Sub rosa

[Castor de Vinter]

Castor elkerekedett szemmel bámulta a sonkát és a zsömlét.
<Na ez már embernek való eledel!> Még megvárta az ima végét, de
mihelyst letették elé a tálat falni kezdett. Zárt szájjal evett, nem gusztustalanul, de akkora hévvel habzsolt, mintha attól félne, hogy a következõ másodpecben rohamra fuvatnak a kürtök és már nem eheti meg amit elé raktak. Nagyon régóta nem evett ilyesmit és kétpofára nyomta magába az ételt. Se látott, se hallott, falt mint a lakodalmas kutya.

A donna és a lánya jószerével még épp az elsõ szelet kalácsukat vajazták, mikorra már Castor minden elpusztított amit elé raktak, és azt vizslatta mit tömhetne még magába. Végül megivott egy pohár tejet.
<Na, így már jó.>
Mosolyogva intett Angelának, és mivel láthatólag a többiek nem úgy ettek mintha ez lenne az utolsó vacsorájuk, unalmában szavétájából békát hajtogatott (anyjától tanulta) és azt ugráltatta az asztalon.

A kovácsnál nagyon megörült, hogy ilyen hamar kész lesz a páncéja:

-Óh már holnap érte jöhetünk? (Bár valószínûbb, hogy a donna küld a cuccáért valakit.) Ez pompás, pompás! Vidáman nézegette a mûhelyt, a kiaggatott fegyvereket. Ahogy a kovács az üllõt püfölte, egy paraszthajszál választotta el tõle, hogy ne kéredzkedjen be mellé segíteni, vagy legalább a fujtatót kezelni. A donnának úgy kellett elrángatni onnét.

A kesztyûárusnál kissé zavarba jött, mert nem értett a szövetekhez, anyagokhoz, de a kislány megkérte, hogy segítsen választani, hát muszáj volt valamit kitalálni.
Hirtelen ötlettõl vezérelve Tariqhoz fordult:

-Te mit gondolsz Tariq? Melyik állna legjobban a kis hölgynek?.....jó legyen úgy. És a Tariq által megjelölt kesztyûre bökött.

//Off: Gondolom a kislány fel is próbálja az árut.//

Mikor a kislány levette kesztyûjét, hogy felpróbálja az újat, összeszorult a szive a kezének látványától.

<Uram irgalmazz! Miért hagyod te ezt?>

Önkéntelenül simogatta meg a kislány fejét.

-Szép a kesztyû kicsi lány, nagyon szép. "Igen asszonyom." tette hozzá shadoniul.


Mikor a donnától meghallotta hogy mekkore veszélyre számít felkacagott:

- Ó, csak egy pár ember? Véleményem szerint ekkora erõsségû fenyegetéshez -Tariqal ketten- bõven elegendõ ütõerõt tudunk felvonultatni. ha tényleg így áll a dolog nincs szüksége plussz emberekre asszonyom.

Majd a donna szavait hallva, hogy este vendége lesz, meg Portáék fogadásakor sem lehet slampos, fürödni indul.

Fürdés után felveszi a félvértezet kiegészítõit (mellvért nélkül), fogja a pallosát és a fogadó terembe indul, hogy megkeresse a donnát, hogy az est hátralévõ részében vigyázzon rá. Azonban mielõtt felvenné a szolgálatot lemegy a konyhába, ahol valószínû nagy a sürgés-forgás, mert a vendégek érkezésére fõznek.

-Szegfûszeg!-kiáltja a szakácsnénak- Mondom szeg-fû-szeg!- majd miután látja, hogy senki nem érti a közöst maga kezd el a fûszeresdobozokban kotorászni. Ha megtalálja amit keresett, a szájába dob kettõt-hármat és azt rágcsálva keresi fel a donnát.

<Este nõ jön hozzám. Nem lehet büdös a szám.>

[Mesemondó]

Amennyiben Limenel vagy Hakea választ szeretne írni, elõtte keressen fel engem privátban hogy tájékoztassam õket karaktereik hollétérõl!

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A kislány majdnem félrenyelt reggeli közben, mert kuncogott a békát nézve, amit a férfi hajtogatott. Az elegáns vajazókés-kezelés közben a donna is derülten nézte lányát.

