Haonwell városa

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, este
Résztvevõk: Jeffete
________________________________________________________



-Nem hiszem, hogy ez segít rajta, de ha ez az óhajod...Óhaja...Ez minden? Mert nekem így is könnyû volt megtartani azt a távolságot, úgy látom, csupán önnek van szüksége erre hozzá.
<...nevetséges. De ezt egy papi személynek nem illik a szemébe mondani, meg hálás lehetek neki, hogy vallás terén megalapozta a biztonságot bennem.> Szita könnyed volt és magabiztos. Hacsak a férfi nem akart még vele valamit megbeszélni, úgy hallgatott a tóig. A déli oldal volt a gyakrabban látogatott, jelenleg is tartózkodtak ott: két elf leány beszélgetett kellemesen, fenn, a fûzfán lévõ ágakon lóbázva lábukat. A parton a küldött, Joradam kacsázott lapos kavicsokkal. Szita érkeztére nem hagyott fel azonnal ezzel a tevékenységgel.
-Üdvözletem! A kért öltözet a fa alatt van. Tehetek még önért valamit?
-Belekezdtünk egy történetbe, ha a végét elmondanád...
-Mi sem könnyebb!-eresztett útjára egy kavicsot, ami 10 botlás után a víz színén elmerült.
-Elégedett a nem fehér, ámde világos ruhájával?-érdeklõdött fesztelenül Jeffetétõl, majd kérte Szitát, tartson vele:
-Séta közben akkor felveszem újra a fonalat...
Így Jeffete maga maradt és elkezdhette, amire vágyott, ám úgy tûnt, azzal reggelre nem fog végezni...

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



-Gyertya?-Morik erõltette a fejét, majd egy cserép virággal araszoló elfet egyszerûen leállított:
-Gyertya kell a nõnek. G-Y-E-R-T-Y-A.Ah, tagolva se érted? Na várj, mutatom:kézben viszed és lobog...-közben úgy tett mint aki egy mécsest visz és aztán eloltja. Az elf fiú elkerekedett szemekkel nézte. Fejét rázta, hogy kukkot se ért belõle. Majd egy elsuhanó köpenyes alak nõi hangon elfül szólt a fiúnak, akinek ábrázata máris nyugodtabb lent, bólogatott és negyed óra múlva vagy egy marék gyertyával tért vissza.
-Nem tudom ki volt ez a nõ, de legalább értelmet vert ebbe az asszonyhajúba. Íme, három gyertya elég? Gyerünk, Maldar, már mi sem fogunk vakoskodni...
Patnak volt alkalma így gyertyákhoz jutni. Szitakötõ úgy éjféltájt érkezett csak vissza, ekkor már a dwoon nõ ágyban volt, szó nélkül levetkezett, hálóinget húzott és aludni tért. Morik beverte a szunyát hamar, Jeffete nem úgy tûnt, mintha jönni akarna s a fárasztó fennsíkjárás Maldart is leverte lábáról. S hogy Alauron mikor tért vissza frissen meglelt övéitõl? Egykönnyen nem szabadult, mindenre választ akart kapni, s vegyes élményekkel azért õt is elhívta álomország, nyoszolyáján. Arbor otthon lelte szüleit, jobban is esett nekik, hogy ottaludt, mintsem a harag mondatta szavakat követve másutt.

A reggel kit hogyan ért: az elf ifjút nem várta a megszokott, korai reggeli az asztalon. Pedig hallotta, szülei nem alszanak még -koránkelõek voltak-de benn beszélgetnek a szobájukban. Venla érkezése váratlan volt-végül is õ hozott elemózsiát:
-Anyánk szólott tegnap, ma én készítsek neked az útra ennivalót. Tölts vizet egy forrásnál, jobb mint bármi. Hát szüleink hol maradnak? -kíváncsian benyitott kopogás nélkül a szülõkhöz, de gyorsan ki is kapta fejét és vörösen zárta az ajtót, otthagyva anyja kuncogását:
-Úgy hiszem, többet kopogás nélkül be nem nyitok sehova: egy ágyban aludtak tegnap õk...-s errõl többet nem szólt. Arbor volt a harmadik, aki Talmohoz érkezett. Mert lám, hála Maldar korai "kukorékolásának" Morik is morcogva kelt vele, s teljes menetfelszerelésben, sátorholmi nélkül jelen volt. Laposakat pislogott, de egyenes háttal várakozott.Alauron sem volt a nap legfittebb egyéne, kialvatlan volt szintén. Szita üdén kelt és kipihenten, fésülködésre is maradt lelki ereje, sõt arra is, hogy ajkát kifesse okkersárgára s szemét kihúzza feketével. S haja nem volt már szõke a nõnek, hanem ébenfeketén fogadta a hajnalt. le se tagadhatta volna, kitõl kapott ruhákat: mert fekete nadrágjához világoskék ing és ujjatlan sötétkék tunika párosult. Pat éjjele álmokkal volt nehéz, s ha valaki sokat émodik az éjjel, hiába aludja végig az órákat, gyakorta olyan fáradtan kel miattuk, mintha le sem feküdt volna. A két nõ érkezett a legkésõbb, ám Jeffete sehol nem akart mutatkozni. Talmo csípõre tette a kezét:
-Önök ismerik: várjunk még rá, vagy indulhatunk?
-Tegnap még élt...-így Morik
-Imádkozni ment. Talán a kelleténél elhúzódott jobban a dolga istenével.-így Szita
-Ájtatoskodás...Elnyomta benne a buzgalom. Megnézem és hozom ha csak elaludt.-sóhajtott Morik

