Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


MEgmutatja Moriknak azt az oldalt,ahol dzsad nyelven irodtak a szövegek.

-El tudod olvasni?Érdekelne mi van ideirva.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


-Mutasd csak! Hm...-kezdett vigyorogni Morik-Hogy beszélek-e dzsadul? Mint a vízfolyás. Hogy ismerem-e cikornyás nemes betûit? Hogy az istenekbe ne ismerném. De elolvasni nem tudom. Nem vagyok tintanyaló. Engem is érdekelne, mi van ide írva, de a rajzon szereplõ gyomot már láttam: ez Dzsah Élettövise. Van, ahol derékig érõre is megnõ a földtõl. A dûnék lakói sebre kenik nedvét, az asszonyok felhasítják levelét, arcpakolást mívelnek vele, mert feszes és puha lesz tõle a bõrük. Kence. De ez csak a sivatagban, nagy melegben nõ. Mit akarsz ezzel itt, hm? Mért fontos?
Az étel fogyatkozott, s mire Pat örökölt látása óhajtott segítségére lenni, oda is ért a férfiak szállásához. Alkoholszag csapta meg orrát, s a gyér fénynél Arbor mutatott valami ábrát egy növényrõl, alatta egérpiszokszerû betûk.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Á értem...

<Na olvasni sem tud,de érdekes,amit mondott...talán mégsem ez a növény lenne az?Vagy van vmi más is benne? >

-Mindenesetre kösz Morik...

Elindul a faluban és kérdezösködik,hogy merre találhatja meg Talmot és a megtartót.Elöbbitõl a Pegazusról kérdezösködne majd utóbbitól meg a növényrõl és mestere felszereléseirõl na meg mégvmirõl,de azt majd...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Éppenhogy elindult a férfiak szállása felé ismét érzékelte a furcsa jelenséget szemei elõtt. Másképp látott mint eddig. Értetlenkedve egy kissé, de mégis jókedvûen folytatta útját. Mosolyogva csillogó szemekkel kaptatott fel a fára, s toppant be a férfiakhoz - megtisztálkodva, átöltözve a hosszú zöld ruhába, fegyvertelenül. Az alkoholszagra azonban összevonta a szemöldökét. Gyors helyzetfelmérés... <Na, uff... mulatság... tipikusan emberien, vedelve ameddig nem kell a padlóba kapaszkodni. Jééé Jeffete, legalább nem kell elmennem sehova. S vajon mi lehet az a könyv Arbor kezében, s miért épp Moriknak mutatja?>
- Jó estét mindenkinek! Jeffete örülök, hogy látom! Azt hittem már megszökött köreinkbõl. - *üdvözölt mindenkit, majd mosolyogva fordult Jeffetéhez. Aztán Arborhoz, de az elf már nem volt sehol. Vállát megvonva fordult vissza az asztalhoz, ahol rohamos ütemben fogyatkozott az étel.* - Ugye ehetek én is egy pár falatot? S közben Morik remélem megossza velem is, hogy mi volt az a könyv Arbor kezében.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________


Morik vállat von az elf elkedvetlenedésére.
-Innia kéne egy kicsit, máris jobban festene...Hm, megint nem válaszolt nekem, úgy tûnik, csak azt hallja meg amit akar...Ideje erre pontot tennem.Ti csak egyetek, igyatok, arra a riszálós körtáncra visszatérek! Ja, a könyv? Valami dudva volt benne, csak népem írását nem értette alján, de én sem, azt hitte, mindenki pennával és tintával bújik ki az anyjából...
Ezzel Morik kényelmesen lemászott a fáról s nekiindult a sötét falunak. Pat igen csinosan mutatott a ruhában, elf szabású volt, finoman testhezáló volta a szeszt kóstolt férfiak némelyikében bizony piszkos gondolatok támadtak. Maldar szájában az étel is megállt, vagy ha ivott, félrenyelt, de legyen bárképp, hirtelen szûk lett az a nadrág. Alauron csuklani kezdett, s elpirult...

