Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________



A cica békésen szemléli a férfi fegyverpróbálgatásait, gyakorlatozását, mintha már megszokta volna. Az állat odakinn ment a hívásra, dorombolni kezdett, körbehízelegte a férfit.

Mivel a tinta és toll ott várta a férit a papíros társaságában, semmi akadálya nem volt a levél megírásának. A férfi kiáltására egy megszeppent szolgálólány állított be, de nem értett shadonin kívül más nyelven, de csak befutott a fordító segítség: Messala társalkodónõje. A nõ azonnal legyezõt bontott és arca elé rejtette, mikor meglátta, ki a hívás forrása.
-Te szent angyal! maga még itt van? Ah! Elég ha azt írja arra a levélre, hogy Ber-Tanneda városa, Wassath Udvarház. Hm, hogy fizeti majd ki ezt? Méghogy a donna majd minden luxust fizet! Bah! Azért ennek a vagyonnak is van vége! Két arany! Oh, szent Lucrecius vinné el magát!-kapta ki a kész, lepecsételt levelet a férfi kezébõl az alacsony, fekete hajú loknis nõ, s már távozott is.

este hasa megint felkeltette. Hiába no, ha van mit enni, mrét is ne enne? Kelés közben férfikiabálást hallott, amibõl a sértõdöttség zöngéi olvadtak ki, majd messala ironikus kacaját. Csizmacsattogás a kövezeten, majd az udvaron rá nem sokkal elment egy lovaskocsi. Aztán nyílt az ajtó, és messala lépett be.
-Ah, mára elegem van a férfiak gõgjébõl. átaludta Sergio kipenderítését. de olyan szépen aludt...! És elbírtam vele magam is.
Mielõtt a nõ bezárta a szoba ajtaját, beszökött a pamacsos fülû macska, felugrott a takaróra és megtalálta Castort. Megint dorombolni kezdett.
-Mm, Sol kedveli magát. Vigyázat, összetöri a szívét!-mosolygott a nõ, majd hátat fordított a férfinak. A maga ruhásládáinak tettejére tette fülbevalóit, nyakláncát. Ruhája hátul már meg volt bontva a fûzõknél, így hamar kibújt belõlük. Egy fehér alsóruhában kezdett el járkálni a szobában. Közben maga dobott fát a kandallóba, és nem hívott szolgát, maga is gyújtott be. Elégedetten szemlélte a fel-fel lobbanó lángocskákat. Kellettek is, hideg volt a szobában. Az alóruhán átszûrõdötta fény, Messala pedig nyújtózott.
-Gondot okoz, ha ma este itt vacsoráznék a szobában? Lusta vagyok elmenni az étkezõig. Angela már alszik.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Estére a városban leszünk. Vigyázzon a holmijára, dugig van zsebesekkel.

A reggeli után egyenlítette a számlát Mimi, majd vígan ült lóra, hogy újabb távot tehessenek meg a kikötõig.
Homokon gyökeret vert hosszú tûlevelû fenyvesbe szaladt az útjuk, kis tanyák szakították meg a néptelenséget. A fene se gondolná, hogy estére egy nyüzsgõ kikötõvárosban lehet! Az egyik útszakaszon váratlanul idegesség szállt a lovakba. Mimi értetlenül nézett szanaszét, ment tovább. Majd lova megugrott, felágaskodott. A nõ egy meglepett kiáltás után a földre esett, feje koppant, kiterült mint egy rongybaba, Vincent lova is fújtatott, fülét csapta, hátrált, de ilyet nem tett. Egy farkas osont át az úton.

