Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar)

*Sietségében elõször rossz nyílvesszõt húz ki, így káromkodik egy nagyot és korholja is magát érte. Még mindig káromkodva kihúzza a másodikat is. Elõveszi a gyógynövényt a táskájából és megrágja. Ekkor szól oda neki Szita, felnéz rá, de szó nélkül vissza is fordul Pathoz. Aztán egy kis vízzel letörli a vért, majd az addigra elõkészített gyógyfûvel "eldugaszolja" a sebet. Végül ráköt szorosan egy rongyot, ruhadarabot vagy ami a keze ügyébe akad. Amint kész, keres még gyógynövényt a hátizsákjában, és talán még itt a közelben is kutat ha nem akad olyan ami éppen neki kell.*

//Véralvadásserkentõt szeretne kotyvasztani. Amúgy az a kötés nem speciális, hanem egy egyszerû kötés amit mindenki meg tud csinálni. Ja és nem tudom meg kell-e rágni a gyógyfüvet, csak A Gyûrûk Urában is így csinálták, szóval Szita, kérlek ezt nézd el nekem. //

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Az elsõ vesszõ kihúhásakor hatalmasat ordít fájdalmában. Homályos szemeibe félelem költözik, majd arcára csepp erõlködés ül ki. Megpróbálja még maradék szellemi energiáját fájdalma csillapítására fordítani, de nem sikerül. A második vesszõ kihúzása is fájdalommal járt, bár tudata már nem nagyon érzékelte - egyrészt a bal kezét-vállát nem érezte, másrészt valami ólomsúlyként telepedett szemére, tudatára, s hívogatóan húzta az érzéktelenség "jótékony" földjére. Az uolsó fájdalmas emlékképe amikor Maldar a kötéssel megnyomta egy kicsit jobban a sebét - fájdalmában egy kicsit jobban kinyitotta szemét melyben talán még több félelem tolult, majd teste elernyedt - elájult.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________



//Rágás elfogadva: szörcs, köpp //


Morik értetlenül, összehgúzott szemmel nézett az elfekre a fekvõ lövöldözõ mellett:
-Mit mond? Leszúrhatom?
Maldarnak a seb ellátásához le kellett Pat bal oldaláról venni a nõ felsõjét. Jókora véradag áztatta a földet. Majdhogynem mindkét oldalról tömhette gyógyfüvekkel a lövés nyomát, de mivel este lett, látás hiányában újabb gyógyfüvet nem tud találni, hacsak Arbort meg nem kéri... A lovast Talmo felállította és a fenyegetõen álló Morik elé állt teljes testével, s nyomatékosan mondott neki valamit.
-Mit vartyog?
-Mi van ott? Mérgezett?-kiáltott oda Szita is. Pat ezeknek már rég nem volt tanúja, mert nem volt magánál.

[Schinter]

Arbor Vitus

//hátha nagyon szeretnéd ne mellenkezem //

Lehajol Brasinhoz s mondd neki pár szót.
Aztán a dühögõ Morikfelé tekint.

/közös/
-Nem ölheted meg...Nem volt magánál és ez nem az õ bünne.Sosem tenne ilyet szabad akaratából.Inkább nézd meg Patriciát.Mintha az elbb valamiféle üvöltést hallottam volna felõle

Aztán Talmo felé néz majd Brasinra s népe nyelvén beszél velük.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________



