Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

//A kukta nem hitech, de ne a modern fõzõedény lebegjen lelki szemeid elõtt. //

-Persze hogy hallottam! De sajnos rossz hírekkel kell, hogy szolgáljak: négy nappal ezelõtt felkutatták, felforgatták az egész kikötõt, is kibukott, hogy a három istentelen alak lefizetett pár matrózt, s a helyükbe lépve hajóra szálltak, s olyan vidéknek vették az irényt, ahol már nem olyan erõs a törvény, mint itt. Délnek mentek, egy katonákkal rakodott hajó utánuk eredt, de kevés rá az esély, hogy elkapják õket. Hisz aznap, amikor megszöktek a törvény elõl, három hajó is délnek vette az irányt, kérdés, melyiken vannak. S az a matróz, aki tudta a hajó nevét, valamiféle rohamot kapott vallatás közben s jobblétre rángatózott.
-Azaz szenderült.-finomított a donna kijelentésén Mimi.-Eszedbe juttatnám, a lányod is jelen van, korai még neki ilyeneket hallgatni, nem?
-Amilyen régi, véres meséket hallgat mostanában, ez már semmiség.
-Te véres meséket olvasol neki?!
-Lovagkoriakat. Az sem mind virágos szerelmes történet erkély alatti szerenádokról!
-Messala, elment a józan eszed!
-Dehogy ment! Hadd tudjon csak párbajokról, ármányokkal nehezített boldogságkeresésrõl! Tudod milyen unalmas az epekedõ szeretõk nyavajgása? Marja él-hal értük, de énnekem még a legédesebb sütemény is keserûre válik tõle a számban! Bocsásson meg, uram, ez nem ide való volt-nézett elnézõn és bocsánatkérõn a donna Vincentre. Castor ebbõl annyit értett csak, valami csipcsup dolgon a donna és testvére összeszólalkozott.
-Én viszont nem adnám fel, mégha ilyen búsító hírt is hallott tõlem. Én hajóra szállnék, és uténuk erednék. Meg kell leckéztetni az efféle latrokat.
-Úgy bizony, úrnõm-szólalt meg elõször az étkezés alatt Marja. Õ egy fekete hajú, kontyos nõ volt, úgy harmincas évei számában, barna szemekkel, kicsit barna bõrrel, s le sem vette a szemeit Vincentrõl. Castor ezt a nézést már ismerhette: azok a nõk néznek így egy férfira, akiknem bánnák, ha tekintetük tárgya megdöntené õket.

[Castor de Vinter]

Castor látta Marja pillantását, ahogy Vincentre nézett, de teljesen hidegen hagyta, hogy a hisztis matróna legszívesebben a cobjai közé kapná a lovagot.
Felállt a szõr a hátán attól az arisztokratikus lenézéstõl, ahogy az igazi kékvérûek tudnak a szolgálra- köztük Castorra is nézni- helyesebben nem nézni.
Castor családja csak tíz éve kapta meg a nemesi rangot, de õtt oththon azóta is mindenki a keresztnevén szólította és barátjának tartott minden mesterembert, minden szomszédot az utcájukban.

<Ez is egy olyan fennhéjázó pöffeteg aki imád fényesre suvickolt vértben parancsokat harsogni, miközben a talpasok az elsõ sorban véreznek és halnak meg, mert õkegyelmessége még egy titulusra vágyik. Õ elviszi a babérokat, a katonának meg marad a hõsi halál, vagy obsitnak a mankó.>-gondolta sötéten.

És ahogy ezek egymással beszélnek! Castor életében nem látott még ilyen mesterkélt, eröltetett bájcsevejt, mintha mindegyiküknek arra kéne a legjobban vigyázni, hogy a nyelvük helyére tett rózsaszirom ki ne essen a szájukból!

Elõfordult már, hogy nála magasabbrangúval -szolgálaton kívûl- egy kocsmában úgy szidták egymás ku*vaanyját, hogy öröm volt hallgatni, utána jól összeverték egymást. És másnap a katonai bíróság kivizsgálásán mindketten azt vallották, hogy egyszerre akartak lemenni, mikor is egymásba gabalyodott a lábuk és leestek a lépcsõn. Mire a vádakat megalapozottság híján ejtették. Szóval nem csinálnak túl nagy ügyet a szolgálaton kívûli társadalmi élet apró súrlódásaiból.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montariny
___________________________________________________________


A reggeli után, ha Vincent távozni szeretne, semmi akadálya, vendég volt, egy rezébe se került sem a vacsora, sem a szállás, sem a reggeli.