Az elf vagy nagyon elmerült abban, amit hallott a dzsadtól, vagy egyszerûen újra lekezelõs kedve kerekedett felül, de a barna férfi kérdése csak átsiklott fülein. Méreg lenne? Ha csak magában van a masszában, kizárt. Mestere kézjegye gyógyírként utal rá, a dzsad szöveg vagy megerõsíti ezt, vagy ...Tudja a fecske! Mással keverve? Mivel? S mért? Talán volt valami benne, ami hatott az óriás viselkedésére, s annak számlájára írandó a lólopás? De akkor a többieken is kellett volna lennie kötésnek, hasonló kenettel. Lehet, ez az út nem vezet sehova és csak az újabb átkokkal terhes rögeszme próbál utat találni az elf fejében?
Hallotta hogy Morik távozta után nem sokkal lekászálódotta fáról de nem foglalkozott vele, merre ment és miért.
Egy kosárnyi élelmet hordó asszonyt állított meg. Talmorol nem tudott semmit, aznap még nem is látta, a megtartó pedig készül az ünnepségre a tisztás tó felõli oldalán.
Tellervo derékig kibontott hajjal üldögélt a megadott helyen, szürke köpeny takarta el minden porcikáját. Lehunyt szemmel fordult a tó irányába. Mikor szóba került a növény, tûnõdött. Megkérte, mondja el, hogyan néz ki az ábrán a növény. Ez után újra a tó felé fordult:
-Ezt a növényt nem ismerem. Sem ezen a vidéken, sem nyugaton nem nõ. Igaza lehet a dzsad férfinak. Ha déli, úgy itt magától nem lehet. Drága lehet, igen drága, hisz onnan ide elhozni! esztelenség. S sacron ilyet mért ken magára? Õk nerm vetnek magot, fõleg nem ilyen magot. Ám ha a sebben ilyet leltél, állíthatom, kapták valahonnan. S olyantól, aki csak ember lehet. Miilyen füvekkel nem kereskedünk. S ha valóban igaz minden, mit eddig elgondoltam, ilyennel nem is kereskedik akár ki. Csak tudnám, hogyan került a sacronokhoz...! Fizetség gyanánt? Miért?
merengett ezen kicsit, majd Arborra nézett, felállt.
-Mi is a feladatotok? találjatok nyomot, jól emlékszem? Talán az, mért kapták, itt nem derülhet ki, de ott igen, ahonnan forrása vagyon ennek a növénynek. Az eszközökért pedig bocsánat: én vakon semmi hasznát nem láttam, elajándékoztam a szomszéd falvak megtartójának, hálás volt értük...

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Jeffete inkább csak az ételbõl fogyaszt, alkoholt keveset vesz magához. Maldar kínálatát elfogadja, kérdésé fejét ingatva válaszol neki, hogy nem érti Morik történetét. Arbor könyvmutogatására odafordítja a fejét, figyeli mirõl folyik a beszélgetés, de azért tovább eszik. Patricia megjelenésére a bal szemöldökét felhúzza. Üdvözlésére feláll az asztaltól, majd megszólal.*
- Üdvözlöm én is Patricia. Amint látja nem szöktem meg a köreikbõl. Kérem foglaljon helyet az asztalnál,s étkezzen velünk. - *ha leül az asztalhoz, visszaül a helyére, belenéz Pat szemébe kérdõn* - Ha nem bántom meg, megtudhatnám, hogy mi történt a bal karjával?

[Schinter]

Arbor Vitus


Az elajándékozást hallattán egy kicsit elszomorkodott hisz azok a tárgyak is mestere emlékét õrizték.De most már késõ bármit is tenni.

-Köszönöm a segitséget megtartó...Valahol vagy valalitõl lehet többet tudni a sacronokról?TAlán tõlük kell megtudni a választ...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Öröm látni! - *válaszolta még mosolyogva Jeffetének, majd helyet foglalt az asztal mellett. Jó kedve volt, és úgy érezte ezt most semmi nem ronthatja el. Hogy a többiek ne legyenek olyan feszültek külön-külön rámosolygott kedvesen Maldarra és Alauronra is. Szemében huncut fények táncoltak - s most inkább nézett ki tarka, illatos virágos rétnek, mint bûzös mocsárnak. Vett a burgonyából, és ha maradt még neki a nyúlcombból. Még mielõtt hozzáfogott volna enni válaszolt Jeffetének a tekintetét állva, s viszonozva.*
- Óh... így jár az aki meggondolatlanul cselekszik. Eltalált két nyílvesszõ, s hogy azok eredményezték-e, vagy a nem egészen szakszerû kiszedésük.... - *itt Maldarra pillantott röviden* - lényegében mindegy. Nem mozog, nem érzem, nem fáj, nem zsibbad. Csak lóg... Használhatatlan. Tényleg... Alauron, sikerült a megtartóval beszélnie? S nem leszünk így jóban! Úgy ül ott Maldarral együtt mintha nem ismernének meg. Patricia vagyok... Patricia Kromhaar a társnõjük. .... - *integetett arcuk elõtt vagy kettõt, s mosolygott még mindig töretlenül rájuk* - rémlek már?