[Saggaras Zenir]

*A felszólitásra Vincent biztonságisabb helyre tömködi az erszényét*

*Amikor a farkas át oson az uton Mimi elé lépteti a lovát, hogy hagyjon idõt a nõnek, hogy felmásszona lovára, ha nagyon megvadul akkor megprobálja megnyugtatni elõbb.*, ha a farkas feléjük fordulna elõhuzná másfélkezes kardját.*


-Na mi lesz ordas

*És közben körbe néz hogy csak egy van-e belõle.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, úton
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


Mimi lova elvágtatott vissszafelé, a nõ eszméletlenül feküdt a földön. Több farkas nem mutatkozott, s bár élénken figyelt Vincent lova, nem csapott patáliát.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Leugrik a lorol karddal a kezében meg fogja a kötõféket és oda térdel Mimihez, majd szolongatja, ah nem ébred finomamn rázogatni kezdi.*

-Mimi ébredjen, Mimi, kelljen fel!

*Ha felébred akkor:*

-Egy farkas volt itt és a lova megbokorosodottm és elszaladt? mit gondol utol érjük még?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, úton
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


Mimi a rázásra magához tért, de tekintete zavaros volt. Szédült, csak felkönyökölni tudott. Ismeretlen nyelven hadovált valamit, hunyorgott a férfira. Láthatóan nem ismerte fel õt.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Mimi én vagyok az Vincent nem usmer meg, Mimi , Mimi.

*eléégé elcsodálkozott az arca és segít felállni Miminek.*

[Castor de Vinter]

Castor vigyorogva halgatta végig a társalkodónõ sirámait. Majd feltette a kezét és kérlelni kezdte:

- Jól van már, asszony jól van már, ne pöröljön már úgy! A sok bosszúság árt a szépségnek. Csak vigye el kérem azt a levelet, messalah úrnõnél meg majd én elviszem a balhét.

<Kizártnak tartom hogy az összes kiadását átnyálazza Á-tól Z-ig minden egyes szarságot megszámolva.>

Miután felébredt gyomra korgására, zajt hallot az udvarról. Az ablakhoz lépett és kikémlelt mi történik.

//Majd írd már le nekem ezt a bizonyos Segiot.//

-Jó estét asszonyom. Igen, tudom még volt szerencsém megpillantani az urat -vagy legalábbis az öltözékét, melõtt a hintajába szállt volna.

-vállat vont- Ön tudja. (A levélrõl mélyen kussol.)...szevasz Pamacs!-derült fel a férfi arca. Nem értette miért kedvelte meg olyan hamar ezt a kis jószágot, általában a nagytestû vadászkutyákat szerette tartás céljából. Talán jólesett neki, hogy talált egy lényt aki fenntartás nélkül azonnal elfogadta és nem érdekli hogy néz ki.
-Vicces kis macsek. -mondta a donnának. Föleg a füle tetszik. Tudja nálunk otthon nem látni ilyet.-lehajolt megcirógatta az állatot az álla alatt.

Felpillantva mikor észrevette hogy a donna épen levetkõzni készül, hirtelen nagyon érdekesnek találta a plafon repedéseit.
De nem engedte, hogy a nõ a tûzrakással piszmogjon.
-Hagyja csak. majd én. Különben is szeretek a tûzzel bíbelõdni.-
Mint gyakorlott erdõjáró és kovács kb fél perc alatt profi kis tüzecskét remekelt a kandallóba és kedvtelve nézte a lángok pattogását. Miközben a piszkavassal a lángok között kotozott, a válla fölött hátraszólt.

- ha nem gond asszonyom, holnap bemennék a városba, mert a páncélt a kovácsnál a méretemre kell igazíttatni. Egyébirán találtam megfelelõ felszerelést, és a pallos amit találtam igazán gondos mesterre vall. Mondja csak signoria ki az a Murtago Tolli? Ez van a pallosba veretve. Jó lenne felkeresni. Hátha árul egyebet is.

//A signoria kérdésére válaszolva//

-Már hogy okozna gondot asszonyom? Persze! Mindegy nekem csak étel legyen!

Jóízûen teleeszi magát. Ha a cica kunyizik tõle, szívesen vet neki egy-két falatot. (Valószínûleg már az elsõ harapást is kinézné a szájából.)