Donna a reggelizés után utasítást adott Marjának, aki elszakította magát a fiatal lovagtól s kézen fogva Angelát távozott. Messala kettesben -azaz hármasban, testõre jelenlétében- óhajtott beszélgetni a fogadószobában. Ott Castor egy egészen másféle beszélgetés tanúja lehetett: továbbra sem értette, mert shadoniul folyt, de a donna kiengedett, levetette azt a nemesi stílust, mint amit a lovag elõtt magára öltött. A donna testvére akkor sem volt karótnyelt, most meg aztán szinte hanyagul ült bele a fotelba, jobb lábát a karfán nyugtatta felhúzva.
Castor láthatta, valami nyugtalanító dologról eshet kettejük között szó, mert mindig volt egy ránc a donna homlokén, gyorsan beszélt, szinte indulattal, s ez lassan a szõkére is átragadt. Térdére csapott, hangosan kijelentett valamit, de Messala leintette, s megint magyarázni kezdett valamit, szinte bizalmas hangnemben. Ezt élénken halgatta a szõke, néha bólintott, néha felszisszent, máskor pedig elégedetlenül elhúzta a száját és félvállról odavetett valamit. Majd a szõke beszélt hosszabban valamirõl, emlékezetbõl, mert kiválasztotata a szoba egy pontját, s arra nézett, ha felidézte mondandóját. A donna elégedett vot tõle, de gondterhelten sóhajtott zárásképp és összefûzte ujjait. A szõke kérdezett, s akkor donna Castorra intett, hozzáfûzött valamit, Mimi vigyorgott, de a donna bosszúsan, kurtán rászólt, amire Mimi vállat vont és nem foglalkozott vele tovább, csak bólintott beleegyezõen. A két testvér kicsit úgy festett, mint két összeesküvõ, akinek a szénája nem teljesen áll jól.
Mikor végeztek, Mimi felállt:
-Kiugrok a kikötõbe, érdeklõdöm a hajó befutásáról.
-Helyes. Én addig gyakorlok kicsit. Mivel Tariq már a lányom mellett szolgál, Castorral fogok. Készen áll, uram?-nézett a férfira. Akár igen, akár nem volt a válasz, a donna elment a medvebõrös szobába, átöltözött. Egy vörös pamut nadrágot húzott, szoros combközépigérõ elõl szíjakkal záródó bõr mellénnyel, ami alá fekete inget vett. Az ing mindkét ujján egy-egy piros tulipán-hímzés törte meg a komorságot. A nõ befonta szorosra a haját, puha csizmába bújtatta lábait:
-Irány a díszterem, az még gyakorlatozásra is jó, akkora.
Vajon miféle gyakorlatozást akar? Az a nadrág igencsak szem elé helyezte legeltetésre formás hátsóját, és a szoros mellény is nõies alakját hangsúlyozta.

[Jomadar]

(Somuris)

Elképedve és kicsit meghatódva az élet eme ritka megnyilvánulásától
- Gratulálok, kislánya született.
Hanasra pillant, aki mintha most egy kicsit elbizonytalanodott volna
- Asszem ezt meg itt el kellene vágni. Remélem vannak tiszta eszközök hozzá... addig szívesen megfogom a babát.

[Castor de Vinter]

Castor nem értette a két testvér beszélgetését, de azt látta, hogy komoly dologról van szó. Hogy rosszul áll a szénájuk?

Különösebben az sem érdekelte volna, ha a donna Shadon szerte körözött bûnözõ, szavádt adta, hogy megvédi, nem másíthatja meg. Illetve már nem tehet másként.

Mikor meghallotta a donna kívánságát, teljesen elképedt, és hápogva ment az úrnõje után, miközben folyamatosan sorolta ellenérveit. Aközben is folyamatosan károgott, miközben Merssala öltözködik.:

-GYAKORLATOZNI???? Maga?? VELEM? Asszonyom, tisztelettel megjegyezném, hogy ahogymár az bizonyára önnek is feltûnt én nem rapírt forgatok!!! Egy embernyi vas az isten szerelmére! Ha egyszer elindulok, már nem tudom visszafogni!!! Ön nagyon erõs, ruganyos nõ, de -már megbocsásson- az elõ hárításnál, amibe beleáll, úgy elsodrom, mint a tavaszi áradat! Kérem hívasson inkább valami párbajhõst, de én nem értek a maguk fegyvereihez! -hápogott tovább- Több mint kétszer olyan súlyos vagyok mint maga! Elképzelete, milyen esélyei vannak, ha a párharc közben úgy istenigazából magára "mászok"? Nem tudok félgõzzel nyomulni! Nem akarom, hogy baja essék! Vagy a másik fegyver, amihez még értek, -és ez a rosszabb- egy csatabárdos vagdalkozásba meg aztán végképp nem mennék bele magával! Könyörgöm úrnõm ne kérjen tõlem olyat amihez nem értek!