A fiatal Brasin nem tudott túl sok használhatót mondani, zavarodott volt és lesúlytott mindazért, ami történt. Amint stbailan állt és járt, lovát nézte meg, nagy sóhajtással vette tudomásul, valaki meglõtte hátasát. Egy mondattal nyugtázta, aztán körbetekintett, mintha keresne valamit, végül apjához szólt, aki biccentett. A két katona lemászott a fáról-a sérült igen nehezen. Hevenyészve elkötötte lábát, de még mindig erõsen vérzett, s szédült is. Szita saját holmijából elõszedte a kenõcsöt, letörölte a vért s próbálta ellátni. Az elf ellenkezett, idegenkedett az ember nõtõl, de nem maradt más választása. Társa körbejárta a vidéket, de eredménytelenül tért vissza. Brasin és Talmo távozott, Üstökös izgatottan-nyugtalanul járkált, nem heverte még ki az elõbbieket. Pat úgy negyed óra múlva tért magához. A vérzés elállt, ám bal karját továbbra sem érezte. A lõtt katona nyílvesszõje maradt a lábában, félõ volt, ha bolygatják, olyan vérzés indul el, ami a túlvilágra vezet. Morik lelki szemei elõtt egy hordágy villant fel:
-Ti, elfek, mindig vitetitek magatokat? Mert õ menni nem fog tudni. Patnak ép a lába, de úgy fest, mint akit arcon rúgott egy tenyészbika.
-Hagyja, Morik. Arbor inkább azzal a zöld izével bajlódjon. Tûz nélkül az orromig se látok, de itt túl nyílt a terep. És egyre jobban bosszant, hogy senki nem mond semmit, mit mondott tette védelmében az az õrült! Hova ment Talmoval és mért?

[Anathor]

(Maldar)

*Bosszankodik amiért már nem lát jól a sötétben, és így nehezen talál gyógyfüvet, és nehezen segíthet elállítani a vérzést. Arborhoz fordul, de látja hogy õ nem ér rá, nem szívesen zavarná. Inkább az egészséges elf katonát kéri meg hogy segítsen a keresésben. Persze Alauron közremûködésével, és ha már õ is ott van, akkor õt is megkéri. Ha igent mondanak, elmagyarázza milyen füvekre, növényekre szeretne szert tenni és m,egköszöni nekik. Pár perc múlva megnyugszik amint látja, hogy Pat vérzése elállt és magához tért, akár birtokában van a füveknek, akár nem. Odasétál és leguggol mellé.*
<...hála Arelnek nem halt meg...>
- Hogy érzed magad?

[Schinter]

Arbor Vitus


Ahogy esteledik rábizza magát népe különlegesnek ám korántsem csak rájuk jellmez.Megnézegeti az elf katona sebeit hátha tud segiteni.Aztán Üstököshöz megy,hogy egy kis simogatással megnyugatassa.Látván,hogy senkinek sincs már szüksége segitségre elindul az erdõben a pegazus után kutatva ki itt volt hisz Brasin szavaiból itélve õ jött utána,de most el kell kisérnie apját a faluig egy kis segitségért.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________



