Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

- Pedig éppenhogy kedvesen kérdezném ki. De lehet Tiának lenne jobb ötlete is. A tekintetébõl azt olvastam ki, ért a lélekhez...
- Ha ez a fickó így a bolondját járatta velünk, nyilván ügyes és erõs a lelke is, nem lesz könnyû szóra bírnunk. Mitõl félhet? A haláltól? Tudja, hogy úgysem engedjük szabadon. Kínzástól? Meddig kell kínozni, hogy beszéljen? Én nem szeretek belekben turkálni. Te többször megleptél már, tudsz vallatni is?
Beszéd közben a fickó lábait a felsõ ágyhoz rögzíti, hogy fejjel lefelé lógjon. Feltehetõen pszihasználó, ezért a szemeit is beköti. Nem mintha ez megtörné, de nehezebbé teszi számára, hogy koncentráljon illetve gondolkodjon, pláne hogy tárgyakat mozgasson. Szemügyre veszi a fiolákat. Mint maga is herbalista hátha ismerõsnek találja valamelyilket.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

A konyhában egy csapásra csend lett. Megállt a munka. Mindenki Castort nézte, a vért, és a jelet a bõrén. Volt, akinek arca megkövült, volt, aki riadtan pillogott, s volt, aki elkomorult. Mimivel és a konyhásnõvel is ez történt. Mimi lepattant a korlátról, lesietett a lépcsõn, szemeit végig a férfin tartva, mint héja a pockon. Elsietett mellette-szeme még mindig a férfin-, be a konyhába, egy tálat melegedõ vízbe mert a tûzhelyrõl, visszasietett, majd megelõzve a férfi fürdési szándékait egyszerûen arcon öntötte a víz felét, majd a másik felét mellkason.
-Mosd magad tisztára. Az udvarunkba sosem fordult a hatodik arc, eztán sem fog. Tartsd tiszteletben hitük, és akkor õk is majd a tiéd, napimádó. Ma nem kapsz enni. S nem azért mert az úrnõ nem ad: õk nem fognak fõzni rád.
A napimádó szót nem gúnyosan ejtette ki, hanem tényszerûen. Élce sem volt, csak közölte, s mikor a fõzést firtatta, a konyhai személyzetre mutatott. Fekete szoknyájában úgy suhogott el Castortól, mitn a végítélet, a tálat a földre dobta. A konyhásnõ nézte még szúrósan Castort, majd nagy tenyerével tapsolt, kiabálni kezdtett, és újra belerázódtak a munkába.
Dézsa nem volt, csak a szokásos lavór. de hiába kiáltott, inasok nem jelentek meg rá. Mintha meg sem hallották volna. laposan néztek castorra és összesúgtak, majd iparkodtak a dolgukra. Magának kellett a szõrösséget megoldania.
Mimi visszasuhogva a lépcsõre köszönt vissza Vincentnek:
-Ez szép reggel? Volt, míg az a vadbarom bele nem tiport a ház törvényébe. A donna ki fogja tépni ezért a tökeit. Ah, már csak ez hiányzott...
Mimi fanyalgása a bejárati ajtóban megjelenõ magas, fekete embernek szólt. A fekete bejött Vincent részérõl, de hogy ágyas volt-e a két láb körüli erõs férfi, ki a mesék sivatagi hacukáját viselte, az nem derült ki ennyibõl. Végighordozta tekintetét az udvaron, majd Mimiéken, aztán kibökte:
-Süssön reátok a nap minden fényes meleg sugara, s melegítse meg lelketek, hogy erõvel lássatok munkátok napjának s szemetek a holnapra fordítsa!
Ezek után a nagydarab férfi megérintette jatagánja markolatát és fordult is vissza.
-Õ Tariq, a testvérem volt testõre. Impozáns, ugye?-s megint csettintett a nyelvével.-Emlékszem, amikor elõször találkoztam vele, rámnézett, és el akart adni rabnõnek a rokonainak. A hajam miatt, hogy az milyen ritka világos, s milyen jól mutatna egy dzsad férj oldalán!

