Haonwell városa

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.11.11. 17:26

(Patricia)

- Végre! - *sóhajtott fel hangosan amikor Alauron feltûnt a vacsorával. Kíváncsian szemlélte a férfi arcát, hogy vajon mi üthetett bele. Végül is nem firtatja, inkább a figyelmét a vacsorának szenteli. A túrónak megörül nagyon - elvesz egy cipót, félbe szakítja, megtölti túróval, egy fél hagymát közétesz és úgy eszi.*
- Nem jó mindig húst enni Morik. Néha hagyni kell a testet pihentetni. A túró ugyan olyan laktató és tápláló mint a hús.
*Két falat között még egy szendvicset készít, és azt félreteszi. Amikor Maldar visszaér a sétájáról a kezébe nyomja.*
- Félretettem neked, hogy jusson és ne maradj éhen.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.11.11. 22:03

(Jeffete Fortom)

*A nõk lakjánál várakozva Szitakötõre, még Moriknak válaszol.*
- Örülök neki. Én is hasonló képpen érzek irántuk.
*A tisztáshoz érve látván Patricia szomorkás arcát már épp hozzá szólna amikor Szitakötõ megelõzi. A válasz miatt inkább úgy dönt nem szól a félvérhez. Felderül egy kicsit amikor Alauron megérkezik a vacsorával. Elgondolkodik, hogy milyen kór üthette fel a csapatban a fejét, hogy mindenki ilyen mélabús, szomorú és furcsa viselkedésû, majd inkább eltereli gondolatait és nekilát vacsorázni õ is. Szita példáját követve elkészíti a saját ennivalóját, és mielõtt hozzáfogna mindenkinek jóétvágyat kíván.*

Szerző: **Anathor** » 2006.11.12. 17:18

(Maldar)

*Csodálkozva tekint Patra, mikor átadják neki az elemózsiát, de legbelül nagyon örül ennek a "meglepetésnek".*
- Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. - rámosolyog, mjad leül hogy elfogyassza a szendvicset.
*Láthatóan jobb kedve van, mint amikor befejezte a beszélgetést Pattal.*

Szerző: **Navaratna** » 2006.11.12. 22:19

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, koraeste
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________

Vacsora után a fõgondozó már a fûben ülve várta az embereket, jöttükre felállt.
-Üdvözlöm önöket, Talmo vagyok. Ahogy hallhatták, én felelek a lovakért legfõképp.
A férfi elfül beszélt, Alauronnak fordítania kellett.
-Holnap reggel, hajnalban indulnánk. Megmutatom a támadás helyszínét. Két társam életét vesztette, miközben meg próbálta megakadályozni a lopást.-szorította ösze indulatosan a száját.
-Utána mutatnék önöknek még valamit. Az egyik tolvaj tetemét. Hatalmas és ocsmány, bomlásnak is indult, de ha alaposak akarnak lenni, azt is látniuk kell. Nem tudom mi haszna, mi már rég odaadtuk volna tetemét övéinke, de a tanács magukra várt, s majd csak utána ejtik meg. Feszül a hegyi nép idege, sietni kell. Bocsássanak mega sietõs közlésért és kapkodásomért, de én már két napja azt hangoztatom, visza a holttesttel övéihez és legyen vége ennek a farkasszem-állapotnak. Hosszú még az éjje, még dolgom van, hogy minden úgy alakuljon, ahogy kell. Ha akadna kérdésük, meghallgatom, de fogják kérem rövidre.
Nem votl barátságtaéan és lerázós, de látszott, haladni szeretne és nem unalmas szócséplésbe bonyolódni. A tiszta és világos kérdéseknek talán még örülne is. De csak ha vannak.

