Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


-hm?

Néz kérdõen apjára.

-Csak beszélni szeretnék veled.Minden rendben van?És a nézet eltérést inkáb hagyjuk...Tellervo mindenkit meg akar ismerni csupán ebben nem értettünk teljesen egyet.

[Anathor]

(Maldar)

*Kétségségek györtik a többiek távozásával illetõen, de figyelmesen issza be a megtartó szavait. Olykor-olykor elgondolkozik a dolgokon, azonban mikor Pat beszél, megszakítja az elmélkedéseit és õt figyeli. A mondandója végére visszatalálnak hozzá a gondolatok.*
<...nem tud szakadni a múltjától:(...szükségem van egy olyan nõre, akiben még ott él a szajha?...képes-e egyáltalán igazi érzelmekre?...amit mondott az csak színjáték volt vagy komolyan gondolta?...és ha igazat mondott?...ha eltudná felejteni a múltját, csak egy kis segítségre van szüksége?...egyáltalán hajlandó-e változtatni ilyen szavak után...igen sajnos idõ kellett volna ...de talán még nem késõ!...ha hagyjuk érlelõdni a dolgot, ha adunk még egy kis idõt neki!...ha rájövünk hogy kellünk egymásnak, akkor lehet valami...sajnos, még másképp is végzõdhet ...majd az idõ eldönti...vagy most, vagy késõbb...>
*Csak fél füllel hallgatja a történteket, annyira elmerül gondolataiban. Ezért van hogy nem szólal meg, csak akkor mikor Tellervo elmegy.*
- Talán idõre van szükségünk... Idõre, hogy eldöntsük hogyan is tovább. A megtartó szerint még nem kelt ki a mag a földbõl... Még nem tudja szétzúzni a "tél" a virágot. Várjuk meg, míg "eljön a nyár"... Lehet hogy már késõ, de az idõ minden sebet begyógyít... Ha... Ha esetleg úgy alakul... hogy jobb külön, akkor... akkor attól még megy tovább az élet...
*A végére nagyon elhal a hangja, és egy kis sajnálkozás és szomorúság is vegyül bele.*

[Yvett de Crei]

