Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Gyorsan felméri a rajt levõ kötést majd egy másikat helyez el rajt aztán útnak indul a falu felé.

[Yvett de Crei]

//-.- Most akkor a karja is fel lett kötve, vagy csak át lett kötve a seb? //

[Navaratna]

Pat állni és menni tud, de a karját talán fel kéne kötni, lógva a válla fáj, terhelve van.

Fel.

[Anathor]

(Maldar)

*Õ készen áll az indulásra, márcsak azon filózik mit/kit vigyen. Úgy dönt megvárja a többieket õk mihez kezdenek, õ meg marad a "maradéknál".*

[Yvett de Crei]

// Bocs az offért, de

... talán fel kéne kötni...

Gyorsan felméri a rajt levõ kötést majd egy másikat helyez el rajta ...

Nekem ebbõl csak egy sima kötéscsere derül ki - de legyen. //

(Patricia)

*Megköszöni Arbornak a karja ellátását és felkötését, majd óvatosan feláll. Jobb kezébe veszi hátizsákját, felfogja a vállára, majd útnak indul a többiekkel. Gyomra korog az éhségtõl, de nem emel panaszt miatta. Nem akar senki terhére lenni, így amíg csak tud összeszorított szájjal megy elõre egy jajjpanasz elhangzása nélkül, néha kissé sziszegve.*

[Navaratna]

//Schinter, olvass figyelmesen Tudom, didikkel kéne körberaknom, de ilyen ikon nincs itt.//

[Alauron]

(Alauron)

Egy kis gondolkodá után letesz az ötletrõl.
- Tényleg nem fehér akkor vissza menni...nem is megyek én akkor vissza. Hát csak lesz majd hogy találjuk a meglévõ nyomban amit keres Arbor a faluban. - felkészül a további útra, bár éhes, úgyhogy út közeben, vagy indulás elõtt bekap néhány falatot Maldar disznójából.
<Egész rendes csapat lett belõlünk, már nem vitatkozunk annyit mint eddig. Csak kár hogy semmire sem mentünk...eddig.>

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________




Dûlõre jutva, hogy a követ marad és együtt indulnak vissza, Szita megfogta a hordágy egyik végét, Morik a másikat. Délben megkérte Maldart, hogy vegye át Alauronnal. Az elf katona el-el tünedezett, a maga ösvényein járt, figyelve amire csak lehet. Az éhség nem csak Patot kínozta, Szita is bekapcsolódott a kórusba, csak õ szóvá is tette mi a baja:
-Ugye azért majd délben ehetünk abból, amit Maldar lõtt? Lázadás lesz, és valahogy érzem, lehet, hoyg Pat egyik keze most fáj, de a másikkal tud még ütni...
-Fél napi élelemhiánytól? Ha az lenne, kacagnék. És ha valóban nekünk lõtte Maldar a disznajt, akkor süssük csak. Jobb mint a fonnyadt úti élelem, vagy a félfognyi pockocska. Bár meg kell hagyni, szép ropogós volt...csak éppen kevés.
Délben a váltás elõtt pihenõt tartottak, s Szita szinte Maldar elé állt szemezve a hússal s kérdõn pillantott a férfira, kezdhetik a sütést? Az elf katona elégedetten érkezett vissza legutóbbi különjáratáról.

[Schinter]

ARbor Vitus


//számomra egy teljes kötés felhelyezése-ha arra van szükség- a felkötés is beletartozik,mert az is része különben nem lenne megfellelõ kötés és tekintettel van sebgyógy a karimnak sztem õ is tudja ezt .sry a félreérthetõsség kedvéért.Amugy Connál vagy Sionnál lehet kérvényezni új smileykat tudtommal //


Megyeget a társassággal bár Alauron döntésének nem örül.Feltehetõen nem ment el az esze és nem keveredik bajba...Útközben keresgél magának egy kis ebédre valót,mert a becsomagolt ételt inkább a katonának tartogatja.Egyen õ jobbat,ugyis nagyobb szüksége van energiára.

