Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


A nõ emlékezett, kurta igennel felelt. Végighallgatva castort felült az ágyban:
-Önnek katonai elvonási tünetei vannak: nem a seregben van. Nem vagyok a parancsnoka, fogja már fel!-sóhajtott.-Tudom, könnyebb lenne, ha gyorsan acélruhát húznék magamra, konytba tenném a hajam, vagy kefére nyíratnám valamelyik borbéllyal, sõt, talán egy ferdén összeforrt orr még szebbé tenné ábrázatom az eszményképének, de ki kell hogy ábrándítsam: maradok szép ruhákban, csinosan, és nem leszek nõimádó a maga kedvéért. Oh, és egy aprócska megjegyzés: legyen takarékos szavaival. Gondolja végig amit mond, mielõtt kijön a szájából. Aranyat érhet a megfontoltság. Nem csak a seregben ám, hanem azon kívül is. Ah, mért van az, hogyha a férfiak nem kapnak meg valamit, durcásak lesznek? A mérjük össze erõnket mindenkivel bolondériáról jobb, ha nem is szólok. És még a nõk bonyolutak! Mesebeszéd!-feküdt vissza.
-Ha nem tud nõként kezelni és elfogadni, önnek komoly gondja van nemcsak a fejében, hanem másutt is. Méghogy csak a börtönben ferdülhetnek el a vágyak! Nem kell ahhoz oda menni...-motyogta.

[Jomadar]

(Somuris)

- Ó, izé, van a hajón bábaasszony? Trixi tudod mit kell tenni ilyenkor? Ez most fontosabb a gyilkosunknál, de én és Hanas szerintem azzal tesz a legtöbbet, ha nincs útban a szüléskor és kiszed a fogolyból amit lehet.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________

-Nenenem nem nem! Csak azért mert nõ vagyok, mitõl kéne hozzá jobban értenem? Sosem szültem, szülést sem láttam, kisbabát sem fogtam még a kezemben! Majd te énekelsz neki valamit, az többet segít, mint én...! Én rosszul leszek, ha végig kell néznem! Inkább vallatok!-ragadta meg sebtiben a letepert férfit Trixi, és ki akarta vonszolni.-Keressétek meg Tiát,ha nõhöz ragaszkodsz!
-Döntsék már el...! (donna)
-Megkérdezem a tiszteket a bábáról!-rohant el a don

[Castor de Vinter]

Castor nyögve feltápászkodott, leült a tûzhöz és megkaparta.

-Elnézést. Megbántottam tudom. Bunkó voltam.

Szerette volna szétveni a saját fejét a falon.

<Nekem tényleg agyamra ment a gálya! Itt fekszik ez a tünemény én meg ilyen szarságokat vágok a fejéhez!>

Egy nagy nyögéssel kezdte mondandóját, a tûzhöz fordulva mert számára meglehetõsen kényes dologról akart beszélni.

-Nem arról van szó, hogy nem tartom kívánatosnak. Sõt. Még öt évet is lehúznék azon a gályán ha önnel tölthetnék egy éjszakát. Amiért ilyen idiótaságokkal bûvészkedve próbálok falat húzni magunk közé annak nem az az oka hogy homokos vagyok.
Csak ismerem a saját ösztöneim. ha én most befekszek maga mellé abba az ágyba, nem vagyok biztos benne, hogy parancsolni tudok majd magamnak, és mivel igen megszere.... mivel igen tisztelem önt szeretném fenntartani a kettõnk jó viszonyát. És nem szeretnék úgy járni mint Sergio barátja.
A másik meg...tudja signoria én az ágyban nem vagyok valami nagy szám.-mondta nyersen, õszintén. //Of: A karakternek alapfokú szexuális kutúrája sincs. // Nem mondhatnám magamró, hogy túl jó szeretõ lennék. Egyszer a katonatársaim születésnapi ajándékként befizettek egy Ellana szentélybe- gondolom tudja kikrõl van szó.- Öt aranyat fizettek ki azért hogy jól érezzem magam, magával a helyi szentély vezetõjével hoztak össze, aki gyönyörû nõ volt...vörös haj, olyasmi mint maga, csak neki szögegyenes haja volt. (Egész felvidult az emléktõl, mert az idõ már kissé megkoptatta a blamázst.) persze én hoztam a formámat, amit a kikötõi kétezüstös lotyóknál bejött: megfogtam a hajánál, letepertem és istenesen bevágtam neki hátulról. Na erre elkezdett visítani és az õrökért ordítozni. Olyan gyorsan kidobatott, hogy még a gatyámat sem volt idõm felhúzni--mostmár elszállta a rosszhangulata és mesélt mint a bárd a fogadó asztalánál, mintha nem is róla szólna a történet- még utánam visította:- Aki állat módjára viselkedik az háljon az állatokkal!- az õröktöl kaptam egy kiadós verést, és bevágtak egy disznóólba és mellesleg kitiltottak a szentélybõl öt évre. A bajtársaim visítva csapdosták a térdük a röhögéstõl, de hát nem akartak rosszat.
Szóval signoria teljesen biztos vagyok benne, hogy ha elkap a gépszíj valami hasonlót mûvelnék önnel is. Ezért nem akarok az ágyába menni. Becsülöm annyira, hogy megkíméljem egy lesújtó élménytõl, magamat meg egy leéégéstõl. Legalább az önbecsülésem maradékát hagyja meg nekem.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