// Pat és Maldar közti beszélgetés: //

*Pat nem szólt semmit Tellervo szavaira. Tiszteletben tartotta azt, hogy "fogja be a száját". Hisz minek is mondott volna bármit is ellene fordította mindet... õ sem értette meg, de nem haragudott meg rá. Hisz nem ismerhette az egész életét, nem tudhatta mit miért. Csak hallgatott. Nem ült le ahogy kérte, továbbra is ott állt ahol eddig. Nem fordult meg még Maldar beszédére sem.
Maldar várt valami hozzászólást, nem erre számított. Várt még egy kis ideig, majd megszólalt:*
- Gondold meg. Vagy ha van valami ellenvetésed, bármi, itt vagyok. Ha nincs, akkor engedelmeddel sétálnék egyet...
*Pat lassan fordult meg. Kicsit félrebillentett fejjel nézte a férfit. Arcán nem lehetett látni semmilyen érzelmet. Talán szemeiben ült egy kis
szomorúság, de mintha szántszándékkal elakarta volna nyomni magában.*
- Most akarsz sétálni? Elfutsz a beszélgetés elöl. Menj ha akarsz, nem állok utadba.
- Mondom ha van valami mondandód itt vagyok.
- Én már elmondtam mindent lényegében. Azt amit érzek, azt amit látok
- Arról viszont nem mondtál véleményt amit utoljára javasoltam...
- Azt mondod idõre volna szükségünk. Hm... idõbõl nagyon sok van, amennyit csak rászánsz... Lehet igaza van, nem... biztos, hogy van
igazság abban amit mondott. Hallgatnom kéne, hallgatnom nagyon sokszor. Most is... de beszélek, helyetted is... csak nem tudom minek... Neked kellene beszélned... most te is a szót tereled. Mond el õszintén hogy mit érzel.
- Hát jó... Emlékszel azt mondtam, hogy nem számít mit csináltál a múltban. Komolyan gondoltam, de valami mégis emészt beülrõl, valami ami nem akarja, nem képes ezt elfogadni. Mintha ez a valami
visszatartana attól hogy együtt legyünk. Kivéve ha megbizonyosodik arról, hogy felhagytál azzal az élettel. Hogyha magadmögött hagyod, és nem nézel vissza többé. Ezért mondtam, hogy talán idõre van szükségünk, hogy ezalatt az idõ alatt belássa, hogy tévedett. Hogy mégis ott tudod hagyod azt az ént.
- Ezt magyarázd meg... mert vagy elfogadom, vagy nem... köztes állapot, felemás állapot nem létezik.
- Biztos megtörtént gyermekként veled is, hogy egy kis csínyt akartál elkövetni, ami szerinted nagyon viccesnek tûnt, de belül valami mégis figyelmeztetett hogy ne tedd meg, mert nem biztos hogy mindenkinek vicces lesz, sõt baj is származhat belõle. Ez a valami a lelkiismeret, és leginkább ehhez hasonlítanám a mostani érzést is. Ám nem tudom néven szólítani.
- A múltamat már magam mögött hagytam, több mint egy éve. Hogy bizonyítsam be?... Ha egyáltalán akarod elhinni, hogy így van? Ne nézzek másra? Ne mosolyogjak másra? Ne szóljak máshoz? Nem megy - ezt itt most megmondhtaom. Valami figyelmeztet... kétségeid vannak ennyi. Kétségeid felém és változásom felé. Ez bizalmatlanságot szül - igaz még nem szolgáltam rá. De mikor fogsz bízni bennem? Hagyd... megválaszolom én: Soha... mert képtelenség. És ezt nem rovom fel senkinek. A bizalmatlanságra rászolgáltam és viselem terhét.
- Hogy tudnád bebizonyítani? Nem tudom. De szerintem elfogadna idõvel. Mert minél többet vagyunk együtt, annál jobban megismerjük egymást. És teszem fel, ha ez az ismerettség pozitív irányba halad, akkor annál jobban bízunk egymásban. És minél jobban bízunk egymásban annál jobban tûnnek el a kétségek. És tényleg, talán csak kétségeim vannak felõled... De ezzel megszûnneez az akadály ami távol tart tõled.
*Pat hosszan szívta be a levegõt, majd lassan fújta ki az orrán. Szemét lehunyta. Látszott rajta az összpontosítás, hogy nyugodt maradjon. Magában számolt, várt egy kicsit mielõtt megszólalt, emésztette a hallottakat.*
- Magamból indulok ki...ha kétségek gyötörnek jobb ha el sem kezdõdik semmi. Az szerintem csak mérgez - mert a kétség miatt nem tudsz õszinte lenni.
- Már hogyne lehetnél õszinte? Látod, nekem is vannak kétségeim, mégis megmondtam õszintén mi bánt... A két dolog nem zárja ki egymást...
- Nem erre gondoltam, hanem a mélyebb dolgaidra, a titkaidra, azokra amelyeket csak kivételes emberekkel osztol meg... akiket szeretsz feltétel
nélkül, akikben bízol...
*Pat arcán egy sötétebb árny suhant át. Nem lehetett tudni miért, mi okból. Maldar kissé összeráncolja a homlokát az árny miatt.*
- De normális esetben nincsen kétséged azok iránt akiket szeretsz... akiket igazából szeretsz...
*Pat hosszan nézte Maldart. Nem jutott dûlõre magában, legalább is nem sok mindenre. Tudta, hogy õ soha nem lehet õszinte hozzá igazából, s neki egy kapcsolatban az az alap feltétel. Nem szerette a férfit, legalább is úgy gondolta még nem - tetszett neki - fõlleg belsõleg. Vívódott, ami meglátszódott arcán is. Vett egy nagy levegõt miközben közel ment Maldarhoz, nagyon közel. A szemébe nézett, s benne láthatóvá vált a régi szomorúság, mely a kezdetektõl fogva ott ült benne.*
- Tény, hogy ez nem szokványos kezdet, s a folytatás sem épp egy kapcsolatnak fog kedvezni. Sajnálom, de sem Neked, sem másoknak nem lesz jó, ha bármibe is belebonyolódunk még itt vagyunk. ... Addig nem... Ha, ha visszaértünk mindketten Haonwell falai közé, akkor ha még szeretnéd újra kezdhetünk mindent, vagyis folytathatjuk innen. Addig, addig maradjunk meg társakként...
Nem tudom mi vár ránk itt - de tiszta fejjel szeretnék tenni ez ügy érdekében - tiszta fejjel, mert másokat nem akarok életveszéjbe sodorni még jobban azért, mert én mással - saját magammal - vagyok elfoglalva és nem tudom adni ez miatt a tudásomat mellétek szükség esetében. Senkivel nem tehetem meg. Tudom, hogy ezzel ismét megbántottalak, hogy szomorúvá tettelek, de azt hiszem így a helyes.
- Igazad van, így helyes. Elõször akkor végezzük el a feladatot, aztán meglátjuk mi lesz. - *Ezzel hátatfordít Patnak és elmegy sétálni, ha a megtartó nem marasztalja ott. Pat hagyja, hogy menjen, nem lép és nem szól utána. Kezét ökölbe szorítja, hatalmas erõfeszítésébe kerül, de végül is legyõzi gyengeségét. Leül a füre, s várja a többiek visszajöttét.*