Szerző: **Navaratna** » 2006.11.12. 22:20

//Na, le van ejtve, nem igricként írtam, elnézést! Schinter: a te részed holnap másolom be, ma nem alkalmas!//

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.11.12. 23:11

// Nyugi Szita! Megesik az ilyen egyszer-kétszer

Elnézhetõ

//

(Patricia)

*Egy röpke mosolyt küld Maldar felé amikor elveszi tõlle a vacsorát*
- Szívesen. Egészségedre.
*A jobb kedvet nyugtázza magában. <Talán könnyebben elfogja így viselni a jövõt, mintha... bonyolódtunk volna. Rendes lecke az élettõl az biztos, és még nem látom teljesen a megoldását ... de alakulgat.> A vacsora végeztével az ötfenyõnél figyelmesen végighallgatja a fõgondozót - a két elf halálának hírére összeráncolja a homlokát. <Ezt nekünk eddig nem mondták. Hm... várok még, ki tudja még mik derülnek itt ki, amit szépen elhallgattak Tekk'rje és emberei.> Morikra nézett, kíváncsi volt, hogy a ffit is meglepték-e a hallottak. Majd Talmo fõgondozó beszéde után, minden flegmaság és nemtörõdés nélkülözésével szólalt meg.*
- Részemrõl nincs kérdés, ha lesz, majd úgyis menet közben felteszem. És ha dolga van még, akkor inkább menjen, szerintem holnap menet közben is megtudjuk beszélni az esetlegesen felmerülõ kérdéseket. Persze, ha a többiek is így gondolják. - *nézett körbe társain. Talán tõlle szokatlanul fegyelmezetten és hideg fejjel mondta mindezt.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.11.13. 18:17

//Mielõtt elnyelne minket a posvány, mocorgok...//

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, este
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________

Arbor, türelmetlen lévén, korábban értesóült mindenrõl Talmotól, s aztán röppent is tova, hogy eleget tegyen apja kérésének, miszerint menjen a megtartóhoz. De minek is? Muszáj folyton hozzá menni, apró-cseprõ ügyekkel zaklatni? Elgondolkodottságában a lápon félre is lépett, jobb lába lábszárközépig merült egy moha partján a vízben. De nem nyelte el a mohos, mire besötétedett már ott találta õt a ligetben a térdig érõ szõnyegként elterülõ köd. Odafenn a megtartó ügyködött valamivel egy kanállal kezében, gyertyaláng felett -valami port melegített- s az ifjú -elfek szerint még gyermek!- Arbor olyat láthatott, ami egyébként nem illdomos s fõként nem szabad: a vak nõ hálóingje vékony volt és áttetszõ, legalább is a gyertya lángjában fõképp. Ám állta a sarat, s ha hangja el is csuklott, mikor affelõl kérdezte õt a nõ, mi járatban, nem szegte az íratlan szabélyok köreit meg. A nõt nem érte váratlanul érkezése, hisz a fák õt talán mindenrõl korábban értesítik, mint bárki hinné. Szó szót követett, s ha körülményesen is, de Arbor felhívta figyelmét a nõnek, hogy a ruha...De álljon itt maga a beszéd:

-Az az igazság,hogy ez a ruha nem takar túl sokat...mondhatni semmit...
Ám pofon helyett, mit az ifjú jogosnak vélt, egészen mást kapott:
-Ezért voltál ilyen körülményes? A test szépsége ajándék...de látom, téged zavar, hát felveszek valamit-sétált kuncogva el a férfitól és egy köpenyt borított magára. Lám, kikacagta õt a megtartó, ami meglepte ai ifjút, nem erre számított.S arra sem, hogy a beszélgetés milyen szokatlan, meghökkentõ fordulatot vesz:
-Igen sokkal jobb...Nos szó sincs arról,hogy ne lenne szép meg minden,de nem vagyunk még annyira közeli kapcsolatba tudtommal...Õ szóval nem úgy értettem...na mind1..Apám mondta,hogy anyám valószinûleg erre járt...
-S, hagyjuk a szülõket.Járt. Elment, békéve szívében.Kicsit prûdek itt a faluban, de én nem bánom. S talán közelebbi kapcsolatot szeretnél velem? A szónál megremegett a hangod.Jaj, de sok vörös orca lesz a tavaszünnepen, oh, meg vagyok én áldva veletek.
S ez miben foytatódott még? Oh, kíváncsi elmék talán most kéjjel ajkukon szemeznek itt, de álljon itt a folytatás, s oszlassa el a fülledtséget!
A megtartó kérdésére Arbor hosszasan hallgat, majd kinyögi.
-Ki szeretne többet mint ismeretséget?
-Hát te.Vagy téved a fülem?-töltött egy teát kicsiny facsészébe a nõ.
-Több vörös orcáról volt az elõbb szó s nem tudtam mire vélni csupán...
Tellervo mosolya cinkos lett:
-Rosszul terelsz...tette Arbor kezébe a csészét, közben megsimítotat a férfi kézfejét
Megremeg az ifjú,ahogy a megtartó hozzáér és majdnem kiejti a csészét a kezébõl...
-Ezt még nem sikerült telejsen elsajátitanom mint egyesek,de rajt vagyok...
Kíváncsian hajtotta félre fejét a nõ majd halkan megjegyezte:
-Az illatod elárult. Te kívánsz engem.
Arbor nem hihette, hogy ilyen jó lenne a nõ orra, tán a fürdõ miatt vagyon ami vagyon, ám amaz fejét ingatta, de nem firtatta tovább. Bízva abban, a másik nem él vissza helyzetével, nem küldte el.Mikor már a csillagok fénye erõsebb lett az égbot ében vásznán, a megtartó megszólalt:
-Térj most haza. Legyen bármi, otthon a helyed. Hallottam anyád panaszád, de nem az én tisztem ebben igazságot tenni. Te döntesz mindenben. S ha érettnek bizonyulsz, annak minden nyomát kiállod. De egyet ne feledj. Rossz döntés hozott romlást népünkre és annak nyögjük súlyát évszázadok óta. Ez lebegjen elõtted, s bár nagyon fiatal vagy még, gyõzd le hevességed is gondolj felnõtt eszével.
Ezután a nõ felállt s a lak ajtaját takaró hosszú függõnyt elhúzta hogy távozhasson Arbor.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.11.13. 18:23

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________

Szitának akadt kérdés:
-Ha váratták a népét, nem dühösek?
-De azok. Még tartják a megállapodást, hogy nem lépnek földünkre, míg nem mondjuk azt, hogy szabad. de vajon meddig?-ha még valakinek akad kérdése, arra válaszol, de máskülönben bicentés után eggyé vált az estével. mert eddigre az borult a csapat felé, csillagostul, hûvösöstül. Szita összehúzta magán köpenyét.
-Én még járok egyet, a küldött úgy ígérte, szerez nekem valami tisztábbat viselni. Ha fáradt vagy, ne várj soká rám, Pat. Önöknek pedig szép álmokat!-
búcsúzott el a férfiaktól s a tó felé futó ösvényre lépett. Morik arca megkeményedett, hallva hogy két elf is odalett, nemtetszõen húzta el száját. Úgy nézett ez ki, az elfek sem árultak el az embereknek mindent...elmerült gondolataiban, kérdést nem tett fel.

Szerző: **Alauron** » 2006.11.13. 19:04

(Alauron)

Fordít amit tud, s ahogy szókészlete engedi igyekszik pontos maradni. Arról, hogy voltak akik életük áldoztás, legalábbis sejtése volt, hisz oly nagy a feszültség egyesekben, és a bánat, hogy szinte tapintható, ám kérdést nem tett fel, talán csak magának néhányat, és az sem a témával volt kapcsolatos. Mikor eleget tett kötetlességének és a társaság oszlani kezdett elbúcsúzott:
- Legyen erõholnapra, lesz pontos aki bölcs, nem vár sokat jó Talmo arra. S most megyek dolgomra, s térek majd alvásra soká fánkra.
Aztán távozik, s felkeresi rokonait a borostyános fánál...

Szerző: **Schinter** » 2006.11.13. 19:32

Arbor Vitus

-Szóval maradnom kellene tényleg...