[Schinter]

Arbor Vitus


Reggel kialvatlanul kelt fel.Tegnap este sok minden történt...Venla érkezésére igencsak meglepõdik fõleg mikor vöörs arccal csukja be az ajtót.

-Hát még az 5 nyarat láttot gyerek is tudja,hogy kopogás nélkül nem lehet benyitni egy szobába ejnye bennye

Majd jól elnevette magát Aztán az asztalhoz sétál és elõvesz egy tollat meg egy falevelet,hogy üzenetet hagyjon szüleinek.

"Kedves Anya és Apa,
Sajnálom,hogy csak ijj rövid idõt lehettem otthon,de most útra kell kelnem,hogy kideritsem a falu elleni támadás kitervelõjét.A tavaszi ünnepre visszatérek köztettek,addig is vigyázzatok az egéségetekre.Ja és Venlának meg Hsashlonnak szóljatok,hogy töltsenek kicsit több idõt egymással "

Majd összehajtogatja és az asztalon hagyja szüleinek cimezve.Aztán Venlához siet és átveszi tõle az elemozsiát.

-Köszönöm Venla.Sietek haza.Addig vigyáz anyánkra és apánkra.

Aztán elindul a megbeszélt hely irányába,hogy találkozzon a többiekkel.Odaérve látja,hogy nem õ az egyedüli s idõvel Jeffete nem naon akar megérkezni.Igy egy fának dõlve várja,hogy végre indulhassanak.

[Anathor]

(Maldar)

*Jót szórakozik Morikon, ám ettõl függetlenül nem marad fent és hamar elalszik. Nem szeretné felébreszteni Morikot reggel, de sajnos ez nem sikerül neki. Elnézést kér hogy felkeltette, majd ha így alakult akkor már megvárja a férfit. Felszerelkezik elég gyorsan, és leül az asztalra. Amint a dzsad is elkészült feláll a helyérõl, és elsétál a találkozópontra. Viszonylag jókedve van, meg is mosolyogja a "kómás" fejeket. Persze azért mindenkinek köszön egy "jó reggelt!"-tel aki megjelenik.*

[Alauron]

(Alauron)