[Castor de Vinter]

Castor a díszteremfelé menet sem hagyta abba a sápítozást. Mivel a nõ mögött ment, közben azért alaposan megbámulta a hátsóját.
<Istenem ha nekem ilyen seggem lenne, egész nap a tenyeremen ülnék!>

Közben még mindig folyamatosan jártatja a pofáját, még a nyelve is összeakad:

- Asszonyom, elhiszem hogy nagyon elszánt, de én úgysem fogok egy vérbajban párzani...õõõ...akarom mondani egy párbajban vérezni magával!!!

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Ahírek hallatán kissé lesujtva érzi magát és ez arcára is kiül.*

-Köszönöm a vendéglátást donna Messala, örvendtem, és hálával tartoziom a segítségéért. Még annyit ha valami folytán mégis itt rekednék a városban tudna ajánlani egy jó fogadót?

<Remélem megfelelek a donna elvárásainak és nem sértettem meg semmivel, mert ugyan Patrick kiváló nevelõ volt de, azért éles helyzetben még nem sokszor voltam.>

-Mimi örültem remélem utjaink még keresztezik egymást. -*Mimivel már sokkal kötertlenebb hangnemben beszél*

*Majd a reggeli után felmegy a szobába összeszedni holmijait, páncélt ölt és elindul kifelé. Végül egy szolgától iránymutatást kér* - Szolga melyik irányba találom pontosan a kikötöt, melyik irányból jutok oda leghamarabb?-*Majd a megadott irányba veszi utját.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

A donna somolygott:
-Oh, csak nyugalom. Nem rapírral gyakorlatozom. Talán én vagyok az egyedüli nõ ebben az országban, akit nem vonz ez a fajta fegyver. Szégyen és gyalázat ez egy shadoni szájából, de más az izlésem. Nos, vegye le a páncélját. Puszta kézzel óhajtok gyakorolni önnel. Gyakorolni, hallja? ha olyan jó katona és harcos, mint amilyennek mutatja magát, tudnia kell mértéket tartnia. Meg kell állnia, hogy nem öl meg, vagy nyomorít meg. Figyeljen rám, én is fogok magára. Ugyan így kell figyelni tudni a nászi ágyban a feleségére: ha csak magára gondol, akkor elrontotta a dolgot. Uralkodjon magán, vessen féket az indulatainak. legyen az harci hév, vagy éppenséggel nemi vágy.
A testi méreteivel pedig tisztában vagyok. Ha Tariqkal túléltem, magával is illenék. Tudnia kell félgõzzel nyomulni, ahogy ön mondta. Van, amikor a féktelenségnek van ideje, s van amikor nem. Van, amikor vérengzenie kell, s van, amikor józanul hadakozni. Van, amikor el kell merülni a két test hullámzásában, s van, amikor elébb a nõnek kell adni gyönyört. kérdés?-állt csípõre tett kézzel Castor elõtt. Úgy tûnt, a donna másfajta gyakorlást is elkezdett.

[Castor de Vinter]

-Csak egy. -mondta megadóan Castor, - testre mért ütésekkel gyakoroljon jó? Az arcom már azt hiszem épp eleget kapott az utóbbi idõben.

Leveti a vasait és ingben, nadrágban áll a donna elõtt.
-Akkor kezdheti. Ön támad én védekezem. Természetesen nem fogok visszaütni. Az övön aluli ütésektõl amennyiben lehetséges kíméljen. Egyetlen élõ leszármazottja vagyok a Vinter-családnak, és szeretnék még gyermeket.
Köszönöm.

[Alauron]

(Hanas)

A kislány gyorsan kinn terem, s a kezei közt elég aprócskának tûnik. Hiába is hideg a víz, egy kicsit nem árthat. S hogy vajon elég tiszta e a kése, majd az idõ eldönti de ha már így megszületett, ilyen életrevealóan, csak nem fog semmi baja lenni. Úgyhogy bátran elvágja késével a köldökzsinórt, de jócskán hagy belõle. Meg is füröszti egy kicsit, vigyázva hogy ne nyeljen bele. sajnos ez igen körülményes dolog. Finoman tartani a gyereket, meg még valamit csinálni is vele...teljesen leköti a figyelmét, s egyáltalán nem érdekli mi folyik körülötte..
<csak óvatosan...lassan...úgy, most mintha csak egy nyúzott bõr lennél úgy nézel ki. >

