(Guido)
*Látva Tia kedvetlenségét csak mégjobban befordul õ is. A nõ jóslatára figyel, bár nem igazán hisz benne. Amikor Tia araságáról, és nem ember kérõrõl esik szó, kicsit elkomorodik, de arca nem adja tudtára társainak kétségeit, félelmeit. A nõ kérésére odanyújtja a tenyerét. Tekintete nem mutatja, hogy jót várna a jövõtõl. Kedvtelenség és borúság sugárzik róla.*
- Ha sorsom feltárása örömére van, akkor csak rajta. Bár mindig is magam irányítottam az életemet. Ha majd Domvik kiveszi kezembõl az irányítást, akkor eljön az én idõm is.
*Azzal várja a jóslatot.*