Nemcsak fénybõl volt kevés ekkorra de melegbõl is. Arbornak össze kellett magán vonni jól a köpenyét. Maga volt a fák között, kuvik hangja szállt fel néha, apró neszezések, de mind megszokott volt, az erdõ sajátja. Pegazus meg szõrén szálán sehol.
Távoztakor értetlenül nézett Szita is meg Morik is Alauronra, de Szitánál elszakadt a cérna:
-A taplós bunkó mindenségit! Senki nem mond semmit, mert úgy tartja úri kedve? Találjuk ki? Mennyibe telne két szóban összefoglalni az eddigieket, hm? Csak legyen ennek vége, soha többé viszont nem látásra!-kiabálta, Morik tapasztotta be a száját tenyerével.
-Nyugalom, nyugalom! Majd a követ úr elmondja, vagy ha nem, kedvesen kirázom belõle. Arboron meg én nem lepõdök meg. Az elfek nagyja ilyen...ahogy te mondtad, tapló. A maradék meg csak szemeket mereszt. Szóval, Alauron, elmakognád, mirõl volt szó, mért engedtétek el szó nélkül a gyilkosjelöltet a fõgondozóval? Méghogy nem tehet semmirõl, mert nem volt tettei ura! Ennél nekem több kell. ha bármi bûzlik, utánuk megyek, és õket is megrázom, de már nem kedvesen.
-Ez jobb? Verekedéssel fenyegetõdzik? Már csak ez kellene a falunak.
-A falunak majd az fog kelleni, ha Haonwellben panaszt teszek, hogy emberekre lövöldöznek és a herceg emberei majd kizsuppolja az egész települést és felbontják a szövetséget, s mehetnek oda, ahova csak akarnak. No jó, a végét eltúloztam, de a falut még elköltöztethetik innen.
-Csodás. A politikai vonulatot kihagyhatná.
-Sajnos nem lehet. Ez a feneke aljáig politika-szagú.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Fázott. Éhes volt. Viszont mindez eltörpült az mellett amit érzett a seb környékén - a fájdalom átrárta egész elméjét. Eltorzult arccal nyitotta ki szemeit - és bár örült annak a személynek akit látott maga fölé hajolni aggógó arccal a sötétben, nem tudott a felszínre juttatni belõle semmit. A fájdalom, a bal kezének érzéktelensége, a sötétség félelemmel töltötték el. Viszont összeszedte magát - szíve és tudata mélyére ûzte félelmével együtt a feltörni készülõ pánikát. Fekve maradt, nem mozdult meg, de válaszolt Maldarnak.*
- Nem érzem a bal kezem válltól. Sötét van és fázom - mégis hogy kéne?.... Az elf...õ jól van?... Ugye, ugye nem?..... - *aztán a beszélgetés elérte fülét Szita és Morik közt.* - Hogyhogy elmentek? Hová? Mi történt?

[Anathor]

(Maldar)

- Nem tudom. Nem mondtak még semmit. - hangjából hallható egy kis megvetés.
*Belenyúl a táskába, és elvesz valami takaró, pokróc féleséget. Ha nem talál ilyesmit, akkor a saját kabátját adja oda Patnak.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Szorosan összehuzva járkál az éjszakai avaron s keresi a pegazust.Egy ideig járkál és ha nem találja,akkor egy kis ételt keres estére.Kisebb emlõsöket keres,amiket könnyedén el is tud vinni a pihenõ helyre s némi gyógyfüvet is hisz a katonának szüksége lesz rá...na jó a félvérnek is,bár elég sokan sürgölöttek mellette bizonyára kapott már valamit.

vadászat standard módon azaz mufflon módra

[Alauron]

(Alauron)

Bár mindenki türelmetlenül várja az emberek közül, hogy végre ne csak az "elf vartyogást" hallja, hanem értse is mit mond. A tolámáccsá lealacsonyult követ, azonban most nem siet senkinek a szolgálatára lenni, hanem egy darabig mereng, aztán megszemléli a lovat, a sérült elfet, Patot, s végighallgatja hogy mit beszélnek az elfek, s emberek.
<Úgy látom az elfeknél nagy a fejetlenség, Arbor csak a saját orra után megy, és a helyiek sincsenek jól felkészülve. Az emberek meg...dühöngeni, azt tudnak, de nyugottan maradni azt már nem. Igazán megértem már miért nem megyünk semmire. Végülis csalik vagyunk...vagy mik?>
- Nyugod meg mind. Baj van, hogy nagyobb e vagy sem, azt én nem tud. De...az van, hogy az aki lõ volt fia Talmonak, volt õ megzavarodva hirtelen jött dühvel rá sötét ármány...<bla, bla, bla...hogy unom már a fordítást...>
- Az volt, hogy fiú Talmonak jött hogy keresse meg a szárnyas lovat, ki elcsatangolt, de nem talál, akkor történt vele a fura váltás. Most az van, hogy Talmo elkiséri fiát, visszaútra.
- Hogy van Pat? - kérdi Maldart, és a nõt, ha épp észnél van.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 6. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________