-Fõ az önkritika. Én pedig olyasmibe ütöm az orrom amibe nem kéne, pedig még unatkozó dáma sem vagyok. Homokos, milyen finoman mondta. Köszönöm. Hm, hm. Öt arany másnak öt évnyi vagyon. Jól elherdálták a barátai azt a pénzt. Ahogy maga is az elsõ két havi zsoldját levélre. Mert abból vonom le. Nem egyeztetett velem. Nem vagyok arany tojást tojó tyúk.-jegyezte meg mellékesen a nõ, de nem sértõdötten.
-Nem akarom senki lepedõtevékenyéségt minõsíteni. Semmi közöm hozzá. Kinek hogy alakul, nem igaz? Ön katona, nem piperkõc. Önnek fegyvert kell forgatnia, nem nõket szédítenie. Egyébként is híggerincû férfinak tartom azt, aki csak a puha párnák közt férfi, de azon kívül említésre sem méltó. Ám mire megnõsül, le kell vetkõznie ezt a vadságát. egy nemes nõt nem csak fizikailag törhet össze egy ilyen élmény, de egy életre megundorodhat magától. Mégha nem is erõszaktevõ szándékkal próbál is közelíteni hozzá. Ajánlanék magának valamit, de nem fog rá igent mondani: összehozom azt a dolgot egy barna nõvel, ahogy megállapodtunk. Strapabírót kérek, hogy tudja, mire számítson. Utána viszont ha az arca is lelohadt, megtaníthatom arra, hogyan lehet még szeretkezni egy nõvel azon kívül, ahogyan eddig ismerte.

[Navaratna]

//Castor: az olyan szavakkal, mint gépszíj, és más technokrata alkalmazás óvatosan. //

[Castor de Vinter]

Castorban bennakadt a lélegzet a donna ajánlatától. Válaszolni nem tudott, meglepõdésébõl csak egy kurta biccentére jutott, amibe azt hitte leeseik a feje.
Azért a férfi nem volt fából. A Dwyll Únió elérhetetlen messzeségbe rémlett...de a nõ itt volt egy karnyújtásnyira, az illatát is érezte.

-Kérem signoria felejtse el amit az elõbb mondtam, igaztalan volt és bántó ha már így törõdik velem ,talán a modoromon is csiszolhatna valamit, hogy ne hozzak szégyent a fejére.
- Ami a levelem illeti, döntését tudomásul vettem.-mondta egyszerûen és nem feszegette tovább a témát. Ha kiegyenlítettem a tartozásom, ajánlhatna nekem valami tanárt, akitõl megtanulhatnék shadoniul néhány szót. Köszönöm.
Jó északát asszonyom.