Castor nem húzhatta ki magát a választás alól: sem a kislány,sem Tariq nem ment a donnáékkal (de nem ám, nem is írtam, tessék figyelmesnek lenni!) . Az anya nagyon is jól tudta lány améretét, s annak megfelelõen lett a férfi elé kipakolva a holmi.

A donna is együtt mosolygott Castorral, a tervezetet beszélve:
-De egyet ne felejtsen: napok kérdése, és ön meg én elutazunk. Csak Tariq marad, aki nem csak a csirkekopasztáshoz ért. Valakire azért szükségünk lesz, nemde?

A konyhában valóban áll a bál: a szeplõs, vörösesszõke duci nõ a konyha vezetõje. Amikor megjelent az oktondi Castor, aki elõször blablázik valamit, aztán turkálni kezd, elõkapott egy nagy fakanalat és ráhúzott a combjára. Ujjával az ajtó felé mutatott, magyarázott is valamit, de azt meg a férfi nem értette. A férfit kerülgetni kellett az inasoknak, konyhásoknak s ezt nehezményezte az asszonyság. Csak szerzett szegfûszeget, mert még elõtte lelt rá, mielõtt megkapta a fakanalat Hiába no, mindenki védi a maga birtokát.

A donnának annyi volt csak a kívánsága, hogy a két rend ruha közül castor ne a kéket, hanem a fekete-szürke színût vegye fel. Nem kell szóba elegyednie a vendégekkel, elég ha illedelmes és végzi a dolgát. Felhívta a nõ arra is a figyelmet, hogyha egy mód van rá, ne grimaszoljon, mert másnak ijesztõ lehet a férfi ábrázata. A donnát a vendégek érkezése elõtt a puccos szobában lelte, mivel ott volt egész alakos tükör csak. gyönyörû hófehér szatén ruha fedte a nõ karcsú testét, vörös haját teljesen kibontotta, s csak egy kis rafinált fonat futott keresztül tarkóján. Csak egy kis vékony arany lánc medalionnal volt nyakában, egy pecsétgyûrû és két pici fülbevaló a fülcimpájában. A ruha alján fodrok voltak, ahogy az ujja végén is, nyakán is. Mosolyogva fordult Castorhoz Messala:
-Lassan meg is érkeznek. A távozásuk után ön és én külön vacsorázunk: ön a lányom melletti szobában, mert vendéget kap. Én a lányommal, és utána Angela a szobámba jön, olvasok neki, Tariq velünk lesz. A vendége éjközépig maradhat, de utána távoznia kell.
Alig fejezte be a menetrend vázolását, kocsi zörgött be az udvarba, s a donna röpent is, hogy portáékat fogadja. Egy idõs házaspárról volt szó (egy õszes hajú férfi hivatalnokforma, s egy sötétbarna kontyos asszony, pergõ beszéddel), a gesztusokból ítélve régi barátok lehettek. Castor számára unalmasan telt a felvigyázás. Shadoniul folyt a társalgás, eleinte könnyed témáról, mert a donna is fesztelen volt, aztán komolyabbakról, mert el-el hallgattak, s a donna néha gondterhelten kopogott fotelja karfáján. A vendégeket kikísérte, de utána sokáig állt a lépcsõ tetején, elmeredve az udvarra.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Valóban nem harcra termedt, de elég, ha hallgat rám, és repül, mint a szél, ha arra bíztatom.