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


-Értettem-biccentett a donna a feltételekre. Mély levegõt vett, arcát rendezte: komoly lett, összpontosító, semmi szórakozás. Aztán elkezdte: a nõ elõször bemelegítõ ütéseket tett, hogy a maga izmait is felkészítse, majd Castor felköthette a gatyáját. A donna vérprofin ütött. Gyorsaság, reakció, reflexek a helyén, s még ügyes is volt mellé. Egy lazításnyi szünetet sem hagyotta férfinak, folyamatosan figyelni kellett, mert záporoztak az ütések a férfi védekezõ karjára, kezére. A nõ valóban nem célozta a fejét, de a felsõtestét nem kímélte. Végig megõrizte hidegvérét Messala, bár kipirult, s nem egyszer kellett rúgás ellen is reagálni. Nem volt harcmûvész a nõ, de ahol undok rúgásnak teremtõdött helyzet, azt igyekezett kihasználni. Az egyik váratlan volt -addig Castor szépen állta a nõ ostromát-, s Messala a sípcsontjával jól térden hajintotta Castort, s utána oldalba is vágta öklével. Szerencsétlen helyzet, eddig a férfi nagyon jól védekezett a nõ forgolódásai ellen, nehogy vesén találja ütni, erre oldalba kap egyet. S nem arclegyintés erejû ütés volt: a nõ rendesen, izomból ütött. A csinos nõnek edzésben izmos teste lenne? Képtelenség! Hisz látta már meztelenül, igaz, nem legeltette túlzottan akkor szemeit rajta, de nem kõkemény, szálkás fadarabnak tûnt akkor sem!
Messala szemei villogtak, ha arca merev is volt, látszott, szívesen meggyepálná jobban a férfit, de amikor ütése besikeredett, leállt. Zihálva vette a levegõt, várta, míg Castor megint rendben lesz.
-Mi lenne, ha most ön ütne és én védekeznék? Egy nõnek tudni kell állnia egy férfi ostromát.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

A donna szívélyes mosolya azt jelentette, a nõ elégedett volt Vincent etikettbeli debütálásával. Fogadónak a Bronzmakkot ajánlotta.
Mimi az istállóig kísérte Vincentet:
-Ha segítségre lenne szüksége, az udvarházban szívesen látott vendég. A zsebesekkel pedig még mindig vigyázzon-kacsintott.
A megállított szolga -monoklis volt, valaki bemoshatott neki korábban- röviden, tömören vázolt:
-Uram, menjen végig ezen a macskaköves utcán, ami a Dalos térbe torkollik. Ott három felé ágazik az út, ön válassza azt, amelyik sarkán egy faragott hajó díszeleg. Az az út egyenesen a kikötõ fõ útjához vezet, a sirályok hangjával odatalál.
Úgy is volt, ahogy az inas mondta. A Dalos tér közepén egy nem mûködõ szökõkút volt, az egyik ház sarki oromzatán egy régi, fából faragott hajómakett díszelgett. Keskeny utcácskán kellett végigléptetnie Vincentnek, párkányokkal egy szintben. majd fel-fel rikoltottak a sirályok, és a tenger, meg a hal szaga is elérte orrát. Az út nagyon mocskossá vált, szemét, halmaradék, miegymás, s a csõcseléktõl a kereskedõig sokféle népség megfordult már.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris
___________________________________________________________

Hanas elvágta a köldökzsinórt, a donna csillogó szemekkel nézte lányát.
-Uraim, adjanak neki nevet. Ön is, Hanas, meg ön is, Somuris. Két neve lesz a gyereknek.
-De illõ legyen a Perra névhez!-toldotta hozzá a don. Le sem tudta venni szemeit a gyerekrõl.

[Alauron]

(Hanas)

- Én a Cluthia nevet adnám neki. Ha jól tudom pyar név, de hangzásban ide illõ, és azt hiszem hidegvért, és egyenes jellemet jelent. Köszönöm a lehetõséget.
Máris élettel teli emberkeként tekint a gyerekre, mintha már nemcsak egy kis visító gennygombóc lenne, pedig nem lett sokkal tisztább a fürdetéstõl.
<Cluthia...vajon mi lehet apánkkal?>

[Jomadar]

(Somuris)


Udvari meghajlás kalaplendítéssel - de arcán látszik, hogy most az egyszer õszinte a gesztus, csak hát nem tudja levetkõzni az etikettet...
- Hölgyem, uram - leköteleztek. Szívem szerint eme élettel teli kis csodának a Ronella nevet adnám, ami egy távoli nyelven azt jelenti, "akinek a hegy sem akadály".

- Kérem bocsássanak meg, de most már vissza kell térnem az eredeti feladatomhoz...

Visszamegy a kabinba Trixihez.
- Szörnyû, hogy a kislány élete gyakorlatilag a Donna váratlan anyatigris mivoltán múlott... Pedig most valahogy nagyon nem szeretném, ha bárki bánthatná. Szóval szedjük ízekre ezt az embert és a csomagjait is, hogy kiderítsük, amit lehet. Jó lenne tudni, volt-e vele még valaki. Ha igen, vajon hogy lehetne arra kényszeríteni, hogy felfedje magát? Hányan láthatták az ütközetet?