Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ jobbját nyújtotta,, megpróbált szemkontaktust felvenni kihúzójával, de egy mukk sem jött ki a száján. Érdeklõdõ volt.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Mikor az ajtajuk végre fix pontként rögzül a csónakhoz felhúzza magát teljesen, guggoló, térdelõ pozícióba, jobb kezével a csomagjába, baljával pedig az egyik csónak peremébe kapaszkodva.

Nem húzza be egyenlõre magát (a csónakba), vár az alakok reakciójára.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Szintén felkapaszkodom a rögzült ajtólapra térdelésbe. Egyenlõre némi távolságtartással szemlélem furcsa "megmentõinket". Ugyan tényleg Fergia és Joakim az esendõbb jelen pillanatban, de az kissé elgondolkodtató, hogy meglehetõs pontopssággal kezdték õket kiemelni. Talán van velük valami tervük?! *

<Ha most megpróbálják még jobban szétszakítani a túlélõk kicsiny csapatát, akkor lassan esélyünk se lesz, hogy végre összeverõdjünk és együttes erõvel összehozzunk egy használható tervet a slamasztikából való kikecmergésre. >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a tengervízben
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Fergia szemkontaktus keresése sikerrel jár. Értelemtõl csillogó barna szempárba tekint, melynek mélyén szinte ilyesztõen hat a nyugalommal keveredett magabiztosság. A férfi mindaddig tekint a nõ sötétkék szemeibe, míg a csónakba nem segítette, s nem fordult Kalmon felé. A tiadlaninak - ki már ekkor feltérdelt az ajtólapra - szintén a kezét nyújtotta.
Carwynék segítõi sem cselekedtek másképp - míg Joakim nem ült le biztonságosan a csónakban addig a férfi a szemébe tekintett - ez a kopasz férfi halvány zöld szemekkel büszkélkedhetett, melyben apró aranypöttyök csillogtak meg. Az õ szeme is értelemrõl árulkodott, s benne is megtalálható volt a nyugalom és magabiztosság mérhetetlen keveréke. Joakim után õ is az ajtólapon térdelõ Carwyn felé nyújtotta kezét.
Ruházatuk, hogy fakókék volt, az eddig is kiderült, de most látszódott teljesen, hogy a felsejük két részbõl áll - egy ingszerûségbõl, és az erre rávett déréknál vékony övvel megkötött, durván combközépig érõ tunikából (mely oldalán nem nyitott, de a hát részen egy fekete hímzés látható: ilyen). Nadrágjuk szintén fakókék színû, enyhén bõ szárú. Mind a négyen egyforma ruhát viselnek. A két kékes-feketés hajú férfi nem mozdul meg a csónakban. Evezõjüket indulásra készen tartják a vízben, szemük valahová a távolba mered - de az is lehet, hogy a Vészmadár pusztulásának utolsó fázisát figyelik oly meredten, érzelmektõl mentes, nyugodt, kifürkészhetetlen tekintettel.*

[Navaratna]

(Fergia)

A jelet látja, de nem ugrik be egyelõre neki semmi róla. Szervezettségrõl tettek tanúbizonyságot, összehangoltan mûködnek. Mivel csónakkal jöttek, vagy van valahol egy nagyobb hajójuk, vagy a partról jöttek. Nem tengerész, de ennyit megtanult a hajózásról: ladikkal nyílt vízre utazni nem.
Eldöntötte, akkor szólal meg, ha csak azok, nem kérdezõsködik még. De úgy festett, csendes társasággal lesz dolguk.
A csónakban ülve végignézett magán, csurom vizes volt. A ruha testére tapadt. Nem aggódott. A csónakosokat nem fogja ez megzavarni, nem tûnnek labilisnak, a többiek pedig inkább gyanakodnak és figyelnek. hajából kicsavarta azt, amit tudott, a többit a természetre bízza, hadd száradjon. A fegyvertelenség nem ringatta nyugalomba: ha fém nincs, van más. Megnézte, valóban csak a két férfi és az evezõk vannak-e a csónakban, vagy talán más is. Ha üres, újra az evezõsöket szemléli, és társait.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Amikor érte nyúlnak, direkt a bal kezét nyújtja, valahogy nem bízik segítõikben. Miután a csónakba került, keres magának egy kényelmes helyet, és -egyenlõre talán felelõtlenül- de kinyitja hátizsákját, és óvatosan beletúr, ellenõrzi, hogy minden megvan-e. Ha ezzel kész aggódó szemekkel néz a jelre, és megpróbál visszaemlékezni, hogy látta-e már valaha. Egyenéõre nem jut eszébe semmi.
Aztán nemtörõdve holmi udvariaskodással elkezdi felölteni a vértjét. Ígyis-úgyis fázni fog, de így legalább biztonságban érzi magát.