[Schinter]

Arbor vs. szülök ( )

Newar sóhajtva mutatott helyet maga mellett.

-Igen, szerettem volna. Inkább nem kérdezem meg, mire utalét a megtartó a gyûléskor. Nem akarom tudni.
De azt igen, hogy ha nem lesz rád szükség, maradsz a faluban vagy ha lesz, visszajössz?
Egyre furcsában éz apjára.
-NEm tudom,hogy mire gondolsz...A megtartó célzott vmire a gyüólésen?És kinek nem lesz rám szüksége?
-Az emberek ha igényt tartanak szolglataidra, velük kell menned majd a továbbiakban is.
-Mondom a másikat meg hagyjuk, vagy ha te is olyan élhetetlen vagy mint egy ember, hoyg a nemet nem érted, akkor akár el is mehetsz!-szólt ingerülten
-Igenis apám értettem...csak nem szeretem ha félreértések maradnak megmagyarázhatatlanul fõleg a családon belül....
-Ami az embereket illeti...engedelmeddel velük szeretnék tartani,mert hajt a vágy,hogy kideritsem az elõzõ megtartó halálának valódi okát és nem utolsó sorban a fényt deriteni a szõrnyû gaz tettre.

Newar nyúzottan nézett fiára.
-Ami a megtartóval történt az egy súlyos baleset volt, muszáj bolygatnod? Mivel beszélted tele a saját fejed?

Odakinn anyád beszólt:
-Halkabban, kérlek, felemelted a hangod.
Apád hátrasimította a haját.
-Már egy hónapja történt, magam vizsgáéltam ki, úgyhogy ha mindent tudni akarsz, vagy velem beszélsz vagy senkivel.
-De NEM most. Most másról beszélünk. És te meghallgatsz...-látszott, fontos dolgot szeretne közölni.
-Rendben van apám.Hallgatlak.
Arcvonásai komolyra fordulnak és figyelmesen hallgatja az apját
-Visszavonulok a tanácsból. Elértem azt a kort, amikor már pihenni szeretnék. Egy fiam van, te. Szeretném ha átvennéd a helyem majd. Én kiköltöznék anyáddal a Kakuk-tetõre. Ez a ház a tiéd lehetne.
-Hallottam már róla...
Hm...talán nem legjobbkor teszem fel a kérdést,de most még nem késõ...Mi dolga egy tanácstagnak?
-Mindent elmondanék neked, ha úgy döntenél, helyembe kívánnál lépni. Ám az elsõ dolga: legyen nõs...
-Hát ami azt illeti ez most éppen nem áll fent...
Ám egy igen egyenes kérdést szeretnék feltenni atyám...

figyelmesen nézett rád.
-Ha nem vállalnám el,akkor Joradamot kérnéd fel,hogy õ legyen a tanács tagja igaz?

Elõször a konyhában indult a nevetés majd apád is szája elé tetet a kezét.
-Ez egy igen jó vicc lenne...

Arbor arca komoly marad a nevetés ellenére.
-Teljesen komolyan kérdeztem...Ugyanis volt egy beszélgetésünk Joradammal és nem hittem a fülemnek,amit hallottam,ám ne mfeltételeztem,hogy ilyennel viccelõdne
-Márpedig õ egy lókötõ..-szólt kinnrõl anyád.
-Járt itt. Elbeszélgettünk, de semmi ilyen nem esett közöttünk.

