Haonwell városa

[Mesemondó]

//A köpeny az nem kabát. Ha csak végig az út folyamán nem fogja viselõje össze, úgy az alá be lehet látni, ha menet közben szét-szét hajlik. Igen sunyin kéne araszolni ahhoz, hogy valóban tutira ne látszódjon semmilyen fegyver ki alóla. S ne feledd, terepen haladtok, nem egy utcán, vagy kocsmában, ahol lehet így "menõzni" .//

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



-Ez õrültség...-rázta fejét Szita.-Jobb lenne távol maradni tõlük.
-Nem biztos hogy lesz más választásunk...Ne rezeljetek be. Egy tucatnyi dwoon asszony harci fakanállal elverné õket, nem, Pat?-elmélkedett Morik.
-Indulunk tovább, vagy ízetlenkednek még a dolgon? S ez a sarló nem tudom mit lóg a maga oldalán, de füvet nem kell nyírni, köszönjük.S az állatok titkát nem adom ki, csak a megtartónak, erre nincs...felhatalmazásuk.-vonta össze Talmo szemöldökét. A fûnyírást hallva Morik lenyelt egy feltörõ röhögést, de aztán rendezte vonásait.
-Hadd lám azt az ormótlan tetemet! Utána meg a csinos megtartót...
Morik szavaira villant Talmo szeme, amire a dzsad nyomban felemelte tenyereit:
-Nyugalom! Hiába szép, nekem gebe. S nem akarok olyan hirtelen apa lenni egy éjjel alatt, mint a követünk...
Nem volt megnyugtató, hogy az elf nem volt hajlandó arra válaszolni, mire is jó egy élõ pegazus, de úgy tûnt, akár meg is nyúzhatják sem fog róla beszélni. Talmo nem várta meg, ki hogyan toporog, megszokott iramával nyakába vette a vidéket. S mire a délutáni nap sötétarany fényre váltott, egy bükkös vízmosásában meglelték a tetemet: Két elf katona állt mellette, Talmo jöttére gyorsan hozzá siettek, Alauroinnak igencsak kapkodhatta fejét, ha mindennek tanúja akart maradni:
-Három átlépte a határt.
-Megunták a várakozást. Köveket is hoztak, s nem temetni...Vagy ha mégis, akkor minket.
-El fogják vinni a holttestet és ennyien semmit sem érünk.
-Vagy nézzék át most a halottat és menjünk innen, vagy vér fog folyni.
Egymásnak adták a szót gyorsan ám határozottan. Talmo arca haloványabb lett ajkait összepréselte.
-Ettõl tartottam. Mennyi idõnk van?
-Talán ha egy fertály óra, de lehet annyi sem.
Talmo határozottan nézett Alauronra:
-Azonnal kezdjék. Utána el kell innen mennünk.
A vízmosásban egy arccal földön fekvõ, sötétszürke fonott hajú hatalmas test pihent, több nyílvesszõ állt ki belõle. Ruhája fekete nadrágból, durva lábbelibõl és sötétkék ingbõl, övbõl állt. Erre láncing borult, de alkarjain is fémpántok pihentek, s a fonat végén is fém hajkarika volt. Talmo Arborhoz lépett:
-Hallhattad. Három már idefelé tart. S azért kellesz te, mert te varázsló vagy. Ha lassúk lennének az emberek, a te feladatod megijesztened, elûznöd õket. De vigyázz: egy sacron vagy fél, vagy dühös, ha mágiával találkozik, ne vesd el a sulykot.