[Anathor]

(Maldar)

*Nagyon jóízûen eszik, úgy érzi semmi nem tudja elvenni az étvágyát. Éppen ivott, amikor Pat besétált a feszülõs ruhájában, amiben eszméletlenül jól nézett ki. Amint megpillantja, félrenyeli a nedût, amit meg nem sikerült lenyelni az kiköpi. Pár másodpercig köhög, majd szeretne neki mondani valamit, de nem jön a szó a nyelvére. Csak ül ott szemgúvasztva és éppenhogy csak kiböki szerencsétlenül:*
- Hát... õ... wow!
<...hú de csinos itt valaki ...>
*Aztán viszonozza a mosolyt, és örül hogy Pat leül melléjük. De nagyon gyorsan és látványosan tûnik el jókedve, ahogy a nõ megemlíti miért is sérült meg. Abbahagyja az evést és az ivást, majd másodperc múlva lassan feláll, erõltetten rámosolyog mindenkire, mert nem akarja a többiek kedvét elvenni, és távozik.*
- Tele vagyok... Elmegyek sétálni és ledolgozom ezt a kis felesleget... - itt nyomatékosan a hasára csap. - További jó étvágyat, majd késõbb találkozunk!
*A szállástól a tóhoz távozik, ahol leül a partra, és kavicsokat dobál bele.*
<...milyen jó dolog ha emlékeztetik az embert, hogy miatta bénult le valaki, pedig csak segíteni akart... mintha nem lenne elég baja a lelkiismeretével is ...>

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Arbor
______________________________________________________

Tellervo kétkedõ arcot vágott:
-Te aztán velük egy szót sem fogsz váltani. Határjaikat átlépni tilalmas. S nem mendemonda szerint, hanem ez a törvény. De Joradamon kívül mástól többet nem tudsz meg róluk. Igaz, hogy ez a növény volt a sebbe kenve, amit leltél? Talmo említette visszatértekor. Ha így van, én még mindig amellett tartok ki, a forrása fontosabb, mint az, hogy kikhez került aztán...ha megvan a forrás, kiderül a szállító is...Most megyek, ha nincs más kérdésed, lassan kezdõdik az ünnepség. Oda pedig munkát ne hozz.

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Maldar
______________________________________________________

A tóparton nem tudott maga lenni: hat elf leányzó pusmogott ott hosszú zöld ruhában -ez Patéra emlékeztetett, s nézték a tavon úszó piciny mécseseket virágszírmok, levelek övében. Az egész olyan volt mint egy jelenés. Majd három ifjú érkezett a tavat szegélyezõ ösvényen, magukkal hívták a lányokat, az egyik ifjú odaszólt valamit Maldarnak s kezével hívólag intett.

[Mesemondó]

//A következõk Maldar és Pat között játszódtak le. Figyelem! gyengébb idegzetûek tálat monitor alá helyezzenek! //