Egy mosoly jelenik meg a szája szélén,mikor beszól az anyja
-Apám, most nem tudok választ adni a kérdésedre hisz nem teljesülnek a feltételek és azért nem szeretnék olyan valakikvel leélni az életem kit nem szeretek csupán a tanács helyért.Bocsánatodért esedezem ha csalódást okoztam volna neked,de ezt nem szeretném megtenni.
MEg is hajol apja felé.
-Értem...-bár kisebb csalódottság volt leolvasható arcáról és elfordult felõled. Az ajtóban állt anyád és õ is elfordította arcát...Kicsit megfagyott a levegõben a beálló csend

Összeszorul a szive,ahogy látja,hogy szülei elfordulnak tõle.
-Sajnálom,de számomra a társ többet jelent egy tanács helyért...És mi a helyzet a nõvéremmel?Hisz már van npi tag a tanácsban igy õ is lehetne tagja vagy Hsashlon?
-Apád rád gondolt. Rád, és nem másra. Tudod...van egy dolog, amiben Joradam jobb mint te: lelkes. lelkesebbe fogadta volna ezt...Ilyen sokat kér tõled? Taníttatott a megtartóval....elmehettél..s visszajöttél...-mondta halkan anyád. S szeme egyet üzent: "minek, ha nem okozol nekünk örömet..."
-Nem azért szeretnénk, hogy házasodj meg hogy tag légy. Hanem hogy maradj(apád)

[Schinter]

Arbor Vitus

Néhány percnyi csend után,ami óráknak tünt a számára és úgy forogtak az agy kerekei,ami eddig nem is gondolt volna.Odasétál elõször az anyához és megfogja a kezét.MAjd apájhoz és az õ kezét is megfogja.

-A tavaszi ünnepséget mindenképpen veletek töltöm,de utána el kell indulnom,,hogy fényt deritsek a támadásra...Ez volna a falu érdeke és a tanácsé is...

Lassan érthetõen beszélt.Hangjában cseppnyi szomorusság is költözött hisz nem azért tért vissza,hogy szomorú dolgokról beszélgessenek,bár várható volt,hogy elõbb vagy utóbb erre is sor kerül...

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Alauron
________________________________________________________




A férfi megtalálta a házat, a virágnak nemcsak színe volt feltûnõ, de illata is. Lakója, egy elf nõ, bár egy szót sem szólt hozzá, csak illedelmesen hallgatott, kérésére kis kötény-nyi ételcsomagot nyújtott át neki. Visszafelé sétálva egy nagyobb kancsó vizet hozó nõi alak jött vele szemben. Haja bonyolult fonatokban lógott hátán, ruhája lila volt, hosszú. Közelebb érve arca egyre ismerõsebb lett a férfinak, majd mikor már egészen közel ért-mellõzni készült õt-tulajdon anyját ismerte fel benne. A nõ láthatólag nem ismerte fel rég nem látott fiát, s kissé el is volt gondolkozva. Bõre világos volt, arca szelíd, nyugodt.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________