Az vacsora végeztével Castor remekül érzi magát. A gyomra tele, kipihent, a szobában vígan pattog a tûz,igazán úri társaságban van, jaj, Istenem már csak valami jófajta szivar kellene!
Ha lát a szobában dohányárut megkérdezi a donnát nem zavarja-e a füst és hogy vehet-e.

A nyitott ablakhoz ül és kipöfékel a nyári éjszakába. A raktárból szermányolt fenõkõvel közben a pallost élezi. Igyekszik halkan és finoman csinálni, hogy ne zavarja a donnát. Ha úgy ítéli meg már elég jó, vagy a donnát idegesíti, abbahagyja, leteríti a pokrócát a donna ajtaja elé, -a medvebõrrel együtt, (eszébe nem jut hogy a donna ágyába bujjon) a földre, végigvágja magát rajta, a pallost maga mellé veszi akár a szeretõt, és fenemõd elégedetten vigyorog ki a fejébõl.
<Jaj hát itt van az én kis kincsem, a palloskám!>

[Alauron]

(Hanas)

Tervét gyorsan elveti, mikor Trixi gyorsabbnak bizonyul, de hogy épp a donna fogja majd sarokfa szorítani a fickót arra õ sem gojndolt. Feladatát igyekszik teljesíteni, tehát benyomul a szobába, és rátámad a férfira, igyekszik ártalmatlanná tenni azt, fegyverforgató kezére támadva.

//A harc az ellenfél elfogásáért megy. (a módosítók ezért vannak)
Kezdeményezés dobással, és módosítókkal (-5) együtt: 34
Támadás dobásal, és módosítókkal (-5) együtt: 151
Ha visszatámadna akkor a védõm így 15-tel kevesebb lesz mint volt szablyával harcolok.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________



Hanas, mint egy dúvad, úgy nyomakodott ki Trixi mellõl, amikor látta, cselekvésre kínálkozik alkalom. A donna nagy erõvel fékezte magát, ütés helyett felrúgta a fickót-ágyékon, aki nemcsak felszisszent, de hátra is esett. Innetõl kezdve akár puszta kézzel is elintézhette, összeszorított szemmel tapogatott a férfi, de immár az övén. A hasára fordult. Somuris is, Hanas is lefoghatta kedve szerint, a vékony férfi nem kezdett ellenkezni, elernyedtek tagjai, csak fújtatva lélegzett. trixi hunyorogtt a férfira, majd a donnához lépett:
-Le a kalappal a helytállása mellett, de innentõl ez a mi dolgunk!
-Madlaena! Azt hittem, megbeszéltük, hogy soha többet nem...!-állt az ajtóban a don.-Követelem, hogy fedjék fel, mi folyik itt!
-Merénylõt fogtunk. Az ön felesége vakmerõen ellenállt.
-Nem csodálkozom a vakmerõségén.
A donna lesütötte a szemeit, és háta mögé rejtette a buzogányt, mint rossz gyerek az elcsent holmit.
-A vér nem válik vízzé, kedvesem, óh, a ruhája is!-sóhajtott az r, idegessége azért még ott rángatózott az arcán. Rapírját helyre tolta. Majd a donna a hasához kapott. Nyelt egyet ls kibökte:
-Elment a magzatvizem!