Nem sokkal késõbb, amikor a szolgálók megindultak tálcán élelemmel,s mikor kitárták az egyik szobában az ablakot szellõztetni, tudvalevõ volt, a donna ébren, s nemsokára reggeli. Castort Marja kereste meg finnyáskodó arcal:
-Na, most megkapod a magadét. Az úrnõ látni óhajt. És nincs jó kedve. Készíti a pofozkodós gyûrûjét. Szép kis heget hagy majd azon a csúnya arcodon.
Messala a medvebõrös szobában készülõdött a paraván mögött. Castor érkezésekor kiküldte Marját, pedig az ott akart botrányra éhesen fülelni.Ahogy zárult az ajtó, a nõ kisétált ráérõsen a paraván mögül. Meztelen volt, csak vörös haja takarta el kebleit. Fejét kicsit félrebillentette, egy fekete köves gyûrût forgatott szórakozottan bal kezének középsõ ujján. Arca tûnõdõ volt.
-Meghozattam a vértjét. Készen van.

[Castor de Vinter]

Castor egykedvûen szemlélte Mimi kirohanását. Véresre harapta az ajkát és nem nézett a nõre, mert félt, hogy a könnye kicsordúl kínjában; de jajszó nélkül tûrte a forró víz sistergését.

-Tudomásul vettem asszonyom.- hajtotta meg a fejét Mimi felé.- a Tariq-kal történt verekedése óta megtanulta, hogy õ itt nem pattoghat, maximum becsülettel szolgálhat, és talán ez az egyetlen amivel tiszteletet vívhat ki magának.

Mit tagadja õ is szétrúgná annak a seggét aki az apja házában más istent imád. Megértette a dühüket, egy zokszava nem volt. De több mint egy fél éve már, hogy nem tudott egy szívbõl jövõt imádkozni a Fényességeshez. Castor is mélyen vallásos családban nevelkedett. A hatalmas Ranilt nem szabad megharagítani. Hallhatatlan lelke elpusztulásával fizethet érte, ha arcába köp az Isten rendelkezéseinek:

"- Fordítst felém arcodat mindig ha a világra köszönök, és én sem tagadlak meg, ha életed fonala megszakad a Földi siralomvölgyben."

Nem ragaszkodott foggal-körömmel az élethez, mert eddig sem túl sok jót juttatott neki ez az árnyékvilág, de ezt akkor is imádkozott volna, ha innen viszik a máglyára.

Az nem lehet, hogy halála után ne lássa apját és anyját, mert a Fényességes elfordúl töle! EZ a legrosszabb ami történhet vele. EZ volt az egyetlen amitõl igazán rettegett. EZ volt a végítélet, nem Mimi bûntetése! Mit számít egy maroknyi ember, vagy akár Messala haragja!!!
Törjék kerékbe, heréljék ki, akasszák fel, számít ez?! Ranil értékelni fogja a hûségét és nem hagyja, hogy lelke elpusztuljon.
Ennek a tudata tartotta életben a szülei halála óta. Ha ezt elveszik tõle, a lelkének azt az oszlopát döntik ki, aminek segítségével arcába nevetett a halálnak és ami a harcos gerincét adta: nem féltette az életét.

Túlzottan nem félt õ már senkitõl: Castort már annyian és annyiféleképpen szúrták, ütötték, verték, korbácsolták, kínozták meg, hogy már túl sok módját a kínokozásnak nem tudta elképzelni. Persze, mindenkit meg lehet törni. Õt is. De akkor is Ranil nevét visítaná.

Ezért is esett különösen jól lelkének a dzsad egyszerû fohásza. Tisztelgett felé a pallosával és azt mondata:

- Mindörökké barátom, mindörökké.

Teljességgel közönyösen ment fel a donnához.

