Haonwell városa

Szerző: **Alauron** » 2007.01.10. 22:53

(Alauron)

A követ természetesen ott van Morikkal, és Jeffetével a beszélgetés alatt, mivel Arbor már elment vadászni, és nem hajlott arra hogy együtt menjenek. Így szól hát a pároshoz.
- Igaz, mi való, hogy van ARbornak nem jó látása emberek felé. Ha csak ember valaki neki nem fehér az. De lássuk, mégis segít most is, csak kell neki sok unsz hozzá. Lecke neki, hm?...Nem kell, majd tán az éltje idõnek ad neki lecke, az csak lenne neki mégnagyobb düh, ha egy ember leckézné meg. Ami hatalom dolgát illeti neki...igaz nem biztos hogy hozá van méve, de talán nõ majd meg hozzá eléggé.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 11:22

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Ördög Marka
Résztvevõk: Maldar
__________________________________

Szita megugrott, látva a jelenetet. A fenti lány szilárdan állt, nem állt szándékában kíméletet mutatni sugarával. Maldar cselekedete jókor jött: kis híján a férfi combján felfutott a dolog, elég volt az, hogy lábszárát végigégette egy sávban. de milyen sávban! rettentõ mód megégette a férfit abban is. S csak azért nem folytatódott tovább, mert a lány tenyere elrántódott onnan, végig maldartól jobbkézre az avaron, a sziklafalon, s majdnem a lány felé fordult, de annak arcán rövid fintor szaladt végig, s lerázta magáról a további behatást. Még elszántabban irényította vissza a sugarat, de Szita sem várta meg, míg rostonsült csíkok lesznek testükön. maldart megragadta és az ösvényre rántotta, amirõl jöttek:
-Ki ez a szuka?! Honnan keveredett ide? Ha ez csak így fenn jár-kel, bármikor újra fölibénk kerülhet, s mi fedezék nélkül ki vagyunk neki szolgáltatva!
Ez igaznak tûnt. Maldar lépteket hallott a fenti avarban.A sugár megkóstolta kicsit a járat elejét, mély árkot hagyva maga után, de még a sziklafalak takarták õket. Ám ha az ösvény felé ér a némber, újra tálalva lesznek. A kiöblösödésben az avar lángra kezdett kapni.

//Maldar: -11 fp//

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 11:24

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Arbor
__________________________________

Másik állat gyanánt a tisztás merllett tovább haladva a bozótost balról kerülve egy kotorékot láthatott az elf. Rókakotoréknak tûnt.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 11:26

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Jeffete, Alauron
__________________________________

Morik vállat vont. Kész lett a sátor, már csak az élelem hiányzott, és Szitáék. Ám õk nem akartak megérkezni még. Morik sóhajtott, majd erõs szag csapta meg az orrát. Valami állíté. A tisztás északnyugati szélén egy barnamedve állt, a férfiak felé szagolgatva.

Szerző: **Anathor** » 2007.01.11. 17:49

(Maldar)

*Fájdalmasan felszisszent a égetéstõl. Szerencséjére nyertek pár szegmenset a cselekedetével, és Szita idõben el tudta rángatni onnan. Egy kicsit sántít még, de utána rááll a lábára rendesen, mégha fájdalmas is. A fájdalom, a harag, a düh kiül az arcára. Minál gyorsabban próbál haladni, és "biztonságos" távolságra érni.*
- Igazad van, ez így nem jó. Szét kell válnunk... A háta mögé kerülhetünk... A fenyõk megteszik egyelõre fedezéknek...
*Hagy egy kis idõt Szitának gondolkodásra és válaszra, amíg fogcsikorgatva felméri jobban a terepet.*

Szerző: **Schinter** » 2007.01.11. 19:17

Arbor Vitus

Róka kotorékot látva ismét meglágyult kissé a szive...Szegébny rokának kicsinyei is vannak...Végül ismét úgy dönt,hogy nemavatkozik be szerencsétlen rókák mindennapi életébe igy újabb zsákmány után kutat :roll:

Ha lehet,akkor idõsebb állaot ejt el,akinek már amugy sincs sok élete éveibõl. :roll:

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 21:00

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Arbor
__________________________________

A nap íve lejjeb szállt, idõsebb állat meg nem akarózott a férfi elé kerülni. Viszont végre embermentes közegben, csendben járhatott, bár az erdõ sosem csendes, megvan a maga lüktetése.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 21:03

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Ördög Marka
Résztvevõk: Maldar
__________________________________

-És utána? Átégeti az a pokoli fegyver!Mivel csinálja? És kicsoda csinálja?!-vette szaporán a levegõt a nõ, fejét kapkodta. Úgy érezte magát, mint egy sarokba szorított állat.
-Mi van, ha Patot már rég megsütötte?! nem, hallottuk volna, hogy üvölt...! A francba, nem értem én ezt az egészet!
A léptek elhaltak. Semmi nem moccant. A fák lombjai között zúgott a szél. Ez vajon jót jelent?