[Yvett de Crei]

// Értettem KM-kisasszony! //

(Patricia)

- Nem kell nekik harci fakanál, ha veszélyben érzik otthunukat, családjukat, hazájukat, vagy ha becsmérli valaki istenüket. Akkor akár pusztakézzel is harcolnak. - *válaszolt még sebtiben Moriknak. Talmo szavaira végignézett magán.* - Sarló? Hol?... Ja ez? - *fogta meg fegyverét, a sarlókést.* - Ez nem sarló, csak ahhoz hasonló fegyver. Ezzel nem szokás füvetnyírni, de még aratni sem. ...
Hogy az állatok titkát nem adhatja ki, mert nincs erre felhatalmazásunk? Hm... Jó szöveg. Ellenben nem tudom akkor mit várnank tõllünk, ha nem tudunk minden egyes nyomot, lehetséges eshetõséget megvizsgálni. Lehet nincs is hozzá köze a lopásnak és akkor legalább kizárhatunk egy eshetõséget. De ha van hozzá köze? És ha csak a titokhoz van köze?.... Akkor egyenesen félrevezetõdünk, és nem tudunk fényt deríteni a lopásra, öldöklésre. És persze akkor mink leszünk a hibásak... - *beszélt Talmoval menet közben a tetemhez.* - Megértem egyben azt is, hogy titok. Ha elmondaná már nem lenne az. És azt is megértem, hogy fél, hogy továbbadjuk és akkor a gonosz, erkölcstelen, mindenreképes embernépség itt gyûlne össze mert kitudódott valami a pegazusokról, amit talán eddig csak az elfek ismertek. Mittudom én... pl a pisije örök életet biztosít - ahoz persze élõ állat kell... és azért... na... Na tudom ez most oltári hülyeség - és ha ez kitudódik, akkor mindenki az örök élet reményében megakar kaparintani egy ilyen fenséges lényt. És ezt senki nem akarná. Én sem... és itt a patthelyzet...
*A megérkezéskor befogja csacsogó száját. Kerekedett szemekkel nézte a hullát a patakmederben. Majd kicsit közelebb ment óvatosan hozzá. Azt nézte meg, hogy a nyilak hol érték a testet, mindegyik egyforma-e.*

[Schinter]

Arbor Vitus


//km kisasszony? inkább km néni //


Az út alatt Pat csacsogását egy idõ mulva megelégeli,igy gyorsabbra veszi a tempot,amennyire lehetséges és eltávolodik egy kicsit tõle.
A tetemhez érve rossz hirként fogadja,hogy az óriások erre felé tartanak.Talmonak kurtán válaszol.

-Majd kiderül mit lehet tenni...Ám...lehet tudni,hogy az óriások merre tartozkodnak?Lehet követni kellene öket,igy tán arra is fényt deritenénk,hogy ki adja be nekik azt a harci drogot...

veti fel a kérdést majd körbejárja az óriást.Mivel a harc,legalábbis azt a fajátáját,amit acéllal vivnak, a legkevsébbé érdekelte eddigi élete során,igy úgy véli,hogy túl sokat nem tud tenni.És mivel egy ideje már itt van az óriás igy arra sincs túl sok esély,hogy mintát vigyenek a vérébõl... -,- LEgalábbis õ nem tudna mit kezdeni vele,de talán mestere könyveiben lehetnek feljegyzések.Az ötlettõl vezérelve elõveszi Venla által elemozsia csomagolására használt csomagolót majd belerak egy kis alvadt vért és összecsomagolja amazt.Aztán odamegy Talmohoz.

/elf/
-Ezt el kellene vinned a megtartóhoz mig vissza nem érek...Utánuk megyek mikor távoznak,igy tán több minden kiderülhet,mint egy holttest átvizsgálása.