-Ezt tudjuk
-Jobb lenne most apádat egyedül hagyni, úgy érzem, csorbát szenvedett feléd bizalma. S nem csak az övé. Végig sem hallgattad, rögtön elutasítottad. S nem feleltél: ha majd eme ügy végre jóra fordul s akinek kell, elnyeri büntetését, visszajössz ide, vagy maradsz a senkiföldjén? Apád fél év múlva akar visszavonulni. Fél év nekünk kevés idõ, de azalatt nem csak felkészítene a tagságra, de addigra talán feleséget is találnál. S jobb ha most nem takarózol azzal, kinek mi az érdeke. Jobb lenen ha egyenesen felelnél nekünk. Apád tudja leginkább, mint vélekedik a mostaniakról mind a falu, mind a tanács.
Anyád keserûen felállt.
-Lassan rád se ismerünk...Én reménykedtem benne, hogy nekem lesz igazam, és nem változtál meg annyira hogy többé ne élhetnél itt. Vitáztam apáddal sokat. S a végén kiderül, neki lesz igaza? Abba nem nyugodhatok bele! Ó Arbor, mért okozol nekünk keserûséget? Mért akarsz minden ürüggyel folyton elmenni innen?
Felzaklatta magát a nõ, erre már az apa is negszólalt.
-Nyugodj meg, ez most nem segít!
-Nem tudok többet ebben a házban maradni, sajnálom, nincs erõm a tavaszünnepen így maradni!Így...nem!Ha kézzel lábbal elutasít engem a fiam, a mi életünket, akkor én nem tudok rá többé úgy tekinteni mint a fiamra!-nukott ki az anyából, magára kapott egy köpenyt és elhagyta a házat. Arbor apja összepréselte ajkait. Megdöbbentette a kijelentés. Erre õ sem számított. Lám, nem az apa, hanem az anya vesztette el türelmét hamarább...
-Nos...Fiam...Még mindig fital vagy, így abölcsebb jogán most több dolgot is kérek tõled, ami végül is nem kérés, hanem kötelességed. Ma este ne aludj itthon. Gondolkoznom kell.Meghallgatod a fõgondozót. Aztán azonnal a megtartóhoz mész. Jobb ha elbeszélgetsz vele, ha már velünk nem akarsz. Gondolj át mindent. Ha számodra nem felel meg az, hogy fél év múlva helyembe lépj, úgy mást kell keresnem, s lehet, pont Joradamot fogom. És ez nem vicc, nem ultimátum. Lehet, hogy feléd maradt a könnyed, szórakozott falubeli, de más téren sokat bizonyított. Hsashlon nem fogadná el a posztot, korábban már tett rá utalást. Más meg nem sok akad, ki megfelelõ rá. Ha mégis hajlasz arra, hogy eleget teszel kérésemnek, akkor megtanítanalak mindenre és elveszel egy elf lányt. Fél éved van rá ebben az esetben. Elvégzed a feladatod s visszatérve akkor úgy lesz, ahogy megbeszéltük. Ám ha semmi hajlandóságot nem mutatsz, akkor, kérlek, többé ne gyere ide vissza. Vagy legalább is 100 éven belül nem bírnám látásod én sem. Olyanokat mondatsz velem, amit nem szívesen teszek. Vége a gyermekkornak, fiam. Vége a kószálásnak. Most itt a felnõttéválás ideje. S vagy eggyé tudsz válni a felelõsséggel, vagy nem és buksz mindent. Vagy a hely szolgálatába tudod bocsátani amit tudsz, vagy eladod mint olcsó árut másutt, idegen földön.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, alkonyat
Résztvevõk: Maldar
________________________________________________________



A megtartó senkit sem tart föl, a tóparton áll, hallótávolságon kívül is. Így a kettejük beszélgetését harmadik fél nem hallgatta végig. A férfi találomra indult neki sétájának, lábai akaratlan a tó felé vitték, azon az ösvényen, ahol fürdéskor is jártak. Csendesen beszélgetõ elf csoport mellõzte, sündisznó röfögött egy rövidet valahol a bozót aljában. Egy fiatal elf lány vizes vödörrel küszködött, el is ejtette, de csak a fele ment ki a víznek. Fura mód közös nyelven szitkozódott:
-Ó, hogy szakadna reá a vödörre a jég! Nem, az ég, ezt a szót se tunyom jól...-vaktában felnézett, s mivel férfifoprmát látott, odaszólt elfül, de azt Maldar nem értette.
-Ó, jancba, áll, mint nyár a parton! Ahelyt hogy logná a vödrem és vinné helyt!-morgolódott tört közös nyedlven. Úgy tûnt, bevett szokása volt ez, mert rajta kívül nem sokan értettek a faluban így, és kedvére panaszkodhatott.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Morik válaszára bólintott, nyugtázta, hogy hozza Alauron takaróját. Megjegyzésére egy alig észrevehetõ mosolyt lehetett látni arcán. Szita kérésére õ is elkíséri a lakjukhoz, de csendben hallgatja a szóváltásukat Patról és egyebekrõl. Összeráncolta a homlokát, majd amikor csitult a szóváltás Morikhoz fordult.*
- Ezeket Patricia szemébe is megmernéd mondani? Mert úgy lenne a tisztességes, hogy neki mondod és nem a háta mögött beszéled ki ilyenekkel. Egyébként nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik. Lehet teljesen ellentétes az igazság feltételezéseddel. Végezze el tisztességesen a reá bízott munkát, a többi nem ránk tartozik.

[Alauron]

(Alauron)

Hirtelen nem találja a szavakat, mielõtt a nyakába ugrana azért jo lenne megtudni tényleg õ e az. De nem bír a lelkét elárasztó érzésekkel, hisz szeretett anyját kisgyerek kora óta nem látta.
- Vanasyn Doranból?...< ...mindjárt elájulok...>

[Schinter]

Arbor Vitus


-Anya várj...