Castor végignyújtózott a medvebõrön, és egy furcsa szendergésbe kezdett, ami pihentette testét, de nem merült el teljesen az öntudatlan álomba. Eme alvástechnika kifejlesztésére a toroni határvidéken töltött évek vezették rá, //Off: tudom hogy rossz az Érzékelés fõjellemzõje, ez a dolog nála inkább ösztönös, mint érzékszervi.//, igen éber alvó volt, és SOHA nem horkolt. Ha nem így lett volna, az elsõ éjszaka hidegre teszik a toroni határvadászok. És Castor négy évet húzott le ott. Még hozzátette:

-Bízzon bennem signoria nem úgy alszok, ahogy ön gondolja. Vigyázok önre míg alszik. De virraszthatok is ha ez önt jobban megnyugtatja, de úgy ítélem meg egyenlõre még nincs közvetlen életveszélyben.
J

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

-Ha így megegyeztünk, aludjon jól és éberen. Modor és illem? Oh, jó lenne elõbb tudnom, mit követel meg a dwoon úri világ, nem oktathatom shadoni etikettre, aminek odahaza nem veszi hasznát. De errõl majd máskor. Leragad a szemem. Nyelvórák...talán öt nap, talán hat és útra kelünk...addig felesleges nyelvtanárt kerítenem...de végig mellettem szolgál, hát ki más taníthatná nyelvre, ha nem jómagam? ...mikhez nem adom a nevem, elment a józan eszem...
Mocorgott keveset, félálomban szólt:
-...néha alvajárok, de ijedjen meg...

A donna az éjjelt efféle akciók nélkül tudta le. Valóban nem akart senki sem rárontani a nõre. Így reggel elégedetten kelhettek mindketten. Marja kopogott az ajtón, nyitott is be, de fennakadt az ajtó Castorban. A nõ nagyot ugrott.
-Azt hittem egy szelindek fekszik itt...! de borzalmasabb dologgal találkoztam!
-Mi az, Marja, ilyen korán?
-Délutánra bejelentkeznének Portáék. A küldöncük várja a válaszát, úrnõm.
-Mmm...lássuk csak....délután kikocsizom...ebéd itt, kora délután a lányommal gyakorlok zongorán...Inkább kora estére jöjjenek, ha megfelel...Marja, kérem a bilimet!
És elkezdõdött az a színfalak mögötti élet, amibe Castor eddig nem látott bele, és talán nem is akart, ha nõkrõl volt szó. A donna mosdótálat kapott, amiben arcát és egy paraván mögött feltehetõleg mását is megmosta. Majd alsóruhában maga kezdett haja fésülésébe. A férfinak is lehetõsége volt hogy elmenjen megmosdani arc-felsõtest viszonylatban. Mire visszaért, a donna már egy mélybíbor ruhakölteménybe csomagolva állt, nyakára széles, fekete kövekbõl készült nyakláncot csatolt, dekoltázsát csak fekete csipke takarta. Takarta? Inkább kíváncsiságot ébresztett. Haja fel volt tûzve a fejére, mint egy grófnõnek, s egy csinos hajtû tartotta az egészet.
-Elégedett a megjelenésemmel, uram? Erre azt mondjuk, shadoniul: Igen, asszonyom.. Ismételje meg, hadd hallom a kiejtését! ha meg nem, akkor Nem, asszonyom.

[Castor de Vinter]

Castor nem javította ki a nõ tévedédét. Õ a shadoni etikettre gondolt. Elvégre nem hátrány az ha úgy tud bemenni egy helyi kricsmibe inni, ha míg eljut a söntésig nem akarják negyvenen kihíni párbajra, mert rosszul nézett, valakinek a tyúkszemére lép, nem a jó kezével fogta meg a kilincset, vagy tudja is õ mire ugranak a kis helyi nyikhajok. Nem mintha olyan nagyon félt volna a szituációtól, csak munkaadójának nem akart kellemetlen perceket szerezni párbajvétség miatt. Annyit azért tudott a shadoni bárbajkódexrõl, hogy mint kihívott fél õ válaszhat fegyvert. Castor pedig imádott palllosát vitte volna. Azzal meg ha "elsõ vérig" is mennek...ha nem szúrják szíven az elsõ percben, a másodikban biztos hogy õ vágja félbe a párbajt , de szó szerint. A sahdoni bírák legnagyobb örömére. De nem szólt, mert nem akarta egyoldalú szívességekkel terhelni kettejük kapcsolatát.

