Senkit sem érdekel, hogy a varázsló szemében minek számít. Most játéktechnikai szabályokról van szó. És mindenki halott, már akkor amikor megfogann. Csak még nincs tisztában halálának késõbbi vagy közelebbi idõpontjával.
Quatornak:
Abban igazad van, hogy a varázslók is próbálgatják a kézmozdulatot. De õk értik is, hogy mit mutogatnak. És igazad van, a papok között is van mágiatudor. Ha más nem ott vannak az adronpapok, ranagolpapok, meg sok kradita is. De azt ne felejtsd el, hogy a szakrális mágiában írt új varázslatok nem olyanok amire gondolsz. Hisz a pap nem varázsigéket mormol, amik valami hatást érnek el, hanem fohászkodik istenéhez szertartás nyelven, hogy az istene hozzon létre valamilyen hatást. Aztán az Isten eldönti fent, hogy tetszik e neki a dolog vagy sem. És azok akik szakrális mágiában olyan fokra jutottak, hogy egyéni varikat hozzanak létre, azok olyan fokon ismerik a szertartásnyelvük lehetõségeit, az istentõl kérhetõ dolgok lehetõségeit, hogy tudják mit kérhetnek és mit nem. És õk már valószínüleg olyan szintûek, hogy az istenük amúgy is jobban figyel rájuk. Szóval a pap kaszt az más tészta. A sokrétûségrõl. Szerintem az már eléggé sokrétû, hogy érti az adott mozaikokat, és tetszõlegesen össze tudja kombinálni. Kell ennél több? És még mindig ott járunk, hogy senki sem tudta megmondani, hogy miért számítana az illúziómágia a vulgármágiák közé.
Merubnak:
Amíg ETK-ban játszottunk, addig mi is az általad leírt szabály szerint vettük az ökölharcot szinte szó szerint. Annyit mi még hozzátettünk, hogy a láb sebzése K6+1. Amúgy nem csak a harcmûvész tudott az ETK szerint K6-ot sebezni. Az ETK szerint az ökölharc MF már K6-ot sebzett. A harcmûvészbe az volt a táp, hogy csak õ tudott ÉP-t ütni. Mi meg úgy használtuk, hogy mindenki tudott ÉP-t ütni, de csak járulékost. Az ökölnél ugyanis 6 SP-nként volt járulékos ÉPsérülés. Mi így nyomtuk.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Talán ide írom, mert szabály, de végülis már nem annyira zavaros.
Végre sikerült összehoznom egy UT rendszerû karaktert Tyss iránymutatásával, amit ezúton is köszönök. Tehát nem tûnik olyan vészesnek csak az a különbség, hogy míg ETK-ban nagyjából negyed óra alatt össze lehet hozni a végleges karaktert, itt másfél órácskát számolgattam mire végre kjött az elképzelésem. Végülis nem rossz, ha alapul vesszük azt, hogy a 375 KAP-on felül még egy alap képzettségcsomagot is oszt a km a koncepció alapján. Így már tényleg élvezhetõ minõségû karit lehet csinálni.
A szabályrendszer nem nagyon más csak a képzettségek lettek árnyaltabbak és a karakteralkotás másabb. Sokkal több egyéni specializációt lehet kialakítani. Ez néha jó, néha nem annyira, de az eddigi teljes elutasításhoz képest nem tûnik rossznak. Érdekes, hogy miket lehet kihozni belõle. Mondjuk eddig csak egy harcost és egy Arel-papot alkottam benne.
Egy olyan kérdésem lenne, hogyha egy olyan wiert játszok aki mondjuk kyel pap, így megtagadja magától a vér ívást soha nem ivott még vért, akkor mien negatív módosítók sújtják?
Eredetileg ha nem szív vért akkor asztrálja minden vérszívás nélkül töltött nappal csökken az asztrálja egyel (Max 5 ponttal). Ezzel még nem is lenne gond, de ezek után nagy fájdalom uralkodik el rajta (Kábulat módosítóval végez mindent.) Ez már szerintem nagyon durva hátrány.
Saggaras Zenir: Ez van. Ha nem akarja a dolgot a pap, akkor rááll a lelkiismeretfurdalás általad választott foka mellett az állati vérre, ami ugyan nem táplálja (nincsennek a spec képességek) , visont arra elég, hogy a negatívumokat eltörölje. Na, hogy honnan szerez állati vért frissen az már egy más történet.
Új Tekercsek: Szerintem a rendszer gyenge pontja a szintlépés, egy tolvajból, aki nagyon könnyen lép szinteket, sokkal "olcsóbban" ki lehet hozni egy orvgyilkost, mint egy fejvadászból. Persze ez tápolás, de másfelõl nincs teljes egyensúly a karakteralkotásnál, az árnyaltabb képzettségrendszer viszont igazi felüdülés
Wier: Ez a vívódás végig fogja kísérni a karaktert, és ha ne adj Kyel huzamosabb ideig nincs állat a közelben, a kalandozótársak egyre inkább egy vérrel teli kehelyre fogják emlékeztetni a wiert.
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"