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, úton
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Segítséggel, felállt, de szédelgett, mint a rosszul lecsapott légy. Támogatás nélkül képtelen vot megállni, egyenesen járni. Hát még akkor lóra szállni...Nehezen ismerte csak fel Vincentet:
-Hol...a...lovam? Nekem el kell jutnom a városba...!Ó, szétmegy a fejem...! Minden imbolyog!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________



A férfi egy lakkal lekent, sötét kocsit látott odalenn négy lóval. Utasa sétõdött arcú férfi, aki olyan gyorsan ment a kocsihoz, hogy az inas szinte futott utána a fáklyával. Huszas éveinek elején járó, kreol bõrû fiatalember volt Sergio, oldaláról le nem szakadt volna a rapír, ruhája sötét, elegáns darab volt, bár ami elegáns egy helyinek, az piperkõc egy dwoonnak. fekete haját tarkónál összefogta,arcán egy szál szõr nem nõtt -bajszot sem hagyott. Ahogy saját inasa kinyitotta neki a kocsiajtót, és le a kis lépcsõt, már be is szökkent, kiáltott valamit, amire lépcsõ fel, ajtó be, kocsis ostorpattint, és ki is zörögtek az udvarról.

A donna kuncogott:
-Látta õt? Tudom, fiatal hozzám. De ennek is meg voltak a maga elõnyei. Az elválásunk szükségszerû volt. Ah, majd lesz valahogy!


A nõ témát váltott a macska szóbakerülése kapóra jött:
-Õ Sol. Azt jelenti, Nap. Tariq hozta nekem két éve, amikor hazalátogatott. Tudta jól, hogy korábbi kedvencemet egy hónapja csapta el egy kocsi, hát hozott helyette egy karakált a sivatagból. Merthogy az olyan, mint egy cica, igaz, vadabb, de szerethetõ. És milyen igaza van! Sol az én kis barátném. Õ az udvar második úrnõje. Hasznos jószág. Egerész, galambász, kutyát nem tûr meg a portán. Még egy vadászebnek is nekimegy! Sergio már Solra is orrolt. Pont az õ kutyájával történt az ominózus eset. Én könnyesre kacagtam magam, de a szeretõm...hm, volt szeretõm nem.
A donna nem erõsködött, amikor kivették kezébõl a kandallómegrakást. Így legalább hozathatta a vacsorát. Fõkötõben maga Marja hozta, aki megint nem hagyta szó nélkül castor ottlétét.
-Úrnõm, én nem tudnék egy helyiségben ezzel a férfival megmaradni! Nem bízom benne! Még a végén leteperi önt! Gályán volt! Durva férfiak között! Megvadul az ilyen, ha szép nõt lát!-Marja közös nyelven beszélt, úgy tûnt, szándékosan, hogy Castor is értse. A donna letette a tálcát az ágyra, s somolyogva hallgatta a nõt.
-Marja, úgy beszélsz, mint aki maga szeretné, hogy végre leteperje õt egy igazi férfi. Ismersz engem, akkor mért féltesz? Az urat köti a maga becsületkódexe, s nagyobb dolog azt megszegnie, minthogy hallgasson az õsibb felére. Vagy jobb szeretnéd, ha itt hagynálak titeket kettesben? Ah, csalatkoznál: az úr még nem pihente ki magét eléggé, hogy jól ellássa a bajod!
Marja hápogott, felháborodott, kezével legyezte magát, és sürgõsen távozott.
-Oda se neki. Bigott nõ egy kicsit, de engem szórakoztat. Város, kovács? Jó, úgy is szerettem volna kinézni kicsit a forgatagba. és magam is fegyverrajongó vagyok, csak a finomabb, kisebb, nõiesebb darabok izgatnak, nem az olyan hatalmas kardok, mint önt. Látom, hogy néz a pallosára. Mintha az arája lenne. Murtago mester hazánk fõvárosában, Shadonban munkálkodik. Bajos lesz elmennie oda. De talán a fegyverkovácsok utcájában talál helyet, ahol árulják a keze munkáját.
A vacsora sült hal, vagy három fajta, szépen tálcára kiterítve. A donna valami mártást is evett hozzá, a végén gyümölcsöt is-tél elején drága mulatság!- az egyszerûbb étkekhez szokott Castornak a hal mellé nem akadt cipó, csak valami kis, fehér szemû köretféle, kukoricaszemmel összekeverve. Vacsora végeztével a donna az ajtó elé a folyosóra tette az összepusztított tálcát, Sol is kikunyizta magát rendesen. Dohányárut nem tartott a donna.