Kora estére végre szembejött Vincentékkel a civilizáció: a fenyõkkel teletûzdélt homokdombok után végre feltûntek a kikötõváros fényei, falai. A délkeleti kapunál találtak utat befelé, és való igaz, szúrósan néztek a férfira, de Mimit meglátav biccentettek, egyikük meg is kérdezte az õröknek, mi az, hogy csak így hetykén egy férfi megett pihengetve, Mimi legyintett és a fejére mutatott, meg pár szóban elmondta, milyen csúfan járt.
-Meg kéne hurkolni párat! Más is mesélte, dézsmálja a háziállatokat! -bizonygatta a kapuõr, majd a város falba vésett címere alatti kapu szájából elállt társaival. Mimi inentõl szavaival vezetgette Vincenttet, mikor merre kell kanyarodnia. Eleven, lüktetõ élet lakozott a városban, a part felé haladva egyre több idegennel vegyítve. Egész sok szökõkút köpte vizét még télelején is a terecskéken s a lámpagyújtók sem lustálkodtak: a fogadók ajtajai mellett lobogtak a fáklyák, a gazdagabb házak falán is. Mimi egy macskaköves negyedbe irányította, ahol a házak oromzata vagyonra utalt, s több városi õr is mutatkozott itt. Hiába no, kell a nyugalom az itt élõknek meg a biztonság is. Az egyik barackszínû ház elõtt álljt mondott Mimi.
-Megérkeztünk.
A kapuk zárva voltak. Kétszintes épület volt, ablakiból fény nem szûrõdött ki az elhúzott vastag függönyök miatt.

[Castor de Vinter]

Castor a fehér kesztyût választja, amit piros virágok díszítenek a szárán, ezt találta legkülönlegesebbnek.

//A donnához://

-Hát ha minden áron akar még ide valakit, javaslom vegyen még fel Tariq mellé vagy két jó íjászt. Vadászok, erõjárók is megteszik és akkor más hasznukat is látja, mint a kenyérpusztítás. Lövésztámogatással Tariq egy szakasz katonát is legyûrne. Azt hiszem így már megefelelõ lesz.

A konyhában castor hitán a szakácsné a combjára vert, méltatlankodva felkiált:

AÚÚ! Ezt miért kaptam??? -közben kifele menet kiváncsian emelgeti a fazekak fedelét, igyekszik beledugni az orrát az ételekbe, hogy megnézze milyen izgalmas dolgok készülnek itt? Sarkában a sivalkodó némberrel lép ki a konyhából, hogy megkoronázza "rosszaságát" kezével egy csókot dob a tenyeres-talpas asszonyságnak és csak utána megy el.

Castor zokszó nélkül vette fel a donna által kért ruhákat, õt aztán nem izgatta se a színe, se a szabása, csak ne úgy nézzen ki mint egy hímringyó!
Mikor a donnát meglátta nem tudta megállni, hogy ne mondjon valamit:

-Asszonyom, tán csak nem férjhez megy? Mint egy kis menyasszony!-mondta mosolyogva.

A vendéglátogatást faarccal állta végig. Utána jó éjszakát kívánt és a szobájába ment. A szegfûszegeket mostmár lenyelte, mert már nagyon csípte a nyelvét.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

- Hmm nme rossz. És most hOgyan tovább? Kijönnek magáért? Mimi tudna ajánlani egy jo kis fogadót a könyéken mert egyáltalán nem vagyok ismerõs itt a városban?

*Fordult készségesen Mimihez Vincent a kérdésével.*

-Tudja nem lenne rossz valahol végre normálisan kialudni magamat. Az elmult napok szörnyüek voltak ilyen téren.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Ha már idáig elhozott, mi lenen, ha itt aludna? A ház úrnõje a testvérem. Hm?-hunyorgott Mimi a férfira. A ház úrnõje neki a testvére? A ház egy udvarház volt, meglehetõsen tehetõsnek festett. Mimi meg futárnõ, s nem hölgyike.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

-Rendben, meghirdetem, s ön majd szemre választ. Jó lesz így? Egyébként a lányom nagyon szépen köszöni a kesztyût. Jó izlésre vall választása.

