Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Jokim szemében tükrözõdõ elismerésre egy apró biccentéssel válaszolok és hátrébblépek, hogy a lovag tegye amit akar. Miközben éppen a kardomat csúsztatom vissza a helyére figyelem a "kivégzést" és Carwyn reakcióját, de nem szólok bele. Amikor kis kesergés és révedezés után odalép a toroni nyugodtan válaszolok neki.*

-Kiúsztak a partra. Szerintem még mi is kijuthatunk, ha valami nagyobb darab úszó alkalmatosságra szállunk és evezünk. Így még az úszni nemtudó társaink is túlélhetik, hisz már nincs miért a tûzbe veszniük.

*Körül is nézek, hogy mit tudnánk így hirtelen felindulásból a vízre dobni, amin kievezhetünk a partra a többiek közzé.*

[Flamme O'Styg]

-Nah látsz valamit???
*Kiáltja a férfi után. Nem akar semmit se csinálni, várja, hogy életjeleket kapjon *
-Segítsek?

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Szerintem mostmár nincs dolgunk itt. Ha úszunk, én veled tartok.
Barátságos tekintettel biccent az északinak

És õ is nekifog hogy valami könnyen úszú fa(?)darabot találjon, ami lehetõleg elég nagy több embernek.

[Alauron]

(Salah)

Meglepetésének most nem adhat idõt, bár gondolt arra hogy talán a fa maga lehet a rejtély, s most már végképp úgy véli.
< A fa szelleme az...sötét, és gonosz. El innen!>
Amilyen gyorsan csak tud lejebb lendul, egy-két kisebb szökkenés az alsóbb ágakra, úgy hogy közben kezével is kapaszkodik az útjába esõ ágakba. Ha úgy pár lábra kerül a talajtól ugrik. Aztán jól eltávolodik a fától, legalább száz lépésre.
- Flamm, menekülj innen, én is jövök utánad!
<Ennek még nincs vége "kicsi fa", korántsem, te Tüzelõnekvaló...te Asztalosok Álma!>

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ elnézte a Sakál halálát. Nerm tudta, mi végzett vele. Odalépett hozzá, megtapintotta a nyaki verõeret, majd orrához hajolt, nem-e lélegzik még, s ha a halált beálltát maga is elismerte ellépett tõle és elsétált a tatra. Úgy tett, mint aki nem hallja, a többiek az elúszást taglalják. Lovag páncél nélkül? Inkább a halál. Márpedig vízben nem lehet páncélban úszni. Fergia pedig nem szándékozott közelebbi ismeretséget kötni a tengervízzel.
[Jó utat, Carwyn.]-üzente a férfinak. Háttal állt nekik. Tudta, hogy süllyednek. Ég a hajó. Közeledett valami szélvész is.
<...a királyokat is máglyán temetik...Bár van, ahol szégyenteljes a hamvasztás...>
Oly könnyen hunyt ki a Sakál lángja. Hiányérzetet hagyott benne, majd elsöpörte azt. Az állapot a lényeg. Egy csatlóssal kevesebb. Ám az üresség kicsit ott maradt benne.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Salah igen gyorsan, de sikeresen leérkezett a talajra. Flamm még láthatja szemében a riadalmat, komolyan megijedhetett a dzsad valamitõl odafenn. Eltávolodván a fától, s talán 100 lábnyira visszafordulva a hatalmas fán kívül semmi sem látszódik, és már Salah sem érzi ijedségét.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Fergia a Sakált megvizsgálva megállapíthatja a halál tényét. Nem lélegzik, nem ver a szíve - bár miért is verne? Joakim kardja még mindig benne van halott testében. A lovag még mindig rezzenéstelen arccal nézett maga elé, mintha lélekben nem is ott lenne.
Kalmon és Carwyn gyors szétnézés után csupán az ajtólapokat találják megfelelõnek a kijutáshoz. Ketten elférnek egyen, s ketten biztosan tudnak úszni. A keresést, tanácskozást azonban megzavarja valami. Éktelen robajjal, szinte semmi elõjel nélkül - a füstöt leszámítva - a hátsó árbóc kifordult helyébõl. Az utasoknak nagy szerencséjükre nem feléjük, hanem oldalra. Szerencse? A súlyos árbóc szinte szétszakította a hajót vagy két lábnyi mélyen, igen nagy darabokat szakítva fel a hajó oldalából, padlójából. A víz szintjét azonban ez a lyuk még nem érte el - legalább is itt még nem. A tûz, mely immár szabad utat kapott a fedélzetre vígan járta táncát az árbóc csonkján, s még vígabban kezdte nyaldosni a fedélzet padlóját. Nincs már sok idõ hátra - itt már nem percekben mérik az idõt számukra.
Joakim úgy ugrott meg a Sakál hullájától a robajra, hogy ijedségében még hanyat is esett. Zavartan pislogott maga elé, majd az árbóc ütötte lyukra, s végül a tûzre. Mintha még mindig nem lenne teljesen magánál...*

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ szívott egyet az orrán és tárgyilagosan ennyit mondott elnézve a pusztulást:
-Nem tudok úszni és víziszonyom van. Javaslatok?-tette fel immár nyugodtan a csuklójára a karperecet. Úgy tekintett körbe, mintha csak egy megkapó tájat szemlélne, nem egy minutumban összeroskadó félig roncs hajót.
-A fulladásos halál helyet inkább elégni szeretnék.