[Mesemondó]

//A koromról le lehette pattanni, 23 év az nem idõs, aki meg így gondolja, költözzön Ynevre, vegyen el egy asszonyállatot, aki fõz, mos, takarít és melegíti az ágyat és menjen kapálni a földekre! //

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________




Talmo némán hallgatta végig a nõ szóáradatát. Mondhatni nem hatotta meg és egy betût sem facsart ki a pegazusokról így Pat belõle. Mikor vége lett a monológnak, csak ennyit bökött ki:
-Ez már nem az én bajom. Nekem nincs állóháború.
Minden nyíl egyforma volt, s ha kell, Talmo megerõsíti, ez az övéké. Arbor parancsolgatása és hajmeresztõ ötlete viszont már kihozta sodrából a fõgondozót:
-Kölyök! Hogy ki hova és merre megy, egyrészt vagy a csapatod vezetõje dönti el, vagy én. Nem, nem érdekel a szólamod hogy ki hova nem tartozik, hallottam róla eleget. Ha meg nem bírsz magaddal és hallgatni korosabbakra, akár haza is mehetsz anyádnak segíteni a fõzésben. Nem mész innen egyedül sehova, fõleg nem az óriások földjére! Méghogy egy mitugrász kölyök miatt halál jöjjön a falura és a sacronok haragja!Elment a józan eszed! Vidd csak te magad vissza a faluba ezt az összekent vásznat, ha úgy érzed szükségét, de a sacronok földjére SENKI nem teheti a lábát, mert bár ha meg is ússzátok és el is mentek, levét mi isszuk meg 20 felbõszült falujukbeli személyében!
A két elf katona szeme is elkomorult, hallva Arbor felelõtlen ötletét arról, hogy majd követni akarja az óriásokat olyan területre, ami nem az övé és évszázados egyezmény biztosítja azt, hogy nem sétafikál senki sem ide vagy oda a határon.
-Tudhatná, hogy eme három is csak azért jöhet át a határon, mert rokonuk teste fekszik itt.
-Tudhatná, hogy ha szemük nem lett volna zavaros, maguktól nem jönnek át.
-S tudhatná, hogy a bölcsebbre hallgatni ilik.
-Tudhatná, de nem tudja, mert elbizakodott.S az elbizakodott elfek csak keserûséget hoznak, mert hamar meghalnak s mit érdekli õket ha szüleik késõbb gyászolják testét.-zárta le a katonák véleményét Talmo. Északkeleti irányt adtak meg az érkezésre.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Aha és persze a sacronokat is bizonyára érdekli a dolog,hogy ki volt ki befolyásolta a társaik elméjét és megsértették az egyezményt.Gondolom már voltak probálkozosok is a tanács részérõl,hogy a Sacronok is segithetnének a falunak a nyomozásban ugye?De persze ez vagy nem történt meg vagy csak a tanácskozáson elfelejtettek szót ejteni róla.Az elsõ verzióban azt vonom le,hogy gyáva népség kik nem mernek sacronokkal beszélni mig a második esetben csupán feledékeny.Nos csak remélni tudom,hogy van harmadik magyarázat is,mit a fital koromnak köszönhetõen nem gondoltam,ám ha nem lenne,akkor remélem,hogy a második lehetõsség fordult csak elõ.

Kicsit ki van borulva a dologra egyrészt mert még mindig összefüggést lát mestere halála és a támadás közt vagy csak nagyon ezt akarja látni másrészrõl viszont az elmult napjai nem teltek el a elgjobban fõképp amiért egyesek a szemére adták,hogy túl ifjú még

[Mesemondó]

//A kelleténél is paranoiásabb vagy, Schinter...A mester halála egy hónapja történt a mostani eseményekhez képest, nem kell mindig az ebet kötni a karóhoz.No, de mindenki saját sorsának kovácsa...//