//Castor az ajtó külsõ vagy belsõ oldalára feküdt? Azaz a szobában maradt, vagy a folyosóra feküdt ki?
Leírásképp hozzátenném, hogy a donna birtoka nem birtok, hanem udvarház a belvárosban. Nem tartozik hozzá sem park, sem más egyéb zöld terület. Mindkét oldalról a szomszédok udvarházai határolják. Az udvara minden oldalról a saját épületekkel határolt. //

[Castor de Vinter]

Mikor a donna közölte Castorral, hogy szerinte túl öreg a szeretõjéhez, a férfi hirtelen beszélni kezdett:

- Ugyan már signore, alaposan lebecsüli a külsejét! Szerintem nagyon korán szülte Angelát, hány éves is ön most tulajdonképpen 24, 25? Még nálam is fiatalabb! (látszik, hogy a férfi teljesen komolyan gondolja amit, mond, nem üres bóknak szánta.) Hiszen csak a fiatalság adománya ez a hamvas bõr, a nemes arc és ez a...(a szájába harapott, mikor rájött a társalgás kezd kissé flörtölés jelleget ölteni, de gondolatban befejezte a mondatot.
<..csak a fiatalság adománya lehet ez az esszméletlen feszes segg és és ez a két meredezõ bimbó!>
-Azt hiszem inkább megrakom a tüzet.


Kissé elcsodálkozott a macska nevén, de nem állt neki hõbörögni, hogy meggyalázták Ranil szentséges fejét, hogy egy oktondi állatnak adták a nevét. Idegen népek, más szokások. Neki már akkor is csak Pamacs marad.


Mikor a donna társalkodónõje bejött és ismét Castor -az utóbbi idõben kissé ritkára sikeredett- nemi életére terelõdött a szó, kissé elárvulva nézett egyik nõrõl a másikra, miközben a feje felett a szexszuális potenciáját firtatták. Magának az igazat megvallva, a fizikai kimerültésg csökkenésével egyre jobban csorgott a nyála, mikor az ûrnõ hálóköntösében elõtte grasszált. Titokban egyre gyakrabban felejtette a szemét Messala fenekén, combján, arcán, mikor éppen el tudott lopni egy-egy pillanatot, mikor az úrnõ másfele figyelt. De keményen tartotta magát, és megpróbálta a pallosa prütykölésével elterelni a gondolatait, noha legszívesebben a donnával tette volna ugyanezt.
A frusztráció netovábbja az volt mikor az úrnõ a becsületére hivatkozott.
Itt van ez a párductestû vörös démon, egy szál semmiben, akivel egy szobában kell töltenie az éjszakát, és a becsületszavát kérik, hogy jó fiú lesz!!! Szeretett volna kiugrani az ablakon, hogy a lóitatóba vesse magát, hátha kicsit lehûlne.
Az igazi pokol a vacsora volt. Castor gúvadt szemekkel bámult minden egyes szem epret, minden gerezd barackot, amit az úrnõ az ajkaihoz emelt. Ahhoz a szép ívû vastag ajkakhoz... Különösen akkor feledkezett bele a dekoltázsába, mikor egy csepp baracklé oda esett, és a donna keblén végigfolyt. Szeretett vona meghalni, hogy barack lehessen. Valami szükölõ sóhaj szakadt ki belõle, mint az orruk elõtt kolbászt látó kutyákéból.

Ha a donnának feltõnik kissé rendhagyó viselkedése, és kérdõre vonja magára erõlteti a közönyösség álarcát és a katonai szabályzatra, me g õsei becsületére hivatkozik, bár fejében a legvadabb pornómozi képeit pergeti, aminek õ és a donna a fõszereplõi.