Már jóval éjközép után tért vissza a szállásra, szó nélkül lefeküdt aludni, de sokat hánykolódott, lehet többször is felverte vele a másik két férfit.
Egyszer még nevetgélt is magában, mint aki alig birja türtõztetni hogy ki ne törjön, aztán elhallgatott. Keveset aludt aznap éjjel.
Másnap fáradtan kelt, egykedvûen szedelõcködött fel, nyoma sem volt a jókedvnek nála. Az út alatt úgy menetelt mint egy alvajáró, fáradt szemeiben az értelem szikrája nem csillogott, tekintete a messzibe meredt, de tartotta magát.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Keserves és ijesztõ álmok a meggyújtott gyertyák ellenére, s a hajnal ez miatt igen fáradtan érte. Szinte nem is látott szemére, s így észre sem vette Szitakötõ hajszínének változását. Patricia e reggel úgy festett mintha egy elvarázsolt nõ lenne, mintha csak a teste lenne ott a fán. Szinte gépiesen végezte el a reggeli dolgait az öltözködéstõl kezdve. Látszott gondolatai nagyon messze járnak - és határozott arca, mely szinte rezzenéstelen volt egész idõ alatt azt sugalták, hogy valami nagyon megváltozott benne. Az elõzõ nap Tellervotól kapott ruha helyett azonban a saját már megszáradt tiszta nadrágját, ingjét vette magára. Felcsatolta rövidkardját baloldalára, a négy tõrt rejtõ bõrtokját a nadrágra kivülre csatolta fel jobb combjára. Kicsit latolgatott, végül is jobb oldalára felkanyarintotta kissé görbe tõrszerûségét , a sarlókést. Ekkora fegyverarzenált már régen hordott magán, de még így is hiányolt valamit. Valamit ami igen közel volt hozzá, de mégis távol. És meredten nézte a zsákjában megbújó becsomagolt tárgyat. Agyán ismét végigcikázott az álma - majd mintegy gondolatûzésként megrázta a fejét és határozottan magára kanyarintotta a köpenyét - jól elrejtve a kíváncsi szemek elõl ezálltal fegyverzetét. Hátiját magára kapta és elindult a találkozóhelyre. Odaérvén mindenkinek egy távolságtartó hûvös jóreggelttel köszönt. Már mindenki ott volt csak Jeffete hiányzott a sorból. Õ csak megvonta a vállát. Amíg Morik elment a férfiért Patricia leült kissé távolabb a többiektõl, úgy hogy a nap felé tudjon fordulni. Még mindig a harározottságával nézett fel az égre, s hunyta be a szemét. Csak akkor kel fel helyérõl ha valaki hozzálép és megszólítja, vagy esetleg Morik és Jeffete párosa megérkezik.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A tó felé lépkedve, még pár szót intéz Szitához.*
- Kinevethet és kigúnyolhat érzéseimért. Én is emberbõl vagyok, hibázhatok. Belátom és vállalom is érte a felelõsséget bárki is kérje számon. Nem tudom megnemtörténté tenni és meglehet soha nen tudom elnyerni senki bocsánatát. Ha ez a büntetésem vállalnom kell.
*Többet nem mondott. Sem arcáról, sem hangjából nem lehetett kivenni mik a valós érzelmei - bár Szita egyrészét tudhatta, egyrészét csak sejthette. A tónál Joradam kérdésére csak kurtán felelt*
- Igen köszönöm! - *majd keresett magának egy csendes helyet. Úgy ült le egy fa alá, hogy a reggel elsõ napsugara pont megvilágíthassa, elérhesse testét, majd szemét lehunyva, botját keresztbe fordítva maga alatt összekulcsolt lábain belekezdett hosszantartó vezeklésébe.

A reggeli elsõ napsugárra egy újabb testhelyzetet vett fel. Térdeplésbe tért át, két kézzel az égnek emelte botját - egyenesen a felkelõ nap felé. Immárom a vezeklését felváltotta imádkozása, melyet magában mormogva lassan intézte Istene felé.*

//a többi PM//

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



Morik fanyalogva érkezett vissza a paptól:
-Ma nem tart velünk. Halaszthatalan mennybéli dolgai támadtak. Nem, nem halt meg-tette hozzá, amikor Szita szeme elkerekedett. Talmo ezt annak vette, hogy indulhatnak. Menet közben Morik elégedetten szemlélte, hogy patban tettrekészséget fedez fel, de nem igazán értette a követ holdkóros állapotját.
-Beléd mi ütött? Rosszat ettél, megláttál egy nõi bokát, vagy a tündérbogyó?
Szita próbált Talmo nyomában maradni. Az elf igen fürgén és ruganyosan haladt, el-el tûnt az emberek szeme elõl. Neki köszönhetõen az intenzív menet már délre egy nyönyörû dolinába vezette a csaptot, borókabokrokkal, ligetekkel övezve. Ott most nem láttak egyetlen ménest sem, csak a dolina magasabbik fekvésénél egy göcsörtös tölgyön egy õrházikót. Az õrházikló elõtti ötven méteres térségben fel volt törve a gyep: mintha irdatlan lábak tapodták volna össze. A fa tõrzse még vérnyomkat õrzött szárazon.
-Itt történt egyik társunk halála. A másik odébb, a határ felé vesztette életét, megpróbált lóháton utánuk eredni s lenyilazni õket. Sikertelenül és sikeresen egyszerre. Nyila talált de õt is megtalálta a végzet.
Majd Talmo kulacsát elõvéve friss vízbõl jókorát húzott. Szita a nyomokat nézve kicsit elbizonytalanodott.
-Ezek irdatlan magasak lehetnek...-motyogta. Hiába sütött szépen a nap, valahogy nem tudta jó kedvre deríteni. Morik a vért tapogatta meg s a nyomokat követte egy darabon elmélyülten.

