Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Nyugodtan sétafikál vissazfelé mikor meghallja a döngõ lépteket.
<Na ne jön Roniya má megint?Ááá nem lehet ezek a léptek kicsit enhezebbek annál mint semhogy ö legyen az...hacsak meg nem nött hirtelen >
Amikor meglátja a medvét hirtelen elsápad.Ne mszokás a medvéknek elfek felé robogni ekkora sebességgel....Elsõ reakciója,hogy mentse az életét és mi sem könyebb mint a hatalomhoz folyamodjon...

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Jeffete, Alauron, Arbor
__________________________________

A medve megtorpant. Idegesen szaglászott, majd megfordult, és elkezdett arra futni, amerrõl jött...Így Morik kívánsága részben teljesül: a maci megint látókörbe került. Fel is csillant a szeme:
-Megbolondítottad az állatot, félelf? Le is lõnéd nekünk?

[Anathor]

(Maldar)

- Talán...
<...kezd egyre kellemetlenebbre fordulni a helyzet...>
*Eltöpreng valamin, majd kellemetlen döntést hoz.*
- Vissza kell mennünk a többiekhez, szükség lesz a segítségükre. Ki tudja hányan vannak még... Vagy megkockáztatjuk ketten, hogy visszamegyünk a sziklához... Pathoz...

[Schinter]

Arbor Vitus


Félre ugorva a maic utjából örömmel nyugtázza magában,hogy a macinak már nem áll szándékába átgázolni rajt.Feláll a földrõl,kicsit leporolja magát majd felcsillan vmi a fejébe.->Ez a maci a tábor felõl jött és most visszafelé fut MEgszaporázza lépteit,hogy a táborhoz siessen.Kiváncsian várja,hogy a magával annyira elégedett pap és Morik mit tesz egy macival,bár nem lenne jó ha õk lennének a fõfogás... Mondjuk ez is nézõpont kérdése Ugyan akkor jól tudja,hogy a maci valószinûleg az utolsó napfelkeltét látta meg reggel ha nem lustizott délig...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Enyhén mérgesen tekint Dittere amikor kizökkentette meditációjából. Azonban nem szólt, gondolta letelt az idõ amit kért. Szavaira azonban elkerekedett a szeme.*
- Hogy hogyan? A lerendezést hogy érted? Szóban elzavarni vagy esetleg .... - *még jobban elkerekedett a szeme, és látszott: a ki nem mondott lehetõség igencsak távol áll tõlle.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Ördög Marka
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

-Ha a lába bírja, dehogy inalok el teli gatyával! Irány vissza!-nézett Szita Maldarra. Aztán kilépett a fenyõk védelmébõl. Nem csapott le rá sugár. Fellélegzett. A réshez szaladt.
Patnak Ditte a fejét rázta:
-Nem megölni. Azt én már megpróbáltam. De meggondoltam magam. Nem tudhatják meg ki vagyok. Hozzám se érhetnek. Nem beszélek velük. Ne zaklassanak, és akkor bajuk sem esik. A városba el kell menni. Akár velük, akár nélkülük.
Igen elutasí volt Pat társaival szemben a lány, de legalább sem mászni nem kellett, sem ölni. Bár az utalás, hogy megpróbálta, torokszorító tény volt. Ám ha a nõ a réshez futott, megláthatta a végén Szitát is átkémlelni, és maldart is, tehét Ditte nem járt sikerrel. Még jó...

[Alauron]

(Alauron)