Ébredéskor nem is az ajtó ütésére, hanem Marja hangjára ébredt. Mind katonakorában, mind gályarabként tölttött ideje alatt ennél sokkal keményebb ébreszésekhez volt szokva, mikor az ajtó elakadt benne, szinte észre se vette, már-már ingerküszöb alatti volt.

Így felelt a nõnek nem kevés szarkazmussal:

-Szép jó reggelt magának is Marja! Köszönöm kérdését jól vagyok!

Ásított egy hatalmasat, és a dolgára ment.

//Off: A karakter napi terve:

- Reggeli mosakodás, "WC"
- Kaja. Feltételezi hogy a donna reggelizini is szeretne.
- Megemlíteni a donnának a kovácsot a páncél kiigazítása miatt.
- Elmenni a kovácshoz és elvégeztetni a javítást. (A donnától függ.)
- Bejárni az udvarházat és környékét, hadvezetés képzettségét felhasználva megtervezni egy kb 25 fõs ellenséges csapat elleni elfogadható védelmi tervet. (ostromgépek nincsenek, csak 10 lövész és húsz gyalogos)
- Megkérdezni a donnát, hogy akarja-e, hogy jelen legyen, míg a vendégek itt vannak.
- A tervezetet papírra vetni és benyújtani a donnának a költségvetéssel együtt.//

[Castor de Vinter]

//OFF. Bocs a donna kérdésére nem is reagáltam.//

Castor a legjobb tudása szerint mondja a nõ után azt amit az tõle kér.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

- Átment az uton egy farkas, a lova megbokrosodott és elszaladt, önt meg levetette a hátáról és beverte a fejét... kér egy kis vizet?

*Ha kér vizet akkor Vincent ad neki, majd megkérdezi, hogy jobb már.*

- Jobb már... ha csak nem volt valami fontos a lován akkor nem hiszem hogy egyhamar utolérnénk és íghy keresni sem nagyon érdemes. Nos hogyan akkor tovább.

<Nagyon furcsa volt ez a zavart idegen beszéd egy szót sem értettem belõle, nagyon érdekes talán ha jobban lesz rákérdezek, de csak finoman, szerintem valami nagyon de nagyon titkos és veszélyes dolog lehet >