[Schinter]

Arbor Vitus

Szótlanul követi a gondozót és ha valaki nagyon lemaradna nyút feléje egy nem túl hosszú ideig tartó segitõ kezet.Amikor odaértek a helyszinre alaposan szemügyreveszi,ám csak szomorúságot lát.Odasétál Talmo mellé és várja,hogy megszólaljon.Elvégre ha "csak" a hetekkel korábbi nyomok miatt nem jöttek volna ide.Bizonyára mondani is fog valamit,ami még fontos lehet,sõt emlitett valami olyasmit is,hogy nem árt a mágia ismerete sem...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Morik egyedüli visszatértére egy kissé meglepõdött - végül is egy papnak egyéb feladatai is vannak, melyekbe egy egyszerû ember nem lát bele. Ezért nem is firtatta a dolgot, és nem is hozta szóba. Felállt, hogy induljon a többiekkel, amikor feltûnt neki Szita hajszínváltozása. Elõször nem ismerte meg a nõt, és már majdnem megkérdezte kit tisztelhet benne, amikor leesett neki a tantusz. Egy kicsi mosollyal jegyezte meg neki.*
- Jobb mint a szõke volt, ez legalább kiemeli barnaságodat és nem sápít el.
*Követte a fõgondozót, igyekezett nem lemaradni. Megérkezésük után egy kicsit furcsa tekintettel nézegette a nyomokat - mondjuk azt, hogy kétség suhant át az arcán. Szita szavaira Talmo felé fordult. Érdeklõdõ, kíváncsi, de mégis határozott tekintettel.*
- Lehet arra számítanunk, hogy ezek újra betörnek ide? Van esélyünk túlélni valahogyan egy ilyen találkozást? És szeretném tudni, hogy mi történt pontosan ha lehetséges. Minél részletesebben annál jobb - mert lehet egy semmisnek tûnõ, apró jel, mozzanat a kulcsa mindennek.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________




Szita csak mosolyogva rántott a vállán:
-Ez az eredeti hajszínem, nem a szõke. Ellenben te nagyon felszerelkeztél...-vette szemügyre a dwoon nõ fegyvereit. S ez Moriknak is felkeltette az érdeklõdést. Amint a nyomokkal végzett Pat mellé sétált:
-Magunk között szólva, igen derékek lehetnek a dwoon asszonyok, ha mind ilyen arzenállal büszkélkedik s még forgatni is képes valamennyit! Megyek már oda nõsülni, a kemény nõk a gyengéim! Erõs nemzet, büszke vallás... Olly, olyat ágyra szorítani de nagy kihívás! -s közben ráérõsen nézelõdött s aprólékosan végignézett Paton, összefont karral. Nem nagy hangon szavalta véleményét, hanem csak úgy a nõnek. Ám szemei igencsak kutatóan villantak.
Talmo eldugaszolta kulacsát, utána felelt:
-Lehet-e számítani rá? Igen. Így is türelmetlenek, hogy társuk testét nem helyezhették kõhalmok alá, nyugalomra. Túlélni? Hm, Tekk'rje levele meggyõzte a tanácsot, én sem firtatom. Hajnalban jöttek, négyen. Szemük zavaros volt, mozdulataik eleinte darabosak, maadj elszántak. Furcsa düh vezette õket, szavunkra értelem nem villant bennük, jöttek, mintha szörnyû parancs hajtaná õket. Céljuk egy volt, jól láttuk: állataink közül párat magukkal ragadni és aztán távozni. Mi ezt meg akartuk akadályozni: hat jó férfi volt itt velem, íjjal próbálva hátrálásra késztetni õket. Egyet komolyan megsebesítettünk, de úgy tett, mintha nem is érezné baját. Egyikünk füttyentett, mit lovaink jól ismertek-menni el. Így csak kettõ hátas akadt kezeik közé, nem több. de az a kettõ is olyan, mintha 20 rendes lovat loptak volna. S bár szemükön hályog volt, látszott, nem akarnak kárt teni a lovainkban, csak fogni párat s odébb állni. Fegyvert rájuk nem emeltek. De ránk...Ránk igen. Egyikünket mint a põelyhet felkapta a sebesült, s a fának csapta, onnan való a vér a törzsén. Másikunk, mikor már a két ló náluk volt, utánuk lovagolt, íjjal, hogy oly sebet sejtsen, ami halálba ragad. S innen jó tíz mérföldnyire sikerrel is járt, ám hiába omlott össze holtan az óriás, annak társa a lovat kiradagta kezeibõl, s kicsavart egy fát s úgy megdobta vele társunkat hogy menten szörnyet halt. Amelyiket lelõtte, annak teste van még itt a földünkön. Oda mennénk innen tovább. S ott kéne jól szét nézni, túl a leveleken is ha van mód.-itt Talmo Arborra pillantott.