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



Talmo összefonta karjait:
-Látszik, hogy semmit nem tudsz sem a sacronokról, sem arról, ami köztük és az elfek közt fennáll. A sacronokat nem érdekli semmi, ami határaikon túl van. Sem a mi lovaink vesztesége, sem a tanácsunk, de fõképp nem az, hogy az emberek világában mi zajlik. Meghalt egy társuk, veszteség, de eltemetik és innentõl még nagyobb harag övezi majd õket, ha valaki odatolja az oktindi képét. Úgy gondolkozol, mint egy ember, s úgy is beszélsz. Szégyen hallgatni, hogy nem te adtál többet a világhoz, hanem az emberek világa ragasztott rád többet.
-Talmo, hagyd, nem ezért vagyunk itt-szólt halkan az egyik katona. A fõgondozó haragos volt.
-Hagyd. Hadd nevesse ki az erdõ önhittségét. Még nem avatták be a falu mélyebb dogaiba, s mikor tehették volna, nem volt itt már...-beszélt higgadtan Talmohoz a második katona. Morik a hulla átvizsgálása közben megállt:
-Mielõtt nagyon összeverekednének, figyelne arra valaki, hol tartanak az óriások?
-Mirõl beszélnek? Mi az?-lett ideges és nyugtalan Szitakötõ.
-Ha engem kérdezel, nézeteltérés. Útivezetõnk nem csak velünk, de tulajdon falubelijeivel sem jön ki jól.-morogta Morik.
-Fogy az idõ, mi lesz már?-kiáltott oda. Talmo faképnél hagyta Arbort és abba az irányba ment, amerrõl a sacronokat várták.
Arbor sejthette: amik itt elhangzanak, arról a tanács is tudomást fog szerezni, s úgy apja is.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Akkor is...A sacronok segitsége jól jön,mert a falu nagy bajban van s ha az állnoknak nem volt elég az a 2 állat visszaküldi a sacronokat és akkor még több falubeli veszik oda...tán meg is tudnék valamit az elméjükbõl...csak azért is én fogom kideriteni az igazi okot

dünnyögi az orra alatt Talmo után nézelõdve.Aztán elfordul és a holtesthez megy ám gondolatai nincsenek a közelben...

[Anathor]

(Maldar)

*Megérkezésekor izgatottá válik, mint egy kisgyerek, ugyanis még nem látott óriást sohasem. Körbejárja, végigméri, tanulmányozza, számolgat mennyit bírhat egy ilyen lény fájdalomtûrésileg, nagyon megélénkül. A körülbelüli eredményektõl meg van döbbenve és csak ott áll egy kis ideig a tetem mellett. Ahogy ott áll elkezd gondolkodni de végül zsákutcába fut.*
<...mi van ha nem mágia hatása alatt álltak, hanem harci drog az elõidézõje mindennek?...Ha valaki belekeverte az ételükbe, megmérgezték õket?...ááá nem, ez hülyeség...akkor romboltak volna és nem csak a lovakat vitték volna el...akkor nem lett volna ennyire tudatos a "küldetésük"...>
*Hirtelen odamegy a fõgondozóhoz és megkérdezi:*
- Nem emlékszik, a Herceggel való megállapodásuk után, nem volt valaki aki meg akarta, ugymond "szerezni" a lovaikat a kelleténél rámenõsebben, esetleg fenyegetõzött is?

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



A hulla vagy 8 láb hosszú volt, s termeteiben valóban rettenetesen nagy. Szita csak óvatosan merte megközelíteni, mintha attól tartott volna, bármikor megmoccanhat. Maldar kérdésére a fõgondozó távoztában tudott volna felelni, ha Alauron is ott lett volna fordítani, így intet, hogy majd késõbb.
Arbor bár csak félig volt ott, a hulla kézfején egy korábbi, bekötözött sebet vett észre. maldar még azt is észrevehette, a kötésen valami zöld van átszivárogva. Talán zöld a vérük?! A halott neme férfi volt, szakálla erre utalt.
A távolban recsegés-ropogás hallatszott, s nehéz léptek. Az idõ elteltével már a föld is meg-meg remegett néha. Szita nagyot nyelt. Morik megtalálta bár azt a fát, amivel a történet szerint halálra dobták az elfet, de ennél többet nem.
-Amondó vagyunk, menjünk innen.../Sz./
-Üres kézzel? Áh! Elf, látsz valamit? S te, Pat? A nyomok alátámasztják Talmo szavait? /Mo./
A gyep az irdatlan léptek miatt itt is fel volt törve, magasabban letört ágvégek is utaltak arra, itt nagyra nõtt egyének jártak. A katonák feszülten füleltek.
-Még pár pillanat. Végeztek már? Nem akarunk összetûzést.
-Õk sem fognak akarni, csak vinni a halottat...