Jegyzi meg halkan majd elindul kifelé gondosan ügyelve arra,hogy ne nézzen a megtartóra...
Amint leért felnéz még aztán elindul haza felé.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.11.13. 22:57

(Jeffete Fortom)

*A fõgondozót türelmesen és szótlanul hallgatja végig. Majd Patricia szavaira bólogatni kezd helyeslõen. Szita szóváltása után a gondozóval felkecmereg a földrõl, és kissé furcsán, nemtudni milyen érzésekkel a nõ után lép (Szita után)*
- Bocsánat hölgyem! Nem baj, ha önnel tartok egy darabig, míg el nem vállnak az útjaink a tónál? - *maj Morikhoz és Maldarhoz fordul, lévén a követ már elment dolgára eközben.* - Gyermekeim! Ne várjatok - majd csak az elsõ napsugarak megjelenése után fogok újra köztetek lenni. - *A pokrócot jobban magához - maga köré - fogja és elindul a tóhoz vezetõ ösvényen, akár engedi Szita, akár nem hogy vele tartson.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.11.14. 10:27

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, este
Résztvevõk: Jeffete
________________________________________________________

Szita nem emelt szót az ellen, hogy egy darabon vele tartson a másik, csupán nem értette, miért is akar.
-Tudtommal tegezõ viszonyban vagyunk, mért magázol ismét? Konkrét oka is van sétádnak velem, vagy csak nem akartál a házatokig egyedül menni?
<Biztos akar valamit. Kérdés, az számomra kellemetlen lesz-e vagy sem?>A nõ magabiztosan haladt, s bár a hallottak nem derítõek, egész jó kedve volt. Nem lankadt a kedve, lévén bízott bene, hogy képességeikhez mérten véghez viszik azt, amiért jöttek.

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.11.14. 15:13

(Patricia)

*A megbeszélés után egy kicsit elgondolkodik. Sziata szavaira egy aprót bólintott.*
- Rendben van. Majd jössz, ha meguntad a sétát.
*Majd elnézte egy kicsit, ahogy Jeffetével távozik a tó felé vezetõ ösvényen. Így késõn kapcsolt, hogy Alauron már távozott is körükbõl. <Francba, beszélnem kellett volna vele. Most meg már hiába megyek utána> Morik és Maldar felé fordult, majd közben felállt helyérõl.*
- Véletlenül valamelyikõtöknél valamelyitõjüknél nincsen gyertya? - *a magázásra Morikra nézett.* - Elfelejtettem Alauronnal beszélni ez ügyben - és hát foggalmam sincs merre lehet. A gyertyára viszont nagy szükségem volna.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.11.14. 16:17

(Jeffete Fortom)

- Igen, tegezõ viszonyban voltunk ,de ha nem bántalak meg szeretném ha a magázódásnál maradnánk míg meg nem találom a nyugalmamat. Ráadásul így könnyebb lesz megtartani a 3 lépés távolságot közöttünk. És neked volt igazad a büntetésemmel kapcsolatban. Egyébként nem a lakhoz megyek, hanem a tó déli oldalára vezekelni és imádkozni. - *Nyugodtan halad a tó felé és lelkileg felkészül a hosszú északára s a legrosszabbra amit az istene róhat rá*

Szerző: **Anathor** » 2006.11.14. 18:55

(Maldar)

*Szépen végighallgatja Talmo fõgondozó beszámolóját síri csöndben. Mindent ért, minden világos a számára. Amint mindenki szétszéledt elindul a lakhelye felé, jól esne neki egy kis pihenés. De még korábban biccent Jeffete felé, hogy értette, Szitának viszont jó éjszakát kíván, Patnak meg válaszol:*
- Itt nincs gyertyám, de a szállásodon biztos találsz. Viszont én megyek lefeküdni. Jó éjszkát!
*Megvárja Morikot hátha akarja követni a példáját, de ha nem akkor elindul egyedül. Fent gyorsan leöltözik, fegyvereit lerakja az ágya mellé karnyújtásnyira, tõrjét a párnája alá, majd elalszik egy szempillantás alatt.*

Haonwell városa

Ki van itt