Integet, és a fejét rázza.
- Nem, nem. Egy medve, nagyon nagy, nem eheti meg mindet néhány ember...kárbavész, pazarlás, akkor inkább megy el. Ma egyik se eszik a másik húsát. Arbor biztos hoz majd valami ami nem túl nagy. Megsértõdne ha nem várva rá, csinálnánk medve vacsorát.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Ditte szavaira felpattan. Tûz lángol szemeiben, a harag tüze. Ép öklét összeszorítja, és úgy áll elõtte. A gondolat, hogy bántotta õket megrémísztette és felbõszítette egyszerre.*
- Hogyan?!?! Mi az hogy megpróbáltad? Miért? Idejöttek és bántani akartak volna? Hol vannak? Mit tettél velük? - *arcára immár aggodalom ült ki, hangja is azzal telítõdött meg.* - És ki a fene vagy te, hogy nem állhat bárki veled szóba? Mivel kevesebbek õk mint én? Azért mert nem Ranil hívõk? És? Attól még a lelkük nemes és tiszta - tisztább mint az enyém. Arghhhhh..... - *pár szegmens múlva kicsit higgadtabban, de csak kicsit * - Nélkülük megyünk. Beszélek velük, és indulhatunk utána. Csak ne avatkozz bele, sehogyan sem. Kérlek. - *majd elindult a hasadékhoz vissza igencsak sietõs léptekkel. A szakadék túloldalán amikor Szitát meglátta kõ esett le a szívérõl, nagy kõ. A hasadékba úgy indul be, hogy a jobb keze hátul marad, s a táskáját a pántnál fogva húzza magával. Átküszködi magát a szûk résen lassan, óvatosan, rogyasztott lábakkal. Még mielõtt teljesen átérne hozzájuk szól.*
- Ne essetek nekem, ne kérdezzetek semmit - Elõször én.... Kérnék tõlletek valamit. - *átért és szembe fordult velük.* - Látjátok, jól vagyok, élek, virulok.... Megkérnélek benneteket arra, hogy forduljatok vissza, s a többieknek mondjátok azt, hogy nem találtatok. Végezzétek el a feladatotokat amit elvállaltatok - én is végzem a sajátomat. Mivel nem vagyok már tagja a csapatnak, így nem vagyok köteles veletek menni. - *hangjában az elõbbi feszültség már nem mutatkozott meg, kérés volt helyette. Szemei is kérlelõen tekintettek beszéde alatt hol Szitára, hol Maldarra.*

[Anathor]

(Maldar)

*Elmosolyodik Szita szavaira, és remélte, hogy ezt fogja mondani. Követi a nõt szót nélkül. Amint meglátja Patot, egyszerre nyugodik meg és tölti el a harag. Végighallgatja, majd elkeseredetten megszólal:*
- Hogy kérhetsz ilyet? Te is tudod, hogy ez így nem fair...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Hogy hogy kérhetek ilyet? Nincs más választásom. És nektek sincs választásotok, ha élni akartok. Vagy eleget tesztek kérésemnek, még akkor is ha nem fair - *ismételte a szót Maldarra nézve kicsit furcsán, és azt sem tudva mit jelent* - vagy erõszakhoz folyamodnak olyanok, akik irántatok nem éreznek szeretetet - nem úgy mint én - de még szimpátiát sem és ha kell rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg benneteket. És én ezt nem akarom végignézni. Tík itt idegenek vagytok, betolakodóként kezelnek benneteket. Kérlek titeket: Menjetek és ne szóljatok róllam és beszélgetésünkrõl senkinek, a saját érdeketekben, mert sosem lehet tudni, hogy ki hallja... - *szeme könyörgõ volt, arcán is hasonló érzelmek szánkáztak - de mindvégig komolyan mondott mindent. Hol Szitára, hol Maldarra nézett, s látszott rajta komolyan aggódik életükért.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Ördög Marka
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

-Megpróbáltam, mert õnekik még csak itt sem szabadna lenniük. Nekem fenyegetés az, kit nem hívnak, de idejön.Akár áruló, bérenc kutyák is lehetnek És ha nem tudod ki vagyok, én nem mondom meg neked. Rossz felé nyúlsz, nem hitük az, ami miatt mondtam amit mondtam.

Amíg Pat beszélt a résen túliakkal, Ditte a falnak vetette hátát és mereven nézett elõre, majd lassan megint álmatagon. majd maga elé kezdett beszélni,halkan, dwoonul, mintha lenne ott valaki:
-Nem tartom jó ötletnek. Tudom, de akkor sem.Eddig is boldogultam, most már itt van a félember is. Mm, ez nekem nem elég.