-Jó reggelt asszonyom.- köszönt tisztelettel. Essünk túl az ön által kiagyalt bûntetésen. Bár a gyûrû helyett boxert javasolnék, már kaptam olyan pofont egy aszisz gladiátortól, három helyen tört el az állkapcsom. -közölte szenvtelen hangon. Valóban kivívná feltétlen tiszteletem és odaadásom, ha ûberelni tudná; bár fogalmam sincs milyen nevelõ hatást remél a testi fenyítéstõl. De ha úgy gondolja, hogy esetemben a verés célravezetõ...legyen.
És Castort nagyon sokszor megfenyítették már életében, a dwoon hadsereg sem a szép szóval nevel.

-Egyébiránt köszönöm, hogy a vértemért küldött. csomag még mindig nem érkezett számomra a Vittadórával? (Láthatólag ez a téma jobban izgatja mint a donna bûntetése.)

[Saggaras Zenir]

<Nagyszerû a fekete, ertenek, az a szerencse, vagy balszerencse, hogy a mien félreesõ birtok volt igy nem igazán kellet törödnünk Domvikkal, nem is ebben a hithû szellemben neveletek, de azért ez durva volt.>

-Látom elég hóbortos a nõvére van testõr téren.-*szól Mimihez*

<Rangon aluli ráadásul férfi, nem érdemel sok szót.>

-Üdv a nevem Don Montariny-*szól Tariqhoz*

//téged szóra sem méltatlak//

[Castor de Vinter]

//Off: Vincent légyszi egy kicsit jobban írd körbe, mert a hozzászólásod lényegét nem igazán értem.//

[Mesemondó]

//Én sem teljesen értem //

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

A víz nem volt bõrhámlasztóan forró, de felkészületlenül kellemetlen volt.
A donna abbahagyta a gyûrû forgatását, és lustán magára vett egy fehér alsóruhát.
-Ön még bedõl Marja károgásának, hogy majd szépen földbe döngölöm? Összekever Tariqkal. Nem tudom, mi az a boxer, de nem is akarom tudni. Ahogy elnézem, kiállt egy két dolgot, s félévnyi gálya után nem hathatja meg egy-két erõtlen tasli, amit inkább adnék zöldfülû ifjaknak, semmint egy meglett férfinak. Viszont a pofatlánasága néha zavaró. Mi a csudát vár annyira a postával, hm?
Ujjaival meggerebjélte hajfürtjeit, aztán folytatta:
-Nos. Amit az udvaron mûvelt, eretnekség. Itt minden más, többistenhitbõl táplálkozó, Domviktól eltérõ hit az. Az most senkit nem érdekel, hogy ön meg ugyan ezt gondolja viszont a többi istenrõl a magáén kívül. Sosem tiltottam meg Tariqnak, hogy a maga urait imádja, ha úgy teszi, hogy azzal nem kérkedik és nem borzolja a kedélyeket, vagy ami fontosabb, hogy nem hívja fel vele figyelmét az egyházszolgáknak. Vért kenegetni magunkra ellenmond annak az íratlan törvénynek,amit az elõbb mondtam. Igaz, nem is kezdtem ezzel, de remélem, legközelebb nem valami csirkeáldozást tart az istállótetõn, vagy nem termékenységi táncba viszi a konyháslányaimat, mert akkor rosszabb is szakadhat a nyakába, mint az én múlandó dühöm, vagy egy abajgatás. Akkor az inkvizícióval parolázhat, amihez képest egy gályaszolgálat kellemes hajókázás. Mondják, szavuk még a lelket is megrekeszti istenéhez vezetõ útján. Úgyhogy ne ficánkoljon. Bírja ki, míg elhagyjuk a várost, akkor kevesebb lesz a figyelõ szem, s akkor fesztelenebbül hódolhat akár az öncsonkításnak is. Ma koplalni fog. Tanulja meg, hogy ilyesmit nem lehet bármikor megcsinálni, ha kedve szottyan rá.
Bár ezt mondta a donna, reggeli után a medvebõrös szobában a méretre igazított vért mellett egy kendõbe csomagolt élelem várta: két csirkecomb kenyérrel.