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Elment? Oh...
A férfiba támaszkodott, éles, messzire ható füttyöt produkált ujjaival.Nem eredmény nélkül. Igaz, várni kellett, de a lova visszatért.
-A fontos dolgokat magamnál tartom, de az úti holmim és a lovam nem hagyom elveszni. Uram, van egy rossz hírem: szédülök. Nem utazhatnék maga mögött? Lefordulnék a lovamról, mint egy agg. Egy pontos helyre kell eljutnom a városon belül, elkísérne oda, A jó hír, hogy a kapuban álló örség nem fogja magát így egrecíroztatni, ha velem látja. A magányos lovagokra különösen ráharapnak, mióta a trió ûzi a maga játékát. Mit mond?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A reggeli szöszölés után valóban a megérdemelt reggeli jött. S ami változást észlelhetett Castor, az az vot, hogy más étket terítettek neki, s mást a donna és lánya, kísérõnõje számára. Igen, a reggelinél már Marja is ott volt, aki a halni akarás maszkját húzta orcájára Castor miatt. A donna már rá se hederített a nõre. A kislány széles mosollyal üdvözölte Castort, a donna fordította a "Jó reggelt", de étkezés közben a férfi gazdagabb lehetett a kérem, köszönöm szavakkal is. Rövid imával indult a reggeli-ebben az országban nem telt el étkezés, hogy ne mormogtak volna az étel felett egy rövidet-, s Castornak nem kellett lekváros kalácsokat, meg tejet lenyelnie, hanem helyette õ tömör, kétökölnyi zsemléket kapott, és jókora sonkadarabot, de inni csak jéghideg vizet. A donna nem bánt bõ kézzel a borral, magával szemben sem.
A nõ nem feledte el a kovácshoz való menést, sõt, rárakot egy lapáttal:
-A lányom szeretné, ha maga választana neki új pár kesztyût. Megkedvelte magát, de hogy mire alapozva, az jó kérdés.
Kocsiba vágta magát a nép-Marja, donna, Castor, Castor fegyverei -, miután homlokcsókkal elbúcsúzott a donna lányától, aki mellõl nem maradt ekkor már el Tariq.
Az udvarházakkal zsúfolt macskaköves utcákról kifordultak latyakos másikra, Marja morgott is, hogy minek kell a halakat erre vinni szekéren, mindig felázik tõle a föld. A fegyverkovácsok utcájában Castor eltöltötte a délelõtt java részét, a donna csak egy darabig volt vele, kisebb tõröket nézegetett, utána Marjával a maga útjára ment, de nem túl messze annyira, hogy a férfi elveszítse õket. Castor egy középkorú mestermeberrel megegyezhetett, akinek látszott mûhelyében, nem csinál bóvli munkát, hogy igazítsa méretre a vértet.Másnap kora reggelre ígérte, hogy készen lesz, mivel egy másik, nagyobb tételes munkája végén jár, és azt idõre el kell készítenie. Persze, felpróbáltatta a férfival, hogy lássa, mit, hol kell majd igazítani.
Ezután egy kesztyûshöz vitte õt el a donna, a lánya méretében eléjük rajtak egy vajszínû, egy hófehér, egy halvnyzöld és egy halványkék kesztyût.A fehéren kis piros virágok hímzése volt a kesztyû szárán, a többi dísztelen volt.
Hazatérve volt ideje a férfinak arra, hogy tervezgessen, méricskéljen, becsüljön, a donna visszavonult a fogadószobába.Ebédkor homlokráncolva nézegette a listát:
-Ön kicsit túlbecsüli ezt az udvarházat. Azt hiszi, kisebb sereg fog megostromolni minket? Ugyan! Ha ide is tolja valaki a képét, az négy-öt fõ, nem több. Sokallom ezt a létszámot, csökkentse 12-re. Ha dupla ekkora lenne a házam és még birtok is ölelné körül, akkor azt mondanám, igen, ez így helyes, de így sokallom. Ne lombozódjon le, de túlbiztosítani sem kell a helyet. 30 fõnek sem hely nincs, sem ellátás. Ezt tartsa szem elõtt. Oh, ne katonákkal töltse meg az udvarom, akik megint a parancsnoknõ-lázban égnek, számomra nem feltétel a hadviseltség. megbízható, fegyvreforgató egyének, akik hazám fiai, nem külhoni jöttmentek. És válaszolva korábbi kérdésére, igen, óhajtom, hogy velem legyen a vendégek ittlétekor. Legalább tanul.
Visszaadta a tervezetet, összefûzte ujjait.
-Ma este vendége lesz, úgy készüljön.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Rendben Mimi ez a legkevesebb amit megtehetek önért.

*Majd a lovát az enyémhez kötöm, felülök és felsegítem mögém, és így indulunk tovább.*

-okos állat a magájé Mimi, de az látszik rajta hogy nem harcra szánták kissé ilyedõs fajta, az volt a szerencsénk hogy a farkas nem vette észre a nagy ricsajt amit csapott.

[Alauron]

(Hanas)

A nomád összevonja a szemöldökét, és egy kicsit elcsodálkozik, hogy miért is épp neki kell most segíteni a nõnek, de elszánja magát, és úgy gondolja jobb helyett nem találhat neki, mint a saját szobája.
- Somuris és Trixi, ha nem akartok segíteni vigyétek a fickót vallatni a kabinba, ha kész valamelyíkõtök menjen a papért hátha tud segíteni, és szerezzetek vizet is.
<Kelene valami amibe kapaszkodik, vagy...áhh ez jó lesz...>
- Donna, majd én seghítek, értek hozzá. NE féljen, donna, maga erõs, itt a fegyvere, harapjon rá, ha már nem akar kiáltani. - legalábbis ezt mondja, s reméli összejön.
- Tudom hogy folyik ez, nálunk guggolva szülnek, és...itt jó lesz, markolja meg az ágyat, és...<ó hogy a fenébe fog ez sikerülni! Mibe vágtam bele? Segítsetek istenek, vagy bárki...> - terpessze szét a lábát, s ha érzi hogy megindult, nyomjon ahogy csak bir, de ha még nem akkor ne erõltesse, akkor csak pihenjen. Lélegezzen, mindjárt jön a víz is...