Szerző: **Anathor** » 2007.01.11. 21:46

(Maldar)

- Nyugi, ne pánikolj... Lesbõl támadunk, remélhetõleg meglepjük... A kezére célozz...
*Még mindig környezetét pásztázva, csöndesen kigombolja az ingét, hogyha esetleg dobótõreit használnia kell, kéznél legyenek. A szokatlan csendre felfigyel és meg is dermed. Majd mutatóujját a szájára téve jelzi Szitának, hogy maradjon csnedben.*

Szerző: **Alauron** » 2007.01.11. 23:03

(Alauron)

Elõrelép két lépést lassan a medve felé. Eszében sincs bántani ezt a fennséges állatot. Gyorsan számbaveszi a lehetõségeit, végül dönt.
<Ha félne, lehet elmenekülne, de lehet megtámadna, mert ez itt az õ földje, és akkor ellnfelet látna bennünk. Inkább saját ösztöneit kellene kihasználni. Lássuk csak, ha valamitõl undorodik, talán azt békénhagyja és elmegy...>
Halkan, de megfelelõ hangsúlyal ejti ki a betanult formula szavait, és bal kezével elemi erejû jeleket ró a levegõbe.

- Kielle umlachír zim'kante ná!

Alig telik néhány pillanatba az egész, s remélhetõleg a maci eloldalog.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2007.01.12. 0:06

(Jeffete)

*Morik beszédét hallgatva egyre jobban aprókat bólogat fejével. Nagyon is egyetért vele. Az utolsõ mondataira szemöldök felhúzva torpan meg, azonban Alauron elõbb szólal meg. Õt is végighallgatja szépen, a követre néz kicsit kérdõn amikor megszólal.*
- Nem volt neki elég lecke az, hogy majdnem meghalt? Azért el kellene gondolkodnia viselkedésén, hisz közösen megmentettük az életet. Ha nem is fogad el bennünket teljes egészében, még senkit sem kellene ennyire lekezelnie pusztán gõgbõl.
*Aztán észreveszi, hogy Morik felfigyelt valamire. A medvét meglátván egybõl a botjáért nyúl, de nem csinál semmit - hátha az állat békén hagyja õket. Alauron "mutatványát" elnézi érdeklõdve, majd a medvét figyeli mi is történik...*

Szerző: **Schinter** » 2007.01.12. 8:53

Arbor Vitus

Elgyönyörködik a természet csodás látványán majd lassan eldinudl vissza a táborfelé.Mivel nem nagyon talált élelmet igy koplalásra szorul este mindenki :roll:

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.12. 10:49

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Arbor
__________________________________

A békés sétafikálást a tábor felé egy lomhán futó barnamedve szakította félbe. Arborral szemben érkezett, és nem úgy tûnt, mint aki meg akar állni.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.12. 10:52

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Jeffete, Alauron
__________________________________

A maci visszaereszkedett négylábra, elfordyította fejét a kétlábúaktól és ahogy teste engedte, futni kezdett a bozótos irányába. Morik csalódottan nézett a félelfre:
-Meglett volna a vacsoránk a pökhendi elf nélkül. Várhatott volna egy kicsit. Eh, még azt is kinézem belõle, hogy fog magának egy szárnyast, sunyiban megsüti, megeszi, aztán visszajön, hogy óppardon, nem talált semmit. Egy elf, aki nem talál semmit! Ha nem akar, akkor nem is!

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.12. 10:57

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Ördög Marka
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

Maldar és Szita beszélgetést hallott meg a sziklafal tetején, de látni nem láttak senkit. Egy ingerült nõi hang és egy vidám, kötöszködõ férfihang volt az. Idegen nyelven beszéltek. Amikor befejezték, távolodó léptek zizegtek az avaron. Szita Maldarra nézett kérdõn:
-Ez most azt jelenti, ketten vannak, és a nõ itthagyott minket?

Ditte visszamászott Pathoz. A nõ még mindig ott ült abban az unalmas pózban. Nem akarta megvárni a végét, dárdája végével böködni kezdte a nõt, hogy ébredjen fel. Az ötödik, bordaközi piszkálódás megtette hatását: Pat összerándulva "felébredt". Dittét látta maga elõtt:
-Változott a helyzet. Arra megyünk, amerre õk vannak. Te lerendezed õket. Ha nem, majd én.

Haonwell városa

Ki van itt