Reggelinél a ház úrnõje kiengedett hajjal, s hasonlóan halványkék ruhakölteménnyel jelent meg, mint amilyen szinek Vincent szobájában uralkodtak. A reggeli pástétom volt kis zsemlékkel, meg kalács. Mimi a pástétomot benyomta, de a sütit furcsálkodva forgatta. A donnával egy barna fürtös kislány is volt, állig beöltözve, kis piros ruhát viselt, és bûvölten figyelte a vértes férfit, meg nagy hangot verõ fegyvereit.
-Mi járatban vetõdött Ber-Tannedába a messzi, dekadensnek mondott Shadleki tartományból?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris
___________________________________________________________

-Nem, vallatni nem tudok. Bár ha pár ujj eltörése, és a gigaszorongatás vallatás, menne. kezdjen neki, talán most több eredménnyel jár, mint az elõbb. Hétpróbás fickónak tûnik ez, nézd, nem is mocorog, más ilyenkor pánikkal tekergõzne.
A fiolák tartalma színtelen, szagtalan folyadék. Így elsõre semmit nem mond. Mind egyforma volt, talán ugyan azt is tartalmazták.

[Jomadar]

(Somuris)

- Vajon miért nem?
Jól szemügyre veszem a fickót. Ellenõrzöm eszméleténél van-e, a hallása mûködik-e. Ha rendben találom, újra elkezdek neki játszani...

[Alauron]

(Hanas)

<Á, jólvan edzett kis menyecske ez, úgy pottyant majd ide nekem egy pár babát, mintha csak rutinból tenné >
A donna kitartását látva, nagyonjó kedve kerekedik, egyébként sem tehet túl sokat, csak annyit, hogy bíztatja, s segíti amiben tudja. Mivel a nõ pyarroni, így könnyen megérikt egymást.
- Ez így van, nem kell ide semmi... Az istenekre, nyomd csak! Ne félj, erõs gyermeked lesz, és még csakúgy mint te, és anyád is büszke lenne erre a szülésre.
Már elfeledkezik arról, hogy illõbben szólítsa a nõt, de talán ez nem is olyan nagy baj a körülmények szerint. Annyi szerepet szán még magának, hogyha a kicsi elkezdene kibújni, akkor figyel, nehogy beleakadjon valamibe valamilye...
- Ez a negyadik, amikor szülésnél segítek, tán furcsa, de nálunk ez megszokott,..<igaz, a másik három lovaknál volt...> - itt vagyok, ne törõdj semmivel, mindjárt anya lészel!

[Castor de Vinter]

-A Postával? Áh, csak híreket otthonról és egy személyes apróságot anyám örökébõl. Gondolom a levéltitok szentségét ebben a házban is tiszteletben tartják. Ne aggódjon semmi kompromittáló nincs a csomagban. Nem a piros szívecskés, hímzett alsógatyámat óhajtom az országba csempészni, ha erre gondol. Már ha lenne ilyesmim.

-Ami az inkvizíciót illeti volt szerencsém egy képviselõjükhöz, aki a hajón a szabadulásomkor ismertette már a lényeget. Ezt a szertartást kizárólag katonák végzik és igen ritka alkalmakkor. Azért mi sem vagdossuk szét a tenyerünket minden reggel. De gondolom a Nap felé fordulás és egy csendes, saját nyelven mondott ima azért még a "megtûrt" kategóriába belefér a nem shadoni lakosoknak is. A vérrel írt védökkörrel tudom hogy hibáztam, már akkor rájöttem, hogy nem kellett volna, mikor kinyitottam a szemem. Nem akarom önt veszélybe sodorni, ne haragudjék rám. Egyébiránt a kedves húga volt olyan figyelmes, hogy azonnal eszembe juttatta a helyi törvényeket, ezért köszönettel tartozom neki, kérem tolmácsolja neki hálámat, ha találkozik vele.