[Schinter]

Arbor Vitus


A kötözést alaposabban szemügyre veszi majd le is veszi az óriás ujjáról és szintén magával viszi.Talán meg lehet tudni vmit belõle.Aztán a többiek felé fordul és jelzi,hogy készen áll s talán indulhatnának...

[Anathor]

(Maldar)

*Bólint Talmo "válaszára" és visszamegy a tetemhez. Miután Arbor levette a kötözést, õ a sebet nézi meg, hogy vajon mi vághatta / szúrhatta meg, milyen alakja van a sebnek. Mély-e, és vannak-e égési sebek rajta, ha esetleg valami mágikus tárgy hasította fel a bõrét. Arbor intésére még körbenéz gyorsan hátha valami érdekes dolgot kiszúr, majd követi az elfet.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________


A kötésen kis zöld növénydarabkák díszelegtek. A férfi tenyerén egy egyszerû vágás volt, mintha kés csinálta volna. A rengések erõsödtek, Talmo tûnt fel sietve:
-Tévedés. Hatan vannak. Nyugatról még három csatlakozott hozzájuk, az egyik magas rangú lehet, páncéljaiból ítélve.
A két katona elsuttogott egy fohászt.Egyelõre ezt a közlést csak Arbor ás Alauron értette meg. A félvér ereiben szinte meghûlt a vér, inába szállt a bátorsága, de az elf sem járt jobban: egészen elsápadt s a folytonos rengés rosszabbított a dolgon.

[Alauron]

(Alauron)

A nagy test már látványában is ilyesztõ, nem is hitte eddig, hogy tényleg ekkora lehet egy óriás. És ami a legmeglepõbb volt, az hogy egészen emberien nézett ki. Mindeddig azt hitte csúf szörnyeteget fog látni. Ahogy ott feküdt, békésen mintha aludna, csodálatos lény volt a maga nemében a követ számára. Jól megszemlélte, inkább a lényt, mintsem hogy nyomok után kutatott volna rajta...
A közeledõk hírére azonban hamar elképzelte mit tudna tenni féltucat az õ fajtájából, s a távozás mellet döntött.
- Jönnek! Nincs várás, mert itt vannak, azt mondják hogy meni kell, jönni mind, gyertek, haggyad, nincs több idõ...nem akarok maradni! Apa vagyok! Kellek még élni!...Ostoba ki marad, gyere mind el, gyorsan!
Az elfekhez is szól pár szót.
- Mondtam nekik, nincs több idõ, induljunk mihamarabb.
El is indul dél felé, s figyeli jönnek e a többiek. Ha az elfek is elindulnak vissza, akkor követi öket, de ha nem akkor is igyekszik távolodni.

[Schinter]

Arbor Vitus


//ojjéééé //


-Na jó...bármenynire szégyen a futás,de igazán hasznos olykor...

Mondja félhangosan magának,aztán meg is fordul s gyor léptekkel távozni készül a helyszinrõl.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A nyomok számára nem sokat mondanak el. Morik kérdésére is csak a fejét ingatja, azonban még alaposan körbenéz a terepen, s elméjében elraktározza a képeket. A föld egyre jobban reng a lába alatt, s így egyre sûrûbben tekinget arra, amerre Talmo eltûnt az erdõben. Visszatértekor az idegességbõl, s a két katona reakciójából kiderül számára nagyobb veszély közeleg mint eddig hitték. Alauron szavait némán veszi tudomásul, s mivel igencsak fontosabb dolga is van mintsem a túlvilágra távozzon, így gyorsan az elfek nyomába szegõdik - máramennyire tõlle telik.*