Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar)

*Elgondolkozik a seb láttán, vajon fegyver vagy csak egy éles kõ és egy szerencsétlen mozdulat az oka mindennek. A vizsgálódást befejezve hallja Alauron szavait, idegesség és kíváncsiság is úrrá lesz rajta egyben. A szíve itt marasztalná, de az esze azt súgja neki jobb menni. Végülis az aranyközépút mellett dönt, és csak távolodik pár métert. Síri csöndben figyel mi fog történni.*

//Miért menekültök, csak 6an vannak!!! Simán lezúzzuk õket! //

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Távozása közben azért néha hátra tekint, hogy mindenki jön-e, mindenki elindult-e. Maldar lemaradására megtorpan. Pár szegmensig toporog, hogy mit csináljon, végül félelemmel a szívében, de visszaindul a férfihoz. Nem kérdez tõlle semmit, és nem is mond neki semmit. Egyszerûen karonfogja és elfele rángatja onnan igen dühös, de magabiztos tekintettel, amiben egy kis félelem is bújkál.*

[Anathor]

(Maldar)

- Hé, hé! Mit csinálsz?
*Megáll, nem hagyja tovább húzni magát, de egyelõre még nem hámozza le magáról Pat kezét.*[/i]

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Azonnal velemjössz és nem tûrök ellenvetést. - *sziszegte a férfinak, majd ismételten rántott rajta mégegyet a nyomaték kedvéért.*

[Anathor]

(Maldar)

*Összehúzza a szemöldökét a rántásra, de még mindig nem lép fel erõszakosan.*
- Még nem megyek. Majd ha elfek is úgy döntenek hogy menni kell, akkor elindulok.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nem! Most jössz és kész! Õk sokkal gyorsabbak mint mink, ha nem jössz nem lesz idõd elmenekülni. - *csepp hatásszünet, majd a folytatás kérlelõ hangnemben történik.* - Gyere! Kérlek! Menjünk!...

[Anathor]

(Maldar)

*Kicsit enyhül a nézése a kérlelést hallván, de kitart döntése mellett.*
- Nem, sajnálom. Nem hagyom itt az elfeket egyedül, bármennyire is szeretnék menni. De te menj... Nem lesz semmi baj, meglátod.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Egy pillanatig elmélázott, majd tekintete megvillant. Elengedte a férfit és ellépett mellõle.*
- Rendben. - *válaszolta neki hûvösen, majd elfordult és még félhangosan gyors távozás közben még pár szót hallhatott Maldar tõlle, bár szavai inkább saját magának szóltak mintsem a férfinak.* - Mit idegesítem magam rajta.... legalább könnyebb lesz ... ... - *a folytatás titok marad, s Pat alakja egyre jobban távolodik a helyszíntõl Arborék után.*

[Anathor]

(Maldar)

*Elszomorodik egy csöppnyit, de aztán õ is megfordul, és elindul az elfekhez. Út közben fúj egy nagyot, hogy így is könnyítsen a benne felgyülemlett idegességen, feszültségen és félelmen. Hiába tûnik magabiztosnak, legbelül korántsem stabil.*
- Gondoltam nem hagyom ilyen helyzetben magukat... - mondja az fõgondozónak, és csak reméli hogy nem okoz ezzel nagy problémát, se az elfeknek, se a csapatnak.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, délután
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________



Amikor Talmo és a két katona látta, hogy végzett a csapat, maguk is visszavonultak, de jó ötven méternyire az elfek megálltak. A fák között maradtak, onnan néztek vissza, mi történik. Nem vot számukra nehéz követni az eseményeket, Alauron és Pat is tanúja lehetett, ahogy hat, jól megtermedt -úgy 7-8 láb magas- férfi érkezett. Szakálluk hol be volt fonva, hol szabadon lógott, de egyikükön különösen sok fém díszelgett:sötétszürke szakállába több fém gyûrû volt fonva, félvértet viselt, ami igen szépen kimunkált volt, fém alkarperecein mintha rovátkák tömkelege lenne. Óvatosan mozuogtak, nem beszéltek. Mielõtt a testhez léptek volna, megálltak, körülnéztek alaposan, majd kettõ a hullához lehajolt, megtapogatták, aztán a felpáncélozott bólintására megemelték, s elindultak vissza. A páncélozottnál -mert társain csak láncing volt- egy jókora, fejezésre is alkalmas pallos volt, fogást váltott rajta, majd maga is csatlakozott társaihoz. Lépteik alatt most rengett csak igazán a föld, ami egyre csökkent távolodásukkal. Talmo homloka megizzadt, de nem törölte le. Szita bûvölten figyelte a sacronokat.
-Hála Narmiarennek, nem lett komolyabb baj belõle, hogy várattuk õket...
-Oh, ez akkor derült volna ki, ha ott is maradunk...
A két katona beszédét Talmo leintette:
-Akkor vártak volna, míg el nem kotródunk onnan, vagy a vezetõjük szólt volna, hogy hess. Az estét a dolinában töltjük-tájékoztatott mindenkit a fõgondozó s választ sem várva megindult. Szita összeszedve magát Arbor hoz és Maldarhoz lépett menet közben:
-Mit találtatok? Hajlongtatok valamihez, mi volt az?

[Anathor]

(Maldar)

*Azt hitte nem vonulnak majd azt erdõbe az elfek, hogy történik valami tárgyalás vagy hasonló. Csalódott, de örül annak hogy legalább nem kerültek összetûzésbe velük. Mostmár nem követi a társaságot, az elfekkel tart, onnan szemléli az eseményeket. Távoztukkal újra csatlakozik a többiekhez.*
- Egy seb volt a tenyerén és rajta valami zöld váladék. Kétlem hogy a vére lett volna, szerintem valami növényi vagy alkímiai keverék, talán méreg, de nem tudom.

//Akkor a vágást fegyver okozta?//

[Navaratna]

//Éles tárgy okozta vágás//

[Schinter]

ARbor Vitus


-Még nem tudom.Majd kiderül...

Válaszol hûvösen Szitának majd elindul Talmo után,hogy a pihenõ helyre érjenek.Egyelõre nincs kedve utánuk menni na meg be kell vallani ugyan szégyen,de bátrosága sem nagyon...

[Alauron]

(Alauron)

Megnyugszik, mikor látja hogy társai hallgatnak rá, és a józan belátásukra, s végül Maldar sem marad ott. Távolról szemléli csak az óriásokat, egy fa mögül kikukucskálva.
<Ezek... hatalmasak! Milyen karjuk van!...de hisz fel vannak szerelkezve rendezen, olyanok mintha csak hatalmas emberek lennének. Azt hittem ennél barbárabbak, de lám, milyen szép az a láncing ott a vezérükön...>
Félelemmel, és csodálattal nézi õket ahogy távoznak, aztán csatlakozik a többiekhez a menetben.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Alauronék közelében marad, s onnan nézi az eseményeket. Az óriások megjelenésekor még a szava, de még a gondolata is elakad. <Anyám!... Ezek.... brrr..... Adja az ég, hogy többet ne kelljen velük találkoznunk, fõlleg ne úgy, hogy összetûzünk velük. Egyel talán ennyien elbírnánk.... talán...> Az óriások távozásakor a csoportosuláshoz csatlakozik õ is hallgatagon.*