Castort éjfélig egy másik szobába irányította a donna, nem adta át a saját medvebõrösét a vendégséghez. A helyiség kisebb is volt, de nem volt pórias. Az ajtóval szemben állt egy ágy, régi, oszlopos. A padlón kézzel szõtt szõnyeg hevert, vékony volt, de otthonossá tette a máskülönben díszekben nem elhalmozott szobát. Ennek a helyiségnek nem volt ablaka, épp ezért több gyertyatartó is rendelkezésre állt, hogy fényt adjon. A falon vadászatot megörökítõ kép, egy oroszlánfejes ruhaláda, egy magas háttámlás karfás szék, s egy kancsó vizet magán hordozó, csavart lábú, kör lapú faasztalka jelentette a berendezést. A falak mellmagasságtól lilák voltak, ahogy a szõnyeg is sötétlila és zöld színvilágot árasztott. Nem volt élénk, nem volt rikító, pasztell színek uralták a helyet. Mire Castor pár gyertyát meggyújtott s körbejárta az egészet, észrevehette, társdasága akadt: nem, nem a vendége, hanem az ágy párnáján szundító Pamacs. Az állat még a szemét sem nyitotta fel a férfi koslatására.
A folyosón jártak-keltek a szolgák, ez nem volt új. Kopogtak. Pamacs felemelte a fejét és az ajtó felé fordult.
Az ajtóban egy huszonéves lány állt. Köpeny borult vállaira, a köpeny alól égszínkék szoknya széle látszott ki. A lány bõre fehér volt, arca kicsit kerek csak, haja barna, hullámos, vállaira szétterült, szemei pedig zöldek voltak. Rámosolygott Castorra, meg sem rándult az arca látván, hogyan néz ki a férfi.
-Casztor testõr úr lenni?-kérdezte tört közös nyelven.-Én Matilda lenni, jönni mint vendég.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Köszönöm az invitálást, és szívesen elfogadom.

<Végre egy hozzám is méltó szállás, ilyen hosszu idõ után már kijárt,. de ez a futár dolog érdekes, de inkább nem kérdezem meg tõle, mert nem akaom megharagítani, majd valami cselédet kifaggatok.>

- Mimi, most lehetne ugy hogy öntõl külön álló szobát kapok?:)

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath-udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, késõ este
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Csakis úgy lehet, és végre nem a padlón áldoz! Segítsen le a kapuhoz, én beszélek a kapussal!
Amint így lett, megmarkolta a vasalt kapun a kopogtatót, s bezörgetett. Szemmagasságban egy kis ablakocska tolódott félre és egy igen szõrös szemöldökú alak nézett ki rajta. Csak a szemeit lehetett látni. Hangja erõs dohányosra vallott.
-Mi dolog lenne?
-Mimi vagyok. Fogad még a testvérem?
-Megkérdezem.
-Magának nincs humorérzéke, még mindig.
-Ön meg megint nem tud nappal jönni. Ez meg ki?
-Ez egy úr, beszéljen tisztességgel. Vincent lovag.
-Álljon elõrébb az a lovag, hadd lám a címerét a páncélon! ...hm, hm, valóban az övé?
-Ne szívózzon! Vele utaztam az elmúlt pár napban. Igen, az övé, és valóban lovag. Lóról estem le, nem vagyok jól, ne várakoztasson.
-Üzenet van neki?
-Az is.
-Adja?
-Nem adhatom. A fejemben van, nem papíron.
-Ahá.-kis ablak bezáródott, fémes csikordulás, majd a kapu lónyira kinyílt. Mimi intett, bemehetnek.
-Az úrnõ ébren van még, szólok neki.
-Jól van. Kérem, ennek az úrnak egy szállást kerítsen, jobbfélét, rangjához illõt. Vincent, donna Messala majd látni óhajtja, mielõtt valóban aludni engedné.

[Castor de Vinter]

-Igen, én lenni az.-mondta a férfi mosolyogva. Jó estét. Fáradjon be. Szabad a köpenyét? Egy székre teríti.


Miután látja, hogy Pamacs nem sok hajlandóságot mutat az elmenetelre, a nõhöz fordul és azt mondja:

-Bocsásson meg egy percre...

Az alvó állathoz megy, megsimogatja, nagyon óvatosan a cica teste alá nyúl, hogy fel tudja emelni.

-Pamaaacs! Engedd el a takarót! Úgyse maradhatsz bent! Te ne kaffogj, mert megharagítsz! Épp elég cica van bent. Elég nekem egy is!

A küszöbön kívûl lerakja a cicát és becsukja maga után az ajtót.
Miután még félig meddig vasban van, (A donna által adott ruhára rávette a félvértezet kiegészítõit.) megkéri a nõt:

-Megoldaná a csatokat a vállamon? ... Köszönöm.