<Kopaszok, és kékhajúak. Valami kultusz vagy mi? A végén kiderül, hogy belecsöppenünk valami Amhe-szektába.
Mindenesetre...most te õrködsz egy darabig Joak.>

Pár pillanat múlva lehúnyja szemeit, és meditációs ülést vesz fel. Megpróbálja kizárni a környezetét. Ha sikerül, a tenger moraja, lassan elcsendesül, a sirályok kicsaja a semmibe veszik, és mintha a tenger is megnyugodna... beáll a tökéletes béke.

[Navaratna]

(Fergia)

Agyal még a jelen, fixírozza, aztán meglepett csillanás jelezte, valami rémlik. Tompán.
<Jaj de öreg vagyok. Akkoriban még a csecsem is pattanásnyi volt, eh...>
Állát kezdte el simogatni, most, hogy rémlik ami rémlik, mit kezdhet vele?Meglátta Carwyn komótos készülõdését és elõször mosolyogni, majd látva, hogy elmerül maga világában a férfi, kuncogni kezdett.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Beülök a csónakba, de nem nyugtat meg, hogy az egyikük nek háttal vagyok. Ez uygan nem lenne probléma normális esetben, de most mindkettõt figyelnem kell és még Fergia épségét is meg kéne õrízni a továbbiakhoz. A hímzés nem mond valószínûleg semmit, de valamiféle közösségre, szervezetre utal.*

<Tehát ezek szerint van a közelben valamilyen központjuk. Már csak a többiekkel kell találkoznunk, hogy ismét egyben legyen a "csapat". Remélem nincs bajuk. Avyval mi lehet most?>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Carwyn és Kalmon balsejtelme úgy néz ki hamis alapokon nyugszik. A négy fõ egyáltalán még csak egy szem rezdüléssel sem viselkedtek úgy, hogy ártani akarnának bármelyikõjüknek. Amikor mindenki épen helyetfoglalt a csónakban, a idegen férfiak evezésbe kezdtek a hullámzó tengeren. Az elsõ evezõ húzásakor, az ajtók mintegy varázsütésre szakadtak el tõllük, s az elemek kénye-kedvére hánykolódtak elhagyottan a tengeren. Lassan a csónak orra a rég elhagyott sziget felé fordult, s a tajtékozó habok közt egyenletesen haladtak visszafele.
Carwynnak sikerült elmélyülnie magában, a tenger moraja, a csónaknak csapódó hullámok ritmusára. (Sirályok rikoltása nem halkult el, ugyanis nem is voltak-vannak sirályok! ) Elméjültségében egy hang férkõzik be tudatába: [Amhe Ramun szektája itt a tengeren nem él meg.]
Joakim érdeklõdve tekingetett hol az elõtte térdeplõ kopasz férfira, hol hátra a kékes hajúra. Azonban nem szólt semmit. Nézte õ is a jelet a tunikán, de az õ arcán nem mutatkoztak meg a felismerés jelei. Fergián kívül pedig egyikõjüknek sem volt ismerõs.
Fergia a kevés információval egyenlõre nem tud mit kezdeni. Kuncogása közben azonban felfigyel, hogy valaki az elme hatalmával akar üzenni neki. Ha úgy dönt hogy fogadja a következõket "hallja": [Az évek száma nem számít, csak az, hogy mit érez magában. Tudása csekély része került felszínre. A tanulóévek nem voltak hiábavalóak. Emlékezzen!]
Talán Kalmon a legnyugtalanabb a csapatban. Hol elõre tekint gyanakvóan, hol hátra, de csak egy nagyon összehangolt csapatmunkák fedez fel. Szomorúan gondol a csapat többi tagjára, fõlleg Avyra. Pár szegmenssel késõbb õ is érzékeli, egy elme üzenetét, s ha utat enged neki a következõket tudja meg: [A nõnek nem esett baja. Jól van, jobban mintsem eltudná képzelni.]

[Orwen del'Correl]

//Yvett: Bocs, csak az a fránya km-vérem... //

(Carwyn)

Mikor meghallja az üzenetet elmosolyodik, de szemei továbbra is csukva tartja.
<Tehát gondolatolvasókkal van dolgunk. Miféle helyre visznek?>
Próbál nem kiesni a koncentrációból.

[Flamme O'Styg]

/Bocs Yvett ünnepek vannak, nem tudok annyit írni /

Meredten bámulja Salahot, aztán megunja, leül mellé a földre. Táskájából elõveszi a maradék borocskáját. Szomorúan tapasztalja hogy egy korty, annyi sincs benne. Legalább kiszáradt száját fel tudta frissíteni. Várja vajon mit csinál Salah...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

<Hmm. Tehát elég nagy a hatalmatok idegenek, hogy belelapozzatok a tudatom könyvébe. Mégis köszönöm nektek az információt.>

*Elõsször összeráncolódik a szemöldököm, de ez hamar nyugodtságba csap át. Ha ártani akartak volna nekünk ezek szerint már megtehették volna, így nem is nyugtalankodok tovább. Csak figyelem, hogy hova vezet a csónakázásunk.*