A kitartás meghozta gyümölcsét -már ha Arbor hajlandó beérni vele: a nagyvadak mintha érezték volna,hogy egy hegyes fülû két lábon járó halál araszol az erdõben, így nem mutatkoztak , ám a pockok vesztüket érezték. Nos, akár négyet is foghat ha ráfanyalodik...Szita kifújta magát, csípõre tette kezeit:
-És mért mentek el? Muszáj volt? Ha visszajön az õrület, mi lesz? Majd megont vonulhatunk el az ámokfutó elõl?
Morik ráhagyta Szitára a kérdezõsködést, Pathoz ment. Lehajolt hozzá, elnézte õket, majd legubbasztott a kezéhez, s megbökte a bal keze tenyerét:
-Ezt érzed? S ezt?-most a csuklóját, alkarját böködte, de nem úgy, hogy elmozduljon a válla s fájdalmat okozzon. Majd jól megcsípte a lány bõrét. Pat semmit nem érzett belõle.
-Ezt sem? Ahh...-komorult el-Akár le is vághatod és el is adhatod...Ugye nem voltál balkezes? Mert ha igen, kezdhetsz átszokni a jobbra.

[Schinter]

Arbor Vitus


//helyes helyes )//

Kissé szomorkás,amiért nem találta meg a pegazust s csak remélni tudja,hogy itt van vhol a környéken és csak nem akar mutatkozni.Remélhetõleg nem esett baja.Zsákámányával elindul visszafelé,hogy megvacsorázhassanak.Erõre szükség lesz mindenkinek.Visszatérve a táborba lerakja a zsákámnyt egy helyre,ahol tüzet is kiván gyújtani majd elindul tüzifa keresésére.1-2 nagyobb ágat is vesz,amibõl fáklyát lehet csinálni estére,mert nem árt egy kis gyógynövényt keresni azerdõben,ami sötétben nehézkess feladat.Többieknek nem szól semmit.Halkan folytatja a vacsora elkészitést,majd ugyis idejönnek a tüzhöz ha megéheznek mindenesetre õ jót fog enni az biztos

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Alauront is megismeri, és még Maldar elõtt válaszol a követnek.*
- Nem jól. Nem érzem a karom, nem tudom mozgatni. - *majd amikor Morik is odamegy és csipkedni kezdi a karját felkészül a fájdalomra. De semmit nem érez. Még azt sem hogy hozzáért volna a bõréhez. Elõször csodálkozva kérdez:* - Egyáltalán csinál valamit? Nem is ért a bõrömhöz sem... - *majd amikor hallja a dzsad szavait, hogy akár le is vághatja kezét elsápad. Ijedtében - pánikában - megpróbál felállni, ami keserves és fájdalmas nyögésbe fullad. Dwoonul kesereg neki az éjszakába.* - Neeem!..... Nem bénulhat le... Mi lesz akkor a gyerekkel, a hazámmal? Hisz Rob... Ó Istenem....Neeem... ne tedd ezt velem..... Ebbe belepusztulok ... - *a könnyek lassan indultak meg szemébõl némán a föld felé vékony csíkot hagyva maguk után Pat arcán. Pár szegmens? után azonban száját, szemét, s az ép jobb kezét is ökölbe szorítja. <Nem... nem engedhetem a pusztulást. Még akkor sem adhatom fel, ha a kezem sosem jön rendbe. Nem! Túl méyrõl jöttem fel ismét a felszínre - nemhagyom hogy mégegyszer a mocsárban kössek ki és nagyobb kárt tegyek hazámban. Feladatot kaptam, és egy ilyen.... akadály nem fog megállítani. Azt már nem. Eleget hibáztam. Elég volt belõle. Az életem árán is... erre esküdtem fel. És még élek...> Cseppnyi önmegtartóztatás után kinyitja szemét, melyben talán még a sötétben is látszódik az elszántság tüze. Rekedten, halkan, de mégis valahogy hideg eltökéltséggel a hangjában szólal meg.*
- Gyújtsatok tüzek kérlek benneteket. Egy kis fényre, melegre van szükségem.