a kísérlet! De azt látom, élvezted a gyûlést, kárörömmel. Ah, még mindig ilyen kicsinyes dolgokon élvezkednél? Légy emelkedett mint apád! Hoppá, ezt mindig utáltad, ha apádhoz hasonlítottalak. Hiába na, te még mindig éretlen vagy!
-húzta fel lábbelijét a küldött majd fejét ingatta okoskodón, de szeme nevetett.
-Várj, kitalálom: jártál a megtartónál és említette a mestered iratait, amit velem olvastatna fel, ha te nem vállalnád...Elképzeltél kettõnket és hogy mit tudnék tenni azzal a gyönyörûséggel...! Ugyan, téged ismegérintett, vagy ha nem, komoly gondjaid vannak nem csak a férfiasságoddal, de a beállítottságoddal is!-húzta kicsit Arbort Joradam. Látszott, csak a másik szótlan álldogálását unta már, már bármilyen reakciónak örült volna.

[Navaratna]

//Ezennel megtekinthetõ a falu hevenyészett térképe is!
Elfvároskép //

[Schinter]

Arbor Vitus


-Kicsinyes? ugyan már...Ám sokkalta érdekesebb,hogy hogyan jutahattál erre a pozicióba,de mindig is édes volt a szád Joradam
...
Valóban sosem szerettem ha apámhoz hasonlitottak,de legalább van egy jó apám,akihez szivesen hasonlitanak
Ami azt illeti Tellervo megemlitette a dolgot,de sajnos nem félek attól,hogy téged kérne fel,ugyanis úgy sem értenéd amiket felolvasol ha egyáltalán fel tudod olvasni még népünk nyelvén egy szöveget.
Kicsit a közelebb lép Joradamhoz.

-Tellervot nem fogod olyan könnyen megkapni mint egy átlagos nõt Ynev földjén

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________


Joradam elvigyorodott:
-Tudom már mi hiányzott ebbõl az állott faluból: a tenyérbemászó fizimiskád! Végre van kin élezni a nyelvem! Mert ilyen érzelgõs kis rágcsa lettem, bizony hiányoztál! Tudom, én neked nem, de hát ilyen a hálátlan fiú ki elhagyja a falut...!
-Ééés ne légy olyan biztos amegtartót ileltõen...Õ is csak nõ. Akár milyen emelkedett...-símogatta állát kacagó szemekkel-De téged úgy sem érdekel õ, akkor nem értem, mire a figyelmeztetés. Te elmész innen, megint, és tadamm, nem tudod meg mi lesz a vége. és még csak sajnálni sem fogod hogy menend kell. Unatkoztál itt, azért kötöttél belém. Még a végén összebarátkozom apáddal, és maga helyett engem tesz a tanácsba...De szép lenne, hajh de kár, hogy sznob az öreg! Oh, de neked bizonyára beszélt már a visszavonulásáról!

[Schinter]

Arbor Vitus


-Pont a te száddból hangzik a legjobban,hogy hálátla ki elhagyta a falut Azért légy óvatos...Tudod jól,hogy ha különösen figyelnek minden tettedre,akkor sokkal nehezebb elérned azt,amit szeretnél.
A falu és a nép érdekeit tartja szemelõtt úgy hogy nem kell félned attól,hogy be tesz a tanácsba


<Kezdek ideges lenni...már csak az hiányzik,hogy belépjen a tanácsba apám helyére és a megtartóval összejöjjön...az lenne a vég... >

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Egy kicsit forrong magában az miatt, hogy meglesték õket Maldarral, és még ennyi ismeretlennek is továbbadták. Úgy gondolja ez azért nem tartozik senkire - abszolult senkire, csak kettejükre. Igyekszik azért nyugalmat erõltetni magára, ami sikerül is. Morik hirtelen megindulására felkapja a férfi felé a fejét, és el is könyveli magában, hogy innen bizony õk ki lesznek tessékelve - majd az eseményeket figyelve elcsodálkozik a tanács döntésén. A fõgondozó szavaira nem szól semmit, csak a fejével biccent egyet, hogy megértette. Ezt követõen Tellervo megtartó után indul.*

[Anathor]

(Maldar)

*Eléggé meglepõdik Morik reakcióján, hát még a kifejleten! Pislog vagy kettõt ezen, majd szó nélkül követi az további "utaításokat". Lassan kel fel a helyérõl és elég kellemetlenül is érzi magát. Elindul a többiek után, és utolsónak kullog a sorban, a feje tele van keserûséggel és gonddal.*

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________



Joradam töretlenül vigyorgott:
-Tudod, tobozba sem rúg azon becsmérlésed, ki hálátlan és ki nem. Én kaptam elismerést a tanácstól már csak azzal is hogy küldött lehetek, s kivételesen ki kell hogy ábrándítsalak, nem az ágyékommal és a mosolyommal szereztem. Te kaptál bármi ilyesmit? Majd ha õk maguk emelnek kifogást ellenem, azt megszívlelem, de a tiéd vízesés robajába kiáltott szó. És tudhatnád, hogy pont mások orra elõtt lehet a legnagyobb pimaszságokat elkövetni, ha arról van szó. Nem hoz zavarba az, hogy nyilvánosan szereplek, hisz van egy kis feltûnési viszketegségem. Meg nem is tudod mit akarok. Csak sejted...Mulatságos vagy!
Letépett egy falevelet finoman, mintha csak egy pókhálóval tette volna és ujjai közt forgatni kezdte:
-Nem is tudod milyen jókat beszélgettem apáddal, míg távol voltál. Tudod, attól tart, inkább vagy a világ fia mint a falué. S ilyen személy nem léphet a helyére...Aki még egy tisztességes feleséget sem tud magának keríteni...aki abszolúúúte nem ért a nõkhöz, vagy, hogy még többet mondjak, így magunk között...aki még nem is nyúlt nõhöz...Szólni meg reménytelen, mert kurta partner vagy abban IS.
Vidáman ellépett Arbortól
-...szóval kivel is járna jobban a mi szépséges megtartónk? Egy savanyú, fanyar Arborral, vagy egy élettel teli, üde Joradammal?-vérlázítóan kivigyorogta a férfit. Olyan tenyérbemászó képe lett hirtelen...Amibe úgy bele lehetne mosni reflexbõl...Ám ez ismerõs volt. J. élvezettel szívatta ilyesmivel Arbort és õ is viszont. Tettlegességig gyermekkorukban fajult csak. Tudvalevõ volt, hogy ha Joradam mosolyog, miközben sértések hagyják el száját, az félkomoly. Ha komoly mind, akkor nem szokott vigyorogni.