[Alauron]

(Alauron)

A visszatérõ katona szavait rögtön fordítja a többieknek:
- Azt monda, jön Talmo vissza meg még négy, és fehér a kedve, nem lett rossz.

[Yvett de Crei]

// Schinter: nekem az az egyértelmû amit olvasok, és nem az amit csak feltételezek *nyelvetölt*
Új smili kérvényezése: -.- azt sem rakták fel amit én összeállítottam nekik //

(Patricia)

*Az ebéd közeledtével már hangja is van hogy éhes, igaz nem neki - a gyomra korogni kezd. Szita szavaira elmosolyodik kicsit.*
- Lehet... de lehet nem is kell hozzá a kezem - *a megállónál szusszan egyet, majd kicsit fanyalogva néz szét. Nézi Szitát amit szinte követeli az ebédkészítést, aztán odasétál hozzá.*
- Öhm... Szita... velem tudnál jönni egy kicsit?

[Anathor]

(Maldar)

*Szívesen átveszi út közben az elf cipelését, ellenvetés nélkül. Kimerül mire a pihenõhelyre érnek, de azért még megmosolyogja Szitát.*
- Felõlem kezdhetitek megsütni... Nem az enyém, hanem a miénk.
*Rábízza az élelem elkészítését másra, õ inkább leül és pihen egy keveset.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, reggel
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________



Szita lemondó szemekkel nézett a húsra.
-Ha nem marad belõle, ölök.
Utána Pattal tartott. Mikor kiderült, hogy csak egy apróságban kell segítenie (hív a természet), megtette, majd elnézte a nõ balját. Az nem bizsergett, nem zsibbadt. Életjelet nem adott gazdájának. Meleg volt -tehát vér járhat ereiben- de izmai lazák, élettelenek s nem érezték sem a hideget, sem a meleget, sem a fájdalmat, se semmit.
-Tényleg nem érzel semmit? Mi lesz most veled, hm? Harcosként neked leáldozott, nem?-kérdezte óvatosan Szita. Morik gyönyörûséggel szemlélte a husokat. Miután kinézdelte magát, fát kersett, hogy hamar tüzet rakhasson.
-Sült vaddisznó...vaddisznópörkölt...vaddisznóragu...tojás sárgájában rántott vaddisznó...sózott vaddisznószeletek...bazsalikomos vaddisznó...-sorolgatta, mit is lehet belõle csinálni elméletileg.

[Alauron]

(Alauron)

Csak remélni tudja, hogy a pihenõ elég lesz hogy a disznót kellõképp elkészítsék, õ pegid szívesen segédkezik benne. Hosszú ideig élt az erdõben, tudja mi fán terem a sütés szabadban.
- Megsül az, nyársra dugva hamar. Jönni segítni az éhes ember, hamarébb lesz tele.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Óh... nem lesz arra szükség, hogy ölj. Csak pár percre kérném segítséged, addig meg sem sül. - *mondja Szitának amikor látja a lemondó arckifejezését. Aztán elvonulnak. Dolguk végeztével egy kissé aggódó sóhaj hagyja el a száját.*
- Köszönöm a segítséged! ... Nem, semmit sem érzek. Se fájdalmat, se zsibbadást - még azt sem hogy van - csak látom, mintha egy odarakott idegen kéz lenne, melynek semmi köze hozzám. - *az óvatos megjegyzés után egy keserû és fájdalmas vonás jelent meg arcán.* - Leálldozott végképp, de ez egy plusz ok lesz arra, hogy.... ... menjünk, talán tudunk valamit segíteni az ebéd elkészültében. - *váltott gyorsan kis tétova hallgatás után témát, majd elindult vissza a többiekhez. Hallgatásba burkolózott, látszott hogy nem akar errõl beszélni. A táborban egyenesen Morikhoz és Alauronhoz ment.*
- Tudok segíteni valamit?