Pat érzékelte a hangulat változást Maldaron, majd amikor elköszönt tõllük - elnézést kérve Alaurontól és Jeffetétõl felállt és utánament.
- Maldar várj! Miért nem maradsz velünk?
Maldar kicsit távolabb megy és csak akkor fordul meg, amikor Jeffete meg Alauron nem hallja. (Úgy kb. 15 méterre a lakjuktól.)
- Csak elillant a kedvem, és nem akartam a tiéteket lerohasztani.
- Mitõl ment el a kedved?
Pár pillanatot vár, mire válaszolna. Alaposan végiggondolja mondja-e el az igazságot vagy ne. Végül kifújja a levegõt a tüdejébõl és azt mondja:
- Na jó nem akarok hazudni... Nem esett jól amit mondtál... A sebedrõl... Tudom, hogy igazad van, de azért nem kellett volna az orromra kötnöd, így is nehéz megbírkózni a tudattal, hogy miattam bénultál le. Ezek után, hogy megjegyezted, meg már nem bírtam a szemedbe nézni, meg jópofizni, és gondoltam jobb ha eljövök.
Pat arca szomorúságot tükrözött a szavak hallatán.
- Én azt nem úgy értettem. Én... én nem hibáztatlak, nem haragszom rád. .... .... Beszéljük meg jó? Kérlek!
- Nem tudom mit lehet ezen még megbeszélni, de ha annyira ragaszkodsz hozzá hát legyen... Itt jó vagy menjünk valami csendesebb helyre?
- Jó lenne itt is, ha akarnál beszélgetni. De hallom nem, sõt a hangodból is kiérzõdik. Nem erõltetek semmit, ahogy szeretnéd. Lehet igazad van... minek megbeszélni a problémákat, túl jó lenne úgy... - *azzal elfordul Maldartól, és visszaindul a férfiak szállása felé. Hangjából igencsak kiérzõdött szomorúsága, csalódottsága.
Még mielõtt elmenne Pat megfogja a kezét és visszahúzza gyengéden. Egy pillanatig csak a szemét nézi.
- Rendben van... Sajnálom ami a sebedet illeti, csak jót akartam. Ha lehetne visszacsinálnám, vagy odaadnám a saját karomat, csakhogy neked jó legyen, de nem tudom... Tényleg sajnálom... - az érzelemmentes hang eltûnik, helyette lágy, megbánó hang hallatható.
Marad, s kezét sem húzza el.
- Tudom, hogy csak jótakartál, hogy segíteni szerettél volna. Más is ugyanúgy hibázhatott volna mint te. Én nem haragszom ezért. Így jártam. Különben is mi a frászért nem mentem fedezékbe - megérdemeltem. S, ha így marad... megszokom, mert meg kell szoknom, megtanulnom egy kézzel élni. Ne sajnáld és ne emészd magad miattam.
- Biztos nem haragszol?
Pat elmosolyodott.
- Ha haragudnék, gondolod úgy mosolyogtam volna rád az elõbb odafent?
- Lehet csak a szesz késztetett mosolygásra...Very Happy Rámosolyog Patra, aztán pár másodpercig nézi, végül átöleli. Miután befejezte azt mondja: - Mondtam már milyen csinos vagy?Wink
: - Szesz? Milyen szesz? Nem ittam még alkoholt, legalább is Joradam azt mondta nem alkohol van a kulacsában, igaz azt sem mondta hogy nem az:J
- Csak tippeltem...Smile Joradam? Az elf követ? Lemaradtam valamirõl?
- Igen. Õ. Ahm... elmesélt egy történetet a fénytündérekrõl, miközben segített rendbetenni magamat. -*egy kis feszültség suhant át az arcán - tudta, hogy félre fogja érteni Maldar a helyzetet, mégha nem is ad neki most hangot...*
A féltékenység csírája a felszínre tör benne, de még nem olyan mértékben, hogy kiakadjon. Mellékesen nem is lenne rá joga...
- Értem... Elhallgat és nem tudja hogyan folytassa. Kis idõ múlva szólal meg.
- Õ... Hát ha megbeszéltünk mindent, akkor szerintem visszamehetsz nyugodtan. Biztos éhes vagy... És ne érts félre, nem lerázás.Smile
- Félreértetted igaz? ... Még mielõtt rosszra gondolnál - lemosta a karomról, s vállamról a vért,
segített átöltözni ebbe a ruhába, de semmi más nem történt. Még csak a pillantása sem volt olyan... Tárgyilagosan és hûvösen viselkedett, mintha csak a hugát tette volna rendbe.