Leveti a vasakat és némén vetkõzni kezd. Tudja hogy a nõ miért van itt.
Szégyenérzet nélkül egy szál ádámkosztümben feszít a nõ elõtt. Lehet hogy az arca borzalmas, de a testére, acélos izmaira (a hegeket leszámítva) büszke lehet. Igazi "tûzben edzett", arányos testû férfi, aki hírbõl sem ismeri a zsírpárnákat. Persze lehet hogy vendégének egyátalán nem az ilyen típus tetszik, de a testi szépség frontján Castornak ez az egyetlen értéke amit fel tud mutatni, hogy enyhítse a nõ viszolygását.

-Akkor most mi lesz Matilda?-néz várakozásteljesen a nõre.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


A nõ átadta a köpenyét. Az égszínkék ruha a nõ vállait szabadon hagyta, dús kebleinek halma fehér cipókként gömbölyödött. Mosolygott a macskára, aki megugrott, mielõtt a férfi megfoghatta volna, s kisurrant a férfi nyitotta ajtórésen.
Matilda nemhogy megoldotta a vért kiegészítõit, de le is vette a férfiról, végig mosolyogva rá. Elégedetten tapogatta meg a férfi karját, elismerõen szaladt fel szemöldöke. Csípõre tett kézzel nézte végig a férfi vetkezését, a végén jóízûen felnevetett. Nem kinevette, ez tuti: szemei méltányolták az edzett külsõt, tetszett neki. Inkább azon az egyszerûségen és szégyellõségmentességen nevetett, amit a férfi tanusított.
-Szép erõs lenni. Sok vagics, sok vagics-nézte a férfi hegeit, majd közel ment Castorhoz, s végighúzta tenyereit a mellkasán.
-Jó vendég lész én.-megfogta Castor kezét, az ágyhoz húzta, majd hamiskás mosollyal felhúzta egyik lábáról a szoknyát, megszabadult lábbelijeitõl, s lehengerítette harisnyáját combjától a bokájáig, majd megfogta Castor balját s odavonta combja belsõ oldalához.
-Jer.

[Castor de Vinter]

...és Castor megy és teszi, amit az ösztönei diktálnak neki.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

Ennek az asszonynak egy zokszava sem volt. Sõt. Ennek így esett igazán jól. Ha kiáltott is, az nem azért volt, hogy elzavarja.
Izzadságban fürödve nézhette Castor a mennyezetet, meg a gyertyákat. A nõ szájához emelte a kancsót vizestül, majd meztelenül visszamászott a férfi mellé.
-Ez még oda éj fele. Maradni még?
A folyosón jövés-menés kélt, inas sietõs léptei csaptak zajt, s idegen hangok.

[Castor de Vinter]

Castor rég érezte ilyen jól magát a bõrében. Kínzó kangörcse elmúltával most kerekedett benne felül némi érzelem: élvezte a nõ testének melegét, szándékosan úgy fektette, hogy át tudja karolni, és a nõ melle "véletlenül" éppen a tenyereébe essen. Szívesen maga mellett tartotta volna egész éjszakára. Nehezére esett kimondani:

- Sajnálom, de Messala úrnõ meghagyta, hogy csak éjközépig maradhatunk. Mostmár neked menned kell, és engem is hív a szolgálat, de nem foglak elfelejteni. Isten veled.- nem adott csókot. //Off:Naná, majd pont ezzel rontana egy ilyen jól sikerült kis estét. //

Mikor meghallotta az "idegen hangokat", gyorsan a dereka köré csavarta a gyûrött lepedõt, és kidugta a fejét az ajtón. Mi ez a lárma? Azonnal rohanjon egy szál lepedõben a pallost lóbálva, vagy nincs nagy veszély és lesz ideje felöltözni?

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Milyen kis bizalmatlan a kis bozontso. De végsõ soron érthetõ. NA tessék most elégedett vagy,látod?, õrülök!...Mi az hogy az enyém-e, na adok én olyat neked.>

*Látszik rajta, hogy nem tertszik neki ez a bizalmatlanság. Amikor belép a kapun, szóra sem méltatja a szolgát.*

-Rendben, de miért akarna látni a tetsvére? Nem mintha tiltakoznék csak a kiváncsiság?