[Anathor]

(Maldar)

*Fegyelmezetten vonul a többiekkel az úton. Feltûnik neki Szita hajváltozása, de nem hozza szóba. A reggeli jókedve elillant ahogy a lépést próbálta tartani a fõgondozóval, ugyanis nem volt könnyû feladat. Mikor megérkeznek, örül hogy pihenhet egy kicsit, ám ezt a kis jóérzetet a döbbenet váltja fel. Alaposan körbejárja a területet, és jól szemügyre vesz mindent. Amint végez, keresztbeteszi a kezét és gondolkozik.*

[Alauron]

(Alauron)

Egész nap komoran töri a fejét valamin. Morik kérdezõsködése váratlanul szakítja félbe gondolatmenetét, s õ válaszol is kérdéseire:
- Tegnap voltam a több tucat éve látott anyámnál, ki nekem oly szívvel mutatta, íme van édes húgom is, kit nem tudtam hogy van, de ott láttam...és aztán monda, apa is leszek! Hát nem szívvel öröm! Csak kicsit olyan mint súlyos hegy, de hidd meg, én minden olyan mint színes égi szûnyeg esõ után most. - Újságolja Moriknak.
A helyszínre érrés idejében, már sikerült visszatérnie a jelnbe, s úgy látszik egyenlõre szünetelteti a szív dolgainak feltárását, de nem úgy ami az ügyet illeti.
- Nagy seb az, mit kell most bekötni falunak szívben. S még fény az, hogy hegyi monstrumok beszélve veletek. Nem tud egy sem, mond az mi megmagyaráz bármit errõl? Nem tud nagy nép rájuk ármányt hozót, ki nekik úgy démoni, mint nekünk. Azt mondom, találkozzunk egyenest avval, melyik is itt volt, és állott hatásban. S hátha az tud mondani bármi. Mert van az úgy, hogy beste ármány okoz hogy megtesz, mit nem lenne eszében sem, de sokszor mit tett tudja jól az. S hátha lesz majd béke, ha teszik a nagy testet hegy alá a hegylakók.

[Yvett de Crei]

// Egyébként írtam, hogy a köpenyem alár rejtek mindent - na de jó lesz így is.... //

(Patricia)

*Menetközben lekanyarintja magáról a köpenyét, ezzel felfedve minden fegyvert mi nálla van. A köpenyt belehajtogatja a hátijába, legalább nem olyan üres az sem most már. E közben válaszolt Moriknak.*
- A dwoon asszonyok legalább egy fegyverrel tudnak bánni. Mindõjük. És ráadásul nem is ennyire giliszták mint én vagyok. Ez nállam anyai örökség.
*Morik kutatóan villanó tekintetét állja, s amikor befejezte felhúzott szemöldökkel biccent feléje kicsit mosolyogva miközben a szemébe néz. Mintha azt kérdezné meg ezzel hogy: Vélemény?
Talmo szavait figyelmesen hallgatja végig. A "tünetek" elmondásakor összeráncolja a homlokát, majd a végén megjegyzi.*
- Lehet ugyanazt a szert kapták mint a vörösruhások a favágóháznál. Hm... Nem bántották a lovakat, élve kellett nekik, vagyis annak aki ezt az egészet kitervelte. Uram! - *fordult ismét az elfhez* - Azon kívül, hogy mágikus tulajdonsággal rendelkezik egy pegazus tolla van még valamilyen tulajdonsága? Mit lehet még tudni rólluk, ami nem köztudott és mégis fontos és értékesebbé teszi bárminél is? Igaz ez is elég ok a lopásra, de.... - *elgondolkodott. Alauron szavaira rámeresztette a szemét.*
- Te azt akarod ezzel mondani, hogy beszéljünk azokkal a hegyni magas akármikkel akik egy fát is képesek kicsavarni a helyükrõl?... Hogy csak úgy sétáljunk oda és beszéljünk velük. Nem komplett egy ötlet, de végül is lehet használható is. Csakhát... Huhhhh

[Schinter]

Arbor Vitus


Odasétál a véres fatörzshöz és rátteszi a kezét.Egy imát mond majd Talmo pillantására megvonja a vállát.

/elf/
-Induljunk tovább és nézzük meg azt a helyet is....