- Nem, vagyis... de...vagyis... Ááá hülye voltam hogy visszakérdeztem, elvégre a te dolgod, nem az enyém, nem tartozol nekem magyarázattal. Nem vagyok a férjed, hogy be kell számolnod mindenrõl. Ki vagyok én neked, hogy számot kell adnod az életedrõl? Senki... Csak rád tartozik. - próbálja megnyugtató hangnemben közölni.
<Féltékeny. Én meg mi a frászt csinálok?... Tudom elõre, hogy nem lesz ebbõl semmi, hisz nem megyek velük vissza... akkor meg miért magyarázkodom?> Pat felöltött egy érzelemmentes álarcot magára. Szeme sem nevetett, se nem volt szomorú, kifejezéstelen tekintettel nézett Maldarra, és érezhetõen megváltozott viselkedése. Hûvösen és tárgyilagosan válaszolt neki.
- Nem vagy a férjem, de igen is vagy valaki. Senki - olyan nem létezik.... S ha nem akarsz velem visszajönni a többiekhez nem is tartalak fel tovább, megbeszéltünk mindent azt hiszem.
<Közel sem, de nem kell tudnia rólla. Amit nem tud, az nem is fájhat.>
Meglepõdik a nõ viselkedésén. Értetlen fejjel néz Patra.
- Valami rosszat mondtam?
- Rosszat? Honnan nézzük. Senkinek nevezed magad - mint már mondtam Senki nem létezik, hisz senki és ezért nem is lehet megsze... -*elharapta a mondatot.* - Hagyjuk. Erõltetünk olyat ami nem megy, ami nem mehet. .... Valld csak be... amikor elmondtam, hogy Joradam segített
átöltözni megfordult a fejedben, hogy vele is... hogy nem vagyok képes változni, hogy még mindig OLYAN vagyok. De nem hibáztatlak érte, mindenki más is ezt gondolná. Megérdemlem. - *még mindig hidegek voltak szavai, azonban arcán látszott már erõsen ügyel arra, hogy valódi érzései ne kerüljenek felszínre.*
<...talán mégis van esély arra hogy rendbehozzuk a dolgokat:D**...> Ez fut át agyán, amikor Pat elharapja a mondatot. Majd egy kicsit elszomordik.
- Bevallom átfutott, de inkább az bántott, hogy nem velem voltál...:$ Persze miért is lettél volna, hiszen elszúrtam az egészet... Azzal, hogy nem bíztam benned, mint ahogy most sem...- *megbánás hallatszódik a hangjából
- Bizalom? Amire még nem szolgáltam rá? Nem is lesz. Soha. ... Bántott, hogy nem veled voltam? Hogy értetted.. vele sem voltam. Szitát kereste, s látta milyen állapotban vagyok segített. Ennyi. - *hangja hidegsége megtört, lemondóan csengett.*
Nem szól egy darabig, csak áll némán és Patot bámulja.
- Tudod, ezalatt a két nap alatt, mikor nem voltunk egymáshoz közel... hiányoztál... nagyon hiányoztál... és már tudom, hogy rosszul döntöttem, hogy elzavartalak mellõlem. És mindent elkövetnék ha megint veled lehetnék...- * Itt megáll a mondandójával és megvárja mit válaszol Pat.
- De hisz ott voltam melletted!
- Ott voltunk egymás mellett valóban, de az az érzés hogy összetartozunk nem volt ott. Nekem ez hiányzott. Hogy úgy tekintsek rád, mint a páromra.
*Patnak a száján idegen szavak csúsztak ki - szeme villanásából tudhatja Maldar, hogy az bizony káromkodás lehetett. Minden arcizma megfeszült.
- Ezt megbeszéltük... hanyagoljuk addig a témát amíg nem megyünk vissza Haonwellbe.
- Nem, nem várok addig. Nem követem el megint ugyanazt a hibát, hogy lemondjak rólad. Tudom, mit beszéltünk meg, de nem bírom tovább nélküled. Megõrülök ebben a huzavonában. Szükségem van rád...
-NEM! -*kiálltott fel Pat önkéntelenül hangosan. Különös tekintettel nézett a férfira. Szája remegett, majd szorosan összepréselte. Egy könnycsepp csillant meg a szeme sarkában, de kicsordulását már nem láthatta Maldar. Hátatfordított neki, s igen gyorsan, szinte futva távozott a saját lakjuk felé.
Még mielõtt Pat elszaladna a keze után kap. Mikor sikerrel jár magához húzza, és átöleli és nem engedi el.
- Kérlek nyugodj meg! Cssss... - *Aztán csak reméli, hogy a nõ nem ellenkezik sokáig, és megnyugszik.
Pat megpróbál kiszakadni az ölelésbõl.