A reggeli alatt Castor egy falmélyedésben állt, és mivel csak egy pár elkapott szót értett a társalgásból, azon töprengett, mit tegyen, ha megjön a csomagja. Mondjuk tételezzük fel azt az esetet, hogy a nagybátyjának sikerült beszereznie a növényt. Castor gondolkodott mitévõ legyen. Azért a jéggyopáron kívûl mást is akart tenni Angela sebkenõcsébe. Még azért jó lenne ha hozzá tudna jutni egy pár gyógynövényhez. Amikre gondolt Ynev szerte elterjedtek voltak ugyan, de tél elején esélye sem volt arra, hogy maga keresse meg õket. A füvészek ilyenkor pihennek. A pénz nem oldana meg semmit és Messala már különben sem hitelezne többet. Ha még kéthavi zsoldot kérne elõre (mert körülbelül annyiba lennének a növények) egyszerûen elhajtaná a fenébe. <Akkor hát csináljam meg a fõzetet kizárólag jéggyopárból?>morfondírozott. Egyetlen kurta fejlegyzést talált anyja hátrahagyott iratai között, amely megemlítette a növényt, és hogy mire való. Castor még jól emlékeztett arra a naplórészletre:

"Jéggyopár. Kiválóan hûsíti az égett bõrt. Képes nedvességgel megtölteni a mélyebb szöveteket is, de ha túl sokat használunk belõle hidege a csontig hatol, mint a beriqueli sarki szél..."

Castor mikor a saját hátára készítette, kamilla-körömvirág- és levendulavirág kivonattal keverte. De kétségtelen, hogy az egész esszenciája, és kulcsa a jéggyopár volt. Angela állapotát figyelembe véve az sem biztos, hogy egyátalán elér valamilyen eredményt. Angela bõre érzéketlen, tehát ha lenne is valamilyen mellékhatása valószínûleg észre sem venné. És ha igen? Ha a Angelát a hideg fogja rázni egy fél napig? Ez esetben az anyja valószínûleg saját maga húzza Castort karóba, jó lassan. Az lesz a legjobb, ha minden várható hatásról korrektül tájékoztatja az anyját, aztán az majd eldönti mit kezd a kenõccsel. Legalább megpróbálja.

Számításai szerint a fõzetkészítéshez a legalkalmasabb hely a konyha volt a házban. Szüksége van négy-hat magányos órára, és egy jól záró kuktára. A virágszirmokat nagy nyomás alatt és magas hõmérsékéleten kell szétfõznie.

//Off: Feltételezem, nálad a kukta nem minõsül Kharebõl importált hi-tech felszerelési tárgynak.//

A reggeli után mikor a medvebõrös szobába ment elmosolyodott, mikor meglátta az ételt.

<Csak egy melegszívû kis nõ ez!>

Befalta a reggelit. Utána újra Megkeresi Messalát és egész nap el nem mozdul a seggébõl (képletesen értendõ). Igazi elhivatott mintatestõr lesz. Észrevétlen (amennyire tõle telik) de mindig ott lesz valahol a háta mögött.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris
___________________________________________________________


-Valami van a szájában-meredt meg Trixi, majd a férfi ajkához kap, és megpróbálta szétveszíteni. Az vigyorogni kezdett, majd roppant valami. Aztán szélesebb lett a fickó vigyora, de közvetlkenül utána rángatózni kezdett, kicsorgott a nyála, majd a heves rázkódás után elernyedt. Trixi felüvöltött. A férfi szája már nyílt, de vér és fiolaszilánkok folytak ki vele. Trixi folyamatosan káromkodott, szerencsére olyan dialektusban, amit Somuris szinte nem is értett. Az arca elvörösödött, nyakán megdagadtak az erek, majd tõrt rántott és idegesen belevágta az ágy fájába. Csak egy jókora forgácsot faragott le így belõle, majd földhöz vágta a fegyvert. A dalnoknak még csak a vonó sem ért a húrhoz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas
___________________________________________________________