Szita feszülten hallgatta Maldar és Pat beszédét.
-Nem teszek eleget a kérésednek. Morik, az a fafej, azt mondta, a városba vissza kell velünk jönnöd, s csak aztán mehetsz arra, amerre akarsz. Õ a vezetõm, így engedelmességgel tartozom neki, ha kell, visszacipellek, felpeckelt szájjal is! kik vannak ott veled? Az a nõ meg az a férfi? Hallottuk õket! Majdnem szétégetett minket fénnyel! Zsarol téged?!

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Jeffete, Alauron, Arbor
__________________________________


-Túl nagy? Ilyen miatt nem hátrálhatunk meg! Méghogy az elfentyû lelkébe taposunk? Szerinted érdekel?-végignézett magán, milyen fegyvere van majd szigonyát vigyorogva megmarkolva üvöltve a medve felé indult, rohamozva. Arbor látta is, hallotta is ezt a támadjuk meg a macit mint állat-jelenetet.

[Anathor]

//õõõ sorry a fair miatt, utólag jöttem rá, hogy nem odaillõ... ezek a fránya megszokások... //

(Maldar)

*Enyhén megrázza a fejét.*
- Igenis van választásod! Ahogy mindenkinek...
*Elhallgat. Csak bámulja a nõt, egyenesen a szemébe néz.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Látván, hogy a medve elmegy visszaereszti a botját kezébõl. Morikkal egyetért amikor Arborról és a vacsoraszerzésrõl beszél. Majd látván, hogy a medve visszafele fut. Morik cselekedetét figyelve, bottal a kezében utánaindul. Közel érvén az állathoz rámutat, majd a botját fordítja felé és hangos idegen csengésû szavak hadják el a száját, miközben botjából enyhe sárgás fény kezd áradni.*
- Náin easterling avartindomeien!

[Yvett de Crei]

//kivetted a fair-t így most meg már az én reagomnak nincs értelme de én akkor sem módolom most már - kivéve, ha a KM rámparancsol //

(Patricia)

- Miért nem tudjátok megérteni azt, amit beszélek? Itt maradok, és nem, nem zsarol, vagy kényszerít senki és semmi. Ez a saját döntésem az életem felett.
Nem tudom megmagyarázni nektek. Ha elintéztem a dolgaimat amiért maradnom kell, akkor én is visszatérek a városba és megkeresem Morikot és Trekk'jét, utána benneteket ha még ott lesztek.
*Maldarnak belenéz a szemébe, kár volt, de már megtette. A talaj amin biztosan állt valamennyire, megroggyant a lába alatt. Hangja megtört és lemondóvá vált, nehézzé és fájdalmassá.*
- Igazad van, van - volt - választásom. Ha emlékszel az elmúlt napok történéseire akkor tudhatod hogy mi zajlik le bennem. Hogy kettészakadok, hogy ..... mert.... - *nagyot nyelt* - Õszintén Maldar, te sem döntöttél volna helyemben másképp... Elkötelezett híve vagy a hercegnek és szereted ezt az országot. Nem engednéd, hogy baj történjen. Nem adnád fel mindezt a boldogságért, mert tudnád, úgy sohasem lénnél az hogyha a tétlenséged miatt több száz társadnak baja esne.... és azért mert önzõ voltál. Benneteket.... Téged megtudlak keresni, ha végeztem.... és akár mennyire is szeretlek, ne várd el tõllem, hogy hátat fordítsak a hazámnak! - *szeme könyörgõ volt, és ismét benne lángolt a két tûz ami égette belülrõl. Tekintetét kiszakította a férfiéból és Szitára nézett.* - Te tudod, hogy nem lehet más utam. Kérlek benneteket menjetek, itt nem vagy biztonságban, és Maldar sem. Nem bánom, mondjátok meg Moriknak, hogy láttatok a hasadékon keresztül, de nem tértem vissza és nem tudtatok utánam jönni. Elszöktem. De menjetek el most...
*Szemébõl mindene kiolvasható volt, nem takargatta: a szeretete, a kétsége, a reménytelensége, a fájdalma, a rettegése, a féltése.*
<Óh Szita! Remélem megérted miért nem vagy itt biztonságban, remélem érted ezt a kis célzást.... csak jusson eszedbe. Sem téged, sem õt nem akarom halottként látni.... könyörgöm menjetek.... >