Sikerült is kiszakadnia az ölelõ karokból. Kissé zihálva szedte a levegõt, dühös volt - bár Maldar nem tudhadta, de fõképp magára. És tovább már nem volt kedve játszani. Tiszta víz a pohárba... úgyis megpeshed kétnap múlva...
- Sajnálom. Soha nem leszünk egy pár. Egy pillanatot szerettél meg bennem, de az nem én vagyok. A valóság sokkal közönségesebb, sokkal semmitmondóbb. Túl sok minden választ szét, de legfõképpen az életem. Hazudtam. Nem megyek veletek vissza Haonwellbe. Ha megtûrnek egy kicsit az ügy után itt a faluban, maradok még pár hétig, esetleg hónapig, s rendbeteszem magam minden szemszögbõl. Ha nem... nos, akkor még nem tudom mit teszek, de abban az esetben sem megyek vissza. Ellenben érzéseimben nem hazudtam neked. De nem tehetem meg, hogy engedek nekik. Túlságosan veszélyes lenne mindkettõnknek. Most tegyünk itt pontot a végére. Felejts el mint nõt, mint a jövõbeli lehetséges párodat. Nem leszek az. Attól függetlenül, hogy nekem is fáj az amit most mondtam - így kell lennie. - *szomorú, de mégis határozottan beszélt. Õrlõdése látszott arcán, de a határozottság is - komolyan mondott mindent.*
- Ezzel már csak az a baj, hogy engem elfelejtettél megkérdezni vállalom-e a felelõsséget! Nekem is van beleszólásom így már! Azt mondod rossz lesz... Lehet... De a két rossz közül a kisebbiket választom! Inkább százszor kínozzanak meg verjenek meg, minthogy abban a tudatban éljek hogy itthagytalak, és hogy nélküled kell szembenézzek mindennel! Nem, ezt nem lehet! Szükségem van rád!
- Beleszólásod?... Nincs. Nem vagy a párom, nem vagy senkim... te mondtad...
- Akkor még nem tudtam, mit érzel irántam... Mostmár tudom, így már van.
- Nem érzek irántad semmit. Egyszerûen társak vagyunk egy ügyben, amit meg kell oldanunk. Ennyi, nem több. - *hangzott õszintén, de szemei elárulták közel sem igaz állítása
- Miért hazudsz mindkettõnknek? Te is tudod, hogy ez nem igaz!
Pat lehorgasztotta melkasáig fejét, hagyta hogy haja eltakarja arcát. Végképp nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Még erre is ragaszkodott hozzá a férfi, hiába mondta a szemébe, hogy hazudott neki. <Ennyire nem szerethetett meg ennyi idõ alatt:S> Vett pár mély lélegzetet, s próbált higgadt fejjel gondolkodni - sikertelenül.
- Nem egy a vallásunk, nem egy az életünk, nem is lehet egy soha. Teljesen különbözõ képpen gondolkodunk, látjuk a világot. Láthatod - amióta megismertük egymást csak veszekedünk, marjuk egymást állandóan. Nincs értelme ennek az egésznek. Soha nem lesz annyi bizalmad felém, hogy felhõtlenül tudjuk szeretni egymást. Nem tudsz elfogadni olyannak amilyen valójában vagyok - mert még közel sem ismersz. Sok minden van még a felszín alatt ami ha kibukna... még több bizalmatlanságot és gyûlöletet keltene benned irántam. Ne! Ne is kérdezd õket. Enyémek itt belül - *mutatott a szívére*- és soha nem adom ki õket. Soha. Fogd fel... nem akarom, nem tehetem... Nem, nem, nem és nem!!!!!.... - *megindultak a könnyei lassan-
- Az ellentétek vonzzák egymást, és mindenkinél jobb párost alkotnak...-* Letörli a nõ könnyeit óvatosan. Majd óvatosan felemeli a fejét, hogy a szemébe nézzen. Egy fél percig farkasszemet néz vele, és próbálja kifürkészni érzelmeit. Majd óvatosan megcsókolja.
- Akkor ne add ki õket...
A próbálkozásra elhúzódik, s lendült a keze egy pofonra. Szemei dühösen villogtak, s erélyes hangon szólalt meg.
- Értsd már meg, hogy NEM!!!! Többet érdemelsz mint egy ribanc korcs nõ... Ne gyere utánam, ne keress ... hagyjál békén... elegem van... értetlen vagy... - *azzal hátat fordít Maldarnak, s otthagyja.
Némán áll azután hogy faképnél hagyják. Végül õ is hátatfordít és elindul eredeti célállomása felé.