Kiáltott anyja után...eredménytelenül,igy apja felé fordul.

-Ha félév alatt megtalálom a társat,kit kijelölt a sors,akkor átveszem a helyedet a tanácsban,amennyiben ezt szeretnéd.De ha nem,akkor is maradni fogok a faluban,effelõl nincs kétség....
hajtja le a fejét.
<egy darabig biztosan mig rendezõdnek a dolgok >
Majd ismét felemeli.
-Rendben van apám.Úgy lesz,ahogy kéred.Indulok is a gondozó felé és este sem fogtok látni,ám szeretném ha elmondanád anyámnak,amit mondtam neked az imént.

Meghajol és elidnul a kijárat felé.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, koraeste
Résztvevõk: Jeffete, Pat
________________________________________________________




Morik kihúzza magát:
-hogy a szemébe mondanám-e? Mi az hogy! Még cifrábban is! Persze csak ha a helyzet adná, ok nélkül mit bajlódok én sírós némberek piciny galab lelkével, akik már egy füttyentéstõl sápadoznak! Eh, minden nõben van valami hejehuja-s mutatóujjával köröket írt le halántékánál. Szita ezt látva horkant, valami olyat morgott, megszólalt a nagy hozzáértõ. Megérkeztek a kis lakhoz -kisebb volt a férfiakénál- Szita hamar fenn volt, s két takaróval tért vissza. Amíg a nõ fenn volt, a dszad szólt még a paphoz:
-Remélem, nem kell számmal a nõbe tipornom, mert a munka része jobban érdekel belõle mint más, elhiheted.
A tisztáson -ahol már jócskán besötétedett- Pat egyedül ült, távolabb a megtartó a tó felé fordulva, se Maldar nem vot ott már, sem a vacsora Alauronnal nem érkezett még.
-Éhen fogunk pusztulni...Nemsokára mennünk kell a barna hajú elfhez beszédre.-vakarta nyakát tanácstalanul Szita.
-Veled meg mi van? Mint akivel közölték, hogy viszik a férjét katonának...-hunyorgott Patra.

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, koraeste
Résztvevõk: Alauron
________________________________________________________



-Ki szólít? Te?-nézett meglepetten a nõ Alauronra, de nemismerte fel, csak nézte õt, majd mintha derengeni kezdett volna. Hunyorgott, majd megdöbbent, aztán csodálkozón elkerekedett a szeme.
-De megnõttél! Kész férfi vagy!-tette le a kancsót és közelebb lépett hozzá.
-Csak nem azzal a tarka csoportal jöttél...?

[Mesemondó]

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, koraeste
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________



-Várj, ezt elhamarkodtam...nem vagyok a régi...Maradj...anyád nem szaladt messzire csak Tellervoig...Kisírja magát és megnyugszik...-roskadt le Newar.
-Aludj itt, még szép, dehogy küldelek ki, el, mikor ma jöttél, milyen apa lennék hirtelen haragból?
Felállt és szokatlan mód átölelte fiát:
-Én sem vártam el, hogy azonnal, feltétel nélkül igent mondj. Sem azt, hogy holnap már kézfogót üljünk. Fél év nem sok, de talán elég. Arra is, hogy eldöntsd, mit akarsz az életben...Ne váljunk el haraggal. Ezt...edd meg. Anyád csinálta mielõtt...mielõtt. Aztán ne késs el.
Az asztalon kása állt tálban.

[Alauron]

(Alauron)

Hogy végül a nõ felismerte, és õ maga is rájött tényleg tulajdon anyjába botlott kicsúszott lába alót a talaj, mint akit tarkón ütöttek. Lassan megfogja a nõ kezeit, és megcsókolja a tiszta kezeket. Ekkor már könycsepp csorog a "nagyranõtt gyermek" arcán.
- Anyám... Rengeteget gondoltam rád, bárcsak lehetett volna elõbb, hogy találkozzunk, kerestelek Haonwellben...és te itt voltál.
Mond, jól vagy?...
Megvárja míg válaszol neki, majd õ is válaszol kérdésére...
- Igen, velük jöttem, a haonwelli rokonaid megbíztak, képviseljem õket a csapatban. Úgy örülök neked.