-Fogd már be a pofád!-rikoltotta a nõ. Újabb légkapkodás, fújtatás, majd összeszorította a szemét és fogcsikorgatva nyöszörgött. A hullám elmúltával megint levegõért kapkodott. Léptek dobogtak, a don érkezett, de azonnal megtántorodott.
-nem, még nem kezdõdhetett el...!Nincs...bába...! csak a pap!
-Ó, hogy tekintene ránk az összes angyal...-torpant meg a don hátába belefutó pap is.-Szent misét levezettem , ezret is, de magzatot világra segíteni! Imádkozzunk fájdalma enyhéért, és a mihamarabbi új élet világrajöveteléért!
-Helyes! Áldásban velünk lesz az ég!-törölte meg homlokát a don.-Egyáltalán tudja, mit csinál?-nézett Hanasra. A szomszéd szobából Trixi üvöltése kélt. Rá a donnáé.
-A másik nõ is szül?-kapta fel fejét a pap.

[Jomadar]

(Somuris)

- Fejvadász? Lemondóan legyint. Trixi kifakadása nyugodtságra készteti Akkor legalább nézzük át a ruháit és a csomagját. Hopp, de elõtte viszek vizet a Donnának.
A szobában levõ kancsó vizét kiborítja, frisset merít és viszi a Donnának.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Nos donna egy kóbor lovagokból álló bandát jöttem eltakarítani az útból a hatóság segedelmével. Gondolom már ön is hallott róluk.?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris
___________________________________________________________

-Jó, átnézzük. Aztán arra is találjunk ki valamit, mit csinálunk a hullával. A kapitány feje fel fog robbanni, ha közöljük, megint kinyúvadt egy utasa. Nem ússza meg az egyháziak kutatását, de van egy érzésem, itt a kikötõi katonák is hemzsegni fognak. Francba. Én azt sem zárom ki, hogy nagyon is jól ismerte a farkasfejest, és az arcunkba hazudott!-fortyogott a nõ, de már nem dühöngött.-Számítok az eszedre, dalnok. Siess vissza.

Ahogy nyílt az ajtó, a pap is, a don is odafordult. A dalnok láthatta, kisebb fogadóbizottság imákol a szülés komplikációmentes lefolyásáért, de bába sehol, továbbra is a nomád tartotta a frontot.
-Ez a víz kurva hideg!-közölte kiáltva a donna, majd a don gyorsan bezárta az ajtót, ezt a szitkot azért ne hallja minden kíváncsi személy.
-Ó, a magasságos szentekre, azt hittem, levetkõzi a múltját, de csalatkoztam. Soha többé hajóút-sóhajtott a don. A pap buzgón imádkozott, már nem is foglalkozott vele, hogy azelõbb Trixi kiáltott.
-Önöknél minden rendben? Vallott már az a gazember?
-Gazember? Fogtak valakit? Zsinege nem volt véletlenül? Mert ha igen, azonnal látni akarom.-szakította meg a pap a zsolozsmát, s rögtön a bárdra nézett. Ezzel egy idõben sikított a donna, majd a szoknyája alól egy gyerekfej bukkant erlõ. Hanasnak kapkodni kellett, ez teljes egészében kicsusszant, nem akadt meg vállban, mint szokott. Amint kinn volt a gyerek, a donna elernyedt és leroskadt az ágya szélére.
-Basszus, ez megvolt...Jól van? Megvan mindene?
A gyerek felsírt és a don elfelejtett mindent, rohant be a feleségéhez. Hanas egy nyálkás, fehér mázas, ráncos, sivalkodó, köldökzsinóros kislányt tartott a kezében.