//Egyelõre ende, de valahogy nem félek attól, hogy ezzel véget értek kedvenc párosunk alakításai! //

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Visszament - ment...rohant Alauronhoz és Jeffetéhez. Úgy gondolta inkább hozzájuk megy vissza, s tûri a tekinteteket, mintsem valami hülyeséget csináljon egyedül. Ketten táncsak megfékezik, ha végképp elszakad a cérnája. Igen feldúlt állapotban, idegesen, szinte dühöngve ült le az asztalhoz vacsorája mellé. Azonban nem nyúlt hozzá, csak bámult a nagy semmibe könnyes szemekkel. <Miért nem képes megérteni? Miért kell ennyire ragaszkodni?... Miért? ... Okot adtam én erre?... Legyen már vége ennek az egésznek, s hagy tûnjek el végképp...>

[Schinter]

Arbor Vitus


Meghajol a megtartó felé.

-Úgy lesz.

<forrás...egyszerûbb lenne kiolvasni a fejükbõl,hogy kitõl -,- Na de elõbb meg kell tudnom vmit és ha csak Joradam a tudója ennek õt kell megkérdeznem -,->

Következõ utja Joradam felé vezet,hogy megtudakolja tõle mit tud a Sacronokról ha éppen ráér...

[Mesemondó]

_______________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- Avenelvera elf faluban
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 7. nap, este
Résztvevõk: Arbor
______________________________________________________



Joradam ráért-e? Hm, nos nézõpont kérdése. Az ünnepség nemsokára kezdõdõ helyszínén üldögélt dzsadülésben a füvön, egyik kezében valami sütit tartott és néha majszolt belõle, másik kezében egy szépen faragott fakupát egyensúlyozott és bele-bele kortyolt. A tündérbogyót is tartalmazó szesz jellegzetes illata csapta meg Arbor orrát. Csak a tavaszünnepkor fogyasztották, így ez nem volt kirívó eset, ám míg a legtöbbet módjával fogyasztották ezt, a fiatal elfeknél néha eltolódott a mérték. Joradammal is ez történt, mintha a kelleténél jobban csillogott volna a szeme és be sem állt a bagólesõje. Mellette még vagy három-négy fiatal elf, lányok ifjak vegyesen ültek, és Szitakötõ is jelen volt, azaz...feküdt. Elmerült a csillagok nézésében s kezében egy üres kupa hevert. Joradam ingje nem volt összefûzve és nem ügyelt arra, ez kissé kocsmai töltést ad megjelenésének.
-...és amikor Erionban jártam, elmentem egy zugszerencsejátékoshoz! Hogy mi az a szerencsejáték? Kis összegbõl nagyot csinálni! Anélkül, hogy szednél miatta hónapokon át bogyót eladni! No, és akkor én csaltam. Nem viccelek, és sikerült! Az már más kérdés, hogy utána futhattam, de kérem szépen, utolérni egy elfet?! Aki ilyenrõl mesél, az hamukázik! Á, Arbor uraság! Megmutatkozik köreinkben egy elf, akit semmi sem rendít meg! Aki kiáll minden mocskos próbát!-állt fel, s nem szédült.
-Miért is jöttél? Sacccron? Itt tavasz ünnep van, nem a Ki Hasít Nagyobbat A Sziklámból! Nem lehetre erre inkább visszatérni késõbb?
-Mi az a sacron?-kerekedett el egy fiatal elf leány szeme ártatlanul.
-Az egy olyan valami, amivel sötét erdõben találkozni nem tanácsos. Ugyan Arbor, úgy állsz itt, mint aki karót nyelt, lazíts! ma ünnep van, ne dolgozz.
Páran kuncogni kezdtek. Arbor kilógott az ünnepi elõkészületekbõl. Komoly ábrázat, mosolytalan arc, egyenes hát...
-Le a falevéllel elõtted, Arbor. Apád kiköpött mása vagy.Õ is mindig olyan, mintha temetésre készülne.-jelentette ki az egyik ifjú, de ez ál-bók volt, nem vitás. A tompa kuncogás nem hagyott kétséget efelõl.
-Oh, ne mondjatok neki ilyeneket. Még a végén fejébe száll a vér, és szétcsap közöttetek varázs-kezével!
-Ugyan, Arbor sosem emelne kezet testvérekre, nem igaz?-intette le az ifjat Joradam. Szita hirtelen felült, megdörzsölte a szemét.
-Arbor itt van? Végre valahára...-feltápászkodott, szemeit dörzsölte.
-Mit tudtál meg, hm? Az a valami fontos, vagy csak hiába kaptattunk fel ahhoz a tetemhez?