[Flamme O'Styg]

Egy kicsit maga is eltávolodott a fátol, aonban korántsem olyan messzire mint dzsad társa. Jobb szemöldökét felvonja és kérdõn néz a távolodó alak felé.
-Nyugalom, Élesszemû. Mi a fene van a fán? Mitõl ijedtél meg ennyire?
Közelebb sétál a fához. De még mindíg nem annyira. A lombok alá még nem ért. Azért vmi kis belsõ hang ott mondogatja neki hogy vigyázzon. CSak nem a semmitõl rémült meg enyire Oroszlánszín Barátja...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Az árbóc hangos megrogyására feszülten próbálom megõrizni az egyensúlyomat. Mikor kissé megnyugodhatok, hogy "csupán" az árbóc fordult ki a helyébõl és nem a lassan átégõ fedélzet rogyott be alattunk, meghallgatom Fergia véleményét.*

-Megfogunk két ajtót és a vízre bocsájtjuk õket. Aztán az egykibe belekapaszkodsz te a másikba Joakim és választhattok, hogy melyikõtök ajtaját próbálja meg partra evezni, tempózni Carwyn és melyiket én. Ha végre sikerül egy kicsit félretenni az ellentéteinket még mindannyian túlélhetjük ezt az egész hajókázást.

*Kérdõn nézek a két papra, hogy belemennek-e, illetve Carwynra, hogy õ melyiküket hajlandó kivinni. Közben már kezdem is a gyors pakolást. Az alkar-, lábszárvédõket, valamint az ezekbõl elõkerülõ dobótõröket gyorsan a hátizsákomba gyömöszölöm és utánna az egészet rákötöm az egyik ajtóra. Magamhoz veszek egy lécdarabot vagy hasonlót, ha esetleg sikerül evezõpozícióba helyezkedni majd odalent, akkor hasznos lehet. Ha nem lesz alkalmam evezni maximum elengedem, ogy had ússzom a cövek. Ha felkészültünk és beleegyeztek a többiek is, akkor az ajtókat elkezdhetjük vízre bocsátani.*

<Velar! Most ténylegesen hozzád fordulok e döntõ pillanatban. Add, hogy a józanság legyõzze a két pap gõgjét és hallgassanak a szóra. Mondjuk valahogy van egy érzésem, hogy én a lovagot úsztatom és Carwyn Fergiát. Az elmúlt másfél nap alapján, fõleg az elõbbi incidens után, így még talán sikerül elviselnünk egymást a partig. A parton lévõk azért most kivételesen segíthetnének is, ha már olyan remekül és gyorsan kiúsztak. >

[Navaratna]

(Fergia)

Mikor Kalmon említi azt a szót, hogy ellentétek, meglepett arcot vág.
-Ellentétek? Vannak olyanok? Lemaradtam valamirõl? Ha ennyire nem maradt meg bennem, nem lehetett olyan fontos-vont vállat.
-Páncélban nem fog menni. Se Carwynnak, sem Uwel paplovagjának. Úgyhogy le a fémmel, vagy készüljetek arra, hogy feladom nektek az utolsó kenetet, "hõsi" halottak. Így én ragaszkodom ahhoz, hogy az egyetlen, nem bádogkasznis egyénnel lebegjek a színen mint egy püffedt test, nem valamelyik alkalmi kõdarabbal sülyedjek alá-s ujjait a szertartásnak megfelelõ pózba merevítette, s jobbját fel is emelte könyökben hajlítva, mint aki máris kezdi. Teljesen figyelmen kívül hagyta a kaotikus helyzet, függetlenítette magát tõle.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

<Nem túl nehéz a vértem. Talán ez is megférne egy zsákban. Ha mégis nehezek leszünk még... megszabadulhatunk tõle. Lássuk mi kell még... fegyver... igen, a vesszõk, igen, és a legfontosabb... oh, gondoskodnom kell róla!>

Körbetekint, hogy hol lehet a hátizsákja, majd amennyiben megtalálta vadul elkezdi feltúrni azt. Aztán gondol egyet, és kifordítja. Színes selyemköpeny, fekete ruhák, gyógyítófelszerelés, fiolák hullanak ki, valamint egy apró, kéziszerszámos bõrtok, és tûzcsiholó eszközök.