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ szélesen elmosolyodott. Emlékezzen? Jó, jó. Csak most megint belé bújt a kisördög.
<Verbális kommunikáció nem erõsség? Sebaj, megoldjuk. Nincs véletlenül egy döglött békájuk? Eszembe jutott egy kísérlet, amit villámmal lehet véghezvinni. A humán kipróbálást ellenzem. Egy elmélet szerint a villám tud izmokat mozgatni, megfelelõ erõsségben és megfelelõ helyen. Ha bármelyik eladagolódik, vagy sült hús lesz, vagy károsodik az ideg.>
Tudta, hogy ez nagyon távol áll az eseményektõl és nem idõszerû latolgatni. De ha már itt az alkalom! S közben félrebillent szemmel figyelte az evezõsöket továbbra is. Újra társait is számba vette, Carwyn nyugalma imponált neki. Majd látva Kalmont, csak szóra nyitotta száját:
-A jel a hátukon a Mindent Látó Szem. Hogy ez mihez köthetõ, ne kérdezd: ha tanultuk az akadémián, én a pad alatt az ivarszerveket tanulmányoztam, keresztmetszetben. Két eshetõségünk van, mint mindig: vagy szép áldozat lesz belõlünk egy csinos oltáron, vagy a segítõ szándék nem csak a vizbõl való kiemelésre korlátozódott. Nem tudom, lehet, egyedül vagyok vele, de hangok beszélnek a fejemben. Ha megzavarodtam volna és úszni akarnék ruha nélkül, Kalmon, beszélj le róla. Nem tudok.
Foglalkoztatta, milyen nemû valaki szólhatott hozzá. S fõleg, mire akarja rávezetni, hogy emlékezzen. Sóhaj és lehunyta szemeit. Ideje kipréselni valamit szivacsos agyából.Mikor pedig sikerült, átszellemült arccal nézett az égre:
-Halálbazár... -suttogta ervül. Rájõve, ijesztõen viselkedhet, kalmonra nézett:
-Kell lenni békának náluk.

//Milyen távol halad egymástól a két csónak?//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Carwynn továbbra is meg tudott maradni a koncentrációjában, ám a gondolatára egy újabb üzenet érkezett elméjébe, mely nem várakozott annak rendje-módja szerint a bebocsátásra, hanem egyszerûen ott termett. [A hely maga a halál háza.]
Kalmon elméjébe is egy újabb üzenet érkezik, mely csak egyetlen szót tartalmaz: [Kötelesség.]
Fergia gondolati okfejtésére is érkezett válasz. [Döglött béka nincs, csak élõ. Villámot egy jó darabig ne is várjon.]
Joakim egy kicsit nyugtalanul kezdett el fészkelõdni helyén. Látszott rajta igencsak nem fûlik a foga ahhoz, hogy itt üljön a csónakban. Vagy esetleg õ is kapott üzenetet? Csak épp nem túl kedveset? Minden esetre a lovag láthatóan elvesztette józanságát - bár eddig sem állt magaslaton vele. A szája szegletében egy izom rángatózni kezdett, fekete szeme pedig dühösen villogott - vagy rémült volt?

A két csónak alig fél lábnyira egymás mellett haladt a nyílt vízen, s lassan körvonalazódott hová is tartanak. A sziget mely mellett elhaladt a Vészmadár kirajzolódott, s benne egy törés, ahol a tengerbe süllyedt talán a sziget darabja, így létrehozván egy kis rést rajta. Nem lehet nagyobb 100 láb szélességnél, s rögtön a szélén magasra törõ fehér sziklafalak szegélyezik. A négy idegen férfi monotonon eveznek, se oldalra, se hátra nem tekintenek - csakis elõre. Még Fergia Kalmonhoz intézett szavaira sem reagálnak - mintha nem hallanának, vagy nem értenék meg a beszédet.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm
_____________________________________________________________

*Flamm hiába is várja Salah reagálását bármire.... õ bizony meg nem mozdul, de még csak a szeme sem rebben. Egy pici izom sem mozdul rajta - ám néha-néha a szemében mintha megcsillant volna valami. A szemét még mindig a fán tartotta, s ez Flammot nem hagyja nyugodni. Elõször is nem tudja mit látott a másik a fán amitõl oly hirtelen megijedt, aztán ez az állapot.... ez is a fa mûve? vagy azé a szellemé akit Salah említett? Egyáltalán mi folyik itt? Nem lesz ez így jó ... valami készülõdik....*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Fergia mondandójára csak bólintok egyet jelezve, hogy vettem az adást és oda fogok figyelni a gyanús jelekre. Ha véletlenül tényleg valami oltáros vagy önmagát vízbeölõs mutatvány következne. Ezután egy egyszerû alapgyakorlattal megtisztítom elmémet a gondolatoktól és éberen figyelem a környezetemet.*

<üres-üres-üres-... >