Mivel a donna utasítása egyértelmû volt, az ajtón belülre teríti a medvebõrt, és a takarót és oda fekszik.

Szerkesztette: 2007 01 12, 14:40 Szitakötõ

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


A donna csendesen mosolygott, fõleg, amikor elharapta a dícsérõ lendületet a férfi. Külsejét esze ágában sem volt valami vastagabb köntössel eltakarni, otthonosan mozgott, hisz othon is volt, de ezzel nem könnyítette meg a férfinak a szolgálatot. kítûnõen állta a vacsora közbeni tekintet-ostrromokat is, nem játszott rá sem domborításal, sem mozdulatokkal. Természetes volt, nem ment át szajhába, de ha át is ment volna, Ranil fiának már így is sok volt . persze azért egy fajta képpen szót ejtett az esetrõl:
-És én még elõzékenyen azt gondoltam, várunk azzal a leánnyal keveset, hogy pihenhessen. Ön minden egyes órás alvással egyre frissebb lesz. Minden tekintetben.

A kandalló adta az egyedüli fényforrást a szobában. A donna szépen betakarózott. Castor szemére nem jött álom, pedig elkélt volna. Véget vethetett volna az érzékek örvényének, és annak az agyjártatásnak, hogy tõle pár lépésnyire egy magányos nõ fekszik az ágyban, társ nélkül, egy vékony hálóingben. A folyosóról sem jött már lépések zaja, az udvaron valaki sorra ajtókat zárt, a kulcscsörgés és a meg-meg állás erre utalt, de aztán ez is elhalt. Pamacs kikéreckedett már akkor, amikor a nõ a tálcát kirakta. Neki most kezdõdik a vadászidõszak
A donna váratlanul megszólalt:
-Ilyen sem volt már rég: egyedül alszom az ágyamban.

[Castor de Vinter]

Miután minden elcsendesedett, és Castor a pattogó tüzet és az ablaktáblát ostromló tél eleji szelet hallgatta, eszébe jutott a távoli észak. Most sikerült pillanatnyi békét találjon ösztönénje elõl: <Vajon mit csinálnak most otthon? Béke van vagy háború? Vajon a friss lovagokat felavatták már? Erik bátyám megkapta vajon a levelem? Él még és jó egészségnek örvend a családom? Vajon az unokahúgaim férjhez mentek már? Gondját viseli valaki a szüleim sírjának?> Bár viszonylag jól tudott uralkodni érzelmein, de most hogy kikerült a gályáról, és egy kis nyugalma volt egyszerre keserû honvágy tört rá. Hirtelen bánni kezdte, hogy eldta három évre a "fenekét" és nem mehet haza. Kedvetlen, rezignált lett.
Csendes merengésben érte a donna kijelentése. Mivel nem kérdezett tõle semmit, hallgatott pár másodpercig majd csendesen mondta.

(Honvágya volt, kielégületlen és még a kaját is kevésnek és szarnak találta.)

- Emlékszik asszonyom, mikor a lánya elõtt verekedtünk Tarikkal, ön levert mindkettõnket és egy másodpercre egymásra villant a tekintetünk?

//Megvárja a választ//

(Állati szar hangulatban volt, és azt akarta, hogy a donnának se legyen jobb kedve)
- Nos egy pillanatra megmutatta nekem milyen is a maga igazi arca. Ön igazi fejedelem, uralkodásra született. A lányát leszámítva magának nincs szüksége másra magán kívûl. Szeretõje lesz majd ezer is, de igazi társa egy sem. Elismerem, erõsebb, legyõzött. Nincs kétségem affelõl, hogy talál magában elég erõt és elszántságot problémája leküzdéséhez....PARANCSNOK.-bökte hozzá komoran.

Igazából végig sem gondolta milyen hatást fog kiváltani a donnából súlyos szavai és jelen hangulatában nem is érdekelte. Pusztán annyit várt tõle, hogy felhúzza az orrát és végre békén hagyja.