Végül fürgén elkezd bepakolni. A hátizsákba ezúttal egy adag ruha kerül, majd a gyógyító felszerelés, és a kéziszerszámok. Végül a két fiolát is belerakja, jól belecsavarja a ruháiba. Az egyik üresen csörren, míg a másikban a jól ismert zöld folyadék lötyög. Ezek után megpróbálja valamennyire helytakarékosan belepakolni a számszeríját, és a combjáról leszedett tegezt is. Végül lecsatolja a mellvértjét, és megpróbálja belepakolni, ha belefér. A színes köpeny, és még pár apróság a fedélzeten marad. Ott nem lesz rájuk szüksége ahova tartanak.

Csendesen a többiek felé fordul: -Hozzatok kulacsot. Lehet hogy szükségünk lesz rá.
A továbbiakban csendesen tûri az áldást.

[Alauron]

(Salah)

- Nem a fán, hanem maga a fa! Vigyázz vele, mert nagyon...öhm...furcsa.
Éreztem hogy azt akarja hogy menjek onnan, és rámilyesztett. Saját akarata van. Habár nem oly sokat, de annyit azért tudok más népekrõl, s idegen fajokról, hogy az elfek erdõszeretõ istenei hatalmas szellemmel ajándékozzák meg az elég öreg fákat, s ez is ilyen lehet. Várj egy picit még.
<most jön az a rész amit nem biztos hogy szeretni fogok...>
A fa felé fordul, fúj egy nagyot, majd tekintetét a kérges törzsnek szegezi, és elmélyt kiterjesztve keresi a kapcsolatot a fával.
[Suhogó Ágak Hercege te Õsöger Óriás, hallgasd a hangom! Mesélj a városról, mit a tenger körbemos, s tornyával mint ujjal az eget vádolja!]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Mintha Fergia szavai rángatták volna ki a paplovagot a különös kábaságból - meredten nézte. Arca elsötétült, s szétnézett. Kardját kihúzta a hullából, megtörölgette nagyjából, s helyére rakta. Összepréselt szájjal indult neki a fedélközi ajtónak szótlanul, ahonnan a füst tolult felfelé rendületlenül. Alakja beleveszett a füstbe - senkinek nem lett volna ideje megállítani, ha lett volna rá jelentkezõ. Kicsit késõbb heves köhögéssel együtt - mely hamar abba maradt - , füsttõl kimart szemekkel jött ismét fel, kezében a hátizsákja volt. Mire felért Kalmon és Carwyn is végzett a bepakolással, csomagolással. Bár a toroni már a vértjét nem tudta a hátizsákjába belegyömöszölni, de ügyesen megoldotta egy kis vitorlavászon-darabbal - egyszerûen átfûzte a vérten, megcsomózta, majd a derekára kötötte, hogy ne akadályozza. A fedélzeten Joakim a korláthoz lépett - a part felé lévõhöz, letette a hátizsákját, s elkezdte levenni magáról vértjét. Szépen lepakolgatta egymás mellé darabjait, fegyvereit visszacsatolta magára, majd egy lemondó sóhaj után szólalt meg.*
- Menjünk. Lehetõleg együtt mind a négyen. Fergia ha lemászunk a hajó oldalán lévõ kötélzeten, akkor simábban tudunk rámászni az ajtókra... legalább is jobb megoldás mint beleugrani a vízbe
Fogjunk neki minél elõbb, hagyjuk el ezt az átkozott helyet.
*Azzal tettre készen fogott meg egy ajtót, s cipelte a korlátfelé. Kétség nem lehet afelöl, hogy minél hamarabb akar távozni a hajóról. Amikor mind a két ajtó vízben volt indulhattak is. Kalmon és Carwyn ugorva, esetleg mászva az ajtókhoz, hogy a tenger hullámzása ne sodorja el azokat messze; Fergia és Joakim pedig a kötélhálóhoz, hogy lemászhassanak, s vízre ereszkedjenek a nem túl biztató ajtólapon, a nem túl sok bizalmat élvezõ társaikkal.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Nem a vértektõl vagy paplovag, Joakim-mondta sóhajtva a nõ, aztán mikor látta, a páncél a félvérrõl is lekerült, elõször Carwyn bal, majd jobb vállához érintette ujjait:
-Halálod legyen érdemed szerint, bírálatod urad vagy úrnõd elõtt nemkülönbül. Örülhetsz. Személyre szabottat kaptál eltérõ vallás miatt.
Késõbb tûnõdve nézett a tengerre, amikor a kötélmászás következett. Sóhajtott egy nagyot, kiengedte a levegõt.
-Tengerek Szeszélye, ne adj innom!

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Azt az ajtót, amire a hátizsákomat kötöztem kisegítem a korláton és én is utánna ugrok. Megpróbálom minél közelebb tartani a kötélzethez, hogy felmászhasson rá valamelyik pap. Ha sikeresen megkapaszkodott alkalmi utasom és a másik "tutaj" is felvette utasait megindulhatunk a part felé. Itt vagy evezek vagy, ha nem sikerül megfelelõen felkapaszkodnom a deszkára, akkor félig ráfekszek és elkezdek a lábaimmal tempózni a part irányába.*

<Mesterek! Adjatok mindanyiunknak kitartást ehhez a tengeri úszáshoz!>